160.
1. Minden teremtett állatok az Úr Istent áldják, néki sok ezer angyalok 'Szent, szent, szent' azt mondják.
Debrecen, 1774.
161. Siess, keresztyén, lelki jót hallani
Tinódi Lantos Sebestyén (1549)
1. Siess, keresztyén, lelki jót hallani, Régi törvénybõl harcolni tanulni, Az igaz hit mellett mint kell bajt vívni, Krisztusban bízni.
2. Mert nem hiába ezt az ó törvénybe, Próféták írták Biblia könyvébe; Szép tanulság ez most az új törvénybe', Mi eleinkbe'.
3. Jól tudja földön ezt minden keresztyén: Nem csak fegyverrel oltalmaz az Isten. Ezt minden népnek tudására adom: Istenünk vagyon!
4. Fejedelemség vagyon csak Istenben, Minden hatalom vagyon õ kezében; Kiket õ akar, föld kerekségében: Emeli égben.
5. Ne ess kétségbe õ nagy jóvoltában, Az igaz hitben erõs légy magadban, Mint Dávid, úgy jársz párviadalodban, Hitvallásodban.
6. Dávidot Isten hagyá királyságban, Õ ellenségit veté gyalázatban. Dicsérjük Istent nagy hálaadásban, Énekmondásban.
Tinódi Lantos Sebestyén († 1556) nyomán
162. Ím, béjöttünk nagy örömben
Debrecen, 1774
1. Ím, béjöttünk nagy örömben, Felséges Isten, A te szentidnek gyülekezetébe, A te templomodba, Felséges Atya Isten.
2. Itt megállunk teelõtted, Felséges Isten! És igaz hitbõl áldozunk elõtted, Vallást teszünk rólad, Felséges Atya Isten!
3. Vágyik lelkünk szent Igédhez, Felséges Isten! Mint a szomjúhozó szarvas a vízhez, A hideg kútfõhöz, Felséges Atya Isten!
4. Örvendezünk mi szívünkben, Felséges Isten! Mert bejutottunk immár teelõdbe, A te templomodba, Felséges Atya Isten!
5. Csak ez nékünk vigasságunk, Felséges Isten! Hogy lakozik a te neved közöttünk, Dicsértetel tõlünk, Felséges Atya Isten!
6. Tartsd meg azért békességben, Felséges Isten, E kicsiny seregecskét igaz hitben, Te tiszteletedben, Felséges Atya Isten!
7. Prédikáltasd szent igédet, Felséges Isten! Ne hagyd szomjúhozni a mi lelkünket, Áldd meg életünket, Felséges Atya Isten!
8. Zengedeznek mi ajakink, Felséges Isten! Örvendetes szókban, dicséretekben, Ékes énekekben, Felséges Atya Isten!
9. Áldott vagy te magas mennyben, Felséges Isten! Kit illet dicséret a szent templomban, Anyaszentegyházban, Felséges Atya Isten!
Debrecen, 1590
163. Örvend mi szívünk, Mikor ezt halljuk
Debrecen, 1774
1. Örvend mi szívünk, Mikor ezt halljuk: A templomba mégyünk, Hol Úr Istennek Szent Igéjét halljuk.
2. Megállunk hittel, Örök Úr Isten, A te templomodban, És tiszta szívvel Dicsérünk mi téged.
3. Áldd meg, Úr Isten, A te népedet, Kik téged szeretnek, Tartsd meg közöttünk A gyülekezetet.
4. Légyen békesség, Felséges Isten, Anyaszentegyházban, Oltalmazz minket Minden háborúnkban.
5. Dicséret neked, Atya Úr Isten, A te szent Fiaddal, És Szentlélekkel, Mi vigasztalónkkal!
Szegedi Gergely, 1569 elõtt a 122. zsoltár alapján
164. Kegyes Jézus, itt vagyunk
Ahle J. R., 1664
1. Kegyes Jézus, itt vagyunk Te szent Igéd hallására, Gyúljon fel kívánságunk Idvesség tanulására, Hogy a földtõl elszakadjunk, Csak tehozzád ragaszkodjunk.
2. Elménket, értelmünket Lelki sötétség fogta bé, :/: De szent Lelked szívünket Tiszta fénnyel úgy töltse bé, Hogy jót gondoljunk és szóljunk, Mert csak tõled kell azt várnunk.
3. Dicsõségnek napfénye, Istentõl jött világosság! :/: Indítsd lelkünk készségre, Nyisd meg fülünk, szívünk és szánk! Hitvallásunk, könyörgésünk, Urunk Jézus, halld meg, kérünk!
Clausnitzer Tóbiás, 1618–1684
165. Itt van Isten köztünk, Jertek õt imádni
Bremen, 1680
1. Itt van Isten köztünk, Jertek õt imádni, Hódolattal elé állni, Itt van a középen, minden csendre térve Õelõtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hall -ja itt az Ígét: Adja néki szívét!
2. Itt van Isten köztünk: Õ, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s magasztal. :/: Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!
3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked! :/: Angyaloknak módján Színed elõtt állván, bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem Mindenben Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!
4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! :/: Mint a kis virág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj, Uram, Vidáman Fényességed látnom S országod munkálnom!
5. Egyszerûvé formálj Belsõ, lelkiképpen, békességben, csöndességben. :/: Tisztogasd meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel Mindig fel- Szállhassak sasszárnyon: Csak Te légy világom!
6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! :/: Mindig közellévõ: jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e szívben; Már itt lenn Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon!
Tersteegen G., 1697–1769
F.: Csomasz Tóth Kálmán
166. Urunk Jézus, fordulj hozzánk
Görlitz, 1648
1. Urunk Jézus, fordulj hozzánk, Szent Lelkedet ma töltsd ki ránk, Kegyelmeddel minket segélj, Az egy Igazságra vezérlj.
2. Nyisd meg szánkat hál’adásra, Készítsd szívünk buzgóságra, Hitünk s értelmünk neveljed, Neved velünk ismertessed.
3. Míglen éneklünk mennyégben: Szent, szent, szent az erõs Isten, És színrõl színre láthatunk, A fényességben vigadunk.
4. Dicsõség Atya Istennek, Fiúnak és Szentléleknek: A dicsõ Szentháromságnak Mindenek áldást mondjanak!
Névtelen szerzõ, 1648. F.: Schulek Tibor
167. Jöjj, mondjunk hálaszót
Crüger J., 1647
1. Jöjj, mondjunk hálaszót Hûszájjal és hû szívvel, Mert rajtunk itt az Úr Nagy csoda dolgot mível. Már anyaölben is Volt mindig gondja ránk. A sok jót, melylyel áld, Ki sem mondhatja szánk.
2. Dús kincsébõl az Úr Jó békességet adjon, :/: Hogy szívünkben a kedv Víg és derûs maradjon. Ne hagyja híveit Bú-bajban sohasem; A rossztól óvja meg Itt s túl ez életen.
3. Az Atyát és Fiút És a Szentlelket áldom; :/: A menny Urát, kiben Szent egybe forrt a három; Aki úgy szól ma is, Ahogy régente szólt, Nem változik: Az Õ, És az lesz, aki volt.
Rinckart Márton, 1586-1649; F.: Áprily Lajos
168. Ó, Atya Isten, irgalmas nagy Úr
Langran Jakab, 1807-1889
1. Ó, Atya Isten, irgalmas nagy Úr, Bûnbánó szívvel ím eléd borul Hû néped, áldva felséges neved, Hogy esdve kérje nagy kegyelmedet.
2. Gondolsz ránk, híven oltalmaz kezed, Rólunk egy percre azt le nem veszed, Irgalmasságod mindig oly közel, És erõs karod minket átölel.
3. Nagy jóságodra méltók nem vagyunk, Rossz útra térve gyakran elhagyunk; Áhítjuk mégis szent igéd szavát, Megtérõ gyermekid fogadd be hát.
4. Kérünk, Úr Isten, Krisztus-Jézusért, Vérrel pecsételt szent szerelmedért: Irgalmasságod közöld mivelünk, És tárd ki szíved, végy be, Istenünk!
Whitmore L. Erzsébet, 1792-1840
F.: Papp Ákos
169.
1. Úr Isten, téged szívünkbõl dícsérünk; Végye Felséged most hát kedvesen, mindõn szívesen imádunk és kérünk.
Lengyel József, 1770-1822.
";
include "show.php";
?>