Szerző: T. Elek Dátum: vas. okt. 14, 2012 6:24 pm
Volt egy borzasztóan szegény lány, aki viszont bejutott egy elég jó középiskolába, de már a tanulás mellett is dolgoznia kellett, hogy a tankönyvekre meg a kollégiumi szállására megkeresse a pénzt.
Amikor utolsó évfolyamra járt és már közeledett a végzős bál, olyan szalagavató szerű bál, ez a lány szeretett volna egy új ruhát a bálra. A többi lány is az osztályban mind új ruhákat kapott erre az alkalomra, mutogatták egymásnak a kollégium társalgó szobájában.
Mivel azonban olyan szörnyen szegény volt, nem volt, csak épp a megélhetésre pénze. Úgyhogy lement a sarki varrós üzletbe, vett egy szabás-varrás újságot, amiben talált szép szabásmintákat. Körülnézett és vett valamilyen éppen akciós szövet anyagot, olyat ami jól mutathat majd a mintával.
Hát, nem volt sok tapasztalata a varrással, de otthon minden használati utasítást elolvasott, és óvatosan nekilátott a munkának. Kivágta és kiterítette a szabásminta darabokat, kiszabta az anyagból a darabokat. Kezdte összevarrni. Persze tapasztalatlan volt, úgyhogy elég girbe-gurbára sikeredtek a varrások, de azért idővel, több felfejtés és újra-varrás után sikerült összeállítania a ruhát.
Büszkén ment ki az új ruhájában a folyosóra, megmutatni a többieknek:
- Nézzétek az új ruhámat, ezt én varrtam magamnak! Ezt fogom hordani a bálba.
A lányok megnézték erőfeszítéseinek eredményét és kedvesen csak annyit mondtak neki:
- Nagyon aranyosan néz ki. – de közben kicsit sajnálták a lányt.
Ebben a pillanatban Lady Bountyful lépett a szobába, és megszólította:
- Kisasszony, velem jönne?
Követte Lady Bountyfulot az épület elé, ahol a sofőr már várt a limuzinnal. Egyenesen a Belvárosba vitte őket, ahol a drága, elegáns üzletek vannak. Ahogy kiléptek a ruhaüzlet bejáratánál, egy-egy eladó segítette ki őket az autóból. Bekísérték őket a ruha-szalonba és míg ők a puha bőrfotelekben kényelembe helyezték magukat, sorban egymás után jöttek a modell hölgyek, csupa gyönyörű, egyedi tervezésű ruha-alkotásokba öltözve. Minden modell fordult néhányat előttük hogy jobban megfigyelhessék a ruhakölteményeket.
Amikor az egyik modell eléjük lépett, annyira álomszép volt a ruha rajta, hogy a lány önkéntelenül is nagy levegőt vett az ámulattól.
Lady Bountyful észrevette, hogy milyen hatással volt a lányra ez az utolsó ruha, és odaintette a modellt, hogy hadd nézzék meg a ruhát közelebbről is. Ahogy a modell megfordult előttük, hogy a ruha különleges megoldásait megmutassa nekik, a lány megpillantotta az árcédulát, ami a ruhán függött: 370 000 Forint.
- Te jó ég – gondolta a lány – nem is gondoltam, hogy van ruha ami ilyen sokba kerül.
Lady Bountyful látta, hogy nagyon tetszik a ruha a lánynak, úgyhogy utasította az eladót, hogy csomagolja be és vitesse az autóhoz a ruhát.
Amikor visszaérkeztek a kollégiumhoz, és a lány kiszállt a limuzinból, Lady Bountyful átadta a ruhát a lánynak, és csak ennyit mondott:
- Remélem csodálatosan fogod érezni magadat a végzős bálon
A lány a szobájához ment, és azonnal kicsomagolta a ruhát és felpróbálta. Tökéletesen illett a méret. Kisétált a folyosóra, megint ott volt az összes lány. A lélegzetük is elállt, amikor megpillantották a gyönyörűséges új ruhájában. A lány csak ennyit mondott:
- Nézzétek a báli ruhámat. Ez már nem a saját igyekezetem eredménye, hanem valami olyan, amit magamnak sosem tudtam volna megszerezni. Ez egy kegyelmi ajándék.
Tetü Elek