A megtartott ígéret

[V. Gergo]

Pár nappal Karácsony előtt Malac Marci keservesen rázta a fejét
- Úgysem fog eljönni!
Anyukája vigasztalni próbálta
- ANYA: Marcikám egész biztos el fog jönni. Hiszen megígérte.
- MARCI: De az már annyira rég volt, biztos nem is emlékszik!
- MORZSI: Kiről van szó?- kotyogott bele Marci legjobb barátja,Morzsi, a fekete kutyus.
- ANYA: Marci testvéréről. Tudod Morzsi, Ő most Afrikában dolgozik, az egy távoli földrész. Mi nem tudunk oda kimenni, mert nagyon drága a repülő jegy. De Feri megígérte Marcinak, hogy Karácsonyra haza jön. – magyarázta Malac Mama.
- MORZSI: De Marci, akkor mért nem hiszel Ferinek, Ő megígérte, hogy eljön! – értetlenkedett Morzsi.
- MARCI: Tuuudom, de annyira, de annyira rég találkoztam már vele. Állandóan csak telefonon beszélünk, tudod az nem annyira jó, mert nem láthatom.
- MORZSI: Nem értem. – rázta fejét Morzsi – Tudod, én nem nagyon emlékszem Ferire, de arra biztosan emlékszem, hogy ha valamit ígért, akkor azt meg is tette.
- MARCI: Ti ezt nem értitek. Feri nem fog eljönni, mert már nem szeret! – makacsolta meg magát Marci.
- ANYA: Marci, édes fiam, ezt te sem gondolod komolyan?- nézett rá anyukája tágra nyílt szemekkel.
- MARCI: De igen és hagyjatok békén, engem senki nem szeret, és Feri is inkább Afrikában marad, de nem is baj! – a végét már alig lehetett érteni a hangos zokogás miatt. Marci pedig kiviharzott a szobából.
- ANYA: Tudod Morzsi, most egy kicsit izgulunk Feriért, mert már régóta nem kaptunk hírt róla. Azért ilyen ideges Marci.- magyarázta Malac mama.
- MORZSI: Értem, csókolom. Nekem mennem kell haza, mert különben az én mamám lesz ideges.
- ANYA: Szia, szia! Vigyázz magadra, már csúszósak az utak. Köszönjük, mégegyszer, hogy segítesz Marcinak a matematikában, nem tett jót neki ez a két hét betegeskedés! Nagyon lemaradt.
- MORZSI: Szívesen teszem Eszter néni! Jó éjszakát!
Eközben Marci bánatosan nézett ki az ablakon. Ferire gondolt és nagyon sajnálta magát. Mérges volt, hogy Feri nincs itt vele, pedig most olyan nagy szüksége lenne rá.
Másnap reggel kinézett az ablakon és meglátta, hogy lehullott a hó.

- ANYA: Marci drágám, gyere reggeli, elkésel az iskolából- kiabált fel anyukája.
-
Marci kelletlenül mászik le az emeletről.

- MARCI: Anyuuu mindjárt itt a karácson, mi van, ha Feri mégsem jön haza?
- ANYA: Marci, akkor jön jövő karácsonykor.
- MARCI: De anyuuu én azt akarom, hogy most jöjjön!
- ANYA: Most inkább indulj iskolába.

Marci az iskolába érve meglátja Morzsit, aki vidáman integet felé

- MORZSI: Marci, Marci szia!
- MARCI: Szia Morzsi, mit akarsz? /undok/
- MORZSI: Hát semmit, csak gondoltam beszélgetünk, jössz órára?
- MARCI: Nem és hagyjál békén!
- MORZSI: Most mért vagy ilyen undok?
- MARCI: Mert folyamatosan csak a tanulás így, tanulás úgy….. már elegem van belőled! És nem tudtál volna ma fésülködni? Már megint föláll a szőr a hátadon, olyan rendezetlen vagy mindig!
- MORZSI: Marci nekem ez most nagyon rosszul esik!
- MARCI: Piszkos Morzsi, Piszkos Morzsi!
- KINGA NÉNI: Mi folyik itt? Marci mért csúfolod Morzsit? – kérdezte Kinga tanító néni, aki pár perce érkezett és felfigyelt a kiabálásra.
- MARCI: mdmf- morgott Marci
- KINGA NÉNI: Kérj gyorsan bocsánatot a barátodtól!- enyhült meg Kinga néni
- MARCI: Bocsánat, de nem vagy a barátom!- kiabálta a kis malac és beviharzott a terem. Marci onnantól kezdve kiállhatatlanul viselkedett, aki csak hozzá szólt, abba belekötött.

Nap végére, már Morzsi sem szeretett volna mellé ülni az ebédnél, de nem volt máshol hely így kénytelen volt.

- MORZSI: Jó étvágyat Marci!
- MARCI: Bgsg
- MORZSI: Marci felesleges így viselkedni, fejezd be, már nagyon unom, hogy szünetben sem tudtunk focizni!
- MARCI: Morzsi ne szólj hozzám, nem is szeretek már focizni. De legfőképpen veletek nem szeretek, mind bénák vagytok!- ordította Marci

De ezt már Kinga néni is hallotta.

- KINGA NÉNI: Marci Most mész az igazgatóhoz! Egész nap úgy viselkedtél, hogy már rég fel kellett volna, hogy küldjelek!- (szigorúan, Marci nem akar menni)- Indulj! Most!
- MARCI: De Kinga néni…
- KINGA NÉNI: Nincs de, mész!
- MARCI: Jó!

Marci elindult az igazgatói iroda felé, de még mielőtt odaért volna, egy ismerős, rég nem látott arc tűnt fel.

- MARCI: Feriiiiiiiiii!!!!
- FERI: Marciiiii!!!
- MARCI: Feri, én annyira boldog vagyok! Olyan jó, hogy haza jöttél! Én azt hittem te nem is jössz!
- FERI: Gyere, menjünk haza, nagyon sok mindent kell elmesélnem!
- MARCI: Nem mehetek haza, mert felküldtek az igazgatóhoz!
- FERI: De miért Marci?
- MARCI: Mert ma nagyon gonosz voltam mindenkivel.
- FERI: De mért?
- MARCI: Mert annyira mérges voltam rád, hogy megígérted, hogy eljössz, de nem jöttél!
- FERI: De hát itt vagyok!
- MARCI: Igen, de ezt még reggel nem tudtam!
- FERI: Marci, megígértem neked, hogy haza jövök Karácsonyra, mért nem hitted el, hogy betartom? Jajj Marci, drága kis testvérkém!- ölelte meg újra öccsét Feri - Gyere, menjünk fel az igazgatóhoz.

Hosszú várakozás után, végre bemehettek az igazgatóhoz., aki nagyon leszidta Marcit. De amikor kijöttek a kis malac nagyon boldog volt, mert az igazgató nem adott neki intőt, és tudta, hogy Feri kint várja.

- FERI: Látod, Marci mennyire jó lett volna, ha elhiszed, hogy eljövök! Hiszen megígértem! – mondta a kis malac bátyja.
- MARCI: Igazad van! Feri még valamit el kell intéznem! Meg kell keresnem Morzsit, nagyon megbántottam ma!

Hamarosan meg is találta a kiskutyát, aki éppen a táskájába pakolt be.

- MARCI: Morzsi, bocsánat, hogy gonosz voltam veled!
- MORZSI: Semmi baj Marci!- mondat vidáman a kutyus.- Már nagyon hiányzott a régi Marci, aki ugye szeret focizni!
- FERI: Na gyertek fiúk, ezt út közben megbeszéljük, úgyis egy irányba lakunk!

Azzal három boldog kis állat indult útnak.

- MARCI: Nézd Feri, esik a hó!
- FERI: Bizony Marci!- Feri boldogan ölelte magához kistestvérét.


1. Marci (kismalac) // 2. Marci anyukája (kismalac) // 3. Morzsi (kiskutya) // 4. Kinga néni (kiselefánt) // + 5. narrátor. // (6. igazgató?)

[V. Gergo]