Vadludak

[Sz. Balu]

Lecke a vadludaktól

Gondolkoztál már azon, hogy miért repülnek a V-alakban a vadludak?

Mint minden állati viselkedésben Istennek itt is jó oka volt arra, hogy ezzel az ösztönnel ajándékozza meg a ludakat. Amikor egy-egy madár suhint egyet a szárnyával, felhajtó erőt képez az őt követő madár számára.

Az egész csapat V-alakban repülve majdnem kétszer annyi utat tud megtenni, mintha az egyes madarak egyedül repülnének. Amikor egy lúd kiesik a V-alakból, hirtelen úgy érzi, mintha mázsás súly húzná lefelé, és gyorsan visszatér a csapathoz. A ludakhoz hasonlóan azok az emberek, akik azonos irányba tartanak és közösséget alkotnak, gyorsabban jutnak el céljukhoz, mint azok, akik teljesen egyedül próbálják meg azt. Amikor egy lúd elfárad, hátrarepül, és egy másik foglalja el a helyét a V csúcsán. Ha az embereknek lenne annyi józan eszük, mint a ludaknak, rájönnének, hogy sikerük a közös munkájukon múlik, felváltva vállalva a munka nehezét, és osztozva a vezetés terhein.

A hátulról repülő ludak hangos gágogással bátorítják az elsőket a sebesség növelésére. Fontos, hogy a mi hátulról jövő "gágogásunk" bátorító legyen az előttünk haladóknak. Különben csak gágogás marad.

Amikor egy lúd megbetegszik, 2 másik lúd is lemarad vele a V-alakzatból, és követi, hogy védelmet nyújthassanak számára. Addig maradnak vele, amíg erőre kap, és újra repülni tud, vagy amíg meghal. Akkor útra kelnek, hogy beérjék saját alakzatukat, vagy csatlakozzanak egy másikhoz.

Bárcsak mi is ennyire önfeláldozók lennénk, hogy érdemesek lehessünk ilyen barátokra, akik a szükségben mellettünk állnak.

Nem kell tudósnak lennünk ahhoz, hogy tanuljuk Isten csodálatos teremtményeitől, csak meg kell állnunk és figyelnünk elég hosszasan, hogy Isten felfedje előttünk csodáit.