Nagylelkű asszonyság

[T. Elek]

Volt egy borzasztóan szegény lány, aki viszont bejutott egy elég jó középiskolába, de már a tanulás mellett is dolgoznia kellett, hogy a tankönyvekre meg a kollégiumi szállására megkeresse a pénzt.

Amikor utolsó évfolyamra járt és már közeledett a végzős bál, olyan szalagavató szerű bál, ez a lány szeretett volna egy új ruhát a bálra. A többi lány is az osztályban mind új ruhákat kapott erre az alkalomra, mutogatták egymásnak a kollégium társalgó szobájában.

Mivel azonban olyan szörnyen szegény volt, nem volt, csak épp a megélhetésre pénze. Úgyhogy lement a sarki varrós üzletbe, vett egy szabás-varrás újságot, amiben talált szép szabásmintákat. Körülnézett és vett valamilyen éppen akciós szövet anyagot, olyat ami jól mutathat majd a mintával.

Hát, nem volt sok tapasztalata a varrással, de otthon minden használati utasítást elolvasott, és óvatosan nekilátott a munkának. Kivágta és kiterítette a szabásminta darabokat, kiszabta az anyagból a darabokat. Kezdte összevarrni. Persze tapasztalatlan volt, úgyhogy elég girbe-gurbára sikeredtek a varrások, de azért idővel, több felfejtés és újra-varrás után sikerült összeállítania a ruhát.

Büszkén ment ki az új ruhájában a folyosóra, megmutatni a többieknek:

- Nézzétek az új ruhámat, ezt én varrtam magamnak! Ezt fogom hordani a bálba.

A lányok megnézték erőfeszítéseinek eredményét és kedvesen csak annyit mondtak neki:

- Nagyon aranyosan néz ki. – de közben kicsit sajnálták a lányt.

Ebben a pillanatban Lady Bountyful lépett a szobába, és megszólította:

- Kisasszony, velem jönne?

Követte Lady Bountyfulot az épület elé, ahol a sofőr már várt a limuzinnal. Egyenesen a Belvárosba vitte őket, ahol a drága, elegáns üzletek vannak. Ahogy kiléptek a ruhaüzlet bejáratánál, egy-egy eladó segítette ki őket az autóból. Bekísérték őket a ruha-szalonba és míg ők a puha bőrfotelekben kényelembe helyezték magukat, sorban egymás után jöttek a modell hölgyek, csupa gyönyörű, egyedi tervezésű ruha-alkotásokba öltözve. Minden modell fordult néhányat előttük hogy jobban megfigyelhessék a ruhakölteményeket.

Amikor az egyik modell eléjük lépett, annyira álomszép volt a ruha rajta, hogy a lány önkéntelenül is nagy levegőt vett az ámulattól.

Lady Bountyful észrevette, hogy milyen hatással volt a lányra ez az utolsó ruha, és odaintette a modellt, hogy hadd nézzék meg a ruhát közelebbről is. Ahogy a modell megfordult előttük, hogy a ruha különleges megoldásait megmutassa nekik, a lány megpillantotta az árcédulát, ami a ruhán függött: 370 000 Forint.

- Te jó ég – gondolta a lány – nem is gondoltam, hogy van ruha ami ilyen sokba kerül.

Lady Bountyful látta, hogy nagyon tetszik a ruha a lánynak, úgyhogy utasította az eladót, hogy csomagolja be és vitesse az autóhoz a ruhát.

Amikor visszaérkeztek a kollégiumhoz, és a lány kiszállt a limuzinból, Lady Bountyful átadta a ruhát a lánynak, és csak ennyit mondott:

- Remélem csodálatosan fogod érezni magadat a végzős bálon

A lány a szobájához ment, és azonnal kicsomagolta a ruhát és felpróbálta. Tökéletesen illett a méret. Kisétált a folyosóra, megint ott volt az összes lány. A lélegzetük is elállt, amikor megpillantották a gyönyörűséges új ruhájában. A lány csak ennyit mondott:

- Nézzétek a báli ruhámat. Ez már nem a saját igyekezetem eredménye, hanem valami olyan, amit magamnak sosem tudtam volna megszerezni. Ez egy kegyelmi ajándék.

[T. Elek]

És így vagyunk mi is, erőlködünk, próbálunk fogunkat összeszorítva jók lenni. Nem rosszat tenni. Kedvesnek lenni. Olyan mint a lánynak a kézzel varrott ruhája. „Hogy tetszik Uram?” Isten pedig fel akar bennünket öltöztetni az ő igazságába, ha hiszünk őbenne, az Úr Jézus igazságát nézi, nem a mi bűneinket, és azt mondja: Milyen tökéletes, semmi hiba, semmi hiányosság nincs”

Ézs 64,5: „Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha.”
Mt 5,20: „Ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, akkor semmiképpen sem mehettek a mennyek országába.”

Pál apostol maga is farizeusnak tanult, fiatalabb korában igyekezett nagyon igaz életet élni. Azt mondja, hogy ha valakinek, neki van oka a dicsekedésre.

Mert az a baj a saját igyekezetből próbál igaz lenni, hogy lehet, hogy ma rendben vagyok. Lehet, hogy az egész életemet úgy élem egész a mai napig, hogy betartom a törvényeket, sosem szegtem meg egyet sem, kedves vagyok mindenkivel stb. De aztán valaki rácsapja az ajtót az ujjamra és engem elönt a harag és elküldöm a búsba, és ezzel egy csapásra elrontom az egészet amit eddig felépítettem. Az egész életemben nem tettem rosszat, és akkor egy ilyen buta baleset miatt elrontom, és már nem mondhatom magamat igaznak. Ha saját erőnkből, a saját tetteink miatt próbálunk igazak lenni, az a baj vele, hogy elrontható, bármelyik percben elveszíthető.

De az az igazság, amit Isten tulajdonít nekem az Úr Jézusért, az nem ilyen. Mert lehet, hogy elszáll a fejem és lekiabálok valakit, vagy más bűnt követek el. De utána amikor lenyugszom, és nagyon elszégyellem magamat, mondhatom: „Bocsánat Istenem, nem akartam.”

Az hogy igazak vagyunk Isten előtt, az nem olyan dolog, hogy amikor bocsánatot kérünk, és Isten igaznak tekint akkor egy angyal betesz egy x-et valahova, és utána amikor elrontjuk és újra rosszak vagyuk akkor kiradírozza azt az x-et. Az Istenhez való hűségünk sajnos ingadozhat. Hol közelebb vagyunk Istenhez, hol távolabb, de az igazság amit az Úr Jézusért nekünk tulajdonít Isten az nem változik.

„nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján”

[V. Gergo]

Hogy lehet a mennyországba jutni?

Mt 5,20: „Ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, akkor semmiképpen sem mehettek a mennyek országába.”

Amikor ezt mondta Jézus a tanítványoknak, el tudom képzelni, hogy mi volt rögtön a válaszuk: „A farizeusokat felülmúlni? Akkor ezt elfelejthetjük! Hogy lehetne a farizeusokat felülmúlni?”

Heti 2 böjt. Magukra tekerték a ruhájukat, Köhögtek a muslincától, Fűszerből is tizedet fizettek, Ha nőt láttak becsukták a szemüket és oszlopnak mentek…

Hogy lehet ezeket felülmúlni?

[V. Gergo]

„Pedig nekem lehetne bizakodásom a testben is. Ha másvalaki úgy gondolja, hogy testben bizakodhat, én méginkább: nyolcadik napon metéltek körül, Izráel népéből, Benjámin törzséből származom, héber a héberek közül, törvény szempontjából farizeus, buzgóság szempontjából az egyház üldözője, a törvényben követelt igazság szempontjából feddhetetlen voltam. Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. 9 Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján, hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra.”

[T. Elek]

Nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem

• a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján,
• hogy megismerjem őt és feltámadása erejét,
• valamint a szenvedéseiben való részesedést,
• hasonlóvá lévén az ő halálához,
• hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra.

[T. Elek]

Filippi 3,9