- Dátum: 2013. febr. 24.
- Csoport: Nagyok
- Belső cél: Csak Jézussal tudsz szeretni.
- Aranymondás: "Ne szóval szeressünk, hanem cselekedettel." (1Jn.3,18)
- Nézőpont: vendégek
- Csatolva: Teljes szöveg és Jegyzet
- Énekek:
32, 488, 
664, 672, 681
A jegyzeteim:
1) Két megkenetéses történet van a Bibliában: ez, a nagyhéten történt esemény és a Lk.7-ben szereplő, amikor szintén Simonnál van, de akkor nem a temetésre előkészítésről van szó, hanem arról, az szeret jobban, akinek többet bocsátottak meg. Nem akarom szűkíteni a csodák számát, így ezt a kettőt nem vonnám össze. A Mt.-ban és Jn.-ban levő történet az időzítés és a részesemények miatt nagyobb egyezést mutat, de ez lesz a textus, ezért azokkal sem foglalkozom.
2) A helyszín egy ókori zsidó vacsora. Abban az időben az emberek nem ebédeltek, ez volt a nap fő étkezése. Csak férfiak vették körül az asztalt, amit nem körülültek, hanem körülfeküdtek. Ma az asztalnál könyöklés nem illendő dolog, de akkor ez volt a természetes. Ahogy az is, hogy asszony, nő nem ülhetett le a férfiakkal együtt enni, amikor ilyen vendégség volt.
3) Jézus és utána az apostolok is világosan tanították azt, amit a Biblia végig állít: a nő és a férfi méltósága, Isten előtti értéke azonos. Jézus meghalt nőkért és férfiakért együtt. A szerepünk más. Isten a felelősséget, s ezzel a vezetést a férfira bízta. A nőre pedig azt, hogy a hívők közösségének az egyháznak az életét mutassa: ahogy követi férjurát, annak mintája a hívő(k) istenkövetése legyen. Ehhez az kell, hogy a férfi úgy szeresse a feleségét, ahogy Krisztus az egyházat, azaz a választottak közösségét, akik Jézust követik. Mennyire szerette Jézus? Úgy, hogy otthagyta a mennyei kényelmet és jólétet, s önmagát adta értünk. Erre válasz a hívők engedelmessége.
4) Éppen ezért nagyon meglepődtek az asztalnál ülők, azaz Simon, a házigazda, vélhetően Jézus tanítványai és Simon legjobb barátai, akik a közelben laktak, amikor egy asszony bejött, s nem csendben megállt a falnál, ahogy ezt esetleg mások is tették a faluból, hanem az asztalhoz közeledett, hiszen ahhoz, hogy Jézus fejét elérje, be kellett mászni, be kellett hajolni egészen az asztalhoz.
5) Az ilyen kenetet, ennek az árát az emberek fél életükben gyűjtötték, mert egy napszámos egész éves fizetésében kerülte egy ilyen. Mintha ma azt mondanánk, hogy 1 millió forintba. Ezért egy kemény tokban tartották, s a legkedvesebb vendégre cseppentettek ebből 1 cseppet, ha nagyon meg akarták tisztelni, hiszen az ember annak ad a legdrágábból, akit a legjobban szeret és tisztel.
6) Mi neked a legdrágább kincsed? Egy kedvenc játék a kistesódnál, amit nem ad oda senkinek sem; amivel együtt is alszik. Egy emlék, ami miatt nagyon értékes neked valami, ami a tied.
7) Amit az asszony tett, mérhetetlen túlzó szeretet volt. - Az emberek szerint.
8) Ezért is háborodnak fel, sőt lesznek haragosak az asztalnál ülők. Egy csepp is nagy tisztességet fejez ki, s már annak is csodálatos illata van, de ennyi már szinte túl sok. (Azt mondják bibliakutatók, hogy Jézusnak a halála napjáig ilyen illata volt emiatt.)
9) A vendégek a törvényre gondolnak: kötelességünk segíteni a szegényeknek, s erre ez jó lehetőség lett volna. Igazuk van, de mégsem.
10) Jézus nézőpontja más.
11) A felkenés a főpapnak és a királynak járt. Akit felkentek, azt Istennek szentelték. Itt ez a megkenés erre is utalhat. Jézus felfoghatatlanul Istennek van szentelve. Elsősorban áldozatként, igazi áldozatként: azért temetésre szól a felkenés. Az illat is a temetésnél használatos kenet illata.
12) Az emberek azt nézik, mit lehetne tenni és mit mond a törvény.
13) Az asszony megtette, ami tőle telt. Ennyit telt: élete legnagyobb kincsét adta oda Jézusnak, amit magának tartogatott élete végére. Én mit tudok Jézusnak adni? Mi kell ahhoz, hogy Jézusnak tudjak ennyit adni?
14) Az, hogy ez teljen belőlem! Ehhez hatalmas szeretet kell. Az 1Jn.4,19: a mi szeretetünk csak reakció, válasz Isten szeretetére. Isten szeretete Jézusban van.
15) Nem tudjuk, ki ez az asszony. Nem tudjuk, miért tette ezt Jézussal. Azt tudjuk, hogy nagyon szerette Jézust: jobban önmagánál. S tette Istent dicsőíti.
Jézus nem azt várja, hogy a törvényre figyeljünk, s ami kijön, azt adjuk oda a szegényeknek. Jézus azt várja, Őt szeressük: amennyire tőlünk telik. Tőle annyira telt, hogy életét adta helyettünk, értünk, de miattunk is! Ha ennek a csodáját felfogod, s ez tölt be, tőled is ennyi fog telni! Nem tudok szeretni, csak ha Jézus szeretetével van tele a szívem!
16) Jézus nézőpontja más: nem azt látja, mit tett asszony, hanem azt is, mi van benne. Hogyan lehet ilyen másik nézőpontunk? Úgy, ha Jézusra nézünk, s Őt látjuk, hogy Ő mit tett értünk. Ha Jézus önmagát adta oda, nekem is Jézusnak kell adnom magam teljesen. Ezt soha nem érti az, aki nem fogta fel, mit tett érte Jézus. Az ilyen ember arra gondol, túl sok a templombajárás, az imádkozás, a bibliaolvasás, nem kell ezt ennyire komolyan venni. Aki tudja, mit tett Jézus érte, az tudja, nem adhat túl sokat Jézusnak. Mert amink van, az nem ér annyit. De épp ez adja az életed értékét, hogy Jézus az övét adta érte. Hiszen a dolgok annyit érnek, amennyit hajlandók kifizetni értük. Jézus pedig kifizette az életedet.
17) S ez a szeretet tettekben van. Ez nem elmélet. Ez nem ígéret. Ez nem csupán puszta szó, sima beszéd. Ez tett. Az asszony nem azt mondta Jézusnak, hogy hálás vagyok nekem, szeretlek téged, mindenem a tied, hanem ezt tette szavak nélkül. Vigyázz, a szív csalárd (Jer.17,9), azaz önmagunkat is be tudjuk csapni: azt hisszük, készen vagyunk, de igazából nem. Ezért az lesz az AM-unk, hogy: "Ne szóval szeressünk, hanem cselekedettel." (1Jn.3,18)
18) Kb. 10 éve, mikor gyerekhéten és Kárpátalján is szolgáltam, azon gondolkodtam, mit tennék meg a gyerekekért, a rámbízottakért. Hamar arra jutottam, életem árán is meg kell védenem őket. Aztán az ifihéten Isten szembesített a Jn.10 kapcsán a béresi és pásztori lelkülettel. Az, amikor Kárpátalján kerültem a vécépucolást, az az én igazi odaszánásom.
19) Nem a szavak, hanem a tettek számítanak. Jézus is azt mondja, hogy kevés lesz, aki azt mondta, "Uram, Uram..." (Mt.21,28-32 + Mt.7,21) Az 1Jn.5,3: az a szeretet, ha engedelmeskedünk Isten parancsainak, azok pedig nem nehezek - ha Isten szeretetével vagyunk tele, mert akkor hálából tesszük, amit teszünk.
Nincs meg a kellő jogosultságod a hozzászóláshoz csatolt állományok megtekintéséhez.
itt
Tégy uram engem áldássá 
Ehhez a hozzászóláshoz további anyagokat csatoltak.
