Isten mindenkiről gondoskodik

[V. Gergo]

img.gif

Kárpátalján kaptuk ezt a kis füzetet, csendsétákhoz, esti meseolvasáshoz szerintem nagyon jó kis történeteket tartalmaz. Most bescanneltem...

---

Miért vannak ellenségek?

A Biblia elején azt olvassuk, hogy minden, amit Isten teremtett nagyon jó volt. Ö mindent feltételt megteremtett ahhoz, hogy a növények fejlödhessenek, az állatok elég táplálékhoz jussanak és szaporodhassanak. Még a Nap és a Hold is fontos része volt Isten rendjének. De sajnos az egész csak addig müködött olyan csodálatosan és harmoniku¬san, mig az első két ember engedetlenné nem vált Isten iránt.

Ezért megváltoztatta az emberek életkörülményeit, és azóta, mindenhol békétlenség és gyülölet van. Mindenkinek vannak ellenségei. Sok állat megtámadja egymást és megöli a másikat. A rovarok kölcsönösen felfalják egymást. A madarak üldözik a rovarokat, hogy bekapják őket, a pókok pedig megpróbálják a bogarakat és szúnyogokat befogni a hálójukba.

[V. Gergo]

Isten azonban a különböző élőlényeknek, különböző lehetőségeket adott, hogy életben tudjanak maradni. Nem számit, milyen színe van egy halnak, a hasa többnyire ezüstös színü, emiatt az ellenségei alulról alig tudják észrevenni. Egyes halak úgy álcázzák magukat, hogy átveszik környezetük színeit a hátukon és az oldalukon. Amikor a lepényhal lesüllyed a víz fenekére, a homokban szinte láthatatlanná válik a többi hal számára. A tintahal fekete folyadékot lövell ki magából, amikor veszélyben van, s ebben a tintafátyolban el tud menekülni. A darázs, a pók és a méhek esípéseikkel védekeznek. A kígyók méregfogaikkal vagy erejükkel védik meg magukat.

A pompás színü madarakat könnyen észre lehet venni a fákon, vagy bokrokon. Isten azt a képességet adta nekik, hogy gyorsan el tudjanak repülni onnan. Egyes nagyobb testü madaraknak, mint pl. a papagájnak erős esőre és éles karmai vannak; ez elriasztja ellenségeiket attól, hogy megtámadják őket. A sasok olyan magasan és gyorsan repülnek, hogy más madarak nem tudják elérni őket.

Az oroszlánoknak és elefántoknak aligha kell megvédeniük magukat, olyan nagyok és erősek. A krokodilok és alligátorok ugyan nem tudnak gyorsan futni, de Isten olyan vastag bőrrel látta el őket, ami megvédi őket, ráadásul még éles fogaik és különösen erős állkapesuk is van. A teknősöknek rendkívül kemény anyagból készült háza van, majdnem olyan, mintha kőből lenne. Ezt a kagylóforma képződményt a hátán hordja. Amint veszély fenyegeti, teljesen visszahúzódik a házába és vár. Ha ugat egy kutya, nem néz ki, mert tudja, hogy az megtámadná. A házában védelmet élvez, mert a kutya sehol sem tudja megragadni.

Hála Istennek, minden élőlénynek van valamilyen védelme, a gyermekeknek is. A mennyei Atya tudja, hogy a fiúk és lányok nem mindig elég erősek és okosak ahhoz, hogy egyedül is meg tudjanak állni az életben.

Ezért adott nekik szülőket, akik ellátják őket táplá¬lékkel és ruhával, és megvéclik őket a veszedelmektől. Istenről magáról pedig ezt olvassuk a 103. zsoltár 13. versében: "Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az Or az istenfélőkhöz".

Tudod-e már, hogy Te is rábízhatod magad erre a csodálatos Szabadítóra és Oltalmazóra?

Ha még nem így lenne, be¬szélj vele most, és kérd meg Öt, hogy Ö legyen a Te szabadítód és oltalmazód is! A mennyei Atya megőrzi értelmünket a rossz gondola¬toktól, szívün¬ket pedig attól, hogy hamis dolgok kivánságaival legyen tele. Ő segít nekünk, hogy az engedelmesség útján járjunk, ahogyan a Biblia tanít rá. A mi Megmentőnk és Védelmezőnk elkísér bennünket egész életünkön át, de velünk marad a halálban és az örökkévalóságban is.

[V. Gergo]

Hallottál-e már róla, hogy a hüllők egész életükben növekednek? Minél idősebbek, annál nagyobbak lesznek. De képzeld csak el, milyen lenne, ha a tehén növekedése nem maradna abba! A gazdának akkor lassan majd létrára lenne szüksége a fejéshez. Ha a kutyád egyre csak nőne, egyszer csak nem férne be az ajtón.

Az óriás tyúkok pedig összenyomnák tojásaikat, miközben ki akaIják költeni csibéiket, bennünket meg félelem fogna el. Jó tudni, hogy a tudomány még nagyon sok mindent nem tudott megmagyarázni, Isten teremtésének különlegességeiből. De sok apróságból felis-merhetjük, hogy Isten szeretettel és nagy bölcsességgel gondolt mindenre, amire szükségünk van. Ö egyáltalán semmit nem ha¬gyott a véletlenre. Még a hajszálainkat is számon tartja, ahogy a Máté evan-géliumában a 10. rész 30. versében le van írva.

[V. Gergo]

Ismeretes, hogy egy krokodil 20, 30, sőt sokszor 90 tojást rak le a homokba, vagy egy levé1csomóra, amit összekapart. Ez nagyon soknak tünik, de szükség van rá, mert a kis krokodiloknak sok ellensége van, melyek felfalják őket. Isten azonban nem akarja, hogy a krokodilok kipusztuljanak. A krokodilmama nem ül a tojásain, mint egy tyúkanyó. Túl nehéz és ormótlan ehhez, összetörné a tojásait. De olyan helyre rakja le azokat, ahol a nap sugarai, vagy a korhadó levelek jó melegen tartják. Mintegy hat hét után, befejeződik a tojások kiköltése, és miután a kis, kb. 25 cm hosszú krokodilok kibújtak a tojásból, maguknak kell táplálékot keresni. Valaki megfigyelte, ahogyan egy fióka kibújt a tojásból. Meg volt merevedve a hosszú idő miatt, amit a tojásba bezárva kellett töltenie, és kinyújtózott a homokon, elfordítva fejét a folyótól. Egy órányi pihenés után azonban megfordult, és a folyó felé vette az irányt. Ki mondta meg neki, hogy a vízbe tartozik? Ki tanitotta meg az úszásra? A folyó felé vezető útján, ez a férfi odatartotta egyik ujját az orra elé, a kis krokodil pedig rögtön felugrott, és éles kis fogaival meg akarta harapni. Ki magyarázta el neki, mi a táplálék, vagy mik az ellenségek? Isten teremtette ezt az egész tudományt a krokodil természetébe. És semmilyen, mégoly intenzív oktatás sem fogja megváltoztatni a krokodil lényét és természetét.

Mi emberek is azt tesszük, amit gonosz természetünk diktál. Ezért mondja Isten a Mózes 1. könyvében, hogy "gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva' (8. rész 21. vers). Ezt a régi természetet mi magunktól nem tudjuk megváltoztatni. Jézus Krisztus az egyetlen, Aki mássá tudja tenni a szívünket, vagyis a régi természetünket. A Biblia így írja ezt le az Újszövetségben: "Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme, új jött létre" (2 Korintus 5,17).

Jézus Krisztus szeretne megmenteni minket, felnötteket és gyermekeket egyaránt, és szeretne olyan új természetet adni nekünk, amivel azután Istennek tetsző dolgokat fogunk tenni, neki tetsző életet fogunk tudni élni.

[V. Gergo]

A krokodilnak különleges szájberendezése van. Ha valami a két erős állkapocs közé kerül, onnan ki nem menekül. Hatalmas alsó fogai pontosan beleillenek a felső állkapocs speciális lyukaiba, mint a kulcs a zárba. A zsákmányt erősen tartja a víz alatt, mig meg nem fullad. A garatüregét egy bőrredő segitségével el tudja zárni a szájfuegétől, úgyhogy a krokodil maga, a víz alatt kinyitott szájával lélegezni tud, ha csak az orrlyukai vannak a vízfelszín felett. De vajon miért nem tudja a víz alatt lenyelni zsákmányát? És miért nem tudja megrágni, hanem csak a fogaival szorítani? Ezt még nem tudjuk, csak felismerunk egy keveset Isten bölcsességéből. Ábrahámról megtudjuk a Római levélben, hogy "Hitt Abrahám az Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul' (4. rész 3. vers). Gondold csak meg, hogy itt nem arról van szó, hogy Ábrahám megértette Istent, hanem arról, hogy hitt neki. S ez nagy különbség!

[V. Gergo]

Biztosan nem gondolod, hogy törékeny, kis madarakkal fogsz találkozni olyan veszélyes állatok közelében, mint a krokodil, vagy az orrszarvú. Amint tudod, a krokodil nagyon nagy és különösen erős állkapcsa van. Erős farkával darabokra tud törni egy csónakot is, de a krokodilmadár egy csinos kis madár, akkora mint egy kiscsirke, nem fél tőle. Ha a krokodil kimászik aludni a partra, nincs nyugta a szájában lévó piócáktól. Ezek kis féregszefÜ állatok, melyek a vízben élnek. Amikor a krokodil a vízben kinyitja a száját, beleragadnak a foghúsába, és a vérét szívják. A piócák olyan erósen beleragadnak a krokodil szájába, hogy nem tud megszabadulni tőlük a nyelve segítségével. Ha jön egy krokodilmadár, a krokodil kinyitja álmos szemeit és örül, hogy látja ezt a kis madarat.

Azonnal kinyitja a száját, és a madár beleröppen, és elkezdi kicsipegetni a piócákat. A krokodil pedig az egész müvelet alatt nem csukja be a száját, bár biztosan nagyon csiklandozza, ha a kis segítő ide-oda szaladgál a nyelvén. Ha a madár jóllakott, elrepül, a krokodil pedig becsukja a száját, hogy pihenjen. Amint egy másik madár jön foghüs vizsgálatra, a krokodil üjra készségesen kinyitja a száját, míg minden pióca eltűnik ezeknek a kis madaraknak a gyomrában. Nem különös, hogy a nagy, erős krokodil nem tud egyedül megszabadulni ezektől a kis vérszívóktól? A bűn olyan, mint ezek a piócák, erősen hozzá tud tapadni egy gyermekhez, egy fiúhoz vagy kislányhoz is, ügyhogy egyedül nem tud megszabadulni attól. De az ő számukra is van segítség, s ez az Úr Jézus maga. Az Újszövetségből tudjuk, hogy Isten elküldte angyalát Máriához, ezzel az üzenettel: "Nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből" (Máté 1,21). Ez a Jézus Krisztus minden embernek a Megváltója, mindenkié, aki rábízza az életét.

Van egy másik madár is, az pedig az orrszarvúnak siet a segítségére, amikor fe1csipegeti a legyeket, tetveket és más rovarokat, melyek a bőrén és a redőkben telepednek meg. Ez a madár ide-oda szaladgál az orrszarvú hátán és elég ijedős is.
Ha az OITszarvűt veszély fenyegeti, gyorsan elrepül, és ezáltal figyelmezteti az OITszarvűt is, amelyik nem lát valami jól.
Az állatoknak szükségük van egy jelzőrendszerre, amely figyelmezteti őket a veszélyre, de így van ez az embereknél is. Bennünket, embereket, Isten a bűn veszélyeire figyelmeztet. A Biblia beszámol Káinról, aki agyonütötte a testvérét, Ábelt. Isten így figyelmeztette Káint: "...a bún az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta" (1Mózes 4,7) Ezt Káin egyedül nem tudta megvalósítani. Csak az Úr Jézus és Isten Igéje segít nekünk, hogy le tudjuk győzni a bűnt. Ezért írja a zsoltáríró: "Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú? Úgy, hogy megtartja Igédet' (Zsolt 119,9). Ez alapján most már te is tudod, hogy az Úr Jézus mindig kész segíteni ebben, Ö segít mindenkinek, aki őszinte szívvel erre kéri Őt.

[V. Gergo]

A világon szinte mindenütt találhatók medvék. Vannak barnák, feketék, vagy éppen fehérek is, mint a jegesmedvék. Bár különböző nagyságúak, és teljesen eltérő klímazónákban élnek, mégis vannak közös vonásaik. A medvék jól tudnak úszni, és fel tudnak mászni a fákra is.

Erősek, néha fel is dühödnek, és mozognak. A legtöbb medve szereti a gyökereket, bogyókat, kis gallyakat, a zsenge leveleket és a mézet. Vannak medvék melyek húst is fogyasztanak, és különösen a halat kedvelik. Ellenségeiket erős mancsukkal és karmaikkal ölik meg, de normális körülmények között nem falják fel azokat. A medvebocsok nagyon szeretnek játszani, úgy futkároznak és hemperegnek, mint a kiskutyák. Harapdálják egymást, de csak finoman. A fenti képen három medvebocs egy fára menekült. A fa alatt ugató két kutya oda már nem tudja követni őket. Mivel a bocsok túl kicsik ahhoz, hogy szembe tudjanak szállni a kutyákkal, a fa az egyedüli menedék a számukra.

Ez a menedék a mi számunkra az Úr Jézus. Ő az egyetlen, aki meg tud menteni bennünket a bún hatalmából. Ő Istennek a Fia, aki azért jött el a Földre, hogy megmentsen bennünket. Ha a Sátán megkörnyékez, és rá akar venni valami rosszra, imádságban fordulj oda rögtön az Úr Jézushoz. Ez az egyetlen okos cselekedet, ahogyan a bocsok is csak a fára menekülhettek.

[V. Gergo]

Késő ősszel a medvék behúzódnak a barlangjaikba, és gyakran minden evés nélkül, végigalusszák a telet. Rendszerint csak április körül ébrednek fel. Jézus azt szeretné, ha nem ilyen lelki alvással telne el az életed. A Biblia sok helyen figyelmeztet arra, hogy legyünk lelkileg éberek, pl. így: "Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia (az Úr Jézus Krisztus) előtt" (Lukács 21,36). Jó dolog ezért más hívő emberekkel találkozni, de olvasd a Bibliádat egyedül is, hogy minél többet megtudhass Istenről, az Ő lényéről és akaratáról. Ha tudod, mit szeretne tőled az Úr Jézus, akkor azt tedd is meg, hogy engedelmességed által örömöt szerezz neki.

[V. Gergo]

Gondolkoztál már rajta, hogy van az, hogy a tyúk nem esik le a rúdról alvás közben? Három elülső lábujjuk izmai, talpuk közepén összeköttetésben vannak a hátsó lábujjukkal, hogy a láb elülső részén át ki tudjanak nyúlni egészen a tyúk combjáig.

Amikor a tyúk a rúdra leül, meghajlít ja a térdét, ezáltal megfeszül ez az izom, és a lábujjak behajlanak. Amint feláll, az izom meglazul, és a lábujjak szétnyílnak. Ilyen módon csak az olyan madarak térde működik, melyek főként magvakkal, zöld nővé¬nyekkel és rovarokkal táplálkoznak. A nagy ragadozó madarak, mint a sas, a sólyom és a bagoly, kinyújtott lábak¬kal is össze tudják zárni a karmaikat. Ez azért fontos, mert így távol tudják tartani maguktól a zsákmányolt állatokat.

Isten minden élőlénynek megteremtette a megfelelő előfeltételeket. Isten a kiscsirkékről is nagy bölcsességgel gondoskodott. A tyúk a költés három hete alatt keveset iszik, ezáltal megemelkedik a testhőmérséklete. Amikor a tyúk a tojásokon ül, hogy melegítse, és ezáltal kikeltse azokat, a csirkéknek a tojásban szorosan a hasa alatt, és semmi esetre sem a fészek alsó oldalán kell feküdniük, ahol nagyon lehü1nének. Ezért kerül a tojás sárgája az azt körülvevő fehérje által mindig felü1re. A tojásban növekvő csibe orra egy kis légkamrában van, a tojás szélesebbik felén. Ez a kis levegőtartalék pont két napra elég, s ha elfogyott a levegő, a kis csibe új levegőt szív. A tojás héja a tojás szélesebb felén sokkal lágyabb és vékonyabb, mint a másikon.

Fejének hirtelen mozdulatával, a kiscsibe feltöri a tojás héját. Ebben, csőrének egy szarvszerűen megvastagodott része is segít neki, ami aztán leesik róla, miután kibújt, mert azzal nem tudna enni. Milyen jó, hogy Istennek minden felett kitekintése és áttekintése van! Bárcsak számodra is segítséget jelentene, hogy azt tedd, ami az Ö tetszésére szolgál.
A kakasok is engedel-mesek Istennek. Min¬den kakas kukorékol kora reggel - nem mintha különösen szép hangja lenne, vagy olyan boldog lenne, hogy felébredhet -, hanem ez az Isten által meghatározott feladata.

Senki nem tapsol ezért neki, de ő ennek ellenére eleget tesz a kötelessé¬gének. Te is megtanulhatod tőle, hogy ne panaszkodj valamely kötelesség miatt, még ha az unalmas, vagy hosszadalmas is lenne.

[V. Gergo]

Amikor az Úr Jézus itt a Földön élt, a Máté evangéliumában például ezt mondta: "Jeruzsálem, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnyai alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok (23,37) Ez azt jelenti, hogy az Úr Jézus meg akarta védeni a körülötte levő embereket minden veszélytől, és gondoskodni akart mindennapi szükségeikről is, ahogyan megfigyelhetjük egy tyúk gondoskodását is. A strucc nem költi ki a tojásait. A Jób könyvében ezt olvassuk róla: "A strucc madár vígan verdes szárnyával, nem gólyaszárny és toll az! A porban hagyja tojásait, és a porban költeti ki. Elfelejti, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja. Fiaihoz oly mostoha, mintha nem is az övéi volnának. Nem retteg attól, hogy kárba vész fáradsága. Mert Isten megtagadta tőle a bölcsességet, nem részesítette értelemben. De ha nekirugaszkodik, nevet a lovon és annak lovasán' (39,13-18). Már az özönVÍZ után kibocsátottak egy galambot, hogy jelezze, lehet-e újra élni a Földön. Egy olajfalevelet hozott jelként a csőrében. Néha a béke szimbólumának használják a galambot az
olajfalevéllel. Az Úr Jézus ezt mondta: "Ime, én e1küldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambot” (Máté 10,16). Nem tudjuk, Jézus Krisztus vajon arra gondolt-e, hogy a galamboknak nincs epéjük és jó, ha mi is, mint az Ö követői keserűség nélkül élhetünk.

A Bibliában néha előfordul, hogy állatokat idéz, velünk emberekkel összehasonlítva, így pl. a Példabeszédek könyvében: "Nézd csak meg a hangyát, te rest, figyeld, hogy mit tesz, és okulj! Bár nincs vezére, elöljárója, vagy uralkodója, mégis biztosítja a kenyerét nyáron, begyűjti eledelét aratáskor" (Példabeszédek 6,6), vagy pedig ezt: "Ez a három lépked szépen, sőt négynek szép a járása: Az oroszlán a legerősebb állat, mely nem riad vissza senkitől, a fölingerelt ló, meg a kecskebak és a hadserege élén álló király" (Példabeszédek 30,29-31).

Sok példa áll tehát rendelkezésre, ezek alapján te is tudhatod, hogyan kellene élned. Jó lenne, ha ez is segítene, kicsiknek és nagyoknak egyaránt, hogy ki-ki készséggel kövesse azt a példát, amit Isten a számára tervezett. Te is megkérheted, hogy ebben Ö legyen a segítségedre.

[V. Gergo]

Isten minden állatot bizonyos természeti törvények alá rendelt. Ezért van rá hatalma, hogy ezeket a törvényeket megtartsa a maga céljaira. Már az özön¬víz előtt ez olvasható a Mózes 1. könyvében: "A szárazföldi állatok, a madarak és a csúszómászók kö¬zül egy-egy pár ment be Noéhoz a bárkába” (7,8-9). Noét biztosan túlterhelte volna, ha ezeket az állatokat egyenként be kellett volna fognia. A Mózes 4. könyve 22. részében Bálámról, a varázslóról olvasunk. Egy ellenséges király arra kérte, hogy átkozza meg Izráelt. Útközben a szamara, amelyen ült, látta Isten angyalát egy karddal és háromszor is kitért előle. Bálám erre megveri, s ekkor Isten megnyitja a szamár száját, hogy beszélni tudjon Bálámmal.

A Királyok 1. könyvének 17. részében, más próféta egy rettenetes szárazságot jövendölt az engedetlen ki¬rálynak, s ezért el kellett rejtőznie előle. Rejtekhelyén, egy pataknál, Isten hollók által gondoskodott róla. Reggel és este kenyeret és húst vittek neki.

A Jónás könyve 1-4. része elbeszéli, hogy Jónás próféta nem engedelmeskedett Isten megbízatásának, és elment egy hajóval. De egy nagy vihar lesodorta a hajóról és egy hatalmas tengeri állat elnyelte. Ekkor megígéri Istennek, hogy teljesíti a parancsát és a hal, annak a helynek a közelében, ahová Isten küldte, partra vetette.

Egyesek azt állítják, hogy az Úr Jézus nem fizeti meg a templomadót. Jézus Krisztus erre megparancsolja Péternek: "Menj ki a tengerre, és vesd be a horgot és fogd ki az elsö halat, ami ráakad. Amikor felnyitod a száját, egy ezüstpénzt fogsz találni abban. Vidd el aztán és fizesd ki az adót érted és értem" (Máté 17,27).

Pál hajótörést szenvedett, amikor Rómába igyekezett. Partot érve, rőzsét gyűjtött, hogy felmelegedjen, de a tűz melegéből egy vipera jött elő és a kezébe mart. Amikor a többiek ezt látták, ezt mondták: "Bizonyára gyilkos ez az ember, aki a tengerből kimenekült ugyan, de az isteni bosszúállás nem hagyja élni." Pál azonban a tűzbe vetette a kígyót, és nem esett semmi baja. Miután az emberek egy darabig figyelték és látták, hogy nem történt semmi baja, megváltoztatták véleményüket, és azt mondták róla, hogy isten (Cselekedetek 28,3-6). így engedelmeskedik Isten teremtett világának minden élőlénye, természete, vagy szándéka ellenére is annak, aki teremtette, és akinek egy-egy különleges helyzetben, általa is van mondanivalója a világ számára.

[V. Gergo]

A szitakötő, talán a legszebb a rovarvilágban, hosszú, a szivárvány minden színében ragyogó testével, meg nagy, áttetsző szárnyaival, melyekkel villámgyorsan tud előre is, hátrafelé is röppenni. A folyók, és tavak környékén indul vadá-szatra más rovarok után.

De nem volt mindig ilyen szép. Fejlődésének korai szakaszában, egy tó iszapjában élt, mint egy falánk lárva. Ez a lárva csak üres burkát hagyja hátra, amikor elhagyja életterét az iszapban és sötétségben, és ragyogó szitakötővé változik a napfényben.

Ilyen különös változáson esnek át az emberek is, amikor elhagyják régi természetüket, amint Isten világosságában elkezdenek az Ö akarata szerint élni. Erről számol be Pál apostol is a Cselekedetek könyvében, amikor megkapja az Úr Jézus megbízatását: "Azért küldelek, hogy nyisd meg a szemüket (a hitetleneknek), hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek" (26,18).

Ezután szeretnék elmesélni nektek egy történetet: három szitakötő fióka (Anax, Agrion és Libella) élt az iszapban. Amikor Libella, megkérdezte Bufót, a kecske békát: "Hol voltál Bufó?", ezt a választ kapta: "Én egy másik, csodálatos világban voltam. Ott minden egészen más, a föld is zöld, és gyönyörű virágokat is láttam, a nap pedig melegen süt, és friss szél lengedez."

Anax, a legnagyobb lárvafióka így felelt: "Hihetetlen! Ha tényleg van egy ilyen gyönyörű világ, akkor én látni szeretném." Anax felmászott a béka hátára, és Bufó, hátán Anaxal felmászott az iszapon keresztül a partra. De amikor a víztükör fölé kerültek, Anax nem tudott lélegzetet venni, mivel egy vízben való életre teremtetett. Minden elsötétedett a szeme előtt, fejével és vállával egy kőnek ütközött, és ájultan esett vissza a vízbe. Amikor újra felébredt, fájt a feje, és csak nagy fáradsággal tudott visszamászni a két testvéréhez. "Senki sem tud ebben a világban élni!" mesélte. "Nem tudom ugyan, hová tűnt Bufó, de mindenesetre, ez a világ rettenetes." Egy idővel ez után a kaland után, Anax különösen érezte magát, de nem sejtette, mi történt vele. Elkezdett felfelé mászni egy vízinövényen. "Anax", kiabáltak a testvérei, "maradj itt lent! Nem emlékszel, mi történt veled odafent?"

"Mennem kell, olyan furcsa érzésem van. De vissza fogok jönni, és mindent elmesélek nektek, ezt megígérem." így búcsúzott el, és elérte a víz felszínét. Furcsán érezte magát, kicsit kóválygott, és úgy érezte, hogy túl szűk a bőre. Aztán hirtelen szétrepedt a bőre - és képzeld csak el, - Anax egy csodaszép szitakötővé változott, gyönyörű színekkel és hártyavékony szárnyakkal. Nagyszerűen érezte magát, még repülni is tudott! Élvezte az új életét és az új világát. De mielőtt elaludt volna a káka szárán, eszébe jutott, hogy megígérte a testvéreinek, hogy beszámol az új világról. Rögtön napfelkelte után, összehajtott szárnyaival rászökkent a víz felszínére. De amikor beleütközött, úgy érezte, mintha egy sziklába ütközött volna. Ezért még egyszer megpróbálta, magasabbról, de ekkor is azt érte el, hogy zúgott a feje és a parton pihennie kellett. "Megpróbáltam megtartani az ígéretemet", gondolta, "de megváltoztam, és már nem tudok visszamenni hozzájuk, az iszapba." Agrion és Libella hiába várta vissza testvérét odalent a tóban. Végül ezt mondták egymásnak: "Most már biztosan tudjuk, hogy nincs más világ a mi iszapunkon kívül, különben Anax elmondta volna nekünk."

Pontosan így tesznek azok az emberek is, akik nem hisznek egy halál utáni életben, mert az a véleményük, hogy a halálból még senki sem jött vissza. Nem hiszik, amit Jézus az örök életről mondott a Bibliában, például a János evangéliumában: "Az én Atyám házában sok lakóhely van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra?" (14,2). Gondold meg te is, milyen nagy dolog, hogy Jézus helyet készít a mennyben az övéi számára! E:rezd át ennek fontosságát, és fogadd el az Úr Jézus ajánlatát, aki a te Megváltód is szeretne lenni. Akkor majd életed végén, neked is megmutatja azt a másik, azt a csodálatos világot.

[V. Gergo]

A lazacfiókák az oxigénben dús patakokban és kis folyókban bújnak ki, az 5-7 mm nagyságú tojásaikból. Ott gilisztákkal, apró rákokkal és rovarokkal táplálkoznak, amíg kb. 20 cm nagyságúak lesznek. Mint egy másfél év múlva kiúsznak az édesvízből az Északi-tenger, a Keleti-tenger, és az Északatlanti-óceán sós vízébe. Itt 4-10 év alatt nagyságuk eléri a 150 cm-t, súlyuk a 35- kg-ot. Hirtelen felébred bennük a vágy az otthon, az iránt a hely iránt, ahol kibújtak tojásaikból és a "gyermekkorukat" eltöltötték. Ehhez igen messzire kell úszniuk, és nagy akadályokat kell legyőzniük. Ebben segítségükre van szaglóérzékük, és nagy kitartásuk. Azt pontosan nem lehet tudni, hogyan találják meg a lazacok a haza vezető utat. Ahogyan Isten megmutatja a lazacoknak a hosszú utat a tengereken keresztül hazáig, úgy akar téged is átvezetni ezen a sok nehézséggel teli és sötét világon, és eljuttatni a biztos célig. Az Úr Jézus ezt mondja a Bibliában: "Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam" (János 14,6). Szeretnéd-e, hogy Jézus vezessen téged az életeden át?

[V. Gergo]

Az angolnáknál néha három évig is eltart, amíg újra "otthon" vannak. Némelyik folyónkban vagy tavunkban is lehet angolnákat találni. Ha ezek télen befagynak, beleássák magukat az iszapba, amíg a meleg tavaszi napsütés újra meg nem olvasztja a jeget. Tudtad-e, hogy az esőcseppek felébresztik az angolnákat és felcsalogatják őket a víz felszínére? Ezeket a hangokat feltehetően a giliszták, bogarak, és más apró élőlények sokaságával hozza összefüggésbe, melyeket az eső belemos a vizekbe, hogy az angolna aztán elfogyaszthassa őket. Ezért vannak olyan horgászok, akik ilyen hangokkal csalogatják az angolnákat a víz felszínére, hogy meg tudják fogni őket.

Így próbálja meg a Sátán is, mindenféle csodálatos dologgal megtéveszteni a fiatalokat és a felnőtteket is, hogy meg tudja fogni őket. De el ne felejtsd, hogy a Sátántól semmi jót nem lehet várni, olyan rossz szokásokkal akar behálózni, amelyektől aztán egyedül nem tudsz megszabadulni. Nem szabad a Sátánra hallgatni, mert csak hazugságokkal kecsegtet. Hála Istennek, ha jól figyelünk, ezt fel is lehet ismerni, mert Isten elküldte Fiát, az Úr Jézus Krisztust erre a Földre, akire hallgathatunk. Ö meghalt értünk, hogy eltörölje bűneinket és most téged is arra figyelmeztet, hogy ne engedj a Sátán álnokságainak, hanem egyedül Jézus útmutatása legyen a fontos a számodra.

[V. Gergo]

A horgászhalnak, a feje közepén van egy különös, horog alakú kinövése. Egy olyan halról van szó, amelyik tényleg horgászni megy. Csaléteknek egy kis fényforrás van ezen a horgon.

Ez a fény magához csalogatja a kis, kíváncsi halakat, melyek elvakulnak ettől a fénytói, és nem látják, hogy a fény mögött, a rabló nagy nyitott szája tátong. A horgászhal mozdulatlanul vár, míg a halak szorosan a szája előtt úsznak, hogy aztán elnyelje őket.

Ez is jól ábrázolja a Sátán munkamódszerét. Kedvteléseit a leggyönyörűbb, legragyogóbb színekben mutatja be nekünk, úgyhogy azok elvakítanak, és már nem gondolunk a Sátánra, aki e mögött rejtőzik. Ezért olvashatjuk a Bibliában a Példabeszédek könyvében, hogy "Ha az okos látja a veszedelmet elrejtőzik, az együgyűek pedig: belekeverednek és megjárják” (22,3). Talán szeretnél sok pénzt, vagy kényelmes életet, de ha ennek elérése érdekében másoknak kárt okozol, akkor ez az ötlet biztosan az ördögtől való. Csak ő vezet tévútra téged, hogy jó dolgokat rossz úton akarj elérni. A Sátán még az Úr Jézusnak is ragyogó ajánlatokat tesz. A Máté evangéliuma 4. részében olvasunk róla, ahogy az Úr Jézust háromszor akarta rávenni valamire. Felhívta például Jézus Krisztust, hogy ugorjon le a jeruzsálemi templom magas faláról - talán azért, hogy sokan megcsodálják - és egy bibliai idézettel indokolta meg az ötletét: "Az Úr megparancsolja angyalainak, hogy kézen fogva vezessenek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben” (Zsoltárok 91,12). Jézus Krisztus azonban nem engedi, hogy a Sátán megtévessze, hanem ugyancsak az Isten Igéjéből vett idézettel válaszol: "Az is meg van írva a Mózes 5. könyvében (6,16), hogy ne kísértsd az Urat, a te Istenedet” (Lukács 4,12). Az Úr Jézus tudta, milyen döntő fontosságú Isten Igéjének szó szerinti megtanulása és azután annak alkalmazása. Ezért mondta a János evangéliumában: "Ha valaki szeret engem, az megtartja az én Igémet' (14,23). Akkor a Sátán nem hinthet port a szemünkbe, ahogy egy különös kis hal esetében velem történt.

Lassan követtem az apály visszahúzódó vizét, amikor a homokban valami különös dologra lettem figyelmes. Mire közelebb jutottam, a kis hal már teljesen beleásta magát a homokba, és már nem is lehetett látni. Éppen, amikor ki akartam nyújtani a kezemet a lyuk felé, egy célzott homok- és vízsugár találta el az arcomat. A hal természetesen éppen ebben a pillanatban menekült el, amikor semmit sem láttam, mert a szemem telement homokkal. Vajon te hogy reagálsz, amikor a Sátán téged akar rábeszélni valamire?