Isten mindenkiről gondoskodik

[V. Gergo]

A hód a második legnagyobb rágcsálóállat. Fejük és törzsük 73-130 cm nagyságú, farkuk 21-35 cm, sú¬lyuk pedig 30-35 kg. Emellett a nőstények súlyosab¬bak is, mint a hímek. A bundájuk nagyon sűrű és a víz nem hatol át rajta, miközben az alsó rész sokkal szőrösebb, mint a felső rész. Ez nagyon jó védelmet nyújt a túlságos lehűlés ellen. A hód lábai nagyon rövidek, és a hátsólábakon úszóhártyák is vannak. Szemei és fülei nagyon kicsik. A rágófogak nagyon erősek, az alsók a 3,5 cm hosszúságot, és 6 mm szélességet is elérik. Ezeknek a fogaknak a segítségével képes a hód akár egy 1 m átmérőjű fát is kidönteni!

Lakhelyét a hód fűből, ágakból és gyökerekből építi, melyeket ügyesen összefon. Hogy a falak megvédjék télen a hidegtől, mindent bevon iszappal. Az ellenségektől való védelem érdekében, különböző bejáratokat épít ehhez a lakáshoz, melyek mind víz alatt vannak. Ha odakint már nem talál táplálékot magának, el tudja fogyasztani a falakat képező kis ágakat és leveleket is.

Nekünk, embereknek felkínálja az Úr Jézus az O védelmét és segítségét. Ehhez a természetből vett hasonlatokat használ, pl. a János 6,14-ben: "Én vagyok az életnek kenyere", "Aki szomjazik, jöjjön énhozzám és igyék." "Én vagyok a világ világossága." "Én vagyok az ajtó." "Én vagyok a jó pásztor". "Én vagyok a feltámadás és az élet." "Én vagyok az út, az igazság és az élet."

[V. Gergo]

Ma már kevés ember láthat élő polipot. Anglia déli partjainál, és Franciaország tengerpartjainál élnek ezek az állatok, és már ott is csak kis számban. A polip csak ritkán éli túl a fogságot, így valóban ritka látvány.

Ennek a furcsa élőlénynek nincsenek lábai, ezért nem is tud futni. Szárnyai sincsenek, így nem tud repülni sem, s mivel uszonyai sincsenek, nem képes az úszásra sem. Azt hiszed akkor, hogy mindig csak egy helyen tartózkodik? Ez nem így van, mert a nyolc hatalmas karját veszi igénybe a helyváltoztatáshoz. A kifejlett polip ellenségeinek aligha van rá esélye, hogy kimeneküljön, az összesen 7 méter hosszú karjai fogásából. Ráadásul, minden kar alatt két sor szívókorong is található, melyek szorosan hozzátapadnak mindenhez, amit megérintenek.

Így próbálja meg a Sátán is a kísértésekkel, mint erős karokkal megragadni az embereket. Az egyik kaIjával egy bűnre csábítja áldozatát, a másikkal körülveszi, és úgy tesz, mintha szeretettel venné körül, de szívókorongjai szorosan tapadnak áldozatára, és gonosz dolgokra csábítják. így történik, hogy a Sátán egymás után mindent a birtokába akar venni, a lelkiismeretedet, jó híredet, egészségedet, pénzedet és az idődet. Egyedül Jézus Krisztus tudja az embert megszabadítani a Sátán szorításából. Róla úja János apostol az 1. levelében: "Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa” (3,8). Nem csak azt tetteti az ördög, hogy szeret téged, és nem ölel körül, akaratod ellenére, mint egy polip. Az Úr Jézus sokkal többet ígér a Máté evangéliumában: »Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” (11,28).

Az Úr Jézus a mi igaz barátunk, aki valóban jó dolgokat ad nekünk. A legjobbat adja neked is ebben az életben, az elkövetkezőben pedig még szebbet, az örök élet örömét, ha elfogadod Öt mint Megváltódat, Uradat és Királyodat.

[V. Gergo]

A préri-kutyák nem igazi kutyák, de ugató hangokat hallatnak és Észak-Amerika préri vidékein élnek. Hasonlóak a mormotákhoz, valamivel kisebbek, mint a nyulak és hihetetlenül gyorsan mozognak.

A préri-kutyák sötétben is jól látnak. Jó szaglással és tájékozódási képességgel rendelkeznek. Éles karmaikkal hatalmas barlangrendszert vájnak ki maguknak, melynek különböző bejáratai vannak. A meglazított földet a hátsólábaikkal kotorják ki a barlangból, míg egy kb. 50 cm magas, és kb. 1m átmérőjűdomb nem lesz belőle. Aztán ráül a földkupac tetejére és figyeli, mi történik körülötte. Mivel a préri-kutyák kicsik és fegyvertelenek, szívesen élnek közösségben, más préri-kutyákkal együtt. Miközben a legtöbben táplálkoznak, vagy táplálékot keresnek, egy préri-kutya őrt áll az egyik ilyen impozáns dombon, és a legkisebb veszélyesetén is éles füttyel figyelmezteti a társait. Ezek bíznak benne, és rögtön biztonságba helyezik magukat földalatti barlang¬rendszerükben.

Ha mi szeretjük az Úr Jézust és az Ö Igéjét, szükségünk van rá, hogy közösségünk legyen más keresztyénekkel. A Biblia így számol be az első keresztyénekről: "Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban" (Apostolok Cselekedetei 2,42).

[V. Gergo]

Néha előfordul, hogy menyétek vagy patkánykígyók élnek a préri kutyák szomszédságában. Ezek az ő ellenségeik. Soha sem keresnék a velük való közösséget, mert tudják, milyen veszélyes túl közel lenni hozzájuk. Nekünk sem szabad elfelejtenünk, hogy mindig vannak olyan emberek a közelünkben, akikkel való érintkezés káros lehet a számunkra. Ezért írja az egyik zsoltáros: "Jobb az Isten háza küszöbén állni, mint a bűnösök sátraiban lakni" (Zsoltár 84,11).

[V. Gergo]

Mit gondolnál, ha egy reggelre, amikor felébredsz, a kiscicád ötvenszer nagyobbra nőtt volna? Az oroszlán egy ilyen óriásmacska. Soha sem fogsz olyan oroszlánnal találkozni, amelyikről az látszana, hogy fél valamitől. Talán ezért is olvassuk a Bibliában, hogy Jézust a Jelenések könyvében "a Júda törzséből való oroszlánna1t' hívják (5,5).

Egy cirkuszban egy Bill nevű állatszelídítő a vadállataival gyakorolt. Az állatokat a ketrec oldalán lévő, különböző magasságú polcokra parancsolta. Leónak, egy öreg, majdnem fogatlan oroszlánnak a helye a legfelső polcon volt, mert az oroszlánok soha sem ugranak le a zsákmányukra. A tigrisek viszont mindenre ráugranak, ami alattuk van. Bill egyik kezében egy korbácsot tartott, a másik kezében pedig egy széket, és egy hatalmas tigrissel gyakorolt egy mutatványt. A tigris engedelmeskedett a parancs oknak, de közben mindig közelebb húzódott az idomárhoz. Bill még egyszer pattintott a korbácsával, amikor a tigris hirtelen nekiugrott és éles fogaival megragadta Bill karját. Ebben a pillanatban az öreg oroszlán, Leó, leugrott a helyéről és rátámadt a tigrisre, úgyhogy az meglepetésében elengedte Bill karját. A jelenlévő segítők pedig közbe tudtak avatkozni, és ketreceikbe vitték a vadállatokat. Nem különös-e, hogy Leó valami, a természetétől teljesen idegen módon reagált, és közbelépésével megmentette az idomár életét?

Még sokkal bámulatosabb, hogy Jézus feladta csodálatos mennyei helyzetét, s úgy megalázta magát, hogy mint tehetetlen kisgyermek született meg e vi¬lágra és ez által hozzánk hasonlóvá lett (Filippi 2,6-8).

A Bibliában van egy izgalmas történet egy oroszlánról. Dániel istenfélő férfi volt, túszként került a babiloni király udvarába, de ott magas méltóságot nyert és kedveltté vált a király előtt. Társai azonban féltékenyek voltak rá, és ezért gonosz tervet eszeltek ki ellene. Rávették a királyt, hogy hozzanak egy új törvényt, amely mindenkit halállal büntet, aki bárkitől is kér valamit, a királyon kívül. Jól tudták, hogy Dániel minden nap imádkozik Istenhez és ezért beárulták a királynál. A király szomorú szívvel, de kénytelen volt az új törvény értelmében az oroszlánok vermébe vettetni, hogy ott lelje halálát. A Dániel könyve 6. részében azonban azt olvassuk, hogy Isten angyala visszatartotta az oroszlán dühét, míg Dánielt következő reggel, egyetlen karcolás nélkül kihozták onnan.

Tanulj Dánieltől. Imádságodban légy hűséges Istenhez, az Atyához. Ö eröt tud adni a szenvedések közepette is. A Biblia ezt mondja: "Sőt amennyire részesültök a Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek" (1Péter 4,13).

[V. Gergo]

A vadállatok, legyenek kicsik, vagy nagyok, meg a ragadozó madarak, mind üldözik a nyulat. Gyorsa-sága és az a különleges trükk, amellyel él, hogy száguldás közben, hirtelen irányt vált, mégis meg tudja védeni az ellenségeitől. Amikor a ragadozó madár vagy egy róka elől menekül, kis fehér farkával, mint egy jelzőfénnyel ad jelt a többi nyúlnak is, hogy igyekezzenek biztonságba juttatni magukat.

Van egy másik módszere is a vészjelzésre, ilyenkor erős hátsólábaival, kemény és gyors dobbantásokkal jelzi a veszélyt. Ez a hang, több kilométernyi távolságban is hallható, figyelmeztető jel a többi nyúl számára.

A Biblia arra tanít minket, hogy mi is figyelmeztessük embertársainkat, az őket fenyegető veszélyre. Az Ezékiel könyvében így fejezi ki ezt Isten: "Ha tudtodra adom, hogy egy bizonyos embernek gonosz cselekedetei miatt meg kell halnia, te vagy érte felelős, hogy ezt megtudja, és lehetőséget kapjon a megjavu1ásra és élete megmentésén!" (3,18). Ezért tedd azt, amit a mezei nyulak, és figyelmeztesd az embereket a környezetedben, minden ember ellenségére, a Sátánra, vagy imádkozz érte, hogy megmeneküljenek.

A nyulaknak gyakran, és sok fiókája születik. Amikor az anyanyúl elhagyja a földbe vájt járatait, a rókák vagy kutyák nem tudják kiszimatolni a bejáratát. Így őrzi meg Isten a kisnyulakat, amikor még tehetetlenek. Mivel úgy teremtette meg őket, hogy villámgyors mozgásukkal tudnak elmenekülni ellenségeik elől, szemeiket különösen hátra helyezte el, ami által könnyebben és jobban tudnak hátrafelé nézni, ahonnan általában az ellenség üldözi őket. A nyulak fészke néha egy domb oldalában, vagy egy épület alatt van. Tulajdonképpen, egy sokfelé elágazó alagútrendszer, ami azt a célt is szolgálja, hogy tévútra vezesse a kisebb vadállatokat, mint amilyen például a menyét. Valamelyik alagút végében van a fészek, falevelekből és gallyakból. Az anyanyúl puha szőrrel párnázza ki, amit a saját szőréből tépked ki, mert a kisnyulak csupaszon és vakon születnek. Az anyanyúl falevelekkel, gallyakkal gondosan álcázza az alagút bejáratát, ha elhagyja egy időre, hogy táplálékot keressen.

Az Ószövetségben azt olvashatjuk Dávidról, akinek újra meg újra a pusztába kellett menekülnie ellensége, Saul elől, hogy barlangokban rejtőzött el. Egyes zsoltárokban Dávid Istenhez fordul félelmében: "Könyörülj rajtam Istenem, mert nálad keres oltalmat a lelkem! Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem' (Zsoltár 57,2). Isten gyakran megoltalmazta őt, mert sokan meg akarták ölni. Dávid tudta, hogy ellenségei erősebbek nála, ezért az Úrhoz fordult, és Tőle kért védelmet. Isten nem változott meg azóta sem, s bennünket is megvéd, megtart és megerősít, ha őszintén kérjük Őt.

[V. Gergo]

A csigák puhatestű állatkák, testük nyálkás alsó részével tudnak csak mozogni, de csak nagyon lassan. Mivel ilyen védtelenek és lassúak, Isten sok csigának adott egy házat, amit a hátukon hordoznak. Ha veszély fenyegeti őket, visszahúzódnak a házukba. Ezt teszik télen is, de kipréselnek belőle minden vizet, és a nyílást egy mészhez hasonló masszával zárják el, amelyen keresztül levegőhöz tud ugyan jutni, de a rovarok számára áthatolhatatlan.

Ezekre a különös élőlényekre is érvényes a János evangéliumának kijelentése: "Minden általa (Isten Igéje által) lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött” (1,3). Dél-Amerikában és néhány szigeten él egy csigafajta, amelyik 60 centiméteresre is megnő. Amikor a kis csiga kibújik a tojásából, pontosan úgy néz ki, mint a szülei, csak sokkal kisebb. Ugyanúgy táplálkozik is, és ugyanúgy mozog is.

Kiskorukban az emberek is utá¬nozzák szüleiket. De Isten azzal a képességgel látta el őket, hogy saját maguk tudják el¬dönteni, akar¬ják-e a szüleik iránymutatását és parancsait kö¬vetni. Isten már a Mózes 2. könyvé¬ben, a 10 parancsolatban, megadta útmutatását a gyermekeknek: " Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj a
Földön, melyet az Úr, a te Istened ad neked” (20,12). A csigák élettartama nagyon különböző. Az óriáscsiga kb. 30 évig is elél, a mezei csigák jóval rövidebb ideig, 2-5 évig. A mezei csiga szeme két nagy, puha csápja végén található. Veszélyesetén, vagy alvás közben a csiga, biztonság kedvéért visszahúzza csápjait. Egyszer egy fogorvos megszámlálta egy csiga fogait, és ott 135 fogsort talált, egyenként 115 foggal. Minden bizonnyal nagyon jól meg kell rágnia a táplálékát. Ez arra emlékeztet bennünket, amit Jeremiás próféta mond Isten beszédéről: "A te Igéd lett az én táplálékom" (15,16). Az Úr Jézus pedig ezt mondta Istenről a János evangéliumában: "Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem" (4,34). Jó dolog, ha te is ilyen bizalommal tudsz Teremtődre tekinteni, aki mindig tudja, mi a legjobb az Ö teremtményei számára. Ezért, "Bízzál az Úrban teljes szívedből (példabeszédek 3,5).

[V. Gergo]

Csak kevés ember kedveli a kígyókat. Szinte egyáltalán nincsenek is barátaik, bár a kígyóknak mintegy kétharmada egyáltalán nem is mérges, és sok fajtája vissza is húzódik az emberek elől. Mindenesetre, ezekhez a nem mérges kígyókhoz tartozik három óriáskígyófajta, az anakonda, az óriáskígyó, a Boa constrictor, valamint a piton, melyek szorításukkal ölik meg zsákmányukat.

Ezek a kígyók 9 méter hosszúságúra is megnőnek. A legtöbb kígyó süket, legfeljebb kis lyukak talál-hatók a fejük csontos részén, de kívül nincs semmi. Arra is képtelenek, hogy hangot adjanak ki a torkukon, s nincsen szemhé¬juk sem. Ezzel szemben viszont, különös berendezésű állkapcsuk van, úgyhogy olyan nagyra tudják nyitni a szájukat, hogy akár egy egész nyulat is el tudnak nyelni. Egyes mérges kígyók állkapcsá¬ban, mint amilyen a kobra, a patkánykígyó, a rézfejű kígyó és a vipera, fent és lent is vannak fogak, valamint a szájpadlásukon is, melyek befelé, a torok felé néznek, amivel szorosan foghatják zsákmányukat, hogy ki ne tudjon szabadulni onnan. Méregfogaikban van egy lyuk vagy egy kis barázda, amelyen keresztül a harapásnál, a méreg a méregmirigyből beszúrásra kerül a zsákmányolt állatba vagy az emberbe.

Már akkor, amikor Isten az első emberpárt bevitte a gyönyörű Éden-kertbe, ezt olvassuk a kígyóról: "A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei állatnál, melyet az Úristen alkotott" (1Mózes 3,1). Engedetlenségre csábította az embereket, Isten ellen. S ez még ma is így van, Isten ellensége még mindig meg akarja téveszteni az embereket, de Isten már elhatározta a végét. A Biblia utolsó könyvében, a Jelenések könyvében ezt találjuk: "És az angyal megragadta a sárkányt, az ősi kígyót, aki az ördög, és a Sátán, megkötözte ezer esztendőre, levetette a mélységbe, bezárta, és pecsétet tett rá, hogy meg ne tévessze többé a népeket' (20,2-3). Vajon ezért tette Isten olyan utálatossá a kígyót az emberek előtt?

Egyszer egy farmer a tyúkóljánál lelőtt egy kígyót, melynek három nagy kidudorodás volt a testén. Feltételezte, hogy nem sokkal azelőtt, tojásokat lopott, ezért megnyitotta a dudorokat, hogy kivegye a tojásokat. Akkor rájött, hogy a furfangos kígyó, most maga is becsapódott, és három üvegtojást nyelt le, melyeket a farmer tett a fészkekbe, hogy a tyúkok oda rakják le a tojásaikat. Ezeket a tojásokat természetesen nem tudta a kígyó teste egy roppantásával széttörni, s most megfeküdte a gyomrát.

Talán már te is jártál úgy, hogy bizonyos dolgokról azt gondoltad, hogy nagyon hasznosak a számodra. Jól teszed, ha Isten Igéjéből keresel választ arra, mi az, ami igazán jót tesz neked, nehogy te is becsapódj. A Biblia ezt mondja: "Ember megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr!" (Mikeás 6,8)

Egyszer egy varangyos békát meglepett egy kígyó. Ijedtében egy hatalmasat ugrott, és már nem is látta a kígyót. Talán azt gondolta, hogy mar biztonságban is van. A kígyók okosak, gyorsak és kitartóak, mindenekelőtt azonban teljes csendben és szinte láthatatlanul siklanak a magas fűben. Ezért a varangyos csak akkor látta meg megint a kígyót, amikor az már közvetlenül a közelében volt, és újra olyan magasra és messzire ugrott, amennyire csak tudott. Azonban a kígyó olyan sokáig osont a varangyos után, míg az már túl fáradt volt az ugrásra, s akkor a kígyó rárontott a zsákmányára. Bárcsak lett volna a varangyosnak legalább egy nagy barátja, aki hamarabb felismerte volna a veszélyt, vagy akár valamilyen biztos rejtekhelye! A kígyók gyorsak, erősek, alattomosak, egyszerűen kiszámíthatatlanok. Például egy Boa constrictor úgy meg tudja szorítani a zsákmányát, hogy megfullad, vagy a testét úgy használja, mint egy korbácsot, amivel a zsákmányát addig veri, amíg el nem veszti az eszméletét.

Mindez érvényes a Sátánra is, a maga számtalan trükkjével, amivel le akar győzni bennünket. De ha Istenben bízunk, mindig a győztes oldalán tudhatjuk magunkat. Az Úr Jézus ezt mondja: ,,A világon nyomorúságotok van (féltek, mert keményen szembeszállnak veletek), de bízzatok: én legyőztem a világot" (János 16,33).

Válaszd te is ezt a lehetőséget, megköszönve a mennyei Atyának, hogy az Ő gondoskodó szeretete megőriz, és melletted van akkor is, ha valamikor, bármilyen váratlan esemény érne téged. Legyen hited Istenben és az Úr Jézusban.