Még értem is

[V. Gergo]

Még értem is? - bábjáték
Isten megbocsátja a megvallott és megbánt bűnöket
Röfi:
1. Ó, mér megint. Most hogyan megyek így haza? Ez a Bolhás már kibírhatatlan. Nem tudom, hogy meddig lehet ezt még tűrni. Úgy rámszállt, ahogyan senki másra.
2. Persze, Turka! Igazad van. De én azért egyszer még sokszorosan adom neki vissza azt, amit adott nekem. De nézd csak, ott jön az új társunk. Most került az A osztályba, úgy hallottam, hogy Trombinak hívják.
3. Röfi.
4. Majd ha találkozol vele! (Röfi rákacsint Turkára.)
5. Célravezető? Nem célravezető? Azért valahogyan illene megbosszulni végre, hiszen évek óta szenvedünk Bolhástól, szabályosan terrorizálja a gyengébbeket.
Turka:
1. Ne bosszankodj, Röfi! Engem is a múltkor ugyanígy kicsinált. Neked csak a sapkád lett sáros, de nekem a kabátom is. Otthon aztán kaptam is miatta, pedig nem tehetek róla. Bolhás annyira vad, és sokkal erősebb is nálunk.
2. Na, csak Ő is kerüljön a Bolhás közelébe, amilyen puhány, hamar elbánik vele is.
3. Turka.
4. Ó, persze, hiszen a sapkámat beletaposta a sárba. Most hogy menjek így haza?!
5. Ja, persze. Te még új vagy itt, s nem is tudhatod, de majd megtudod.
6. Hát Bolhás a B-ből. Szerencséd, hogy te nem abba az osztályba jársz. De majd egyszer eljön még a mi időnk. Majd ha Bolhás nem veszi észre, elbánunk mi is vele. Jó lenne, ha te is segíteni tudnál.
7. No, mindjárt megtudod, de mi Röfivel inkább el is húzunk.
8. (A fekete kutya jelenik meg az ajtóban. Szőre rendezetlen. Trombi leteszi a táskáját. Alázatosan, de határozottan megszólítja Bolhást.)
Bolhás:
1. Ke-e-e-dv-e-e-s?? Jól értettem? Te megszólítottál engem? (Felemeli a Trombi táskáját és a sarokban lévő lavór vízbe dobja — aztán kárörvendően nevetni kezd.)
2. Ha! Ha- Ha! — így jár az, aki velem ki akar kezdeni.
3. Trombi gyorsan kikapja a táskáját a vízből, s megpróbálja kirázni a vizet. Majd elővesz egy nejlonzacskót és kivesz belőle két Kinder Bueno szeletet, az egyiket odanyújtja Bolhásnak. Bolhás láthatóan megdöbben, de elveszi a csokit. Lassan megszólal.)
4. Te ezt komolyan gondolod? Nekem adod ezt a csokit? — Hangja elcsuklik. — De hiszen én még akkor sem kapok semmit, ha valakivel netalán valami jófélét csinálok. Neked pedig tönkretettem a holmidat, és ahelyett, hogy dühös lennél vagy elszaladnál, még megajándékozol?
5. Isten? Hogy jön ide Isten? (kérdezi, de már nem indulatosan)
6. Értem? Ő értem tett valamit?
7. Mint én a malacokat? (a hangjában őszinte beismerés van) De te is bosszantottad Istent?
8. Ó, én túl rossz vagyok mindehhez. (Sóhajt egy nagyot.)
9. Mit?
10. Talán...
11. Szia! (Bolhás hosszan és elgondolkozva néz az e/siető fiú után. Esetleg a végén halk zene szólal meg.)


Trombi:
1. Sziasztok! Trombi vagyok (kezet fog a fiúkkal,).
2. Úgy látom, valami bánt benneteket.
3. Kicsoda?
4. Ki az a félelmetes valaki?
5. Nem, nem, én nem akarok senkivel elbánni, majd ti is meglátjátok, hogy az nem célravezető megoldás.
6. Terrorizálja? Talán azért ez egy kicsit túlzás.
7. Szia, kedves Bolhás!
8. Kedves Bolhás! Nem mintha nagyon örülnék annak, amit tettél, bár hála Istennek nem sok értékes dolog volt a táskámban. De tudod, Isten is valami hasonlót, csak sokkal nagyobb dolgot tett velünk. (Közben leülnek.)
9. Tudod, Ő akkor elküldte Fiát erre a földre, amikor még meg sem születtünk.
10. Érted és értem, mert szeret bennünket.
11. Érted is és értem is, és nem ellenünk. Bár mi bőven rászolgáltunk volna arra, hogy megbüntessen bennünket, mert naponta csak bosszantjuk Őt.
12. Igen. Mindnyájan. Már így születünk erre a világra. De Isten nagyon jól tudta, hogy miként lehet a szeretetének mégis csodálatos jelét adni. A Fiát áldozta fel a golgotai kereszten. S én ezt már nemcsak tudom, hanem el is fogadtam. Tudod, Bolhás, Ő a szívemben él, s ezért nem haragszok most rád.
13. Nem! Nem! Nem lehetünk annyira rosszak, hogy ne legyen elég ez az áldozat. De tudod mit?!
14. Csütörtökön hittan lesz, ahol Gyöngyi néni foglalkozik velünk. Neki elmondhatod, hogy mi az oka, amiért ilyen megkeseredett vagy, és ő majd imádkozik érted, s talán te is hozzám hasonlóan te is befogadhatod az Úr Jézust.
15. Jól van, Bolhás. A részleteket majd holnap megbeszéljük. Most már mennem kell. Szia! (kezet fognak)



Röfi: Ó, mér megint. Most hogyan megyek így haza? Ez a Bolhás már kibírhatatlan. Nem tudom, hogy meddig lehet ezt még tűrni. Úgy rámszállt, ahogyan senki másra.

Turka: Ne bosszankodj, Röfi! Engem is a múltkor ugyanígy kicsinált. Neked csak a sapkád lett sáros, de nekem a kabátom is. Otthon aztán kaptam is miatta, pedig nem tehetek róla. Bolhás annyira vad, és sokkal erősebb is nálunk.

Röfi: Persze, Turka! Igazad van. De én azért egyszer még sokszorosan adom neki vissza azt, amit adott nekem. De nézd csak, ott jön az új társunk. Most került az A osztályba, úgy hallottam, hogy Trombinak hívják.

Turka: Na, csak Ő is kerüljön a Bolhás közelébe, amilyen puhány, hamar elbánik vele is.

Trombi: Sziasztok! Trombi vagyok (kezet fog a fiúkkal,).

Röfi: Röfi.

Turka: Turka.

Trombi: Úgy látom, valami bánt benneteket.

Turka: Ó, persze, hiszen a sapkámat beletaposta a sárba. Most hogy menjek így haza?!

Trombi: Kicsoda?

Turka: Ja, persze. Te még új vagy itt, s nem is tudhatod, de majd megtudod.

Röfi: Majd ha találkozol vele! (Röfi rákacsint Turkára.)

Trombi: Ki az a félelmetes valaki?

Turka: Hát Bolhás a B-ből. Szerencséd, hogy te nem abba az osztályba jársz. De majd egyszer eljön még a mi időnk. Majd ha Bolhás nem veszi észre, elbánunk mi is vele. Jó lenne, ha te is segíteni tudnál.

Trombi: Nem, nem, én nem akarok senkivel elbánni, majd ti is meglátjátok, hogy az nem célravezető megoldás.

Röfi: Célravezető? Nem célravezető? Azért valahogyan illene megbosszulni végre, hiszen évek óta szenvedünk Bolhástól, szabályosan terrorizálja a gyengébbeket.

Trombi: Terrorizálja? Talán azért ez egy kicsit túlzás.

Turka: No, mindjárt megtudod, de mi Röfivel inkább el is húzunk.

(A fekete kutya jelenik meg az ajtóban. Szőre rendezetlen. Trombi leteszi a táskáját. Alázatosan, de határozottan megszólítja Bolhást.)

Trombi: Szia, kedves Bolhás!

Bolhás: Ke-e-e-dv-e-e-s?? Jól értettem? Te megszólítottál engem? (Felemeli a Trombi táskáját és a sarokban lévő lavór vízbe dobja — aztán kárörvendően nevetni kezd.)

Ha! Ha- Ha! — így jár az, aki velem ki akar kezdeni.

Trombi gyorsan kikapja a táskáját a vízből, s megpróbálja kirázni a vizet. Majd elővesz egy nejlonzacskót és kivesz belőle két Kinder Bueno szeletet, az egyiket odanyújtja Bolhásnak. Bolhás láthatóan megdöbben, de elveszi a csokit. Lassan megszólal.)

Te ezt komolyan gondolod? Nekem adod ezt a csokit? — Hangja elcsuklik. — De hiszen én még akkor sem kapok semmit, ha valakivel netalán valami jófélét csinálok. Neked pedig tönkretettem a holmidat, és ahelyett, hogy dühös lennél vagy elszaladnál, még megajándékozol?

Trombi: Kedves Bolhás! Nem mintha nagyon örülnék annak, amit tettél, bár hála Istennek nem sok értékes dolog volt a táskámban. De tudod, Isten is valami hasonlót, csak sokkal nagyobb dolgot tett velünk.
(Közben leülnek.)

Bolhás: Isten? Hogy jön ide Isten? (kérdezi, de már nem indulatosan)

Trombi: Tudod, Ő akkor elküldte Fiát erre a földre, amikor még meg sem születtünk.
Érted és értem, mert szeret bennünket.

Bolhás: Értem? Ő értem tett valamit?

Trombi: Érted is és értem is, és nem ellenünk. Bár mi bőven rászolgáltunk volna arra, hogy megbüntessen bennünket, mert naponta csak bosszantjuk Őt.

Bolhás: Mint én a malacokat? (a hangjában őszinte beismerés van) De te is bosszantottad Istent?

Trombi: Igen. Mindnyájan. Már így születünk erre a világra. De Isten nagyon jól tudta, hogy miként lehet a szeretetének mégis csodálatos jelét adni. A Fiát áldozta fel a golgotai kereszten. S én ezt már nemcsak tudom, hanem el is fogadtam. Tudod, Bolhás, Ő a szívemben él, s ezért nem haragszok most rád.

Bolhás: Ó, én túl rossz vagyok mindehhez. (Sóhajt egy nagyot.)

Trombi: Nem! Nem! Nem lehetünk annyira rosszak, hogy ne legyen elég ez az áldozat. De tudod mit?!

Bolhás: Mit?

Trombi: Csütörtökön hittan lesz, ahol Gyöngyi néni foglalkozik velünk. Neki elmondhatod, hogy mi az oka, amiért ilyen megkeseredett vagy, és ő majd imádkozik érted, s talán te is hozzám hasonlóan te is befogadhatod az Úr Jézust.

Bolhás: Talán...

Trombi: Jól van, Bolhás. A részleteket majd holnap megbeszéljük. Most már mennem kell. Szia!
(Kezet fognak.)

Bolhás: Szia!

(Bolhás hosszan és elgondolkozva néz az e/siető fiú után. Esetleg a végén halk zene szólal meg.)

[V. Gergo]

Csatt

Csatt