140-149. énekek

Könyörgés ellenségtõl való szabadításért
Bourgeois L., Strasbourg, 1545
 

1. Szabadíts meg engem, Úr Isten, A gonosz csalárd embertõl; Õrizz erõszaktevõk ellen, Ments meg a vakmerõ néptõl!
2. Kik csak hamisságot gondolnak Mindenkor az õ szívükben, És hogy hadakat indítsanak, Azon vannak mindenképpen.
3. Ments meg a gonoszok kezébül, Akik erõszakot tesznek, És igyekeznek szüntelenül, Hogy engemet megejtsenek.
4. Uram, segítség vagy te nékem Mindennémû ínségemben, Azért védelmezd meg én fejem A hadakozó idõben!
5. Ne engedd a hitetleneknek, Hogy elõvigyék dolgukat! Hogy inkább ne kevélykedjenek, Rontsd meg gonosz szándékukat!
6. Tudom, hogy Isten a szegénynek Felfogja ügyét kegyesen, Megkegyelmez az erõtlennek, Õ igazságát jelentvén. 
7. Az igazak szép énekkel Dicsérik te szent nevedet, És örökké jó reménységgel Megmaradnak színed elõtt!
Béza T., 1519–1605

141. Tehozzád kiáltok, Úr Isten

Esti könyörgés megszentelõdésért
Genf, 1562
 

1. Tehozzád kiáltok, Úr Isten, Siess énhozzám, ne késsél, Mert téged óhajtlak szívvel, Azért hallgass meg kegyelmesen!
2. Könyörgésem elõdbe menjen, Mint jó illat füstölgése, Kezeim felemelése Estvéli áldozatul légyen!
3. Õrizettel tartsd meg én szájam, Amely gondot tartson arra; Závárt szerezz ajakimra, Hogy tõlük ne légyen nyavalyám!
4. Ne bocsássad szívem gonoszra, Hogy a hamisan élõkkel Soha ne ereszkedjem el, Az  õ nyájas kívánságokra.
5. A hív ember megfeddjen engem, És feddése kedves légyen, Mint balzsamolaj fejemen; Még verése sem árt énnékem!
6. Mert én elhiszem s mondom nyilván, Hogy még a hitetlenekért, Imádkozom mentségekért, Nyavalyájukon szánakozván.
7. Szemeim reád néznek, Uram, Reménységem vagyon benned, Lelkemet hát el ne vessed, Mert te vagy minden bizodalmam!
Béza T., 1519–1605

142. Én az Úrhoz felkiálték

Segedelemkérés nagy szorongattatásban
Bourgeois L.,  Genf, 1551
 

1. Én az Úrhoz felkiálték, Kiáltván néki könyörgék, Jelentvén én panaszimat, Megbeszélém nyavalyámat.
2. Ha szorongattatik lelkem, Te utat mutatsz énnekem, Módot találsz, amely által Megszabadulok jó móddal.
3. Utamra tõrt mernek hányni, Amelyen szoktam én járni. Tekintek széjjel mellõlem, De senki nem ismer engem.
4. Bezárattak utak, ajtók, Egy felé sem szaladhatok, És ez ilyen ínségemben Senki nincsen, ki segítsen.
5. Tehozzád kiálték, Uram, Mondván: te vagy bizodalmam, És egyedül reménységem E földön csak te vagy nékem. 
6. Halld meg az én imádságom, Mert igen sanyargattatom! Ments meg ellenségim ellen, Mert erõsbek, hogynem mint én!
7. Vedd ki fogságból lelkemet, Hogy dicsérjem szent nevedet, Hogy jól téssz velem, a hívek Ottan engem körülvesznek.
Béza T., 1519–1605

143. Hallgasd meg, Uram, kérésemet

Könyörgés szabadításért és vezetésért (Hetedik bûnbánati zsoltár)
(1539) Bourgeois L.,  Genf, 1542
 

1. Hallgasd meg, Uram, kérésemet, Vedd füledbe könyörgésemet A te ígéreted szerint! Hallgass meg és tarts meg engemet Te szent igazságod szerint!
2. Az ellenség kerget engemet, A földhöz verte életemet, Helyheztetett a setétbe. Setétségben engem elrejtett, Mint halottat sír mélyébe.
3. Ez ilyen nagy ínségim között Említem a régi idõket, Nézvén sok csuda dolgodat, Melyeket kezed cselekedett, Mikkel biztatom magamat.
4. Tehozzád, én Uram, Istenem, Nagy siralommal felemelem És kinyújtom kezeimet. Tégedet úgy óhajt én lelkem, Mint a száraz föld a vizet.
5. Ne késsél, hallgasd meg kérésem, Mert elfogy bennem az én lelkem! Színed tõlem el ne térjen, Mert immár olyanná kell lennem, Mint aki száll sír mélyében!
6. Uram, engemet erõsíts meg, Te szent nevedért vigasztalj meg, És a te kegyességedbõl Az én életem szabadítsd meg Mindennémû ínségekbõl!
Marot K., 1496–1544

144. Áldott az Úr, ki kezemet ta-nítja

Háború és béke
Bourgeois L.,  Genf, 1562
 

1. Áldott az Úr, ki kezemet ta-nítja, És ujjaimat a hadakozásra, Áldott legyen az én jó Istenem, Aki mindenkor megõriz engem! Õ az én kõváram és szabadítóm, Õ én paizsom és én oltalmazóm. Tebenned vetem reménységemet, Mert alám vetéd az én népemet.
2. De micsoda az ember életében, Hogy õreá gondot tartasz ekképpen? Micsodák az emberek fiai, Hogy felséged õket így kedveli? Az emberek dolgát ha megtekinted, Legottan õket csak semminek leled; Az õ napjai hamar elfogynak, És mint az árnyék, ottan elmúlnak.
Marot K., 1496–1544

145. Magasztallak téged, én Istenem

Isten jó és hatalmas
Genf, 1562
 

1. Magasztallak téged, én Istenem, Ó, én királyom, neved tisztelem! Mindennap hirdetem dicséreted, És örökké áldom te szent neved! Igen dicséretes és nagy az Isten, Megfoghatatlan õ dicsõségében. Nemzetrõl nemzetre te dolgaidat, Mindenkor hirdetik nagy hatalmadat.
2. Éneklem a te dicsõségedet, A te felséges dicséretedet! Csudatétidet minden népeknél Én kibeszélem mindenütt széjjel, Hogy hatalmadat mindenek hirdessék, Melyet dolgaidban eszükbe vesznek. Dicsõségedet én el nem hallgatom, De mindeneknek jól elõszámlálom.
3. Megáll örökké a te országod, És mindenkor tart uralkodásod. Az Úr megtartja az eldûlõket, És felemeli az elesteket. Mert mindeneknek szemei rád néznek, Idején eledelt adsz õnekiek, Midõn felnyitod áldott kezeidet, Bõven megelégítesz mindeneket.
4. Az Úr igaz minden útaiban, És szentséges minden dolgaiban. Közel vagyon õ azokhoz nyilván, Akik hozzá kiáltnak valóban. És amit az istenfélõk kívánnak, Õnékik nagy bõségben megadatnak; Nagy kegyelmesen õket meghallgatja, És üdvösségét nékik megmutatja.
Béza T., 1519–1605

146. Áldjad, én lelkem, az Urat

Ne bizakodjunk emberekben!
Genf, 1562
 

1. Áldjad, én lelkem, az Urat, Hirdessed dicséretét! Az Istennek adok hálát, Valamíg engem éltet. Én az Úrnak éneklek, Mindaddig, míglen élek.
2. Ki a mennyet és a földet És a tengert teremté, És ezekben mindeneket Nagy hatalmával szerze, Igazsága, hûsége megmarad mindörökre.
3. Akik méltatlan szenvednek, Megmenti a jó Isten, A nyomorult éhezõknek Õ ád eledelt bõven, A foglyokat kihozza, Rabságból kioldozza.
4. És a világtalanoknak Megnyitja õ szemöket; Akik dûlõfélben vannak, Meggyámolítja õket, Mert az igazat híven Szereti az Úr Isten.
5. Veszedelmében megmenti A nyavalyás jövevényt; Az árvákat megsegíti, Rájuk kegyesen tekint; A sérelmes özvegyek Tõle megenyhíttetnek.
6. A hitleneket megrontja, Ösvényüket elvesztve, De megáll az õ országa Most és minden idõbe’. Ó, Sion, a te Urad Mindörökké megmarad!
Béza T., 1519–1605

147. Az Urat dicsérjétek, mert jó

Isten hatalma és gondviselése
Genf, 1562
 

1. Az Urat dicsérjétek, mert jó, És az Istent dicsérni méltó; Kedves dolog az Úr Istennél, Hogy õtet dicsérjék egy szívvel, Mert Jeruzsálemet az Isten Megépíti nagy kegyelmesen, Ismét az Izráel nemzetjét, Öszszegyûjti eloszlott népét.
2. Töredelmes szívet meggyógyít, Sérelmes lelket õ megenyhít, Békötözi az õ sebüket, Megkönnyebbíti sérelmüket. A csillagokat megszámlálja, És azoknak számát jól tudja, És mindeniket úgy ismeri, Hogy tulajdon nevén nevezi.
3. Nagy a mi Urunk, az Úr Isten, Akinél nagyobb semmi nincsen; Erõssége kimondhatatlan, Bölcsessége számlálhatatlan. Az együgyûket felemeli, A szelídeket erõsíti, Megalázza a hitleneket, A földre lealázza õket.
4. Inkább azokban gyönyörködik, Kik igazán csak õtet félik, Kik teljes szívbõl kegyes voltát, Reménylik mindenkor irgalmát. Dicsérd, Jeruzsálem, az Urat, Felmagasztaljad nagy hatalmát, E kegyes Urat, ó, szent Sion, Te is dicsérd áhítatoson!
5. Jákóbnak adá szent igéjét, Hogy ahhoz szabják életüket; Törvényit adá Izráelnek, Hogy õk azok szerint éljenek. Nem tõn így semmi pogány néppel, Nem látá õket ily szentséggel, Szent szerzésit õk nem ismerték, Ezért Alleluja mondassék!
Béza T., 1519–1605

148. No, dicsérjétek mindnyájan

Egész világ Istent dicsérje!
Genf, 1562
 

1. No, dicsérjétek mindnyájan Az Urat a mennyországban! Õt dicsérjétek az égben, Az õ felséges székében! Minden angyalok õt dicsérjék, És minden menynyei seregek, A nap és hold õt dicsérje Minden csillagokkal egybe'!
2. Az Urat ti magas egek, Dicsérjétek minden vizek, Mik fenn az égben lebegtek, Az Úr nevét dicsérjétek! Mert mindeneket igéjével, :/: Õ teremte nagy erejével, Mindent úgy megerõsíte, Hogy megálljon mindörökre.
3. Ifjak, leányok és vének, Az Úr Istent dicsérjétek, Mert nevének dicsõ volta Mennyet-földet felülmúlja! Arcát felemeli népének, :/: Minden szentek, õt dicsérjétek! Izráel választott népe Az Úrnak nevét dicsérje!
Béza T., 1519–1605

149. Az Úrnak, no, énekeljetek

Gyõzedelmi ének
Genf, 1562
 

1. Az Úrnak, no, énekeljetek Új éneket szent felségének! A szentek gyülekezetében Dicsérje Õtet minden! Az Izráel örvendezzen Õ teremtõ Istenében, Királyuknak örüljenek A Sionbéliek!
2. Az Úr nevét síppal és dobbal, Dicsérjétek lanttal, kobozzal, Légyen hegedûknek zengése Neve dicséretére! Mert az Isten az õ népit, :/: Igen szereti híveit, A szegényeket megmenti, Sok jókkal szereti.
3. Szent hívei az Úr Istennek Nagy tisztességet tõle nyernek; Örülnek az õ hálóházukba’, Az Urat magasztalva. Dicséretét az Istennek :/: Az õ szájukban viseljék, És kétélû fegyver lészen Nékiek kezükben!
Béza T., 1519–1605

";

include "show.php";

?>