130-139. énekek

A mélységbõl kiáltok, Uram! (Hatodik bûnbánati zsoltár)
(1539) Bourgeois L., Genf, 1542
 

1. Tehozzád teljes szívbõl Kiáltok szüntelen: E siralmas mélységbõl Hallgass meg, Úr Isten! Nyisd meg te füleidet, Midõn téged hívlak, Tekintsd meg én ügyemet, Mert régen óhajtlak.
2. Ha, Uram, bûnünk szerint Minket büntetnél meg: Uram, e világ szerint Ki állhatna úgy meg? De a te irgalmad nagy A téged félõkön, És te engedelmes vagy, Hogy dicsérjen minden.
3. Énnékem reménységem Vagyon csak Istenben, És bízik az én szívem Õ szent igéjében. Én lelkem erõs hittel Az Urat óhajtja, Mint a virrasztó éjjel A virradtát várja.
4. Izráel, az Istenben Vesd reménységedet, Mert szent irgalma bõven Nagy messze kiterjedt. Megsegít õ mindenben, Hívein könyörül, Az Izráelt kegyesen Kimenti bûnébül.
Marot K., 1496–1544

131. Uram, nem ûz nagyra szívem

Hívõ lelki alázatosság
Bourgeois L.,  Genf, 1551
 

1. Uram, nem ûz nagyra szívem, Szemem nem hányom magasan; Nem leledzem oly dolgokban, Mik felülhaladnak engem.
2. De kivetettem szívembõl Mindennemû kevélységet, Mint midõn a kisgyermeket Elfogják anyja tejétül. 
3. Hogyha olyanná nem lettem, Mint az együgyû kis gyermek, Kit a csecs mellõl elvesznek, Meg se kegyelmezz énnékem.
4. Izráel, az Úr Istenben Vessed minden reménységed! Megtartódnak õtet higgyed Mostan és minden idõben!
Béza T., 1519–1605

132. Emlékezzél meg, Úr Isten

Könyörgés a Sionért
Bourgeois L.,  Genf, 1551
 

1. Emlékezzél meg, Úr Isten, Dávidról és ínségérõl, Ki néked megesküdt szívbõl, És fogadást tett hûségben Az Úrnak, kit Jákób tisztöl.
2. Ezt, úgymond, én fölfogadom, Hogy nem megyek be házamba, Se le nem fekszem ágyamba, Szemeimet be sem hunyom, Szempillámat le sem zárva;
3. Nyugalmam addig nem lészen, Míglen helyet nem keresek A Jákób nagy Istenének, Holott sátort szerzek szépen, Hol dicsõsége lakozzék.
4. Mert e Siont az Úr Isten Választá lakóhelyének, Mondván: e hely kell kedvemnek, Itt lakom minden idõben; Ez helye jótetszésemnek.
5. Én õket megelégítem, Kenyért adok a szegénynek, Ruhájába üdvösségnek Papjait felöltöztetem; Örömük lesz a híveknek.
Béza T., 1519–1605

133. Ímé, mily jó és mily nagy gyönyörûség

A testvéri egyetértés áldása
Bourgeois L.,  Genf, 1551
 

1. Ímé, mily jó és mily nagy gyönyörûség Az atyafiak közt az egyenesség, Ha békével együtt laknak. Mint a balzsamolaj, õk olyanok! Megáldja az Úr az ilyeneket, Nékik ád hoszszú életet.
Béza T., 1519–1605

134. Úrnak szolgái mindnyájan

Éjtszakai dicséret a templomban
Bourgeois L.,  Genf, 1551
 

1. Úrnak szolgái  mindnyájan, Áldjátok az Urat vígan, Kik az õ házában éjjel Vigyázván, vagytok hûséggel.
2. Felemelvén kezeteket, Dicsérjétek Istenteket, Szívbõl néki hálát adván, Õt áldjátok minduntalan!
3. Megáldjon téged az Isten A Sionról kegyelmesen, Ki teremtette az eget, A földet és mindeneket!
Béza T., 1519–1605

135. Áldjátok az Úr nevét

Az egy igaz Isten dicsérete
Genf, 1562
 

1. Áldjátok az Úr nevét, Akik néki szolgáltok! Magasztaljátok õtet, Kik hív szolgái vagytok, Kik állotok házában És jártok tornáciban.
2. Dicsérjétek, mert jó õ, Áldjátok õ szent nevét, Mert õ igen jókedvû! Jákóbot, mint õ népét, Izráelt elválasztá, Örökévé foglalá.
3. Mert tudom, hogy ez Isten Erõsb más isteneknél, Hatalma nagy mindenen; Isteni beszédével, Amit akar az égen, Megtészi földön, vízen.
4. Megáll örökké neve És szent emlékezete. Ítéli hatalmában, Népét igazságában; Szolgáinak az Isten Megkegyelmez kegyesen.
5. Kik az Urat félitek, Szent nevét dicsérjétek! A Sionról áldjátok És õt magasztaljátok Az õ lakóhelyében, A szent Jeruzsálemben!
Béza T., 1519–1605

136. Dicsérjétek az Urat

Isten örök jósága és csodái
Genf, 1562
 

1. Dicsérjétek az Urat, Mert õ jókedvet mutat, És az õ kegyessége Megmarad mindörökre.
2. Áldjátok Istenteket, Isteneknek Istenét, Mert az õ kegyessége Megmarad mindörökre.
3. Dicsérje õtet minden, Mert nagy csudákat tészen, És az õ kegyessége Megmarad mindörökre.
4. Minden õt magasztalja, Mert õ Uraknak Ura, És az õ kegyessége Megmarad mindörökre.
5. Ki a mennyet teremté És bölcsen ékesíté, Mert az õ kegyessége Megmarad mindörökre.
6. Aki a széles földet Szerzette a víz felett, És az õ kegyessége Megmarad mindörökre.
7. Ki nagy szép lámpásokat Fenn az égen alkotott, És az õ kegyessége Megmarad mindörökre.
8. Nappal vezérlésére A napfényt teremtette, És az õ kegyessége Megmarad mindörökre.
9. Ellenségünk kezébõl Megmente jókedvébõl, És az õ kegyessége Megmarad mindörökre.
10. E földön minden testet Táplál és bõven éltet, És az õ kegyessége Megmarad mindörökre.
11. Áldjátok az Úr Istent Minden népek naponként, Mert az õ kegyessége Megmarad mindörökre.
Béza T., 1519–1605

137. Hogy a babiloni vizeknél ültünk

Babilon vizei mellett
(1539) Bourgeois L.,  Genf, 1542
 

1. Hogy a babiloni vizeknél ültünk, Ott mi nagy siralomban keseregtünk, A szent Sionról megemlékezvén, Melynél gyönyörûségesb hely nincsen. A nagy búnak és bánatnak mi -atta Hegedûnket függesztettük fûzfákra.
2. Akik minket fogva tartottak, kértek, Hogy valamit hegedülnénk nékiek, És mondanánk sioni éneket. Felelvén mondtuk: Miképpen lehet? Hogy dicsérhetnénk az Úr Istent vígan, Énekelvén ez idegen országban?
3. Íme, neked én azt nyilván felelem, Hogy hegedülésemet elfelejtem Elõbb, hogynem a Jeruzsálemet. Míg e fogságban tartnak engemet, Inkább ínyemhez ragadjon én nyelvem, Ha Jeruzsálemre nem óhajt szívem!
4. Az Édom fiairól emlékezzél, És nékiek azt, Uram, ne engedd el, Amit õk akkoron kiáltottak, Midõn Jeruzsálemet rontották: „Fosszad, fosszad Jeruzsálemnek népét, Földig lerontsad minden épületjét!”
5. Te, Babilonnak leánya, meghiggyed, Hogy végre még por-hamuvá kell lenned! Boldog, aki tenéked e dolgot, Megfizeti e méltatlanságot, Ki öledbõl gyermekidet kirántja, És az erõs kõsziklához paskolja!
Marot K., 1496–1544

138. Dicsér téged teljes szívem

Isten az én szabadítóm
(1539) Bourgeois L., Lyon, 1542
 

1. Dicsér téged teljes szívem, Én Istenem, Hirdetem neved. Dicsérlek istenek felett Én tégedet, Mert azt érdemled. És a te szentegyházadban Imádkozván, Neved tisztelem, Áldásodra én kész vagyok, Hálát adok Neked, Istenem.
2. Öregbül nagy dicsõséged, Mert megtészed, Amit megmondasz. :/: Ha könyörgök ínségemben, Engem menten Megszabadítasz. Téged minden földön lakók, Nagy királyok, Uram, dicsérnek, Mert szent igéd tiszta voltát, Igazságát Eszükbe vették.
3. Ez Urat, ki felségesen Csudát teszen, Felmagasztalják. :/: Mondván: nagy õ dicsõsége És ereje, Õt azért áldják. Mert noha ül nagy magasan, De lát nyilván Alatt valókat; Magas dolgokat is könnyen, Lát élesen, Mind fent, mind alatt.
4. Mindennemû szükségemben, Ínségemben Megerõsítesz; :/: Láttukra ellenségimnek, Kik gyûlölnek, Engem megmentesz. Amit az Úr egyszer végez, Az jó véghez megyen mindenütt. Jókedved megáll: ne hagyd el, Sõt végezd el Kezed munkáit!
Marot K., 1496–1544

139. Uram, te megvizsgálsz engem

Isten mindentudó és mindenütt jelenvaló
Bourgeois L.,  Genf, 1551
 

1. Uram, te megvizsgálsz engem, Megismersz mindent énbennem, Vagy állok, ülök, vagy megyek, Mind tudod, amit mûvelek; Valamit gondolok szívemben, Te azt mind jól érted meszszünnen.
2. Vagy járok-kelek, vagy fekszem, Te mindenütt vagy körülem. Jól látod minden utamat, Érted minden dolgaimat; Egy szó sem jõ az én nyelvemre, Mit elõbb ne tudtál volna te. 
3. Körös-körül rajtam minden Tõled vagyon teremtetvén, Reám bocsátád kezedet, Felülmúlja értelmemet. Bölcseséged meg nem foghatom, Dolgaidon csak álmélkodom.
4. Lelked elõtt hová mennék, Holott elrejtve lehetnék? Elõtted hova szaladjak? Égbe menjek? Ott talállak! Ágyamat ha vetném pokolban, Ott látnálak téged legottan.
5. Ha a hajnal szárnyát venném, És az égre emelkedném, És elrepülnék nagy messze, A külsõ tenger szélire, Ott is meglelnél, Uram, engem, Kezedet el  nem kerülhetem.
6. Mondék: talán setétséggel Bétakarózhatom éjjel. Az sem lenne használatos, Mert még az éj is világos, Mely körülem annyira fénylik, Hogy nékem fényes napnak látszik.
7. Nálad ismeretes voltam Elõbb, hogynem formáltattam, Hogy még nem voltam, ismertél, És napjaimra szemléltél, Mik könyvedben voltak felírva, Midõn még nem voltak formálva.
8. Mily drágák a te tanácsid, Ha megnézem gondolatid, Számtalan soknak találom, Ha kimondani akarom; Többnek lelem én a fövénynél, Mely sok a tengerparton széjjel.
9. Vizsgálj meg és jól próbálj meg, Szívemet valóban nézd meg, És lásd meg, minémû vagyok! Ha gonosz ösvényen járok, És ha olyannak találsz engem, Vezess a jó útra, Istenem!
Béza T., 1519–1605
";

include "show.php";

?>