200-209. énekek

Vulpius Menyhért, 1609
 

1. Ó, maradj kegyelmeddel Mivelünk, Jézusunk, Hogy a bûnös világnak Tõribe ne jussunk.
2. Ó, maradj szent igéddel Mivelünk, Megváltónk, E földi vándorlásban Te légy útmutatónk.
3. Ó, maradj, világosság, Mivelünk fényeddel, Te vezess a sötétben, Hogy ne tévedjünk el.
4. Ó, maradj áldásoddal Mivelünk, Úr Isten, Szent kegyelmed áraszd ránk Minden szükséginkben.
5. Ó, maradj oltalmaddal Mivelünk, Hû pajzsunk, Hogy e világ diadalt Ne vehessen rajtunk.
6. Ó, maradj hûségeddel Mivelünk, szent Isten, Adj erõt, hogy megálljunk Mindvégig a hitben.
Stegmann Józsué, 1588–1632
F.: Árokháty Béla és Payr Sándor

201. A 65. zsoltár dallamára: A Sionnak hegyén Úr Isten.

1. Uram, kegyes indulatomban Ím, teszem vallásom: Ez életemben, halálomban Fõ vigasztalásom: Hogy én az Úr Jézus Krisztusnak Tulajdona vagyok, Rajtam irgalmas szent voltának Kegyebnei nagyok.
2. Ki, midõn voltam halál révén, Teljes bün mér­gével, Megváltott, ügyemet felvévén, Drága szent véré­vel. Az ördög terhes fogságából Hiven feloldozott, A bünnek kemény igájából Szabadságra hozott.
3. Ezután sem hágy el végképen Kivánt segedelme, Sõt, mint fiát, engem akképen Takargat védelme. Gon­dot visel élj. életemre Hatalmas szent karja, Semmi gonosz nem száll fejemre, Õ ha nem akarja.
4. Ha midõn atyai vesszejét Felvonja ellenem, S bölcs dorgálásánaK erejét Kelletik szenvednem: Akkor is lanbdott szivemet Szentlelke bimtja, Hogy rajtam lévõ veszélyimet Javamra fordítja.
5. Reménységem neveli bennem S bizonyossá tészen, Hogy végre jutalmam épnékem Örök élet lészen, Melyre is készíti lelkemet És hívja magához. Hogy szabjam egész életemet Szent akaratjához.
6. Uram, tanits gyarló éltemnek Nagy bünös voltára, Ó vezess én árva fejemnek Szabadítójára: Magamat néki hadd adhassam Lelki ajánlással, Drága jóvoltát felválthassam Méltó hál'adással. 

202. A 119. zsoltár dal1amlÚ'a: Az oly emberek nyilván boldogok.

1. Fõ boldogságom tartom én ebben, Hogy az Úr Jézus tudományát vallom, Ember nem szólott soha bölcsebben, Azért beszédit nagy örömmel hallom. Ezek éltemnek vezéri lévén, Megvfgasztalnak a halálnak révén.
2. Ha bûnöm kárhozattal fenyeget, E hitben vetem teljes remény~em, Hogy Megváltóm tett értem eleget; Nem árthat nékem semmi ellenségem. Õ visel gondot úgy életemrõl, Hogy egy hajszál sem esik le fejemrõl.
3. Megfoghatatlan nagy szerelmével Jézuso.m úgy vont kebelére engem, Hogy lelkem-testem tehetségével Õneki örök tulajdona lettem. Szent akaratját örömest, készen Teljesfteni leafõbb gondom lészen.
4. Add Uram, Kérlek, tudomásomra, Hogy nyavalyámnak okát hol keressem, Hogy óhajtott szabadu­lásomra Segedelmeddel hadd törekedhessem. Jótéte­ményed mily csudálatos 1 Oktass, hogy légyek hozzád háládatos.

203. A 260. dicséret dal1amlÚ'a: Szent Dávid.. próféta éneklI! köny­vének, vagy: a 3. zsoltár dal1amlÚ'a: O mely sokan vannak.

1. Mennybéli Úr Isten, hallgass meg engemet az én könyörgésemben, Ne hagyj el engemet ily nagy nyavalyámban, tekints meg szükségemben; A nagy bánat miatt már adj vfgasságot az én nagy bús szfvem­ben, A te Szentlelkeddel vigasztalj meg kérlek, én keserûségemben.
2. Jól tudom, micsoda nagy okai vannak én nyomorúságomnak: Mert az álnok világ hfzelkedésinek, hittem csplárdságánakj Az õ szép szavának, sok aján­dékának, nékem kik bÚt hozának, Enaemet mindenben ez világ kedvébe: jaj, Ím mibe hajtának!
3. Jaj nékem, bünösnek és gyarló embernek, ha rajtam nem könyöriilsz, Az. én nagy bfinömért, hatalmas Istenem, nékem meg nem kegyelmezsz ; Soha nem lehet igy nékem vígasságom, hogyha bfinöm szerint versz, Már minek örüljek, felséges Ur Isten, ha velem jól nem tészesz?
4. Hová legyek Uram, ha elhagysz engemet, kihez hajtsam fejemet? Föld kerekségében sehol nem találom, kire bízzam lelkemet; Nincsen itt e földön, ki elvenné rólam az én nagy sok bfinömet, De nagy félelemmel te hozzád kiáltok:- hallgasd meg kérésemet.
5. Hová legyek immár, hatalmas Istenem, ily fogyott életemmel? Mert lám, Uram, hozzád sokszor felldálték keservcs beszédemmel; Miért nyomoritál, én édes Istenem, most ez keserliséggel? Mit használok immár itt ez világ szerint bujdosó életemmel?
6. Ó miért te, Uram, ennyi sok ideig a te szent személyedet, Reám nem forditád kegyelmedbõl a te kegyességedet? Én siralmim elOl eIforditád, Uranl, a te szent füleidet; De ha meghallgatnál, megvigasztal­hatnád az én nagy bús szivemet.
7. Ne útálj meg, Uram, én sok bfineimért, szám­talan esetimért, Mert méltónak vallom magamat min­denkor az én undokságimért A megbüntetésre és fel­serkentésre az én kényességimért; De nem vetsz el, Uram, szent szemeid elOI az én érdemem szerént.
8. Ezen kérlek téged, mennynek-földnek Ura, kirá­lyoknak Királya, Hogy mig e világban éltemet kívánod, azt csak Szentlelked. birja, Minden dolgaimat és én útaimat szüntelen igazgassa, Hogy te szent nevedet hozzám jóvoltodért én lelkem magasztalja.
9. Ne bánkódjál lelkem, ne hagyd el magadat nagy keserfi~edben, Ó én édes szivem, mit keseregsz bennem ily Igen életedben? Hagyd el a bánatot, végy nagy vígasságot a hatalmas IsteIilien: A nagy bánat-helyett õ ád jó örömet a Szentlélek Istenben.
10. Dicsõség tenéked, Inagasságban, Isten, királyoknak Királya! Dicséret mondassék néked, Krisztus Jézus, minden uraknak Ural Velük egyetemben Szentlélek Úr Isten, mi lelkünknek világa: Teljes Szent­háromság, egy bizony Istenség, lelkeimnek boldogsága!

204. Boldogok, akik lelki szegények

Kolozsvár, 1744
 

1. Boldogok, akik lelki szegények, Szívbõl könyörögnek, Mert a mennyország adatik nékiek.
2. Boldogok, akik sírván bánkódnak, És károkat vallnak, Mert Istentõl õk megvigasztaltatnak.
3. Boldogok azok, akik szelídek És nem háborognak, Mert õk e földön örökséget bírnak.
4. Boldogok, akik az igazságot Éhezik, szomjazzák, Mert Istentõl õk megelégíttetnek.
5. Boldogok azok, kik irgalmasok, Máson könyörülnek, Irgalmasságot mert Istentõl nyernek.
6. Boldogok, akik tiszta szívûek, Hitbõl megtisztultak, Mert megismervén az Istent, meglátják.
7. Boldogok, akik békességszerzõk, Mert õk hívattatnak Az igaz hitben Isten fiainak.
8. Boldogok, akik az igazságért Üldözést szenvednek, Mert a mennyország adatik ezeknek.
9. Boldogok lesztek, mikor Krisztusért Emberek gyûlölnek, Megszidalmaznak s gonoszul üldöznek.
10. Akkor azért hát örvendezzetek és vigadozzatok, Mert mennyben lészen ti nagy jutalmatok.
Huszár Gál énekeskönyvébõl (1574)
a Mt 5,3-10 alapján

205. Ne szállj perbe énvelem

Kolozsvár, 1744
 

1. Ne szállj perbe énvelem, Ó, én édes Istenem! Mert meg nem igazul teelõtted lelkem, Elkárhoztathatsz engem. 
2. Mert én anyám méhében Fogantattam vétekben, E világra lettem eredendõ bûnben, Kárhozatos esetben.
3. Néked bûnöm megvallom, Mert én azzal tartozom; Te bocsáthatod meg, Bizonnyal jól tudom: Segítségedet várom.
4. Bûneimnek tõrébõl, Az ördögnek kezébõl, Ments ki megérdemlett nagy veszedelmembõl: Tekints reám az égbõl!
5. Szent Fiad haláláért, Keserves nagy kínjáért, Áldott szent vérének el-kifolyásáért: Kegyelmezz meg mindezért!
6. Az õ tisztaságáért És ártatlanságáért, Szent kezein való sebeknek helyéért, töviskoronájáért!
7. Én fertelmességemet És oly nagy sok vétkemet, Mikkel megfertõztem undokul lelkemet, Rútítottam testemet:
8. Bocsásd meg, ó, Úr Isten! Ó, áldott Atya Isten! Kegyelemmel bõves, irgalmas jó Isten! Nagy türelmû szent Isten!
9. A te áldott Szentlelked, Kérlek, tõlem el ne vedd, Sõt újítsd meg bennem, hogy dicsérjem neved, Szolgálhassak tenéked.
10. Reád bíztam magamat, Te viseljed gondomat, Igazgasd jó útra az én lábaimat És minden szándékimat.
11. Vigasztald meg szívemet, Búban epedt lelkemet; Ne hányd szemeimre undok vétkeimet És cselekedetimet.
12. Csak tégedet dicsérlek, Míg e világon élek, Mert tudom, nyugalmat csak tenálad lelek, Mikor innét kikelek.
13. Mindörökké áldassál És felmagasztaltassál, Áldott Atya Isten, a te szent Fiaddal, Szentlélek áldásával!
Kanizsai Pálfi János

206. Én Istenem! Sok nagy bûnöm

Énekelhetõ a 267. dicséret dallamára is.
Kolozsvár, 1744
 

1. Én Istenem! Sok nagy bûnöm Lelkemet szorongatják; Itten nincsen, Ki segítsen, Hát kihez folyamodjam?
2. E világon Minden úton Akármerre indulok: Súlyos terhem, betegségem Ki elvegye, nem látok.
3. Hozzád térek, Végy be, kérlek, Jó Atyám, s haragodban Meg ne büntess, Légy kegyelmes Hozzám te szent Fiadban.
4. Ha terhelnem, Kell szenvednem Az igaz ítélettõl: Bár itt büntess, Csak ott kedvezz: Ne vesszek el örökûl.
5. Ha kereszted Reám veted, Adj engedelmes szívet, Hogy tûréssel És reménnyel Várjam üdvösségemet!
6. Nyújtsd kegyelmed És Szentlelked, Hogy engem vezéreljen; Bûn, ellenség S hitetlenség Kárhozatra ne vigyen!
7. Mint kis madár, Ha szélvész jár Az égi csattogásban, Rejtez fákban És odúkban, Hol megmaradhat bátran:
8. Így a bûnök, Halál s ördög Engemet ha rettentnek: Rejtekhelye Vagy, reménye, Ó, Krisztus, én lelkemnek.
9. Sebeidben Rejts el engem, Hol bízvást megmaradok; Bár kínt valljak, Vagy meghaljak, Jól tudom: hozzád jutok.
10. Te énnékem Ellenségem Haláloddal meggyõzted, Boldog helyem, Idvességem A mennyben megszerezted.
11. Áldott Isten Egy felségben, Tebenned szívem örül, Mert te szavad Áll s megmarad: Aki hiszen, idvezül.
Rutilius Márton (1550-1618) után

207. Seregeknek hatalmas nagy királya

Magyar népi dallam
 

1. Seregeknek hatalmas nagy királya, Könyörgésem székedet megtalálja, Mert szívemet sok bú állja, Olyan bûntõl, mint megterhelt gálya.
2. Ím, elõtted megaláztam magamat, :/: Földre hajtván szomorodott orcámat; Halld meg, Atyám, csendes szómat, Add meg szívbõl kívánt lelki jómat.
3. Ne vess el hát az én sok bûneimért, :/: Ne is büntess háládatlanságomért, De sõt inkább szent Fiadért, Kegyelmezz meg érdemes kínjáért.
4. Kihez hajtsam búba merült fejemet? :/: Ki tölti bé megsebhedett szívemet? Ha te is elhagysz engemet, Elveszek, ha nem szánod lelkemet.
5. Az én lelkem reszket elõtted állván, :/: Mint a gyenge levél nyárfának ágán, Ellened tett bûnöm látván, Gyászban járván sír s kegyelmet kíván.
6. Gyakran szívbõl folyamodom elõdbe, :/: Könyörgésem hasson fel az egekbe; Uram, hadd jusson elõdbe, Vétkeimet temesd a tengerbe.
7. Örök Isten, felette irgalmas vagy, :/: Megtérõkhöz kegyelmed is igen nagy; Engem, talpig bûnöst ne hagyj, Vigasztalást inkább szívemnek adj.
8. Engem bûnöst hiszen földbõl formáltál, :/: Töredelmes cserép helyre állattál, Sokszor sok bûnért sujtoltál, Addig vertél, míg hozzád hajtottál.
9. Reám vigyázz a szép felvont egekbõl, :/: Dicsõséges királyi szent székedbõl; Halld meg, mert könyörgök szívbõl, Mosogass meg undok vétkeimbõl.
10. Gyarló szívem magasztalja nevedet, :/: Hogy pokolra nem eresztéd lelkemet; Megbocsátád vétkeimet, Melyért áldlak, édes Istenemet.
Sinka György, XVII. század

208. Uram, bûneink soksága

Bourgeois L.,  Genf, 1542
 

1. Uram, bûneink soksága, Undoksága Érdemli haragodat, Méltók vagyunk, hogy ellenünk, Szent Istenünk, Felemeld ostorodat.
2. De tudjuk, hogy ki megvallja És megbánja Bûneit s hozzád megtér, Azt nem hajtod el elõled, Sõt tetõled Bûnbocsánatot az nyér.
3. Azért hát mi is járulunk És borulunk Elõdbe fájdalmasan, Bûnös lelkünknek kegyelmet, engedelmet Kérvén alázatosan.
4. Szánj meg, Uram, ily ügyünkben S megtértünkben Függeszd fel ostorodat. Ó, hajtson hozzánk békére Fiad vére, S felejtsd el haragodat.
5. Szólj hozzánk, Uram, csendesen És édesen; Félelmünk mindjárt széled, És lelkünk is e szózattól, Mint harmattól A hervadt virág, éled.
6. Uram, végy minket kedvedbe, Szerelmedbe, S vigasztald meg szívünket. Tõlünk soha ne maradj el, Se ne hagyj el, Hanem fogjad kezünket.
Keresztesi József, 1748-1812

209.

1. Tökéletes volt minden tekintetben, Mind amit. Uram. teremtél kezdetben. Az ember testét te alkotád szépen, és lelkét épen.
2. Tenmagad képét adtad õ reája, Szent ártatlan­ság volt ékes ruhája, Bölccsé is tetted, hogy téged ismerne S élvén dícsérne.
3. Elsõ szüleink de félre térének, A kísértõnek mikor engedének, Már mi mindnyájan, kik tõlük ered­tdnk, BOnben születtünk.
4. Tagjaink mind, és bennünk minden részek Res­tek a jóra, a gonoszra készek, Nincs erõnk s a jót, noha jónak hisszük, Véghez nem visszük.
5. Fertõbe estUnk, Uram végy ki onnan, Szlilvén minket Szentlelkeddel újonnan; Ujftsd meg rajtunk, hogy legytlnk te néped, Isteni képed.

";

include "show.php";

?>