210-219. énekek

Debrecen, 1781
 

1. Ó, áldandó Szentháromság! Nyögésemre figyelmezz. Jövel, siess, Fõboldogság, Én Istenem, kegyelmezz! Ó, Uram, Uram, ne hagyj! Mert reménységem te vagy.
2. Ím, körülvett már az ínség, Minden bûnöm rám tódult, :/: Szorongat a végsõ szükség, Fetrengek, mint egy bódult. Ó, szerelmes szent Atyám! Légy nékem erõs bástyám.
3. Ölelgess szent szerelmeddel, Örök szövetségedbõl, :/: Takargass be védelmeddel, Adj részt örökségedbõl: Nézz régi irgalmadra S egyetlenegy Fiadra.
4. Ó, egyetlenegy segítõm, Uram Jézus, irgalmazz! :/: Légy vélem, én Idvezítõm, A gonosztól oltalmazz! Hiszen te értem jöttél, S értem is vért öntöttél.
5. Gyógyítsd lelkem betegségét Véres verejtékeddel, :/: A halálnak édességét Újítsd drága véreddel, Mert csak az lelkem bére, Más érdem álljon félre.
6. Ó, Isten Báránya, kedvezz, Mert most vagyon az óra; :/: Mondd lelkemnek: Légy idvez, Dolga forduljon jóra. Ó, Úr Jézus, könyörülj, Könyvedbõl ki ne törülj!
7. Ó, vigasztaló Szentlélek, Jövel segítségemre, :/: És míg itt mozgok és élek, Készíts idvességemre. Tartsd meg bennem a hitet, Mit kegyelmed készített.
8. Bátoríts a halál ellen, És ha már elaluszom, :/: Hogy a Sátán el ne nyeljen, Te légy, Jézus, végsõ szóm. Maradj velem mindvégig: kísértess bé az égig.
9. Ó, Úr Jézus, légy Jézusom: Légy irgalmas lelkemnek! :/: Ó, vedd hozzád egy orvosom, Míg megadod testemnek,  Ó, Jézus, tõlem ne fuss! Ó, jövel, Uram Jézus!
Ráday Pál, 1677-1733

211. A 6. zsoltár dallamára: Uram, te nagy haragodban.

1. Meghagytad nékünk, Úr Isten, Hogy járjunk törvényedben Es téged tiszteljünk Teljes szivvel, lélekkel, És minden mi erõnkkel Tégedet szeressünk.
2. A mi felebarátinkat Szeressük, mint magunkat, Haragot elhagyván; Senkinek kárt ne tégyünk, Mindenhez hivek légyünk és éljünk igazán.
3. De jaj, mily gyarló életem, Mert Ádámtól születtem: Bûnre vagyok hajló. Elmémnek gondolatja,	Szivemnek indulat ja Te ellened járó.
4. Szent igédet nem követem, Sõt gyakran elfelejtem, Jókra tunya szivem; Feleimet gyûlöli, Vagy csak szinnel szereti: Mily nehéz énnékem.
5. Méltán ezért haragodat, Érdemlem ostorodat, De jó reménységgel Nézek fel szent Fiadra, Mint kegyes szószólómra, Kiért hozzám tértél.
6. Mert én csak õbenne bizom, Nem hányom méltóságom, Mely semmire kellõ. Õ engem megigazít, Gonosztól megszabadit, Oly igen jó kedvü.

212. Én nem perlek, És nem merlek

Énekelhetõ a 267. dicséret dallamára is.
Kolozsvár, 1744
 

1. Én nem perlek, És nem merlek, Igaz bírám, vádolni, Ha elkezded Ítéleted Énrajtam gyakorolni.
2. Enyhén bántál, Nem kívántál Semmit sem erõm felett; Az izgató Csalogató Mégis engem bûnre vett.
3. Megvettetést, Nagy büntetést Ezért elõre látok; Szörnyû dolog Lesz, ha megfog A törvényben írt átok.
4. Sokszor hallom: Az irgalom Nálad éri az eget; De ismétlen Véghetetlen Igazságod fenyeget.
5. E kettõ közt Olyan eszközt Találnom lehetetlen, Hogy jó maradj És mégse hagyj Egy bûnt sem büntetetlen.
6. De midõn én Kételkedvén E két mélység közt állok: Útmutatást, Megtartatást Szent igédben találok. 
Lengyel Jószef, 1770-1822.

213. Mindenható Úr Isten, Mi, bûnös emberek

Kolozsvár, 1744
 

1. Mindenható Úr Isten, Mi, bûnös emberek, Gyónást és vallást teszünk Mint töredelmesek.
2. Mert mi igen vétkeztünk Istenséged ellen, Mint teremtõ, megváltó És szent Atyánk ellen.
3. Életünknek rendiben Igen megbántottunk, Mi nagy sok bûneinkkel Téged bosszantottunk.
4. Gonosz szóval, szándékkal, Látással, hallással, Irigységgel, mordsággal, Rágalmazásokkal.
5. Szitkos, átkos voltunkkal, Haragtartásunkkal, Hamisan mi hitünket Gyakran mondásunkkal;
6. Isteni káromlással És hitetlenséggel, Mi nyomorúságinkban Békételenséggel.
7. Istennek szent igéjét Noha gyakran halljuk, De mibennünk majd semmi Gyümölcsét nem látjuk.
8. Az isteni és atya-Fiúi szeretet Nincsen bennünk, de vagyon Éktelen, rút élet.
9. Bujaság és torkosság, Megfojt a kevélység; Telhetetlen s átkozott, Izgat a fösvénység.
10. Mint tengernek fövénye Megszámlálhatatlan: Azonképpen mi bûnünk Nálunk tudhatatlan.
11. Azért mi is magunkat Istenséged elõtt, Bûnösöknek vádoljuk Mind e világ elõtt.
12. Ne nézd mi bûneinket És gonoszságinkat, De tekintsd kegyelmesen Irgalmasságodat.
13. És el ne feledkezzél Te ígéretedrõl, A bûnösökhöz való Kegyelmességedrõl.
14. Azért néked könyörgünk, Felséges Úr Isten: Ne állj bosszút szertelen Mi gonosz bûnünkön.
15. De minékünk megbocsáss Te szent Fiad által, Hogy mi idvezülhessünk Õ irgalma által.
16. Hisszük, hogy meghallgattál Mi könyörgésünkben, Azért lelki örömmel Mi ezt mondjuk: Ámen.
Confessio generalis, Várad, 1566

214. A 161. dicséret dallamára: Siess, keresztyén.

1. Sok nyavalyánkban Atyánkhoz kiáltunk, Mert segedelmet sehol sem találunk, Csak õ minékünk Atyánk és gyámolunk, Minden oltalmunk.
2. Tégedet azért alázatos szivvel Kérünk: oltalmazz, Atyánk, jobbkezed del, & táplálj minket a te szent Igéddel: Lelki étellel.
3. Itt evilágon miglen mi nyomorgunk, Csak segedelmed alá folyamodtunk, Mert igen kegyes Atyánk vagy minékünk: Minden életünk.
4. Pokol ajtaja bünért reánk nyila, Hogy az Istennek haragja indúla, Minden nyavalya ottan reánk szálla: Bûnnek jutalma.
5. Ha biineinket számlálod, Úr Isten, Senki közülünk nem mehet elõdben, Mert mi fetrengünk számtalan sok bünben, Undok életben.
6. Azért könyörgünk: ne nézd bûneinket, De tekints kegyes szemeiádel minket, A te Fiadért szeresa ingyen mmket, Szabadits minketl
7. Ne tégy mi vélünk a mi bününk szerint, De tekints minket kegyességed szerint, A Krisztus Jézus kedves volta szerint, Érdeme szerint.
8. Végy el mi rólunk ennyi sok inséget, Adj nékünk, kérünk, immár csendességet; Ne fogyatkozzunk el sok inségink közt: Adj nékünk erõtl
9. Sok háborgásink lecsendesedjenek, Hogy hatalmasok tégedet féljenek, & mindenkoron téged ismerjenek Örök Ist.ennek.
10. Dicséret légyen az Atyának mennyben, Ö szent Fiának örök dicsõségben, & Szentléleknek velük egyetemben, Örökké, Ámen.

215. Eltévedtem, mint juh, El-tévedtem, mint juh

Pozsony, XVIII. század végén
 

1. Eltévedtem, mint juh, El-tévedtem, mint juh, A bûnösök útjára, Ó, segíts, Jézusom, Õrizõ pásztorom, Hogy ne jussak romlásra. Te ontál drága vért Elveszett juhokért, Viselj gondot a nyájra.
2. Én is juhod vagyok, Én is juhod vagyok, Nyájadnak legkisebbje, :/: Kit te megtéríthetsz, Bûnbõl kivezethetsz A szép kies helyekre. Kérlek azért hitbõl, Töredelmes szívbõl, Fogadj, végy kegyelmedbe.
3. Ím, elõtted állok, ím, elõtted állok, Ajtód elõtt zörgetek, :/: Bár titkos bûnökkel És nyilván lévõkkel Vétkeztem teellened: Kérlek mindazáltal, Nagy irgalmassággal Fogadd vissza gyermeked.
4. Bár a hit szívemben, Bár a hit szívemben Oly kicsiny, mint mustármag, :/: Mégis bármi gyenge, Szentlelked nevelje, Nevelje fel nagy fának, Hogy terjedjen ága És legyen virága Kedves néked, Urának.
5. Míg porsátoromban, Míg porsátoromban Tartasz, mint egy tömlöcben, :/: Nevelj igaz hitben, Munkás szeretetben, Hogy élhessek itt bölcsen És kimúlásomig, Utolsó órámig Tisztemet hûn betöltsem.
6. Szállj le, Uram, hozzám, Szállj le, Uram, hozzám, Jöjj, ó, Jézus, sietve, :/: Vágyakozó szívvel, Kiterjesztett kézzel Várlak immár epedve, Hogy veled mennyekbe, Örömmel menjek be Ábrahám kebelébe.
Zengedezõ Mennyei Kar (1696)
a Lk 15,4-7 nyomán

216. Végtelen irgalmú szentséges Úr Isten

Kuruc dallam
 

1. Végtelen irgalmú szentséges Úr Isten, Ki engem segítesz minden én ügyemben, Csak te vagy énnékem gyõzhetlen fegyverem, Paizsom, kõfalam, minden reménységem!
2. Hajtsd le füleidet a magas kék égbõl, Halld könyörgésemet kegyelmességedbõl, És ne csinálj törvényt az én érdemembõl, Hanem véghetetlen irgalmas szívedbõl!
3. A te kezed által formáltattam földbõl, Nagy bûnnel jöttem ki anyámnak méhébõl, De a te irgalmad megtisztított ettõl, S minden földi jómat vettem te kezedbõl!
4. Mert az én érdemem nálad annyit teszen, Mennyi vizet fecske kis szájába veszen; A megmérhetetlen tengermélység ellen: Ennyi én érdemem te kegyelmed ellen.
5. Mégis én, nyomorult, háládatlan vagyok, Új bûnnek naponként sokszor helyet adok. Uram, költs fel, kérlek, amikor szunnyadok, Moss meg Szentlelkeddel, mert rút mocskos vagyok!
6. Atyáink vétkérõl meg ne emlékezzél, Sõt minden bûnükrõl, kérlek, feledkezzél: Mert tégedet nem holt, hanem ki most is él, Az dicsér, s nevedrõl tisztességet beszél.
7. Vedd hozzád lelkemet, mely téged alig vár, Miként segítséget hadtól megszállott vár; Vedd ki én testembõl, melyen vagyon nagy zár, Ne fullassza bûntõl nagyra növelt vízár!
8. Nem nekünk, nem nekünk, Uram, tisztességet, De szent nevednek adj örök becsületet! Minket azért áldj meg, hogy hívjuk nevedet Mi segítségünkre, és bízzunk tebenned!
Zrínyi Miklós, 1620-1664
Jézusról
és az ember megváltásáról

217. Bûnösök, hozzád kiáltunk

Wittenberg, 1524
 

1. Bûnösök, hozzád kiáltunk: Úr Isten, könyörülj rajtunk! Nyisd meg a te füleidet, Hallgasd meg könyörgésünket! Mert ha te mind megítéled, Amit vétettünk ellened, Mind elkárhozunk elõtted.
2. Nagy a te irgalmasságod, A bûnt Te megbocsáthatod; :/: Nincs nékünk semmi érdemünk, Már semmi ártatlanságunk. Nincs ki kérkedjék elõtted, Félünk mindnyájan Tégedet, És könyörgünk mi Tenéked.
3. Bízzunk azért az Istenben, És nem a mi érdemünkben, :/: Nyugodjék Õbenne lelkünk, Õ légyen mi reménységünk; Lám, nékünk nyilván ígéré, Hogy akar oltalmunk lenni, Azért higgyünk csak Õnéki.
4. Erõsek legyünk hitünkben, Bízzunk csak az Úr Istenben; :/: Ne essünk Benne kétségben, Ne szomorkodjunk lelkünkben. Minden keresztyén hív légyen, Ki megújult Szentlélekben és bízik csak az Istenben.
5. Ha minékünk sok bûnünk van, Istennek több kegyelme van, :/: Õ irgalmának nincs vége, bár sok az emberek vétke. Õ nékünk kegyes pásztorunk, Ki õriz minket pokoltól És megment a kárhozattól.
Luther Márton  (1483-1546) után
a 130. zsoltár alapján

218.

1. Életünknek rendiben körülvesz a halál; Segedelmet, kegyelmet lelkünk már hol talál? Csak nálad Urunk, Isten! Mert bánjuk bûnünk, mely miatt Haragvásod felgyúladt. Szent, igaz Úr Isten, Szent erõs Úr Isten, Szent irgalmas megváltó Urunk, te nagy örök Úr: A keserû halálban ne hagyj immár elvesznünk! Irgalmazz nekünk!
2. Pokol dühe támad ránk halálnak képében, Szabadítást ki nyujthat ilyen nagy ínségben? Csak te, mi Urunk, Isten. Felindítja nagy irgalmad ennyi bûn és ily bánat.  Szent, igaz Úr Isten, Szent erõs Úr Isten, Szent irgalmas megváltó Urunk, te nagy örök Úr: A mély pokol lángjától ne hagyj kétségbe esnünk! Irgalmazz nekünk!
3. Pokol rettentésébe kerget minket bûnünk; Kihez máshoz mehetnénk, hol megmenekülünk? Csak hozzád Urunk, Krisztus! Kiontád drága véredet bûnért tévén eleget. Szent, igaz Úr Isten, Szent erõs Úr Isten, Szent irgalmas megváltó Urunk, te nagy örök Úr: Vigasztaló hitünktõl ne hagyj minket el esnünk! Irgalmazz nekünk!

219. A 257. dicséret da11amára: Ne hagyj elesnem, felséges Isten.

1. Atya Úr Isten, könyörülj rajtam te nagy jóvol­todért, Sok bfineimet bocsásd meg nékem irgalmasságo­dért; Ne hagyj, Úr Isten, kérlek, elvesznem, a te szent nevedért.
2. Imé, Úr Isten, mind talpig vagyok a blinben el6tted, Mint mer6 vérben befert6ztetett, úgy állok elotted: Mint a nyár-levél, úgy reszketek én féltemben tetõled.
3. Anyám mikoron az õ méhében engemet fogada, Nagy siralommal és fájdalommal e világra hoza: Bün­beri fogada, róla reám is a bün elárada.
4. Nincs hová lennem, nincs hová fognom elveszett fejemet, Féli, rettegi elbúsult lelkem igaz Istenemet: Vajjon mikoron mossa el rólam az én bfineimet?
5. Ím te elõdbe támasztom, Uram, az én büneimet: Lássad te magad, irgalmas Atyám, halálos sebemet; Kössed be nékem orvosságoddal keserves szivemet l
6. Mely igen tiszta lennék, Úr Isten, ha meg­mosogatnál, Bizony, a napnál, holdnál, csillagnál: szeb1J lennék a hónál; Senki fehérebb nálam nem lenne, ha megtiszt1tanál.
7. Hallgasd meg azért fohászkodását a te hIveid­nek, Kik most énvelem sirván-óhajtván, egrütt könyörögnek: Hatalmat venni ne hagyj mi rajtunk a mi büneinknek.

";

include "show.php";

?>