450-459. énekek

Debrecen, 1778
 

1. Drága dolog az Úr Istent dicsérni, Színe elõtt kegyesen énekelni, Ékes dolog szent nevét magasztalni, A híveknek õelõtte szolgálni.
2. Õ gyógyít meg szomorodott szíveket, Vigasztalja az elalélt lelkeket, Õ enyhít meg sok keserûséget, Mind testi, mind lelki betegségeket.
3. Az õnéki csodálatos tanácsa, Hogy a szelídeket felmagasztalja, De a kevély gonoszokat utálja, És azokat a földig megalázza.
4. Énekeljünk néki hálaadással, Vigasságos hangicsáló szerszámmal: Beszélgessünk e mi kegyes Urunkkal, Magasztalván õtet imádságunkkal.
5. Dicsérd azért, Jeruzsálem, Uradat! Keresztyénség, magasztald Megváltódat! Áldjad, Sion, mennyei királyodat! Híveknek serege, te szent Atyádat!
Skarica Máté, 1544-1591

451. A 256. dicséret dallamára: Irgalmazz, Úr Isten.

1. Száma nincsen, Uram, jótéteményidnek, Vége, hossza nincsen kegyelmességednek; Azért magasztallak felette mindennek, Mert hiszen én lelkem te igéretednek.
2. Kiáltásom, Uram, tõled el nem vetéd, Az én nyavalyámat csak te magad nézéd; Atyai voltodat rajtam éreztetéd, Irgalmasságodat mikor megjelentéd.
3. A pokol torkából te kiszabaditál, És az én lelkemben engem megnyugtattál, Te igéreteddel mikoron biztattál, Fiad által ismét fiaddá fogadtál.
4. Kész mindenha lelkem néked énekelni, Mind e világ elõtt rólad vallást tenni, Sok jótételidért néked hálát adni, Örökkön örökké tégedet dicsérni.

452. Jézus, édes emlékezet

Énekelhetõ a 134. zsoltár dallamára is.
Debrecen, 1774
 

1. Jézus, édes emlékezet, Te adsz szívünknek örömet: Már hozzád vontad szívemet; Vezéreljed lépésimet.
2. Jézus, megtérõk reménye, Hozzád kiáltóknak szíve, Téged keresõknek kincse, Megtalálóknak mindene!
3. Jézus, szívnek édessége, Élõ kútja, fényessége, Minden kincsének szekrénye, Kívánságának jó vége:
4. Sem nyelv azt meg nem mondhatja, Sem betû fel nem írhatja, Csak ki próbálta, tudhatja, Hogy milyen a Jézus lángja.
5. Te vagy kegyelem kútfeje, Igaz hazánk fényessége, Búbánatnak enyhítõje, Boldogságnak megszerzõje.
6. Tégedet áldnak mennyégben, Magasztalnak dicsõségben; Jézus, vigasztalj éltünkben, Juttass Atyádnak kedvében.
7. Téged kövessünk egy szívvel, Énekléssel, könyörgéssel, Hogy mi is a Szentlélekkel Lehessünk egyek Istennel.
8. Jézus, mennyben légy örömünk, Ki voltál földön érdemünk; Benned minden dicsõségünk, Ó, mi Urunk és Istenünk!
Ráday Pál (1677-1733)
Clairvauxi Bernát (1090-1153) latin himnuszából

453. A 141. zsoltár dallamára : Tehozzád kiáltok, Úr Isten.

1. Hozzád kiáltok, én Istenem, Mert érzem, mily gyarló vagyok, Ellenségim sokak s nagyok, Az ó-ember harcol elJenem.
2. Szerez lelkemnek sokféle bajt, Mivel erõsebb nálamnál, Lakozik szintén házamnál; Ha meg nem szánsz, laj, tõribe hajt.
3. Öldököld meg, Uram, én bennem Ez ó-embert, hogy meghaljon, Maga pártjára ne vonjon: Ne kelljen igáját felvennem.
4. Küldd el hozzám áldott lelkedet, Ki által bánja, gyülölje Szivem a bûnt, söt megölje, Mely megbántotta Felségedet.
5. Támaszd fel, Uram, valójában Az új embert én szívemben; Hadd nyugodjék kebelemben, S örüljek az Úr jóvoltában.
6. Az igazságnak tudománya Járásomban vezéreljen, Hogy lelkem-testem úgy éljen, Mint szent akaratod kívánja.
7. Taníts meg te sunt törvényedbõl, Felségedet mint tiszteljem, Máshoz magam mint viseljem, Hogy ki ne essem szerelmedbõl.
8. Kész lészek, Uram, im fogadom: Szent törvé­nyed szerint élek, Járok, kelek, fekszem vélek: Zálogul szívem néked adom.

454. Ez a világ csak baj halma, Nincs itt

Debrecen, 1781
 

1. Ez a világ csak baj halma, Nincs itt senkinek nyugalma, Minden naphoz új küzdelmet, Vállainkra rak sok terhet.
2. Mint õz, szarvas a vizekre, Vágyom azért oly helyekre, Ahol lelkem nyugtot talál, Jézusommal egy úton jár.
3. Legyen bár tövissel rakva, Nyugodt szívvel járok rajta, Jézus terhe könnyû s édes, Igája gyönyörûséges.
Borkó Julianna, 1869-1947

455. Testvérek, menjünk bátran

Bastiaans J.G. 1866
 

1. Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban Megállni nagy veszély. Hát merítsünk erõt A menny felé sietni, Nem állva megpihenni A boldog cél elõtt.
2. A keskeny útra térünk, Ne rettentsen meg az; Ki elhívott, vezérünk, Tudjuk, hogy hû s igaz. Mint egykor Õ tevé, Most véle s benne bízva, Arcát ki-ki fordítsa A szent város felé.
3. Óemberünk ha szenved, Az jó nekünk, tudom; Ki vérnek, testnek enged, Az nem jár jó úton. A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne: Hadd törjön éned össze, Menvén halálon át.
4. Zarándok módra járva, Legyen kezünk üres; Csak terhet vesz magára, Ki pénzt, vagyont keres. Hadd gyûjtsön a világ, Mi tõle el se kérjük, Kevéssel is beérjük, Bennünket gond se bánt.
5. Az út el van hagyatva, Borítja sok tövis; nehéz emelni rajta Még a keresztet is. De egy út van csupán, Így hát elõre bátran, Keresztül minden gáton, Hû Mesterünk után.
6. Úgy járunk itt, lenézve, Mint ismeretlenek; Sokan nem vesznek észre, Hangunk se hallva meg. De aki ránk figyel, Víg énekünket hallja. Szent reménység sugallja, Mit ajkunk énekel.
7. Ha botlanak a gyöngék, Segítsen az erõs; Hordjuk, emeljük önként, Kin gyöngesége gyõz. Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni, A bajt vállunkra venni E földi élten át.
8. Menjünk vígan sietve, Hisz utunk egyre fogy; Nap megy napot követve, S a test majd sírba rogy. Csak még egy kis tûrés! Ha Õt híven követjük: A láncot mind levetjük S vár ránk az égi rész.
9. Elmúlik nemsokára a földi vándorút, És az örök hazába, ki hû volt, mind bejut. Ott vár angyalsereg, Ott várnak mind a szentek, S az Atyánál pihentek, Megfáradt gyermekek.
Tersteegen Gellért, 1697-1769
F.: Vargha Gyuláné

456.

1. Hatalmas Isten, könyörgünk Szent Felségedhez kiáltunk. Mert igen megnyomorodtunk, Fejünket nincsen már kihez hajtanunk.
2. Irgalmas Isten. hallgass meg, Bününket nékünk bocsásd meg, A te hitedet építsd meg :& Szentlelkeddel, kérünk, vigasztalj meg!
3. Jertek énhozzám, bûnösök, Fiaim nékem legyetek, Mert én is Atyátok lészek, Ha bûnötökbõl énhozzám megtértek!
4. Értsük meg hát õ mondását, Ismerjük meg bíineinket, Kövessük meg Istenünket, Igy megmenthetjük ördögtõl lelkünket.
5. Hagyjuk el a nagy vakságot, És kérjünk világosságot, Mert õ gyíilöl hamisságot :& csak szereti az egy igazságot.
6. Nincs igaz más, mint a Krisztus, Mert igazsáQ õ beszéde; Maradjunk azért ezekben, Ne kételkedjüni Isten beszédében.
7. Dicsérjük az Atya Istent, Magasztaljuk Fiú Istent; Vélek a Szentlélek Istent, Három személyben csak egy bizony Istent!

457. Ó, Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz

Walesi dallam
 

1. Ó, Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz, Bejönnél már, de némán kulcsfordulásra vársz. Mi mondjuk, hogy miénk vagy, te vagy a név, a jel: Ó, szégyen, hogy te légy az, akinek várni kell.
2. Ó, Jézus, most kopogtatsz, sebhelyes még a kéz; Könnymarta kedves arcod oly búsan intve néz. Ó, áldott, drága jóság, mely ennyit tûrve vár! Ó, bûnök szörnyû bûne, mely téged így kizár!
3. Ó, Jézus, szólsz, s a szívhez a szó szelíden ér: „Így bánsz velem? - teérted hullt testembõl a vér!” Bús szégyennel behívunk, az ajtónk nyitva már. Jöjj, Jézus, jöjj, ne hagyj el, a szívünk várva vár.
How W.W (1823-1897) a Jel 3,20 alapján
F.: Áprily Lajos

458. Aki értem megnyíltál

Hastings I., 1830
 

1. Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kõszál! Az a víz s a drága vér, Melyet ontál a bûnér', Gyógyír légyen lelkemnek, Bûntõl s vádtól mentsen meg!
2. Törvényednek eleget Bûnös ember nem tehet; Buzgóságom égne bár, S folyna könnyem, mint az ár: Elégtételt az nem ad, Csak te válthatsz meg magad.
3. Jövök, semmit nem hozva, Keresztedbe fogózva, Meztelen, hogy felruházz, Árván, bízva, hogy megszánsz; Nem hagy a bûn pihenést: Mosd le, ó, mert megemészt!
4. Ha bevégzem életem, és lezárul már szemem, Ismeretlen bár az út, Hozzád lelkem mennybe jut: Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kõszál!
Toplady Augustus M., 1740-1778; F.: Kecskeméti Ferenc és Csomasz Tóth Kálmán

459. Az Isten Bárányára Letészem bûnöm én

Roy Krisztina, 1861-1937
 
1. Az Isten Bárányára Letészem bûnöm én, És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben.
2. Megtörve és üresen Adom magam neki, :/: Hogy újjá õ teremtsen, Az ûrt õ töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Õ hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom.
3. Örök kõszálra állva A lelkem megpihen; :/: Nyugszom Atyám házába’ Jézus kegyelmiben. Az õ nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet.
4. Szeretnék lenni, mint õ, Alázatos, szelíd, :/: Követni híven, mint õ, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicsõ harmóniába’ Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.
Bonar Horatius, 1808-1889
F.: Vargha Gyuláné és Vargha Tamás

";

include "show.php";

?>