440. Jer, lássuk az Úr keresztjét
Bourgeois L., Genf, 1551
1. Jer, lássuk az Úr keresztjét, Melyet felvett érettünk, Megszánván embernek vesztét, Megfizete helyettünk. Úr lévén, lett szolgává, Mindeneknek csúfjává, Istenségét elrejtette, Midõn testünket felvette.
2. A Gecsemáné kertjében Kezdette szenvedését :/: Érezvén a kínt lelkében S a halál rettentését, Ivék keserû pohárt, Fizette értünk az árt; Véres cseppjei testének Nékünk gyógyulást szerzének.
3. Itt szintén lelkéig hata Sebes vizek mélysége, :/: Itt kezdõdék a nagy csata S lelke keserûsége: Egyedül hagyattaték, Éjjel megfogattaték; Ki mindent kézen fogva tart, Megfogattatni így akart.
4. Feszítésre ítélteték S gyalázatos kínokra, :/: Pilátushoz vitetteték, Önként ment ez átokra. Ki ügyét hogy meghallá, Õt ártatlannak vallá, Mégis adá keresztfára, A legkínosabb halálra.
5. Mint Prófétát, csúffá tették, Mert befedvén szent fejét, :/: Verték, s ki verte? kérdezték, Kísértvén szent erejét. Mint Királyt, meggyalázák, Tövissel koronázák, Náddal verék a bársonyban, Csúfolák térdhajtásokban.
6. A fát adván szent vállára, Mint Pap, meggyaláztaték, :/: Az is lõn gyalázatjára, hogy megostoroztaték. A vitézek kifoszták, És ruháit megoszták; A nagy bûnöst elereszték, A szentet fára függeszték.
7. Mily csuda buzgó szerelem: Meghalni barátiért, :/: De e kegyes Fejedelem Meghalt ellenségiért. Ez lelkünk drága bére, Mert Isten fia vére: Mily drága az az áldozat, Mellyel romol a kárhozat.
8. Ezért szerzé szent asztalát, Hogy e jót elõadja, :/: Szenvedését és halálát Szemeink elõtt hagyja. A kenyér megtörése, A bornak kitöltése Lelke, teste szenvedését, Jelenti megöletését.
9. Ez egyszerû vendégségben Jézussal egyesülünk, :/: Egy kenyérbõl e szentségben Hívõk mind részesülünk. E rövid szent vacsora Mutat mennyei jóra; Ezt az õ kínt látott teste Választottinak kereste.
10. Az Úr sebei mi sebünk, Halálunk õ halála; :/: Õ érdeme mi érdemünk, Részesülés ez nála. Pecsétli ezt az étel, Együtt a pohárvétel: Testét midõn hittel esszük, Magunk õ testévé tesszük.
11. Ez eledel zálog nékünk, Hogy lesz mennyben menyegzõnk, :/: Ezzel hitünk, reménységünk: Öregbül lelki erõnk. De mit ér sokszor enni, E szent vacsorát venni, Ha lélek szerint nem élünk, Büntetést enni nem félünk?!
12. Ha meghaltunk Úr Jézussal, Nem illik már vétkeznünk; :/: Feltámadván Úr Krisztussal, Le kell a bûnt vetkeznünk. Mint mennyei lakosok, Legyünk tiszták s okosok; Mint testének s vendégének, Szükséges lennünk szenteknek.
13. Isten ártatlan Báránya, Méltó vagy, hogy végy áldást, :/: Mert érdemed azt kívánja, Végy tõlünk hálaadást! Végy örök dicsõséget, Hatalmat, tisztességet, Mert értünk megölettettél, Atyádnak eleget tettél.
14. Add, Úr Jézus, halálodban, Követnünk életedben, :/: Szentséges tudományodban, Szelíd szenvedésedben. Légyünk alázatosak. Mindenhez irgalmasak; Segélj erre Szentlelkeddel, Oktass, vezérelj igéddel!
Losontzi István, 1709-1780
441. Kegyes Jézus, én imádságomra
Debrecen, 1774
1. Kegyes Jézus, én imádságomra, Hajtsad füled én kiáltásomra, Jusson hozzád kérésem én jómra, Ne nézz, Uram, méltatlan voltomra!
2. Szomorkodom undok bûneimért, Fohászkodom sok gonoszságimért, Félek, Uram, mert sok rútságimért Megutáltál, tudom, én bûnömért.
3. Tökéletes a te ítéleted, Tiszta, szent vagy, a bûnt nem nézheted, A vakmerõ bûnöst megbünteted, Országodból méltán kirekeszted.
4. Félek, azért megvallom, Istenem, Hogy ha úgy bánsz, mint érdemlem, velem, Szent színedet elfordítod tõlem, Országodból kirekeszted lelkem.
5. Mert ha végignézek életemen, Látom, hogy a bûnt gyermekségemen Kezdettem, és azóta szüntelen Növekedett a teher lelkemen.
6. Múló hasznát a bûnnek szerettem, Törvényedet azért félretettem; Felebarátomat sértegettem, Melyért hozzád méltatlanná lettem.
7. De ez egyben biztatásom lelem, Hogy tenálad vagyon a kegyelem; Azért hozzád szívemet emelem: Cselekedjél irgalmasan velem.
8. Mert nem azért vetted fel testünket, Hogy megítélj bûnünkért bennünket, Hanem hogy megszabadítsd lelkünket és megszerezd örök életünket.
9. A megtérõ bûnösnek kedveztél, Bûnbocsátó kegyelmet ígértél, Isten elõtt érte kezes lettél, Minden átkot fejérõl elvettél.
10. Kívánkozom én is hozzád térni, Segélj, Uram, e szent célt elérni, Mert így lehet kegyelmedet kérni, Így lehet csak tõled azt megnyerni.
11. Segélj, segélj, én édes Istenem! Néked adom s ajánlom ma lelkem: Kérlek, fogadd magadhoz, Jézusom, Idvességem s életem, Krisztusom!
12. Míg itt élek, éltem vezéreljed, Tartóztasson a bûntõl törvényed; Minden jóra segéljen Szentlelked, Kegyelemmel biztasson érdemed.
13. Mikor érzem halálom óráját, Biztass, hogy jól kifutván a pályát, Majd meglátom az Isten orcáját, Elnyerem az élet koronáját.
Régiusz Király Jakab, 1682
442. Idvességünk, váltságunk
Kolozsvár, 1744
1. Idvességünk, váltságunk, Jézus! hozzád kiáltunk; Midõn a kegyelem asztalához lépünk: Jövel, maradj mivélünk!
2. Nagy volt szüleink bûne, De Atyád könyörüle; És az örök halál tüzébõl megváltott Engesztelõ halálod.
3. Ez a terített asztal Bûneinkben vigasztal: Hogy könyörülsz rajtunk s kegyelmed velünk lesz, Ha bízunk érdemedhez.
4. Szent testednek jegyei Annak itt a jelei: Hogy csak az igazán megtérõ találhat Idvességet tenálad.
5. Vérednek kiömlése Bûneink eltörlése; Emlékeztess, midõn ajkunk a bort issza: Légyen éltünk szent s tiszta!
6. Jézus! a te véred szent! Légyen szívünk bûntõl ment; mert örök életet veled az remélhet, Ki megveti a vétket.
7. Szent törvényed fáklyája Világoljon pályánkra! Mert e földi úton, tudjuk, el nem téved, Ki híven követ téged.
8. Fogjad azért kezünket, S magad vezérelj minket; Mert a te utadon Istenünkhöz vezet A hit, remény, szeretet.
9. Ha szemeink meglátnak Jobbján te szent Atyádnak: Ott a Szentlélekkel örök egyességben Üdvözíts majd az égben!
Tompa Mihály, 1817-1868
443. A 68. zsoltár dallamára : Hogyha felindul az Isten.
1. Lelkem, adj dolgot magadnak, Hirdessed édes Uradnak Jóvoltát és felségét. :/: Hirdessed ajándékinak, Melyeket ad barátillak, Nagyságát és szépségét. Uram, te reád gerjedez :/: Szivem, és rólad zengedez Nyelvem kész indulattal, Mert voltál s vagy té népedhez, Áron vett örökségedhez Drága jó akarattal.
2. Kijelentéd irgalmadban, Szentséges végvacsorádban, Hogy áldozattá lettél; :/: A benned bízó hívekért, Halált nemzõ vétkeikért Egyszer eleget tettél. Kikkel is végig lakozol :/: És karjaldon hordozol, Sõt azokkal egyesülsz; Szentlelked által bennük vagy, Noha felséged dicsõ nagy, S az Atyának jobbján ülsz.
3. Azért, akik tusakodnak, Bûneiken szomorkodnak És hittel reád néznek; :/: Idvezítésedet várják, Bûn elõtt szívük bezárják, Megtérni igyekeznek; Kívánnak néked engedni. :/: Szent életben nevelkedni És futnak jóvoltodhoz : Azok, mint édes fiaid, Kebeleden nõtt juhaid, Méltók szent asztalodhoz.
4. De a színes képmutatók, Bünt vetõk, gonoszt aratók Innen távol menjenek; :/: Megtérni nem tudó szívek, Álnokságra felvont ívek E jóval ne éljenek. Ti, álnokságnak fiai, :/: Fussatok el, mert javai Az Úrnak nem tiétek; Ha éltek itt méltatlanul, A harag csalhatatlanul Reátok száll, higyjétek.
5. Hát lelkem, hallgasd Uradat, Próbáld meg tennenmagadat, Úgy járulj ez asztalhoz. :/: Higyj, térj meg. a bûnt útáljad, Az Istent féljed, szolgáljad, Fuss hozzá, mint köfalhoz. Uram, ezekre kész vagyok, :/: De hibáim sokak, nagyok, Rajtam nagy terhek vannak: O Jézus, engem ne hagyj el, Segélj, tõlem ne maradj el, Sõt válassz el magadnak.
444. A 101. zsoltár dallamára : Mindennek elõtte irgalmasságról.
1. Ó, Istennek választott kedves népe, Kit ékesít szentséges lelki képe: Vigyázz te belsó ékességedre, Szépségedre.
2. A te szemeid az Úrra nézzenek, Szent rendelési elõtted légyenek, Az Úrnak kertje hogy virágozzék, Illatozzék.
3. Szent Igéjét híven s tisztán hirdessed, Háza tisztaságát híven szeressed, A jókat vedd és tartsd kebeledben, Szerelmedben.
4. Akik hitüknek szép jelét mutatják, Magukat szent áldozatul állatják, Azokat, mint ilIik, csókolgassad és biztassad.
5. Az igaz útról kik eltévelyedtek, Feslett és rossz életre vetemedtek, Térítsd meg öket hasznos intéssel és feddéssel.
6. Hogyha szeretetbõl lett intésednek, Megvetvén a bûnt, kész szívvel engednek, Jó szemmel tovább is nézz azokra, Járj javokra.
7. Igy az Úr háza nem romlik, sõt épül, Ékes voltában napról-napra szépül, Plántái nönek az Úr kedvére, Örömére.
8. Te pedig, hívek hûséges pásztora, Segéld gyenge népedet minden jóra, Hogy a szent igazságot szeresse, Azt kövesse.
445. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen
Urhan Ch., 1790-1845
1. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Mármár megindulok, hogy rád bízzam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma lelkemet több hittel, ó, Uram.
2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd szívem. A bûnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint nem éltem semmiben.
3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem dicsértelek s nem hirdettem neved; Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogy ha szeretsz, miért sújt vesszõd engemet?
4. Köt még a földi jó, a bûn, a földi örvény, S tehozzád bûnömért, lásd, el nem juthatok. A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném, De lelkem gyenge még s jaj, összeroskadok.
5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és szolgáljak úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló bûnös én, hadd légyek gyermeked.
6. Nagy lelked élt, Uram, a prófétás idõkben, Az fénylett át a szent s apostol életén; Áldj meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bõven, Hogy Jézust nézzem és õvéle gyõzzek én.
Dr. Lamouroux, 1794-1866
F.: Áprily Lajos
446. Uram, bocsásd el népedet békével
Bourgeois L., Strasbourg, 1545
1. Uram, bocsásd el népedet békével, Idvezítésed kívánt örömével, Mert megtaláltuk, amit lelkünk kedvel, Megragadjuk hittel, nem bocsátjuk el; Már õ miénk, mi vagyunk az övéi, Véle egy testek, java részesei.
2. E gyarló testben Jézus él már, nem mi, Hû szerelmétõl nem szakaszt el semmi. Ó, Jézus, gyenge hitünket neveljed, Te magad lelkünk az égre emeljed, Hogy így lelkünket az ég dicsõ vára Fogja be, annak örökös javára.
Szentgyörgyi Kemény János
447. Uram, bocsássad el Szolgádat békével
Genf, 1562
1. Uram, bocsássad el Szolgádat békével, Szent ígéreted szerint, Mert te idvezítõd Én szemeim elõtt Nékem nyilván megjelent.
2. Kit világos fényül Pogányoknak küldél, Kinek fényességével Nyilván kijelenék A szent Izráelnek Nagy dicsõsége széjjel.
3. Õt, ki kegyelmedbõl Leszállt a mennyekbõl Minden népek üdvére, Én immár megláttam És szívembe zártam Lelkemnek örömére.
Marot K., 1496–1544
Lk 2,29–32 alapján
F.: Szenczi Molnár Albert
448. Hirdetvén az Úr halálát
Debrecen, 1774
1. Hirdetvén az Úr halálát, Uram, néked adunk hálát, Hogy nemcsak tartod testünket, Hanem táplálod lelkünket.
2. Ma is ételt készítettél Ennek, s asztalt terítettél, Melyrõl Fiad szent testével, Elégítél szent vérével.
3. Ezzel világos jelt adtál S minket arról megbiztattál, Hogy ha igaz hitünk lészen, Fiad miénk lesz egészen.
4. Kérünk, Uram, adj kegyelmet, És nyújts nekünk segedelmet, Hogy Jézusunkat szeressük És õtet végig kövessük.
5. Az õ megtöretett teste, Mellyel váltságunk kereste, Lelkünk máskor is táplálja, A bûnért meg ne utálja.
6. Segítsd gyarló tehetségünk, Véle kötött szövetségünk Hogy szent és állandó légyen, Mígnem lelkünk hozzá mégyen.
7. Amely fogadást ma tettünk, Midõn asztalodról ettünk, Uram, segélj, hogy megálljuk, A bûnöket megutáljuk.
Keresztesi József, 1748-1812
449. A 135. zsoltár dallamára : Áldjátok az úr nevét.
1. Uram, téged tisztellek Méltó hálaadással. Áldom neved, míg élek, Szép dícséret-mondással, És hirdetem mindennek Nagy voltát kegyelmednek.
2. Mert te voltál Istenem Anyám méhétöl fogva. Felkölt a bün ellenem, Hogy törbe ejtsen fogva, De lelked engem megszánt, Rólam minden tört elhányt.
3. Igazságod palástját Reám kiterjesztetted, Szentlelkednek áldását Bennem felgerjesztetted, Hogy megúju1ást végyek: Hozzád hasonló légyek.
4. Hát vajjon hogy lehetne, O Jézus, egy drága kincs, Hogy lelkem ne szeretne, Holott nálad föbb jó nincs. Csak te vagy a valóság, Út, élet és igazság.
5. Szeretlek is bizonnyal, Lelkem hozzád kiterjed. Bár halnék meg azonnal, Ha szívem rád nem gerjed: Mert halál és ítélet Nálad nélkül az élet.
6. Szivem vallástételét Jó lelkiismerettel Megtartom, s adom jelét Kegyes és szent élettel, Hogy életem folyása Ugyen másnak lámpása.
7. Szent lábaidnál ülök, Hallgatok törvényedre, BUnt útálok, kerülök, Hogy lehessek kedvedre, S megmutassam valóban: Örül szívem a jóban.
8. Mert tudom: akik járnak A romlott testnek útján, Töled hiába várnak Áldást haláluk után. Jaj lesz vége dolguknak, El kell veszni azoknak.
9. De nékem reménységem ValP.'0n az én Uramban, Hiszem: lesz ídvességem, Csak Járjak jó útamban: Ha követem világát, Meglátom szent országát.
10. De mivel, Uram, e test, Melyben lelkem sátoroz, Gyakran csügged s igen rest, A Sátán is jár soroz: Kérlek, oktass Lelkeddel, Végy körül kegyelmeddel.
";
include "show.php";
?>