480-489. énekek

Genf, 1562
 

1. Ó, könyörgést meghallgató Édes Atya, mindenható, Ha lelkem hozzád emelkedik, És a buzgóság szárnyain, Ajakim óhajtásain Elõdbe érvén, reménykedik: Érzem, hogy az örök élet Már e földön az enyém lett.
2. Ha örömmel gerjedezem És rebegni igyekezem, Tetõled mennyi áldást vészek! Feltekintvén rád, Atyámra, :/: Könny csordul már az orcámra; Azáltal olyan újjá lészek, Mint a plánta, mikor arra Harmatcseppet szülsz hajnalra.
3. Ha szívemet bánat járja, Szemem keserûség árja: Elõtted való zokogásom; Titkon ajtómat behajtva :/: És magánosan sóhajtva Akkor is édes újulásom, Mert minden könnyûvel, jajjal Könnyebbül sorsom egy bajjal.
4. Ha templomban megjelenek, Ahol összesereglenek, Felséges neved imádói: Velük együtt fohászkodva :/: Úgy tetszik, mintha vigadva Ott volnék, hol a menny lakói A te királyi székednek Elõtte letelepednek.
5. Te, ki a szív mozdulásit, Mint a vizeknek folyásit, Szabadon hajtod ide s tova, Neveld ezt az érzést bennem, :/: És taníts jól könyörgenem; Majd egyszer pedig, Mennyek ura, Vigy be az egek egébe, Imádásod szent helyébe.
Nagy István, 1770-1831

481. A 104. zsoltár dallamára: Áldjad lelkem az Urat és tisztöld.

1. Ó, felséges Úr, egek királya! Nagyságod a menny és föld csudálja; Nevedre minden térdek meghajolnak, Széked elõtt angyalok udvarolnak. Mégis hozzánk úgy leereszkedtél, Hogy Fiad által Atyánkká lettél, ~s mikor szükségünkben esedezünk, Gyönyörködöl, ha Atyánknak nevezünk.
2. Nagyobb kegyelem ennél mi lehet, Hogy a bûnös tehozzád úgy mehet, Mint Atyjához, aki könnyen könyörül & szerelmes fia kárán nem örül. A terhes kereszt alatt levõknek, Inség, betegség alatt nyögõknek Az az egy gondolat ad könnyebbséget, Hogy Atyjuk vagy s látsz bajukban jó véget.
3. Ó, édes Atyánk, nyújtsd kegyelmedet, Hogy mi is úgy szeressünk tégedet, Mint a fiak, kik érzik, hogy illetlen, Ha szivük az atyjukhoz tiszteletlen. Emeld fel lelkünk gyakran mennyekbe, Hogy ne merüljünk a földiekbe, Hanem addig is, mig majd haza mégyünk, Hozzád vágyódásunkkal otthon légyünk.

482. A 161. dicséret dallamára: Siess, keresztyén...

1. Mi kegyes Atyánk, kit vallunk hitünkben: Úgy segítségül íly nagy szükségünkben, Építs meg minket mi természetünkben, Ki vagy mennyekben.
2. A te szent neved szenteltessék köztünk, Ne uralkodjék hamisság mibennünk; A te szent Igéd hirdettessék köztünk, Hogy el ne vesszünk. 
3. Jöjjön miközénk a te szent országod, Csak te bírj minket, bünös fiaidat; Ismerhessük meg a te szent Fiadat, Krisztus Urunkat. 
4. Ne légyen bennünk ördögnek országa, Ne bírjon minket a bünnek soksága; Szálljon mi közénk hitnek igaz ága, Megtisztulása.
5. Természetünket ne hagyjad követnünk; Akaratodat épltsed mi bennünk, Hogy mindenekben tenéked engedjünk: Ne hagyj elesnünkl
6. Mi kenyerünket mindennap megadjad, Dolgunkban áldást, csendes nyugodalmat; Es mindenekben testünket tápláljad & oltalmazzad.
7. Megbocsásd nékünk gonosz büneinket, Álnokságinkat, hitetlenséginket: Végy ki közülünk minden irigységet, & gyülölséget.
8. & ne vígy minket gonosz kisértetbe' , Ne hagyj elvesznünk a ml büneinkbe'; Oltalmazz minket, ne essünk kétségbe, Ördög kezébe.
9. Szabadltsál meg minket a gonosztól, Büntõl, ördögtõl, minden álnokságtól, Ellenséginktõl, hirtelen haláltól, és kárhozattól.
10. Dicsõség néked mennyben, örök Isten I Ki mihozzánk vagy engedelmességben: Hallgass meg min­ket e könyörgésünkben, Áldj meg hitünkben I

483. Mennybéli felséges Isten

Lipcse, 1539
 

1. Mennybéli felséges Isten, Kinek dicsõséged ott fenn Boldog lelkek seregitül Láttatik véghetetlenül: E teljes világ általad Teremtetett, áll és marad.
2. Te noha ily felséges vagy, Erõd, méltóságod ily nagy, Mégis minket, kik föld pora S hitvány férgek vagyunk, arra Méltóztatsz, hogy fiaidnak Hívassunk, s te MI ATYÁNKnak.
3. SZENTELTESSÉK MEG TE NEVED, Azaz: mivelünk azt tegyed, Hogy igazán megismerjünk Téged, féljünk és tiszteljünk, Szemlélvén nagy bölcs munkáid S minden tökéletességid.
4. JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD, Töltse bé uralkodásod, Ó, mi királyunk, e földet; Szaporítsad seregedet, Drága Igédnek kész szállást, Adj mindenütt szabad folyást.
5. Ha egyházad ellenségi Igyekeznek azt rontani: Te velünk egy táborba szállj, És elõnkbe vezérül állj; Szégyenítsd ellenséginket, Tartsd meg, bírj, vezérelj minket.
6. LEGYEN A TE AKARATOD; Ami jó s rendes, te tudod; Azért mi akaratunkat Tetszésed szerint hordozzad, Hogy amit szeretsz: szeressük, Amit te gyûlölsz: gyûlöljük.
7. Engedjünk néked mindenben, E FÖLDÖN, MIKÉNT MENNYEKBEN: Ha velünk keményen bánsz is, Szenvedjük békével azt is; Tiéd mind testünk, mind lelkünk, Teremtõnk, szabad vagy velünk.
8. ADD MEG NEKÜNK KENYERÜNKET NAPONKÉNT, eledelünket: Viselj gondot életünkrõl, E mi halandó testünkrõl; Szolgáltass jó egészséget, Termõ idõt, békességet.
9. Szállíts áldást munkáinkra, Minden marhánk s jószágunkra; Javaiddal pedig nékünk Adj mértékletesen élnünk, Rád nézve háládatosan, Mások iránt irgalmasan.
10. ÉS BOCSÉSD MEG VÉTKEINKET, Ne vonj ítéletre minket, És vétkeinkért meg ne feddj, Sõt mindenekben megengedj, AMINT MI IS MEGENGEDÜNK, HA KIK VÉTETTEK ELLENÜNK.
11. NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE, Mely rajtunk erõt vehetne! Jól tudod, mily gyarlók vagyunk, Könnyen tántorodik lábunk; SZABADÍTS MEG A GONOSZTÓL, Ki lest hány nekünk akárhol.
12. Hogy tõled kérjük ezeket, Ily okok indítnak minket: MERT TIED AZ ORSZÁG: néped Vagyunk mi és örökséged, Jó királyunkhoz szükségben Hogyne folyamnánk merészen?
13. Velünk jól tenni akarván, Arra tehetséged is van, TIED A teljes HATALOM, Égi s földi birodalom; Jól tenni méltó is hozzád, DICSõSéG tér ebbõl reád.
14. Aki nem könyörög hittel, Istentõl az áldást nem nyer, De mi Krisztus által kérünk, Hozzád hittel énekelünk, Mennybéli Felséges Isten, Hallgasd meg imánkat, ÁMEN!
XVI. századi német ének nyomán
a Mt 6,9-13 alapján

484. Mi Atyánk, ó, kegyes Isten

Lipcse, 1539
 

1. Mi Atyánk, ó, kegyes Isten, Ki vagy a magas menynyekben: Szenteltessék neved szívvel; A te országod jöjjön el; Te akaratod meglégyen Ez földön, miképpen mennyben.
2. Mindennapi kenyerünket Add meg, bocsásd meg vétkünket, Amint mi is megbocsátunk Azoknak, kiktõl bántattunk; És ne vigy a kísértetbe, De szabadíts gonosz ellen.
3. Mert tied, Uram, az ország, Tied minden hatalmasság, Megadhatsz azért minékünk Mindent, amit tõled kérünk; Tied a dicsõség, Ámen. Most és örökké úgy légyen.
Oppenheimi zsoltárfüggelék, 1612
F.: Szenczi Molnár Albert

485. Jézus Krisztus, szép fényes hajnal

Kolozsvár, 1744
 

1. Jézus Krisztus, szép fényes hajnal, Ki feltámadsz új világgal, És megáldasz minden jókkal:
2. Te vagy nékünk egy reménységünk, Isten elõtt közbenjárónk, Szép koronánk, ékességünk.
3. Világosítsd a mi szívünket: Ismerhessünk meg tégedet; Tanulhassuk szent Igédet.
4. Az ördögnek csalárdságától, Lelki-testi nyavalyától, Õrizz hamis tudománytól.
5. Az Atyával és Szentlélekkel, Hogy tégedet tiszta szívvel Mindörökké áldjunk! Ámen.
Középkori latin énekbõl, Debrecen, 1600 elõtt
F.: Szilvás-Újfalvi Imre (?)

486. Szívem megalázván, tehozzád megyek

Debrecen, 1774
 

1. Szívem megalázván, tehozzád megyek, Elõdbe, Istenem, hál'adást viszek És szent Fiad által néked könyörgök.
2. Áldott légy, én Uram, hogy megtartottál, Bút és kárt ez éjjel rám nem bocsátál, Angyali sereggel oltalmam voltál.
3. E reggeli idõt megadtad érnem, Melyben egészséges elmém és testem; Kérlek, minden jóra vezérelj engem.
4. Mai nap ezt velem cselekedd, Uram: Mindenféle bûntõl magam óvhassam, Hitem jó gyümölcsét hogy el ne rontsam.
5. Ételem, italom mérsékelt legyen, Tobzódás, részegség ne nehezítsen, Rossz gondolat bennem erõt ne vegyen.
6. Lágyítsd meg énbennem az indulatot, Meg ne háborítsak soha másokat, És haragtartásra ne adjak okot.
7. Jól tudod, Istenem, mily gyarló vagyok, Különb-különb bûnre mily könnyen hajlok! Adjad: megtérhessek, mikor bûnt vallok!
8. Igaz ítéleted ne ostorozzon, Bûnbõl a Krisztusért ingyen oldozzon, Érdemem szerint rám átkot ne hozzon.
9. Magamat egészen neked szentelem: Kegyelmes oltalmad legyen mellettem, Szentlelked és Igéd legyen vezérem.
10. Külsõ károktól is ments meg engemet, Ne eméssze bánat és bú szívemet; Tartsd jó egészségben gyarló testemet!
11. Istenem, tenéked legyen dicsõség, A Szentháromságban ki vagy egy Felség: Csak tégedet illet minden tisztesség!
Lõcse, 1635

487. Magasztallak én téged

Német dallamból, Kolozsvár, 1744
 

1. Magasztallak én téged, Isten, egeknek királyát, Hogy tõlem meszsze ûzted A sötét éjnek homályát. Nem küldél rám betegséget, Sem egyéb ínséget, Épségben megtartottál, E napra engem juttattál.
2. Szívbõl könyörgök néked, Kegyes teremtõ Istenem: :/: E napot is engedd meg Békességgel véghezvinnem, Akaratodat tanulnom, Útaidban járnom; Oltalmad béfedezzen, Kedvem kedved szerint légyen.
3. Igaz utadra taníts, Hogy veled együtt járhassak, :/: És tõled el ne taszíts, Hogy kísértetbe ne jussak. Jóvoltodból tarts meg engem, Én édes Istenem, Hogy a bûn csalárdságát, Észre vegyem undokságát. 
4. Az igaz hitnek tüzét Bennem Krisztusért élesszed, :/: Gyarlóságomnak vétkét Soha szememre ne vessed; Fogadásodat tekintsd meg, Szent Fiadért tarts meg, Ki értem eleget tett, Törvény átkától megmentett.
5. Reménységgel ruházz fel, Ördög tõrébe ne essem, :/: Szívem hozzád gerjeszd fel, Ne csak hasznomat keressem. Atyafi szent szeretetet, Adj jámbor életet; Szeress, mint sajátodat, Kövessem akaratodat.
6. Szent Igédet vallanom Adjad tisztán, homály nélkül :/: És szolgádnak mondatnom Minden képmutatás nélkül; Kinccsel semmit sem gondolok, Más jutalmat várok: A szentek seregében, Tarts meg gyülekezetében.
7. E napot is engedd meg, Uram, békével megfutnom, :/: Hivatalom hasznával Magam s cselédim táplálnom, Hogy szent nevedet dicsérjem, Oltalmadat nyerjem: Testemnek megmaradást, Lelkemnek adj boldog szállást.
8. Uram, egyedül vagy jó. Te vagy út, élet, igazság, :/: De én életem gyarló. Gondolatom csak hamisság. Táplálj Krisztus szent testével, Itass szent vérével, Hogy örökké nevednek, Énekeljek Felségednek.
9. Hála légyen Atyának, Fiúnak és Szentléleknek, :/: Kitõl minden jók vagynak: Ne engedj azért ördögnek Engem, igaz megváltottad, Gyenge juhocskádat: Lelkem a boldogságba, Vigyed a paradicsomba.
Kohlrose János, †1558
F.: Miskolci Csulyak István, 1610

488. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Mindenható Isten

Dykes I.B., 1823-1876
 

1. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Mindenható Isten, Énekünk jó reggel száll hozzád szívesen. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Végtelen kegyelem, Három személyben áldott egy Isten!
2. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Kit a szentek áldnak, Koronájukat letészik teelõtted; Angyali seregek térdelve imádnak, Ki voltál, vagy s nem érsz soha véget.
3. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Földi köd bár elfed, És bûnös szem nem látja dicsõségedet, Csak te vagy szent, Isten, és senki kívüled: Teljes hatalmú szentség, szeretet!
4. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Nagy és erõs Isten; Minden mûved dicsér az ég-, föld- s tengeren! Szent vagy, szent vagy, szent vagy, áldott, véghetetlen: Három személyben egy áldott Isten!
Heber Reginald (1783-1826)
az Ézs 6,3 alapján
F.: Kecskeméti Ferenc

489. Örök élet reggele

Ahle J. R., 1662
 

1. Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fénybõl, Egy sugárt küldj ránk te le, Kik új napra ébredénk föl; Fényed lelkünk éjjelét Ûzze szét.
2. Jóságodnak harmata Gyarló életünkre hulljon, :/: Szívünk, mely kiszárada, Vigaszodtól felviduljon, S híveid közt légy jelen Szüntelen.
3. Bûn ruháját vessük el A szövetség vére által, :/: Vétkeink fedezzük el Tõled nyert fehér ruhánkkal, Hogy hitünk legyõzze majd Mind a bajt.
4. S majd vezess az égbe föl, Irgalomnak napvilága, :/: Könnyek gyászos völgyibõl Üdvösségnek szép honába, Hol az üdv és béke majd Egyre tart.
Knorr Keresztély, 1636-1689
F.: Vargha Gyuláné


";

include "show.php";

?>