490-499. énekek

1. Igaz Biró, nagy Úr Isten, Ki állatsz mindent jó rendben, Reggelt, délt, estvét rendelted S hiveidnek megszentelted:
2. Krisztus, hivek meatartója, Egeknek igazgatója, Mindeneknek alkotója, Te vagy bölcsen formálója:
3. Szentlélek, egy igaz Isten, Ki lakol minden hí­vekben, Tartasz mindent igaz rendben: Tõled függ minden keresztyén.
4. Szentháromság. egy Istenség, Ki vagy mindenre elégség: Csak tiéd minden tisztesség, Néked adassék dicsõség!
5. Te teremtettél bennünket: Bird hát jóra életünket; Ne nézd gyarló esetünket: Segéld erõtlenségünket.
6. Hogy mi csak tiéid légyünk, Téged szüntelen dicsérjünk: Légyen szeretet mi bennünk, Egymás közt egyesek légyünk.
7. Oltsd meg patvarinknak tüzét, Vedd el bûneink­nek terhét: Adj minékünk csendességet, Lelki-testi békességet.
8. E világon úgy élhessünk, Hogy bûnünkben el ne vesszünk, Hanem mennyekbe mehessünk, S véled örökké élhessünk.
9. Dicsõség légyen tenéked, Menny, föld magasztaljon téged, Mert mindenekre kegyelmed, Mint a bõárvíz, kiterjed.

491. A 301. dicséret dallamára: új világosság jelenék.

1. A nap immár felvirradván, Kérjük az Istent mindnyájan: Hogy ezen az egész napon Bûntõl minket oltalmazzon.
2. Nyelvünket megtartóztassa És a bûnre ne bocsássa, Szemeinket bétakarja, Gonoszra nézni ne hagyja.
3. Sziveink tiszták legyenek, Gonosz bûnt be ne vegyenek; Kevélységet gyûlöljenek, Dobzódást ne szeressenek.
4. HolD', mikor a nap elnyugszik És az éj béalkonyodik, Ml egészen tiszták légyünk És õtet vigan dícsérjük.
5. Dícséret légyen Atyánknak, Es egyetlen-egy Fiának, I?s a mi Vígasztalónknak, Kitõl minden jók származnak.

492. A 233. dicséret dallamára: Úr lsten, te tarts meg minket.

1. Felséges Atya Úr Isten, Ez napnak õ kezdetiben Könyörgünk: tarts meg hitünkben És az igaz szeretetben.
2. Bûneinket megbocsássad, És szívünket vigasztaljad, Vallásunkat bátorítsad, És Szentlelked nékünk, adjad:
3. Hogy ne ártson az ellenség, Távol légyen minden kétség, Testi-lelki fertelmesség, És a gonosz eretnekség.
4. Adjad meg nékünk éltünkben Egymást szeretnénk szívünkben; Élhessünk nagy békességben, És hitnek jó gyümölcsében.
5. Lelkünket és jószágunkat, Néked ajánljuk magunkat: Vezéreld a mi útunkat, És viseld jóra gondunkat.
6. Engedd ezt nékünk Krisztusért, Te egyetlenegy Fiadért, És érettünk Szószólónkért, Egy elég áldozatunkért.
7. Hálákat adunk, Úr Isten, Te szent Fiadnak akképen, Szentlélekkel egyetemben, Mostan és minden idõben.

493. A 130. zsoltár dallamára: Tehozzád teljes szlvbõl

1. Dícsérlek, Uram, téged, Hogy ez elmúlt éjjel, Életem megõrizted Hatalmas kezeddel; Setétségnek tõriböl, Mely környülvett vala, íme, engemet kivõl, Ó mindennek Ura!
2. Néked adok hálákat, Én kegyes Istenem, I?s kérlek, mint Atyámat: Ma is tarts meg engem, Hogy szolgáll1assak néked Akaratod szerint: Éltemet vezéreljed, Légy velem óránkint!
3. Hogy el ne tévelyedjem A te ösvényidtõl, Ne ártson ellenségem, Õrizkedjem bûntõl: Ûrizz meg jó­voltodból, Uram, téged kérlek, Ördög álnokságától Hogy semmit ne féljek.
4. Adjad, hogy erõs hittel Bízzam szent Fiadban; Bûneimet töröld el. Tarts meg irgalmadban. Hiszem, hogy ezt megadod, Amint megigérted; Bününket meg­bocsátod, Ha könyörgünk néked.
5. Szeress jó reménységgel, Mely nem ejt szégyenben; Atyafi szeretettel Epítsél éltemben, Hogy szívbõl szerethessem Felebarátomat, És ebben ne keressem Csak az én hasznomat.
6. Engedd, hogy szent Igédet Bátran megvallhassam, Tisztemben hüségemet Néked megtarthassam; Senki engem e földön Tõled el ne vonjon, Híveid sere­gében Felséged megtartson.
7. Hogy szent dícséretedre Végezzem e napot, Tõled ne térjek félre, Vezérljed útamot; Áldd meg termõ földünket, Ûrizz meg éltünkben, Mert minden szerencsénket Ajánljuk kezedben.

494. A 33. zsoltár dallamára: Nosza istenfélõ szent hivek.

1. Tenéked, Uram, hálát adok Hozzám való jó­voltod ért, :/: És teljes szívembõl vígadok Rám árasztott jó kedvedért, Mert ím meghall~attál, :/: Engem kiragadtál Nyavalyáimból, Szívbéh vídulást, Adtál szabadulást Sok bánatimból.
2. Ím, feltámasztád napom fényét Mely homályba béborult volt, :/: Elmosád rólam lelkem szennyét, Melyben hevertem, mint egy holt. Nyomorúság között, :/: Mint egy lekötözött, Mikor hányattam: Voltál se­gítséggel, Hogy én több inséggel Ne bántattassam.
3. Atyai gondviselésedet Sok ezerszer megpróbáltam, :/: Reám kinyújtott kezeidet, Jó Istenem, által láttam; Tégedet dicsérlek :/: Azért, mig itt élek E gyarló testben; Szájamnak szózatja Eged általhatja: Hiszek Igédben.
4. Ma kezeidbe ajánlottam, Amit csak adtál énnékem; :/: Felköltömkor is azt mondottam: Magad birj engem. Istenem I Hogy a bünnek rabja, :/: Ne legyek szolgája; Adj estét érnem I Ki uralkodol s élsz és senkitöl nem félsz: Ne hagyj elvesznem!

495. Hálát adok néked, mennybéli Isten

Bourgeois L.,  Strasbourg, 1545
 

1. Hálát adok néked, mennybéli Isten, Szent Fi-ad-nak, a Krisztusnak nevében, Hogy engemet ez éjjel megõriztél, Minden veszedelemtõl megmentettél; Tartsd meg, kérlek, e napon is éltemet, Bûn-tõl, minden kár-tól ments meg en-ge-met. 
2. Magam, Uram, ajánlom szent kezedbe, Mind testem, lelkem vedd õrizetedbe, Szent angyalidat ne vedd el mellõlem, Szent Lelked se távozzék el éntõlem, Hogy vakmerõ bûnöktõl ma is menten Megõriztessék épen testem, lelkem.
3. Könyörgök, Uram, minden emberekért, De fõképpen a hív keresztyénekért, Minden rokonimért, kik téged félnek, Akik vagy itt, vagy messze földön élnek; Minden gonosztól õket is õrizd meg, És minden javaiddal látogasd meg.
4. A szegény rabokat és betegeket, Kik ínségükben óhajtnak tégedet, Uram, vigasztald meg bágyadt szívükben, Szenvedésükbõl mentsd ki kegyelmesen; És térítsd meg a szegény bûnösöket, Add, hogy jó véghez vigyük életüket.
Németbõl fordította Szenczi Molnár Albert

496 A 501. dicséret dallamára: Adjunk hálát az Úrnak, mert érdemli.

1. Hálát adunk néked, mennyei Atyánk, Ki mindenkor kegyesen vigyázsz reánk.
2. Ím az elmúlt éjjel is megnyugtattál, E napra jó kedvedbõl virrasztottál.
3. Áldj meg, kérünk, e napon is bennünket, Védelmezd kártól lelkünket, testünket.
4. Segélj meg hivatalos munkáinkban, Részeltess lelki, testi áldásidban.
5. Oltalmazz meg minden bünbe eséstõl, Téged félhessünk, tisztelhessünk szentül.
6. Erõsits, nevelj naponként a hitben, Tarts meg végig atyai szerelmedben.
7. Hogy Fiaddal s Lelkeddel egyetemben Néked vig szivvel szolgálhassunk! Ámen.

497. A 450. dicséret dallamára: Drága dolog az Úr Istent dicsérni.

1. Mi szent Atyánk, ki lakozol mennyégben, És uralkodol az egy Istenségben, Szent Fiaddal, Lelkeddel dicsõségben Tiszteltetel földön és a mennyégben:
2. Szenteltessék, Uram, a te szent neved, Dicsértessék mitõlünk, mert érdemled, Hogy ez éjjel minket te szent Felséged, Kegyelmesen õrizett Istenséged.
3. A gonosznak tõribe nem eresztél, Sõt a te szent angyaliddal õrzettél, És álmunkból életben felköltöt­toll, Lelki, testi veszélytõl megmentettél.
4. Szent kezedbe ajánljuk mi lelkünket, Mai nap is tápláljad mi testünket, Védelmezzed, Uram, a mi éltünket, Lelki-testi veszélytõl ments meg minket.
5. Te vagy Uram, egyedül, mi Istenünk, Mennyen, földön nincs nekünk több reményünk; Légy te azért, Uram Isten, pásztorunk, Szükségünkben táplálónk és oltalmunk.
6. Kegyelmeddel tartóztasd meg lelkünket, Hogy bÜDnel ne - fertöztessük testünket; Világosítsd inkáfib sötét elménket, Hogy megtartsuk, Uram, te Szent törvényed.
7. A te Szentlelked minket ösvényidben, Vezéreljen, Uram, szent törvényidben, Ma és életünknek min­den rendiben, Hogy így hozzád juthassunk az egekben.

498. A 65. zsoltár dallamára: A Sionnak hegyén, Úr Isten.

1. Ki hívta az éjszakát elö, Hogy megnyugodjatok, :/: Ti, a napnak terhét viselõ Testek és állatok? Ki fordította fényességre Az éjnek homályát? Ki hozta fel napját az égre, Hogy fusson új pályát?
2. Te vagy az, õ mindenek Atyja, Mert a te kezednek, :/: Mely az ég seregit forgatja, Nap és hold engednek. Téged hát imádni nem késünk és mihelyt hajnallik, Dfcséret-mondó éneklésünk Buzgó szava hallik.
3. Bézártuk volt, mikor aludtunk, érzékenységinket :/: Mi magunkról semmit se tudtunk, De te tudtál minket. Ha felénk kár,- vagy veszedelem Közelítni akart, A tenálad lakó kegyelem Oltalma betakart.
4. A te erõd, ó Mindenható; Légyen nekünk ma is :/: Minden életünk háborgató Gonosz ellen paizs I Légy segítõnk, ha munkálkodunk S igazán keresünk; Vigasz­talónk, ha szomorkodunk, Atyánk, ha elesünk.
5. Adjad, hogy tartsuk fõdolgunknak Szent nevedet félni, :/: Hasznáért felebarátunknak Semmink sem kimélni. És szívünk szerint elfelejtsük, Ha megbánt valaki; A másoktól vett jót ne ejtsük Elménkböl soha ki!

499. Megújult testtel és erõvel

Bourgeois L.,  Strasbourg, 1545
 

1. Megújult testtel és erõvel Fölébredvén az álomból, Nyugodt szívvel, felemelt fõvel Felkelvén csendes ágyamból, Életnek Ura, hozzád térek, Magasztalom jóvoltodat, Minden jót ismét tõled kérek: Kérem újra áldásodat.
2. Mint a feljövõ nap világa Elûzi az éj homályát: Kegyelmednek világossága Az igazságnak fáklyáját Sötét elmémben jobban gyújtsa, Hogy a jónak ismerete Határit benne messzebb nyújtsa, S az igazság szeretete.
3. Engedd, hogy mint a nap futása Soha meg nem állapodik, S bár felhõ jõ néha útjába, De meg nem homályosodik: Én is az igazság ösvényén Tántorodás nélkül menjek, És a rút testiségnek kényén Soha csak meg se pihenjek.
4. Minthogy míg e világon élek, E mulandóságnak helyén, Test is vagyok, és nemcsak lélek: Viselj gondot jó idején Mértékletes eledelemrõl, Hogy életem fenntarthassam, S tisztességes öltözetemrõl, Hogy testemet ruházhassam.
5. Ha pedig még többet vehetek Ingyen való jóvoltodból És másokkal is jót tehetek Velem közlött áldásodból: Engedd, hogy legyek hû sáfára Nálam letett javaidnak, Lehessek vigasztalására Velem testvér fiaidnak.
6. Dolgaimnak követésére Adj testemnek egészséget, A bajoknak meggyõzésére Lelkemnek elevenséget! Indíts szívemben akaratot És készséget minden jóra, Hogy bennem vidám indulatot Leljen az estvéli óra.
Dr. Szentgyörgyi József orvos, 1765-1832

";

include "show.php";

?>