500-509. énekek

Debrecen, 1774
 

1. Krisztus, ki vagy nap és világ, Minket sötétségben ne hagyj! Igaz világosság te vagy, Kárhozatra mennünk ne hagyj!
2. Téged kérünk, szent Úr Isten: Oltalmazz minket ez éjen; Nyugodalmunk benned légyen, A mi lelkünk el ne vesszen!
3. Nehéz álom el ne nyomjon, Az ellenség meg ne csaljon; Testünk hozzá ne hajoljon És haragodba ne hozzon!
4. Mi szemeink ha alusznak, Szíveink rád vigyázzanak; Te hatalmadnak ereje Légyen híveid õrzõje!
5. Úr Isten, hozzád kiáltunk: Gondviselõnk, légy oltalmunk! Õrizz meg ellenségektõl, Lelki, testi ínségektõl!
6. Parancsoljad angyalidnak, Hogy mireánk vigyázzanak; A mi gonosz ellenségünk Messze távol járjon tõlünk!
7. Emlékezzél meg mirólunk: Jól tudod, mily gyarlók vagyunk; Kiket megváltál véreddel: Úr Jézus, kérünk, ne hagyj el!
8. Dicsõség légyen Atyának, Õ szent Fiának, Krisztusnak, Szentlélekkel egyetemben, Örökkön-örökké! Ámen.
VII. századi latin himnuszból, Debrecen, 1597
(Gratiarum Actio)

501. Adjunk hálát az Úrnak, mert érdemli

Német dallam, 1507

1. Adjunk hálát az Úrnak, mert érdemli, Mert minden gazdagságát velünk közli.
2. Õ, mint bõ irgalmú kegyelmes Atya, Fiait testben, lélekben megáldja.
3. Énekeljünk néki egy akarattal: Dicsõség, Atya Isten, szent Fiaddal!
4. Ki ételt adtál alkalmas idõben, S felruháztál mezítelenségünkben.
5. Adjad, hogy tégedet megismerhessünk És szent Fiad által üdvöt nyerhessünk!
6. Szent Igédet hirdettessed közöttünk, Hogy éhen meg ne haljon a mi lelkünk!
7. Hálát adunk ezekért mi Atyánknak, Jézus Krisztusnak, mi Közbenjárónknak.
8. Szentlélek Istennel egyenlõképpen, Ki minket vigasztaljon, mondjuk: Ámen.
Német eredetibõl, Debrecen, 1569

502. Fölkelt immár a szép hold, A csillagezres égbolt

Schulz J.A. Péter, 1790
 

1. Fölkelt immár a szép hold, A csillagezres égbolt Oly tisztán tündököl; Az erdõ áll sötéten, S fehér köd künn a réten Csodásan száll a légbe föl.(10)
2. Mély csend borult a földre, S mit alkony leple föd be, Meghitten integet, Mint nyájas, tiszta hajlék, Hol nappalodnak terhét Kialhatod, feledheted.
3. Nem látod-é a holdat? Fél arca int, mosolyg csak, Pedig kerek, egész. Van sok, mit itt az ember nem lát jól földi szemmel, És oktalan nevetni kész.
4. Mint gyenge, földi férgek, Kik bûn útjára tértek, Mi nem sokat tudunk, Sok csalfa képet ûzünk, Sok furfangot kifõzünk, S a céltól csak messzebb jutunk.
5. Ó, add, üdvöd keressük, Ne a mulandót lessük, Ne kössön fénye meg; Hagyj egyszerûvé válni S elõtted élni, járni, Mint vidám, boldog gyermekek.
6. Ha jõ a végsõ óra, Fordítsd a kínt is jóra. És adj szelíd halált; Ha innen elvezetsz te, Ó, hadd jutunk egedbe, Úr Istenünk és jó Atyánk!
Claudius Mátyás, 1740-1815
F.: Vargha Gyuláné

503. Már nyugosznak a völgyek, Az erdõk s minden földek

Isaac H. (kb. 1490) után
 

1. Már nyugosznak a völgyek, Az erdõk s minden földek, Már alszik a világ, De míg eljõ az álom, A szívemet kitárom, S az Úr-hoz küldök hõ imát.(10)
2. Ó, nap, hová tûnél el, Hová ûzött az éjjel, Mely harcban áll veled? Te nem ragyogsz az égen, De más napom van nékem: Betölti Jézus szívemet.
3. Már rám borul az éjjel, De biztatnak reménnyel Ott fenn a csillagok, Hogy engem is a mennybe Felvisz az Úr kegyelme, Ha a földtõl megválhatok.
4. A test nyugalmat áhít, És leveti ruháit, Halandóság jelit, De Jézusom az égbe’ Öltöztet dicsõségbe, Ha végórám elközelít.
5. Ti, fáradt tagok, mostan Tegyétek le nyugodtan A napnak terheit. Vigadj, szívem, te is majd Levetheted a bút, bajt S a bûn terhét, mely keserít.
6. Már álom jõ szememre; Ki vigyáz életemre, Ha most elszunnyadok? Izráel õrizõje Lesz házamnak védõje: Nem érhetnek károk, bajok.
7. Te légy, Jézus, oltalmam, Nálad lesz jó jutalmam, Hû szárnyaid alatt. Te vigyázz csak, Uram, rám, Nem árt akkor a Sátán: Testem-lelkem békén marad.
8. Ti is távol s közelben, Akik szerettek engem: Békén pihenjetek; A sötét éjszakába’ Az Úr világossága Õrködjék hûn fölöttetek.
Gerhardt Pál, 1607-1676; F.: Sántha Károly

504. A nap immár elenyészett

Bourgeois L.,  Genf, 1551
 

1. A nap immár elenyészett, Az ég besötétedik, Nyugvóra vált a természet, És minden csendesedik; Engemet is az álom Megújít, feltalálom Fáradt testemnek nyugvását, Elmémnek megvidulását.
2. Míg hát fejem lehajtanám A szükséges álomra, :/: Gondjaim elbocsátanám, Menvén nyugodalomra: Gondviselõm, táplálóm! Jóságodat hálálom; Aki ma is úgy szerettél, Hogy sok jóban részeltettél.
3. Adtál erõt, tehetséget, Adtál ösztönt a jóra, :/: De vajon bennem készséget Talált-e minden óra? Magam is jól érezem, Hogy sokra nem érkezem, A lélek kész, ámde a test Sokszor tehetetlen és rest.
4. Kegyelmednek köszönhetem E nagy ajándékot is, :/: Hogy a jóra érezhetem Már csak a szándékot is. Amit azért kezdettél, Bennem felélesztettél, Kérlek, hogy félbe ne hagyjad, Sõt gyarapodását adjad.
5. Bocsássad meg hibáimat, Melyeket ma ejtettem, :/: Szaporítsad javaimat, Melyeket tõled vettem. Engedjed, hogy halálom, melynek a csendes álom Kiábrázoló példája: Légyen idvesség órája.
Dr. Szentgyörgyi József orvos, 1765-1832

505. Adjunk hálát megtartó Istenünknek!

Bourgeois L.,  Strasbourg, 1545
 

1. Adjunk hálát megtartó Istenünknek! Ismét egy napját eltölténk éltünknek, Melyen õ nékünk békességet adott, Gondviselõ oltalmába fogadott; Megadá mindennapi kenyerünket, Megtartá erõnket,  egészségünket.
2. Ajánljuk magunk ismét oltalmába A már bekövetkezõ éjszakába’, Mert nem lehet annak semmi félelme, Akinek a Mindenható védelme; Az övéinek õ ád nyugodalmat, Akik csak benne keresnek oltalmat.
3. Köszönjük, Uram, hogy mirajtunk ma is Gondviselésed volt hûséges paizs, Hogy megmentetted veszélytõl éltünket, Szánkat panasztól, sírástól szemünket; Munkánkra áldást s elég erõt adtál, És az estére békében juttattál.
4. Hányan, kik hosszú életet reméltek Reggel tetõled: még estét sem értek; És egészségért sokan esedeztek, Kiket fájdalmak ágyukba szegeztek; Árvákká lettek sokan s özvegyekké, Vagy gazdagokból váltak szegényekké.
5. Mennyivel voltunk mi ezeknél jobbak, Hû védelmedre mennyivel méltóbbak? Mégis te minket ím külön választál, Ránk semmi romlást, kárt, veszélyt nem hoztál; Hordozott ingyen nagy kegyelmességed: Áldunk örökké ezért, Uram, téged!
6. Kérünk, ez éjjel is tartsd meg éltünket, Csendes álommal újíts meg bennünket, Több örvendetes reggelre virrassz fel, Új életre új napoddal támassz fel, Hogy új erõvel tégedet szolgáljunk: Az Úrnak éljünk és az Úrnak haljunk.
Háló Kovács József, 1761-1830

506. A 485. dicséret dallamára: Jézus Krisztus, szép fényes hajnal.

1. Jézus Krisztus, szentek reménye, Hiveid gondviselõje, Benned bizók szent Istene!
2. Áldattassék, Uram, szent neved, Mindenektõl istenséged, Mitõlünk is azt érdemled.
3. Kárhozattól ma is lelkünket, :& veszélytõl mi testünket, Megtartottad életünket.
4. Ételünket és italunkat Megadtad, és munkáinkat, Megáldottad dolgainkat.
5. Ez éjjel is mi életünket, Istenünk, a mi lelkünket, Ajánljuk néked testünket.
6. Parancsoljad szent angyalidnak, Hogy azok tábort járjanak, Mi mellettünk vigyázzanak.
7. A setétségnek fejedelme, Lelkünk-testünk ellensége: Ne ártson ördög serege.
8. Jézus Krisztus, igazság napja: Ez éjszakában csillaga, Légy lelkünk fényes hajnala!
9. Uram, virrassz fel egészségben, Lelki-testi békességben, Hogy reggel téged örömben
10. Dicsérhessünk te szent Atyáddal, és a Szentlélek Istennel Tisztelhessünk teljes szivvel.

507. Az 501. dicséret dallamára: Adjunk hálát az Úrnak, mert érdemli...

1. Néked, mennyei Atyánk, hálát adunk, Szent Fiaddal s Szent Lelkeddel imádunk,
2. Hogy minket e napon is megtartottál, Lelki, testi eledellel tápláltál.
3. Bocsásd meg, kérünk, minden büneinket, Mikkel ma is megbántottunk tégedet.
4. Ez éjszakának is sötétségében Védelmezz minket minden gonosz ellen!
5. Õrizz a Sátán nagy csalárdságától, És minden lelki-testi nyavalyától!
6. Áldd meg csendességgel nyugodalmunkat: Örömmel érjük felvirradásunkat!
7. Tarts meg bennünket mindvégig a hitbe', Holtunk után vigy az örök életbe I

508. A 225. dicséret dallamára: Nagy hálát adjunk az Atya Istennek.

1. Nagy hálát adunk, kegyes Atyánk, néked, Hogy te ez napon nékünk megengedted Nagy-szép békével élnünk te elõtted: Dicsõség Néked!
2. Immár e napnak kimenetelében Néked könyörgünk, Atyánk, igaz hitben: Segits meg minket minden szükséginkben, Áldj meg lelkünkben!
3. Hogy megnyugodjunk a mi munkáinktói, Törödésinktöl és fáradságinktóI, Néha pediglen mi nagy siralminktól És bánatinktól.
4. Hogy tiszta szivböl áldhassunk tégedet, Szép énekszóval dicsérjük nevedet, Józan elmével imádjunk tégedet, Mint Istenünket.
5. A sötét éjnek reánk jövésében Adjad, hogy lelkünk ne legyen sötétben, Sem pedig hitünk tökéletlenségben, És tévelygésben.
6. Ha a mi testi szemeink alusznak, Lelki szemeink reád vigyázzanak, A mi büneink mind elaludjanak, És meghaljanak.
7. Tartsd, Atyánk, tisztán testünket, lelkünket, õrizz meg büntõl álmunkban is minket, Az álnok ördög ne birjon el minket, Erõtleneket.
8. Adj bék~es nyugodalmat nékünk, & tennen­magad vigyázz, Urunk, értünk, Nagy-szép békével légyen felkelésünk, Teljes életünk.
9. Tégedet kérünk, Istennek szent Fia! Néked könyörgünk, mi Urunknak Atyja! Hogy amit kérünk, Szentlelked megadja: Megkoronázza!

509. Ne jöjjön addig szememre álom

Genf, 1562
 

1. Ne jöjjön addig szememre álom, Míg Teremtõmnek és Gondviselõmnek, Kitõl minden jó adományok jõnek, Jótéteményit meg nem hálálom.
2. Ha elgondolom, mennyi jót vettem Tetõled, Atyám, méltatlan létemre: Csudálom, mint vigyázol életemre, Ki csak eltûrést sem érdemlettem!
3. Áldalak, hogy e megrepedezett Nádszálat ma eltörni nem engedted; Gyarló életem híven vezérelted, Melyet sok veszély megkörnyékezett.
4. Számnak mind étele, mind itala, Az ép elme az egészséges testben, Az öröm és a békesség szívemben: Ingyen való adományod vala.
5. Kihez menjek több kegyelmet kérni? Szemem és szívem tehozzád emelem, Mert a tenálad lakozó kegyelem Mélységeit nem lehet megmérni.
6. Bizton hajtom le fejem ez éjjel, Ha te, hû pásztor, tartasz engem szemmel, Így szemem nem lát s nem hallok fülemmel: Nem bánthat senki semmi veszéllyel.
7. Légy hát õrállóm ez éjszakában! Hogyha tõreit útaimba hányja, Aki vagy vesztem, vagy károm kívánja: Ne menjen elõ rossz szándékában.
8. Adjad, hogy véghezvivén munkáim, Lelkem és testem újra erõt végyen, És nyugodalmam mértékletes légyen, Hogy munkára szánhassam óráim.
9. Nem bocsátlak el, Atyám, tégedet, Míg meg nem áldasz engemet, fiadat: Dicsõítsd meg hát bennem irgalmadat, És én magasztalom Felségedet.
Lengyel József, 1770-1822

";

include "show.php";

?>