110-119. énekek

Krisztus örök királysága és papsága
Bourgeois L.,  Genf, 1551
 

1. Az Úr Isten monda az én Uramnak: Ülj az én hatalmamnak jobbjára, Míg ellenségidet, kik rádtámadnak, Zsámolyul vetem lábadnak alá.
2. Dicsõségére a te szentségednek A nép örvendez gyõzedelmeden. Oly sok fiaid tenéked születnek, Mint a hajnali harmat a földön. 
3. Mert az Úr Isten megesküdt tenéked, Melyet meg nem bán soha örökké, Melkisédeknek rendi szerint (értsed) Te vagy a fõpap most és örökké. 
4. Az Úr, aki ül a te jobb kezeden, Ha megharagszik egykor valóban, A hatalmas királyokat erõsen Hatalmával megrontja legottan. 
5. A pogányokon ítéletit tartja, Megtölti a földet holttestekkel, Ellenségidnek fejüket megrontja, Országa kihat e földre széjjel. 
6. Az úton iszik a tiszta patakból, Melynek vize foly nagy harsogással, Ennek okáért õ nagy hatalmából Emeli fejét nagy méltósággal. 
Marot K., 1496–1544

111. Hálát adok, Uram, néked

Hálaének Isten testi és lelki áldásaiért
Bourgeois L.,  Lyon, 1547
 

1. Hálát adok, Uram, néked, Teljes szívbõl áldlak téged A hívek gyülekezetében; Megvallom nagy dicsõséged És hirdetem dicséreted Életemnek minden rendében.
2. Nagyok az Úrnak csudái, És aki azt megtekinti, Örvendez annak az õ szíve. És az õ szent igazsága És õ dicsõ méltósága Megmarad mind örök idõkre. 
3. Csuda dolgait az Isten Szerzette emlékezetben Kegyes és irgalmas kedvébõl. Azoknak ételt ád bõven, Akik õtet félik híven; Megemlékezik kötésérõl. 
4. Népével nagy csudákat tett, Hogy a pogányok örökét Kezükbe adá õnékiek. Merõ hûség és tisztaság És állhatatos igazság Minden dolga az õ kezének. 
5. Igaz minden õ hagyása, Minden õ parancsolata, Melyben semmi változás nincsen. Az õ népét õ megmenté, És õvélük kötést szerze, Mely megmarad minden idõben. 
6. Szent és dicsõ az õ neve, És az Úrnak õ félelme, A jó bölcsességnek kezdete. Ki megtartja õ törvényét, És megõrzi szent Igéjét, Annak megmarad dicsérete. 
Béza T., 1519–1605

112. Boldog az ember, ki az Istent

Az istenfélõk boldogsága
Genf, 1562
 

1. Boldog az ember, ki az Istent Féli, tiszteli szíve szerént, És az õ törvényét szereti. Nagy lesz e földön õ nemzete, Öregbül a hívek serege, Mert az Úr megáldja és õrzi.
2. Gazdagsággal õtet meglátja, Mellyel bõvölködik õ háza, Áll igazsága mindörökké. A híveknek a sötétségben Támaszt világot a jó Isten, Hogy láttassék rajtuk kegyelme. 
Béza T., 1519–1605

113. Az Urat ti, õ szolgái

Az alázatosokat Isten felemeli
Bourgeois L.,  Genf, 1551
 

1. Az Urat ti, õ szolgái, Dicsérjétek, mert érdemli, Áldjátok szent nevét mindnyájan! Dicsértessék szent felsége, Most és örökkönörökké Õ szent neve áldassék tisztán.
2. Napkelettõl enyészetig Áldassék neve mindvégig, Mert az Úr Isten a mennyekben Regnál minden pogányokon, Nagy dicsõ hatalma vagyon, Mely felülhat a szép egeken. 
3. De ki volna hasonlatos E mi hatalmas Urunkhoz, Kinél felségesb sehol nincsen? Aki a mennybõl alánéz Mindenre, ami van és lesz Itt e földön és fenn az égben. 
4. A szegényt porból felveszi, És a sárból felemeli, Állapotát felmagasztalván. Felülteti végezetre A nagy fejedelmek közé Az õ népe közt igazában. 
5. Az asszony szomorúságát Õ magtalansága miatt Nagy vigasságra megfordítja. Gyermekek anyjává tészi, Szép fiakkal körülvészi, Házát gyümölccsel szaporítja. 
Marot K., 1496–1544

114. Hogy Izráel kijött Egyiptomból

Isten csodálatos szabadítása
(1539) Bourgeois L.,  Genf, 1542
 

1. Hogy Izráel kijött Egyiptomból, Az idegen népnek országából, Megtére Jákób háza. Júdát Isten magának szentelé, Az Izráelt országul fölvevé, Õ lõn nékie Ura.
2. A tenger ezt látván hátra álla, A Jordán vize visszafordula, Mind hátra sietének. A hegyek szökdöstek, mint a kosok, És a halmok, mint a juhbárányok, Magasan szökdösének. 
3. Mi lelt téged, tenger, mit térsz hátra? Mi lelt téged, Jordán, ki ûz vissza, Hogy elszaladsz ily igen? Mit szöktetek, hegyek, mint báránykák, És ti halmok, mint a kis juhocskák, Mért szöktök ilyen fennen? 
4. Az Úrnak haragos színe elõtt, Jákób Istene haragja elõtt Mind e föld megrettenjen! Ki a kõsziklát tóvízzé teszi, Forrásnak útját kõben repeszti Hatalmas erejében. 
Marot K., 1496–1544

115. Nem nekünk, Uram, nem nekünk engedd

Egyedül Istené a dicsõség!
Bourgeois L.,  Genf, 1542
 

1. Nem nekünk, Uram, nem nekünk engedd, Hanem adj nevednek dicsõséget A te nagy hûségedért! Mit csúfolnának a pogány népek, Mondván: hol vagyon az õ Istenek, Ki megmentené õket?
2. De Istenünk õ nagy erejével, Amit csak akar, mindent megmível Mind mennyen és e földön. De sok bálványuk a pogányoknak Aranyból, ezüstbõl csináltattak Embereknek kezében. 
3. De te, Izráel, Istenben bízzál, És az Úr Istenhez ragaszkodjál: Õ paizsod tenéked! Áronnak háza, Istenben bízzál, A nagy Úr Istenhez ragaszkodjál: Õ megsegíthet téged!
4. Istenfélõk, bízzatok Istenben, Higgyetek az õ segedelmében, Bízzatok e paizsba’! Megemlít az Úr, mert szeret minket, És Izráelhez nyújtja kegyelmét, Áron házát megáldja. 
5. Õ megáldja a kicsinyt, a nagyot, Kik õtet félik, mint õ Urokot, És kik szolgálják õtet. Az Úr titeket bõven megáldjon, Sok áldásival megszaporítson, És minden nemzedéket! 
6. Megáld a nagy Úr Isten titeket, Ki teremté a mennyet és földet Minden szép ékességgel. Õ magának az eget megtartja, Földet az emberfiaknak adja, Hogy azt meglakják széjjel. 
Marot K., 1496–1544

116. Szeretem és áldom az Úr Istent

Hála és fogadástétel halálból való szabadításért
Genf, 1562
 

1. Szeretem és áldom az Úr Istent, Mert meghallgatá az én beszédemet, Könyörgésemre hajtá kegyes fülét, Me-lyért imádom õtet naponként.
2. Midõn a halál körülvõn engem És csaknem szörnyû kötelibe ejte, A pokol kínja engemet rettente, Nagy volt bánatom és nagy sérelmem: 
3. Segítségül hívám az Úr nevét: Lelkemet tartsd meg! – ottan megsegíte; Az Úr igaz, hív, és nagy õ jó kedve, Õ megõrzi az együgyûeket. 
4. Nagy nyavalyámban mikor én valék, Ottan megmenté nyomorult életem. Légy csendességben te azért, én lelkem, Látván kegyelmét szent felségének! 
5. Te megmentél a haláltól engem, Szemem sírástól, lábamat eséstül; Az élõk földén járok szünetlenül A te színed elõtt, én Istenem. 
6. Hittem Istenben, mikor így szólék, Én szegény lelkem vala nagy ínségben, És ezt mondám én csüggedezésemben, Hogy hazugok már minden emberek. 
7. Mit adjak az Úrnak jótettiért? A hálaadó pohárt én felveszem, És az Úr jótéteményét hirdetem, Szent nevét áldom segítségiért. 
8. Fogadásom az egész nép elõtt Hálaadással megadom nékie. A híveknek halála, minden higgye, Drágalátos az Úr szeme elõtt. 
9. Imádlak téged, Idvezítõmet, Ki engem választál szegény szolgádnak; Nékem, szolgáló leányod fiának, Föloldozád minden kötelimet. 
10. Áldozom néked hálaadással, Nevedet minden nép elõtt hirdetem, És fogadásom, mit elõtted tettem, Megállom minden elõtt vígsággal. 
Béza T., 1519–1605

117. Az Urat minden nemzetek

Felhívás Isten dicséretére
Bourgeois L.,  Genf, 1551
 

1. Az Urat minden nemzetek, Dicsérjétek minden népek, Mert nagy az õ kegyessége, Mit rajtunk megerõsíte, És igazsága mindenha Áll és marad. Alleluja.
Béza T., 1519–1605

118. Adjatok hálákat az Úrnak

Isten népének öröméneke (Templomszenteléskor)
Bourgeois L.,  Strasbourg, 1545
 

1. Adjatok hálákat az Úrnak, Mert nagy az õ kegyessége, És nagy volta szent irgalmának Megmarad most és örökre! Izráel, bátorsággal mondjad, Hogy megáll kegyelmessége; Irgalmas voltáról azt valljad, Hogy megmarad mindörökre!
2. Az Úrhoz én nagy ínségemben Könyörögvén felkiálték, És meghallgata kérésemben, Tõle segedelmet nyerék. Az Úr Isten vagyon énvélem, És tõlem másuvá nem tér, Hát kitõl kelljen nékem félnem, Mit árthat nékem az ember? 
3. Az Úr énnékem erõsségem, És én õróla éneklek; Csak õ énnékem segedelmem, És én õbenne reménylek. A hívek vígan énekelnek Az õ hajlékukban széjjel, Mert jobb keze az Úr Istennek Nagy erõs dolgokat mível. 
4. Az Úr megbüntete engemet, És igen megostoroza, De nem akará elvesztemet, És a halálnak nem ada. Nyissátok meg azért kapuit Az igazság templomának, Hogy bemenvén, nagy dicsõségit Dicsérhessem e nagy Úrnak. 
5. E kõ, amit a házépítõk Ítéltek megvetendõnek, Az épületbe helyezteték, Lõn feje a szegeletnek. Ez pedig az Úr Istentõl lett, Aki ezt ígyen rendelte, E dolognak szemeink elõtt Csudálatos hossza-vége. 
6. Áldott, aki az Úr nevében Eljöve nagy dicsõséggel! Áldunk, dicsérünk egyetemben Az Úrnak háza népével! Adjatok hálát e nagy Úrnak, Mert nagy az õ kegyessége, És nagy volta szent irgalmának Megmarad most és örökre! 
Marot K., 1496–1544

119. Az oly emberek nyilván boldogok

Az Úr Igéjének és törvényének dicsõsége
Aranyábécének is szokták nevezni, mivel héber versei a bibliában nyolcanként – itt négyenként – egyforma betûvel kezdõdnek ábécérendben
Bourgeois L.,  Genf, 1551
 

1. Az oly emberek nyilván boldogok, Kik igazsággal járnak életökben, Isten törvényére vagyon gondjok, És aszerint élnek minden idõben, Szent bizonyságit akik megõrzik, És az Istent szívök szerint keresik.
2. Boldogok azok is, mondom nyilván, Akik hamisságot nem cselekesznek, De mindenkor az Úr útaiban Járnak és szent ártatlanságban élnek. Meghagytad, hogy a te parancsodat, Jól megõrizzük minden mondásodat.
3. Vajha én oly boldoggá lehetnék, Hogy járhatnék a te szent útaidban És engedhetnék szent törvényednek! Ha parancsodat nézhetném valóban, És azt szívemben bizonnyal hinném, Hogy soha semmi szégyenbe nem esném!
4. Hálát adok néked teljes szívbõl, Hogy megtanítasz te ítéletidre, Melyek tiszták minden hiba nélkül! Megtartom és gondom lesz törvényidre, De kérlek téged, ó, én Istenem, Hogy soha örökké ne hagyj el engem!
Boldog az ifjú, ki az Urat féli
5. Beszéld meg,  mit tégyenek az ifjak, Hogy élhessenek õk feddhetetlenül? Szent Igéd szerint útjukat szabják. Én téged kerestelek szüntelenül; Kérlek, Úr Isten, teljes szívembõl: Eltévelyednem ne hagyj törvényedtõl. 
6. A te igédet rejtem szívemben, Hogy semmi bûnnel ne bántsalak téged, De megmaradjak te ösvényedben, Minden dolgomban megtartom törvényed. Ó, áldott Isten, taníts engemet, Hogy igazán értsem rendelésedet!
7. Ítéletedet én ajakimmal, És a te szádnak õ kegyes beszédét Elõszámlálom hálaadással, Szent kötéseddel biztatom szívemet; Bizonyságidon örvendez lelkem, Mik gazdagságnál kedvesebbek nékem. 
8. Szüntelen nékem gyönyörûségem Vagyon csak a te parancsolatidban, Te útaidat gyakran említem, Hogy el ne essem valaha azokban. Szent igazságodban minden kedvem, És te ösvényed én el nem tévesztem. 
Csak Isten törvényére tekintek
9. Cselekedd ezt szolgáddal kegyesen, Hogy én élhessek tovább e világban És szent igédet megtartsam híven! Én szemeimet nyisd meg világosan, Hogy a te törvényed megtekintsem És annak csudáit eszembe végyem!
10. Míglen én e földön járok-kelek, Ne rejtsd el tõlem parancsolatidat, Kívánság miatt mert elepedek, Igen óhajtom szent igazságodat! Ítéletedhez az én szívemben Nagy kívánságom volt minden idõben.
11. A kevélyeket, Uram, megrontod, Átkozottak és büntetésre méltók, Akik megvetik parancsolatod. Forduljon el rólam õ gyalázatjok, Kik csak azért gyalázzák szolgádat, Hogy megõrzöm a te bizonyságidat. 
12. A fejedelmek énreám törnek, Ha összegyûlnek, de a te hû szolgád Szentségét nézi  ítéletednek, Amely szívemnek igaz örömet ád. Bizonyságid nékem vigasságim És minden dolgomban tanácsadóim. 
Drága orvosság az Úrnak beszéde
13. De lám, a porban hever életem, Mintha vitetném majd a koporsóba; Szent igéd szerint élessz meg engem! Midõn útaimat elõszámlálva Felkiálték, te legott feleltél; Rendelésidre taníts meg jókedvvel. 
14. Add értenem parancsolatidat, Hogy elmélkedjem a te csudáidrul! És elmémben foglalom azokat, Szívem keserûség miatt kibuzdul! Ígéreted szerint segíts engem, Hogy tõled ismét megerõsíttessem! 
15. A hamis útról, Uram, téríts el, Törvényeidnek vezérelj útára, Min ember járhat szép csendességgel! Juttass kegyesen szent igazságodra! Ítéletedet én elválasztom, És igazságod szemem elõtt tartom. 
16. Bizonyságidra hajtom szívemet, És életemet a szerint rendelem. Szégyenvallástól ments meg engemet! Mivel most kitárod bennem én szívem, Parancsolatidra lesz nagy gondom, És víg örömmel azokat megfutom. 
Életnek ösvényén vezet a Úr
17. Én Istenem, taníts útaidra, Hogy szent törvényedre gondot viseljek, És azokat megtartsam mindenha! Adj értelmet, Uram, igazgass, kérlek, Hogy törvényedet õrizzem híven, És mindenkor megtartsam én szívemben. 
18. Vezess, hogy benned leljem örömöm, Mutasd meg parancsolatid ösvényét, Mert azokban igen gyönyörködöm! Te rendelésedre hajtsad szívemet! Szent bizonyságid végyem eszembe, És ne hagyj esnem telhetetlenségbe! 
19. Fordítsad el az én szemeimet, Hiábavalókat hogy ne nézzenek; A te utadban éltess engemet! Szolgáddal láttasd szent ígéretednek Bétöltését, aki téged tisztel És mindenkor fél alázatos szívvel. 
20. Végy el rólam minden gyalázatot, Melytõl én igen félek és rettegek! Ítéleteid jók, és azokat Én megtanulni igen örvendezek. Gyönyörködik törvényedben szívem, És igazságban éltess, Uram, engem!
Foglaljam szívembe az Úr törvényét
21. Forduljon hozzám, Uram, kegyelmed, És segedelmed adjad, hogy láthassam! Ígéretedbõl vélem ezt tegyed, Hogy szájukat azoknak bedughassam, Akik engemet gyaláznak szörnyen, Mert bízom a te szent ígéretedben!
22. Szent igaz igéd ne vedd el tõlem, Hogy az mindenkor legyen az én számban! A te beszéded én reménységem, Te törvényedet szívemben foglalván. És azt megtartom én minden módon, A szerint élvén most és mindenkoron. 
23. Szüntelen járok én nagy örömmel, Mert parancsolataidat követem; Szívem mindenkor azokra szemlél. A királyok elõtt bízvást beszélem A te bizonyságidat, melyektõl Meg nem rettenek, nem félek szégyentõl. 
24. Gyönyörködöm a te törvényedben, Szent parancsolataidat szeretem Mindenek felett egész éltemben. Én kezeimet készen felemelem A te kedves parancsolatidra, És én azokról beszélek mindenha. 
Gondolkodjunk Isten dolgairól
25. Gondold meg azt és jusson eszedbe, Amit szolgádnak egyszer megígértél, Jó reménységet adván szívembe! Minden ínségben vagyok bátor szívvel, Mert szent beszéded bizony engemet Megújít és megtartja életemet. 
26. A kevély népek csúfolnak engem És nevetnek, de nem gondolok vélek, Hogy törvényedet azért megvetném, De a te ítéletidre tekintek, Melyeknek örök voltát jól tudom, És magamat azokkal vigasztalom. 
27. És miként az istentelen népek, Kik elszakadtak a te törvényedtõl, Gondolatimnak nagy bút szereznek: Emlékezésem a te szerzésedrõl Ének volt nékem nagy örömömben, Bujdosásimnak minden õ helyökben. 
28. Sem éjjel, sem nappal meg nem szûnöm A te nevedrõl gyakran emlékezni; Szent parancsolatidat keresem, Fõképpen erre szoktam vágyakozni. Minden elõtt magamban elszántam, Hogy a te törvényedet én megtartsam. 
Hiszek Isten ígéreteiben
29. Hiszem, te vagy az én örökségem, Teljes erõmmel azért azon lészek, Hogy a te igédet megõrizzem. A te színed elõtt szívbõl könyörgök: Kegyelmezz meg, Úr Isten, énnekem, Mert ígéreted megvigasztal engem! 
30. Jól meggondolom az én utamat, Hogy a jó útról el ne tévelyedjem; Arra vezérlem minden gondomat, Bizonyságidra lábamat térítem. Igen sietek, nem kések semmit, Hogy megtarthassam szent parancsolatid. 
31. Megfosztottak az istentelenek, Elpusztítának, de mindazonáltal Törvényid tõlem nem felejtetnek. Még éjfélkor fölkelek vigassággal És tégedet dicsérlek és áldlak Ítéletiért szent igazságodnak. 
32. Az oly népekhez adom magamat, Kik téged félnek és tereád néznek És megtartják parancsolatidat. Bõségével te kegyelmességednek Teljes e világ, azért, én Uram, Szent törvényedre tõled taníttassam! 
Isten igéjére építek
33. Íme, szegény szolgáddal sok jót tõl, Szent ígéreted szerint megsegítél, Min most is örvendek tiszta szívbõl. Taníts és áldj engem jó  értelemmel! Engedd meg nékem ismeretedet, Mert igaznak ismerem törvényedet. 
34. Minekelõtte megbüntettetném, Az igaz utat elvétettem vala, Most életem igédhez rendelem, Szorgalmatossággal tekintek arra. Uram, jókedvû vagy és irgalmas, Azért szerzésedre engemet oktass. 
35. A kevélyek rólam hamisságot Költnek, de én a te szent törvényedet, Megõrizem parancsolatidat. Kövér õ szívük és megkeményedett, Én pedig a te szent törvényedben Gyönyörködöm mind egész életemben. 
36. Jómra lett nékem, hogy megalázál, Hogy megtanuljam a te törvényedet, Min igyekezem nagy óhajtással. Aranyt, ezüstöt és egyéb effélét, Mit az emberek nagyrabecsülnek, Törvényedhez képest tartok semminek. 
Könyörgés megtérésért
37. Kezeiddel formáltál engemet, Taníts meg azért parancsolatidra, Hogy törvényidnek tudjam értelmét. És ezen indulnak nagy vigasságra Az istenfélõk, látván e dolgot, Hogy igédbe vetem bizodalmamat. 
38. Igaz vagy, Uram, ítéletidben, Tudom, hogy senkit nem büntetsz méltatlan, Engem is méltán büntetsz ekképpen. Kérlek, cselekedjed ezt irgalmadban, Hogy én megvigasztaltassam megint Szolgádnak mondott ígéreted szerint! 
39. Nagy irgalmadat mutasd meg nekem, Hogy éljek, mert csak a te törvényedbe’ Vagyon minden én gyönyörûségem. A kevélyek essenek szégyenségbe, Kik engem hamis okkal terhelnek, De én a te törvényedrõl beszélek. 
40. Térjenek hozzám mostan mindenek, Kik téged félnek, törvényed tisztelik És a te bizonyságidnak hisznek! Tiszta én szívem, el sem tévelyedik, De megtartja a parancsolatot, Hogy ne valljak szégyent, se gyalázatot. 
Lelki vigasztalásért való könyörgés
41. Lelkem elfogy nagy kívánságában, Midõn várom a te segedelmedet; Bízván igédnek fogadásában. Ugyan elfárasztom az én szememet Nagy várakozás miatt, így szólva: Mikor vigasztalsz meg engem valóba’? 
42. Noha én csaknem hasonló vagyok Füstön elaszott, megszáradt tömlõhöz, Szerzésidre mégis gondot tartok. Míglen kell várnom, mikor látsz ügyemhöz? Míg halasztod el ítéletedet, Ha bünteted meg ellenségeimet? 
43. A kevélyek, kik szent törvényedet Megvetik, titkon nekem vermet ásnak, De ha tekintjük szent szerzésidet, Parancsolatid mind jók és igazak. Nagy méltatlanul kergetnek engem, Tarts meg azért és légy én segedelmem! 
44. Csaknem elvesztének õk engemet, És majd ugyan eltörlének e földrõl, Mégsem hagyom el szent törvényedet, Tartsd meg éltemet kegyelmességedbõl, Hogy megtartsam Felséged kötésit, És megõrizzem minden bizonyságit. 
Megáll az Istennek igéje
45. Mindörökké, Uram, a te igéd Megáll és megtart a magas mennyekben, Azonképpen isteni hûséged Megmarad örökre minden idõben, Mint az álló föld, mit te fundáltál, Mely õ helyében mindenkoron megáll. 
46. Mind ma és mindörökké megállnak, Amiket te rend szerint teremtettél, És teneked mindenek szolgálnak. Hogyha magamat a te törvényeddel Nem vigasztaltam volna, már  régen Elvesztem volna én nagy ínségemben. 
47. Nem felejtem el szent törvényedet, És gondot tartok parancsolatidra, Mert te azokban éltetsz engemet. Tekints, Uram, kegyelmesen szolgádra! Légy segítségem, mert tied vagyok, És törvényidnek õrzésire vágyok. 
48. Istentelenek énreám titkon Leselkednek és törnek életemre. Én elmélkedem bizonyságidon, És minden dolgot ha megnézek végre, Látom, hogy mindenek elmúlandók, De a te törvényid megmaradandók. 
Nincs Istenen kívül bölcsesség
49. Nagy szerelmem vagyon törvényedhez, Melyrõl naponként örömest beszélek, Mert ez nékem víg örömöt szerez; Te parancsolatid bölcsebbé tésznek Engemet minden ellenségimnél, Mert soha tõlem õk nem távoznak el. 
50. Tudósabb vagyok tanítóimnál, Akiket már nagy bölcseknek tart minden, Mert bizonyságod elmémben megáll. Még a véneknél is bölcsebb vagyok én, Mert te törvényed szem elõtt tartom, És elmémet attól el nem fordítom. 
51. Minden hamis utat elkerülök, Lábam ne járjon a gonosz ösvényen; Igéd megtartásának örülök, Ítéletidet tekintem szüntelen. Azoktól soha el nem távozom, Kik által én tetõled taníttatom. 
52. A te beszéded ékes és drága, Még a méznél is édesebb én számban, Kimondhatatlan gyönyörû volta. Igédben van bölcsességem fundálván; Bölcsességemet abban keresem, A hamisságnak ösvényét gyûlölöm. 
Óránként fáklyám az Ige
53. Óránként fáklyám nékem szent igéd, Mely világot tart nékem útaimban, Hogy egyenesen járjam ösvényed, Amelyen én járhatok bátorságban. Megesküszöm és néked megállom, Hogy igazságodnak jussát megtartom. 
54. Felette igen megnyomorodtam, Enyhíts meg és végy fel engem ismétlen, Amint nekem megígérted, Uram! Az áldozat, mit szájam neked tészen, Kérlek, hogy légyen kedves tenálad, Ítéletedet én tudtomra adjad!
55. Oly nagy veszélyben forog életem, Hogy tenyeremben hordozom lelkemet, Szent törvényedet mégsem felejtem. A hitlenek, kik gyalázzák nevedet, Tõrt vetnek nékem mindenütt széjjel, Szent szerzésidtõl mégsem távozom el. 
56. Bizonyságidat örökül bírom, És azokat tartom drága kincsemnek, Azokban lesz minden vigasságom! Szívemet hajtom a te törvényednek Megtartására minden idõben, És azokat megõrzöm mindvégiglen. 
Ösztönösen gyûlölöm a gonoszt
57. Ösztönösen gyûlölöm azokat, Akik mindenkor kétfelé gondolnak, De szeretem én a te utadat, És csak tégedet tartlak oltalmamnak. Ígéretedben van reménységem, A te szent igéd paizsom énnékem. 
58. Gonosztevõk, menjetek el tõlem, Mert én azt mind meg akarom tartani, Amit az Isten parancsol nekem! Igéd szerint siess engem táplálni, Hogy élhessek, légy velem, Úr Isten, Ne szégyenüljek meg reménységemben!
59. Légy gyámolom, adj jó békességet, Úgy lészen kedves énnékem törvényed, Abban keresem én örömömet! Az olyakat te mind a földhöz vered, Kik elhajolnak igazságodtul És járnak minden dolgukban álnokul. 
60. Gonoszakat te elvetsz a földrõl, Mint a salakot vagy ércnek szemétjét. Szent bizonyságid szeretem szívbõl! Félelmében szívem elõtted reszket! Testem elepedt nagy rettegésbe’, A te kemény ítéletedre nézve. 
Pörpatvarnál jobb az Úr törvénye
61. Pörpatvar nincsen nékem kedvemre, És igazságát megadom mindennek; Ne adj azért azoknak kezekre, Akik engemet szüntelen kergetnek! Szolgádat minden jóra vezéreld, És a kevélyek ellen védelmezzed!
62. Az én szemeim elfogyatkoztak, Úgy nézik, várják te segedelmedet, óhajtják igazságát szavadnak, Ne késsél, Uram, segíts meg engemet! Szegény szolgáddal tégy kegyelmesen, Taníts igédre, oktass törvényedben!
63. Szolgád vagyok, adj értelmet nekem, Hogy érthessem a te bizonyságidat, És jó értelmében gyönyörködjem! Ideje, Uram, hogy láttasd dolgodat, Mert helye nincs már az igazságnak, A te törvényid mind eltiportatnak. 
64. Azért a te szent tanításidat Tiszta aranynál is inkább szeretem, Mindennél feljebb tartom azokat, Életemet én a szerint rendelem, Mert igaznak tartom mindenképpen, A hamis ösvényt gyûlölöm erõsen. 
Rakva csudákkal az Isten igazsága
65. Rakvák bizonyságid nagy csudákkal, Hogy azért megtarthassam én szívemben, Azon igyekszem nagy buzgósággal. A te igéd, ha kik veszik eszükbe, Setét szíveket megvilágosít, Együgyûeket bölcsességre tanít. 
66. Felfohászkodom gyakran én számmal, Mert én azt nagy szívem szerint kívánom, Hogy törvényedet értsem bizonnyal. Tekints reám és könyörülj szolgádon! Irgalmazz nékem, lám, nagy jókedved Azokhoz, akik szeretik szent neved!
67. Szent igédben vezéreld utamat, És õrizz meg engem a hamisságtól, Hogy az rajtam ne vegyen hatalmat; Ments meg a népek nyomorgatásától, Hogy törvényedet örömmel nézzem És parancsolatidat megõrizzem. 
68. Világosítsd meg orcád szolgádon, És taníts meg, hogy én jól meggondoljam, Beszéded engem mire tanítson! Könnyhullatásom szemembõl azértan Mint patak ömlik, mert hogy a népek Becsületet nem tesznek törvényednek. 
Summa szerint igaz az Isten
69. Summa szerint, Uram, te igaz vagy Mindennémû te cselekedetedbe’, Ítéletednek igazsága nagy. Te igazságod vehetik eszükbe, Bizonyságidat akik megnézik, És parancsolatidat megõrizik. 
70. Megöl a bú nagy indulatomban, Midõn tekintem a te szent igédet, Hogy az ellenség csúfolja bátran, És elfelejti minden beszédidet. A te szent igéd igen szép tiszta, Szolgád azért szereti és megtartja. 
71. Én kicsiny és megvettetett  vagyok, De mégsem felejtem el törvényedet, Sõt mindenütt arra gondot tartok. Szent igazságidnak nem látják végét, Mert mindörökké õk megmaradnak; Törvényed törvénye az igazságnak. 
72. Én kergettetem, vagyok ínségben, De nem gondolván semmi nyavalyámmal, Nagy örömöm van te törvényedben. Te igazságod mindörökké megáll, Melyet jelents meg nekem kegyesen, És bátorságos leszek életemben. 
Tõle várok szabadítást
73. Teljes szívbõl hozzád esedezem, Uram, hallgass meg engem kegyelmesen, Hogy rendelésidet megõrizzem! Kérlek, szabadíts meg engem, Úr Isten, És legottan igyekezem azon, Hogy bizonyságid megtartsam jó módon. 
74. Gyakorta reggel virradat elõtt Könyörgésemben tehozzád kiáltok, Igédbe vetvén reménységemet. Elõbb, hogynem elmennek a virrasztók, Az én szemeim vigyáznak, néznek, És a te szent igédrõl elmélkednek. 
75. Kegyességedért halld meg beszédem, Tartsd meg életem a te jóvoltodból, Hadd vidámuljon meg az én szívem, Mert sok hitetlen nép énreám tódul, És engem szertelen sanyargatnak, De a te törvényedtõl távol vannak. 
76. De te énhozzám, Uram, közel vagy, És te igédbõl tudom réges-régen: Szent törvényednek igazsága nagy, Te bizonyságid fundáltattak szépen. Hogy örökké megmaradnak, tudom, És jól értem, azért nyilván kimondom. 
Védelmezz meg a te igazságodért!
77. Vedd eszedbe én nagy ínségemet, Én nyavalyámból, Uram, szabadíts meg, Mert nem felejtem el törvényedet! Fogadd fel ügyemet és védelmezz meg, Megtekintvén szent ígéretedet, Éltess a te szent igéddel engemet! 
78. A gonoszoktól, minden meghiggye, A segítség s üdvösség távol vagyon, Mert õk nem néznek szent szerzésidre. Szent irgalmasságod nagy mindenkoron! Uram, tarts meg engemet, hogy éljek Nagy igazságából ítéletednek. 
79. Bizonyságidat én nem hagyom el, Noha énreám nagy sok népek törnek, Kik gyûlölnek és kergetnek széjjel; Ó, mily sérelmes ez az én szívemnek, Hogy ellenségi az igazságnak A te igéddel semmit nem gondolnak!
80. Törvényidet én igen szeretem, És soha el nem távozom azoktól; Kegyességedbõl tartsd meg életem! Te igaz beszéded mindent felülmúl; Szent ítéleti igazságodnak Mostan és mindörökké megmaradnak. 
Üldöztetésben is Rólad gondolkodom
81. Ûznek, kergetnek a fejedelmek, Noha senkinek semmit nem vétettem; Szent igédtõl szívemben rettegek, Ígéretedben örvendez én lelkem, Mint aki talál nagy gazdag prédát, Avagy mint aki nyer sok drága marhát. 
82. A hazugságot igen gyûlölöm, Semmit e földön inkább nem utálok, De a te törvényedet szeretem, És igazságán oly igen vigadok, Hogy meggondolván ítéletedet, Naponként hétszer dicsérlek tégedet. 
83. Nagy békességük vagyon azoknak, Kik szeretik a te szent törvényedet, Semmi veszélyben el nem botolnak. Várom, Uram, a te üdvösségedet! Abban forgatom minden gondomat, Hogy cselekedjem parancsolatidat. 
84. Bizonyságidra gondot tart lelkem, Mert én oly igen szeretem azokat, És én csak azokban gyönyörködöm, Rendelésidben gyakorlom magamat. Elõtted vagyon minden életem, Nincsen elrejtve tõled én ösvényem. 
Zendüljön fel a szabadító Isten dicsérete!
85. Zengõ kiáltásom jusson hozzád, És igazságodat adjad értenem, Mint szent igédben te felfogadtad! Jusson elõdbe én esedezésem, Szabadíts meg minden ínségembõl, A te régen tett szent ígéretedbõl!
86. Ha én megtanulom szerzésedet, Az én ajakimmal dicsérlek téged, Hirdeti nyelvem te szent igédet, Mert minden törvényed és ígéreted Merõ hûség és tiszta igazság, Nem találtatik abban semmi hívság. 
87. Ments meg, Uram, engem kezeiddel, Légy erõsségem, segedelmem nékem, Mert törvényedet szeretem szívvel! Üdvözítésed várom, én Istenem, Melyben vetettem reménységemet, Mert igen kedvelem szent törvényedet. 
88. Éltét csak azért kívánja lelkem, Hogy õ tégedet, Uram, dicsérhessen, Ítéleted légyen segedelmem! Mint elveszett juh bujdosom e földön. Uram, keress meg engem, szolgádat, Nem felejtem el parancsolatidat!
Marot K., 1496–1544
";

include "show.php";

?>