20-29. énekek

Imádság a Messiás-király szabadításáért
Bourgeois L.,  Genf, 1551
 

1. Az Úr tégedet meghallgasson Te nagy ínségedben, A Já kób Istene megtartson Te veszedelmedben! Küldjön tenéked segedelmet Az Úr õ szent házából, Tereád fordítsa kegyelmét, Tartson meg a Sionból!
2. Áldozatidat megtekintse, Mikkel õt tiszteled, Égõ áldozatodat tüze Égesse meg neked. Amit a te szíved kívánhat, Adja meg õ tenéked, Hogy mindennemû szándékodat Te jó véghez vihessed. 
3. Adjad, Uram, hogy te nevedben A mi zászlóinkat Felemeljük nagy örömünkben És adjunk hálákat, Mondván: Az Úr Isten megõrzi Fölkentjét kegyelmével, A  mennybõl õtet erõsítí Jobb keze erejével. 
4. Némelyek az õ szekerükben, És bíznak lovukban; De mi a nagy Isten nevében Bízunk mint Urunkban. Azért õk keményen megesnek, Mi pediglen megállunk; Õk mind a földhöz verettetnek, De mi épen maradunk. 
Béza T., 1519–1605

21. Örvendez, Uram, a király

Imádság szabadulás után (Messiási)
Bourgeois L.,  Genf, 1551
 

1. Örvendez, Uram, a király A te nagy hatalmadban És szabadításodban; És vigad nagy buzgósággal, Hogy õt megsegítéd, Ínségbõl kimentéd.
2. Úgy viseled néki gondját, Hogy amit tõled kérend, Mindeneket megnyerend. Mihelyt felnyitja õ száját, Szól alig egy igét: Már hallod kérését. 
3. Elébb, hogynem könyörgene, Meghallgatod, meglátod, Irgalmaddal megáldod, És feltéssz az õ fejére Sárarany koronát Mint királyi pompát. 
4. Õt felvõd nagy dicsõségre A te segedelmeddel, Örök üdvösségeddel. E nagy királyi felségre Tõled emelteték És ékesítteték. 
5. Szereted õt minden jókkal, És a te szent áldásod Néki örökké nyújtod. Örvendetes vígságokkal Õt gyönyörködteted, Színedre nézeted. 
6. E király mindenkor bízik Csak az õ Istenében, És nem fél veszélyében. A Magasságosnak nyugszik Irgalmasságában És megmarad abban. 
7. Megtalálja kezed õket, Akik reád támadnak, Bosszúságodra járnak. És a te gyûlölõidet Kezeidbõl senki Soha ki nem menti. 
8. Mint a hév tüzes kemence, Haragod körülveszi És õket mind ellepi. Haragos orcádnak színe Õket megemészti, Mint a láng, elnyeli. 
9. Mert gonoszra igyekeztek, Szándékoztak ellened, Hogy bosszantsanak téged. Sok csalárdságot terveztek, De hogy véghez menjen, Erejükben nincsen. 
10. Azért, Uram, már támadj föl: Mutasd meg hatalmadat, Lássuk erõs voltodat, Hogy dicsõséges erõdrõl Vígan énekeljünk, És benned örvendjünk. 
Béza T., 1519–1605

22. Én Istenem, én erõs Istenem!

Miért hagyál el engemet? – Krisztus szenvedésérõl
Bourgeois L.,  Genf, 1542
 

1. Én Istenem, én erõs Istenem! Miért hagyál el enynyire engem? Kiáltásomtól a segedelem Nagy távol vagyon. Én kiáltok tehozzád egész napon, De mégsem felelsz meg, nincs ki megtartson; Még éjjel sem hallgatok semmi módon Ez ínségben.
2. De te szent vagy és az Izráelben Te szentséged megmarad mindenben: Dicsértetel e gyülekezetben Szívvel, lélekkel. A mi régi atyáink teljességgel Tebenned bíztanak jó reménységgel, Szükségükben õket segedelmeddel Megtartottad. 
3. Ha õk szívbõl kiáltottak hozzád, Mindjárt õket megszabadítottad; Benned bíztak és õket nem hagytad Esni szégyenben. Én nem vagyok ember, de féreg lévén, Minden népeknél vagyok nevetségben: Csúfolnak, utálnak és megvet minden És keserget. 
4. Aki lát, minden csúfol engemet, Száját elvonssza, szól merõ mérget, Fejét rázza, hunyorgatja szemét, Reám néz szörnyen, Mondván: ez ember bízott az Istenben, Szabadítsa meg azért õtet innen; Ha szereti az Isten, néki légyen Segítségül. 
5. Hogy te engemet anyám méhébõl Kihozál, ottan segedelmem lõl, Csecsemõ koromban is egyedül Csak benned bíztam. Sõt, mihelyt anyám méhébõl származtam, Istenem voltál, reád támaszkodtam, Bátorsággal tehozzád ragaszkodtam, Én Istenem!
6. Ne távozzál azért messze tõlem, Ne hagyj el, mert nagy az én gyötrelmem! Nincs segítõm, és az én sérelmem Nem fáj senkinek. Sok erõs bikák engem körülvettek, A básáni nagy ökrök reám törnek, Megölni, megtaposni igyekeznek Nagy méltatlan. 
7. Az õ szájukat énreám tátván, Mint ragadozó, sívó oroszlán, Agyarkodnak, hogy engem torkukban Béfalhassanak. Könnyhullatásim, mint a vizek, folynak, Én csontjaim helyükbõl kimozdulnak. Szívem, mint viasz, olvad, bélim fájnak Sebek miatt. 
8. Mint cserép, minden erõm elszáradt, Száraz nyelvem az ínyemhez ragadt; Porba vetél engem, érzem kínját Halál mérgének. Mert engemet sok ebek körülvettek, Gonosz népek ellenem összegyûltek, Kezeimet és lábaimat ezek Általszúrták. 
9. Én csontjaimat megolvashatnák, Szörnyû szemeket reám fordítnak. Kínomban nem szánnak, de gúnyolnak, Ûznek csúfságot. Elosztották egymás közt én ruhámat, És öltözetemre vetettek sorsot, Hogy abból ne metélnének foltokat, Osztván részre. 
10. Azért tõlem, Uram, ne légy messze, Ne késsél, életemnek ereje! Kérlek, siess, tekints ínségemre: Légy segedelmül! Mentsd meg életem az éles fegyvertül, Védelmezz meg e sok dühös ebektül, Egyedül-voltomat mentsd meg ezektül, Jóvoltodbul!
11. Tarts meg az éh oroszlán torkátul, És az egyszarvú fenevadaktul, Mik mostan körülvettek nagy mordul, Ó, tarts meg engem! Melyért nevedet híven hadd dicsérem, Az én atyámfiainak hirdetem, És a szent gyülekezetben tisztelem Felségedet. 
12. Istenfélõk, dicsérjétek õtet, Jákób fiai, áldjátok nevét; Izráel népe, féld e Felséget Mint Istenedet! Mert nem utálja a szegénynek ügyét, És tõle el nem fordítja szent színét, De ha kiált, meghallgatja kérését Nagy kegyesen. 
13. Azért dicséretem rólad leszen Minden elõtt a gyülekezetben, És én fogadásim semmiképpen Meg nem töretnek. A szegények esznek, megelégesznek, Téged az Istent keresõk dicsérnek, Él az õ lelkük, és benned örvendnek Mindörökké. 
14. E földi népnek minden serege Az Úrhoz gyûl ez emlékezetre. És a pogányoknak nemzetsége Néki hajt fejet. Mert egyedül az Úr bír mindeneket, Övé az ország, és a pogány népet Bírja, rajtuk megmutatván erejét Kezeinek. 
15. A kövérek, kik megelégedtek, És kik már porrá lenni készültek, Dicsérnek téged minden szegények És nyomorultak, És maradéki mindnyájan azoknak Néked szolgálván, térdet-fejet hajtnak És firól fira téged õk uralnak, Ó, nagy Isten! 
Marot K., 1496–1544

23. Az Úr énnékem õrizõ pásztorom

A jó Pásztor
Bourgeois L.,  Strasbourg, 1545
 

1. Az Úr énnékem õrizõ pásztorom, Azért semmiben meg nem fogyatkozom. Gyönyörû szép mezõn engemet éltet, És szép kies folyóvízre legeltet; Lelkemet megnyugtatja szent nevében, És vezérl engem igaz ösvényében.
2. Ha a halál árnyékában járnék is, De nem félnék még õ sötét völgyén is, Mert mindenütt te jelen vagy énvelem, Vesszõd és botod megvigasztal engem, És nekem az én ellenségim ellen Asztalt készítesz, eledelt adsz bõven. 
3. Az én fejemet megkened olajjal, És engemet itatsz teljes pohárral; Jóvoltod, kegyességed körülvészen És követ engem egész életemben. Az Úr énnékem megengedi nyilván, Hogy mind éltiglen lakjam õ házában. 
Marot K., 1496–1544

24. Az Úr bír ez egész földdel

Isten tiszteletére hív a mindenség
Bourgeois L.,  Lyon, 1547
 

1. Az Úr bír ez egész földdel És minden benne élõkkel; Övé a földnek kereksége, Mit a tengeren épített, Folyóvizekkel körülvett, Melyben meglátszik bölcsesége.
2. Ki mégyen fel a szent helyre, Az Úrnak õ szent hegyére? És vajon kitõl tiszteltetik? Akinek tiszta õ szíve, És ártatlan az õ keze, Aki hamisan nem esküszik. 
3. Ezt az Úr megáldja szépen, És az idvezítõ Isten Adja igazságát õnéki. Az pedig a boldog nemzet, Mely, nézve az õ szent színét, Jákóbnak Istenét keresi. 
4. Ti szent kapuk, kinyíljatok, Fejeteket feltartsátok: E dicsõ király hadd térjen be! Micsoda dicsõ király ez? A seregek Istene ez, Nagy ennek hadi erõssége. 
5. Ti kapuk, emelkedjetek, Fejeteket felvessétek, Hogy e király belétek térjen! Kicsoda e nagy királyság? Ez a Zebaoth uraság! Mely nagy az õ dicsõségében!
Marot K., 1496–1544

25. Szívemet hozzád emelem

Könyörgés oltalomért, vezetésért és bûnbocsánatért
Bourgeois L.,  Genf, 1551
 

1. Szívemet hozzád emelem, És benned bízom, Uram; És meg nem szégyeníttetem, Nem nevet senki rajtam, Mert szégyent nem vallanak,  Akik hozzád esedeznek, Azok pironkodjanak, Akik hitetlenül élnek. 
2. Útaid, Uram, mutasd meg, Hogy el ne tévelyedjem; :/: Te ösvényidre taníts meg, Miken intézd menésem. És vezérelj engemet A te szent igaz Igédben; Oltalmazd életemet, Mert benned bízom, Úr Isten. 
3. Emlékezzél jóvoltodból Nagy kegyelmességedre, :/: Emlékezzél irgalmadról, Mely megmarad örökre. Ifjúságomnak vétkét, Kérlek, hogy meg ne említsed. Sõt nagy kegyességedet, Én Istenem, megtekintsed. 
4. Jó és igaz az Úr Isten Mind örökkön-örökké, :/: A bûnösöket térítvén Õ igaz ösvényire; És a nyomorultakat Életükben igazgatja, Nagy kegyesen azokat Az õ útában megtartja. 
5. Az Istennek minden úta Kegyesség és nagy hûség :/: Azoknak, kik mondására Gondot tartnak mindvégig. Énnékem kegyelmezz meg, Uram, a te szent nevedért. És bûnömet bocsásd meg, Ne ostorozz nagy voltáért! 
6. Aki az Úr Istent féli És tiszteli szívében, :/: Azt õ nagy híven vezérli Igaz ösvényeiben. Nagy békességben annak Minden jó bõven adatik, És õ maradékinak Gazdag örökség hagyatik. 
7. Az igaz istenfélõknek Megjelenti titkait, :/: És az õbenne hívõknek Megmutatja kötésit. Istenhez szemeimet Felemelem szüntelenül, Õ megõriz engemet, Lábam kivonssza a tõrbül. 
8. Térj azért hozzám, Istenem, Tekints reám kegyesen, :/: És kegyelmezz meg énnékem, Mert élek szegénységben. Nyavalyája szívemnek Napról napra mind öregbül; Uram, add végét ennek, Végy ki engem ez ínségbül! 
Marot K., 1496–1544

26. Légy ítélõm, Uram, Mert hûséggel jártam

Hûséges szív reménysége
Bourgeois L.,  Genf, 1551
 

1. Légy ítélõm, Uram, Mert hûséggel jártam És éltem nagy ártatlanul! Azért hiszem az Istent, Hogy õ engemet megment Minden háborúságomtól.
2. Próbálj és kísérts meg, Ügyemet jól nézd meg: Meglátod tisztaságomat! Vizsgáld meg veséimet, És próbáld meg szívemet, Hogy értsed indulatomat. 
3. Látom szemem elõtt Kegyelmességedet, És azon vagyok szüntelen, Hogy minden dolgaimban Járjak igazságodban, Ne vétsek Felséged ellen. 
4. A hazug emberek Nálam nem kedvesek; A tettetõ csalárdokat Szívem szerint gyûlölöm, És nagy távol kerülöm Az álnoksággal járókat. 
5. A gonosztevõknek És hamis népeknek Társaságukat gyûlölöm. Õ gyülekezetükben Nem ülök semmiképpen, Sõt elõttem sem szenvedem. 
6. Belsõ tisztaságban És ártatlanságban Én kezeimet megmosom; Tisztán téged dicsérlek, Áldozván Felségednek, Oltárod körül forgódom. 
7. Éneki felszóval És víg hangossággal Magasztalom Felségedet; Néked adván hálákat, Hirdetvén csodáidat, Mindenütt áldlak tégedet. 
8. Uram, hajlékodat, Szeretem házadat, Holott lakol dicsõséggel, Szent helyedet kedvelem, És azt feljebb becsülöm Minden e világi kincsnél. 
9. Ostorodat, Uram, Fordítsd el énrólam, Ne büntess a bûnösökkel! Vélük ne verd lelkemet, Ne vedd el életemet A vérontó emberekkel! 
10. Az én lábam megáll, Tágas helyet talál, És megmarad ösvényiben: Azért, Uram, dicsérlek, És örömmel tisztellek A hívek szent seregiben. 
Béza T., 1519–1605

27. Az Úr Isten az én világosságom

Elég nékem az Isten kegyelme (II. Kor. 12:9)
Bourgeois L.,  Genf, 1551
 

1. Az Úr Isten az én világosságom, És idvességem, hát kitõl félnék? Õ életemnek ereje, jól tudom: Ki volna hát, akitõl rettegnék? Midõn a kegyetlen gonosztévõk, Mint ellenségim, énreám törnek, Hogy engemet ugyan megégyenek: Megbotolnak és mind elesnek õk.
2. Hogyha táborral körülvennének is, De mégsem félne semmit én szívem; :/: Ha szintén az ellenség közt volnék is: Õbenne vetném mégis reményem. Egy dolgot kívántam én az Úrtól, Melyet még most is kérek nagy bízván: Hogy lakhassam az Úrnak házában, Míg e földön élek jóvoltából. 
3. Melyet én azért kérek, hogy meglássam Az Úrnak felséges dicsõségét, :/: És õ szent templomát látogathassam, Mely tisztességére építtetett. Mert engem hajlékába takarít Én háborúságimnak idein, És elrejt engem rejtekhelyein, Magas kõsziklára felemelít. 
4. Mert mind én atyám s anyám elhagy engem, De az Úr kegyesen hozzá vészen. :/: Mutasd meg, Uram, te utadat nékem, Ellenség ellen tarts ösvényedben! Kívánságukra ellenségimnek Ne adj engemet, mert sokan vannak, Kik ellenem hamisságot szólnak, Hazudnak és erõszakot tesznek. 
5. Ha nem hittem volna, hogy még éltemben Jóvoltát az Úrnak meglátandom :/: Az élõknek földén: hát immár régen Odalett volna minden én dolgom. Várjad azért bizonnyal az Urat, Légy víg és bátorságos szívedben, Mert téged megtart a nagy Úr Isten, Csak tõle várjad hát oltalmadat. 
Béza T., 1519–1605

28. Hozzád kiáltok, kegyes Uram

Ellenség ellen
Bourgeois L.,  Genf, 1551
 

1. Hozzád kiáltok, kegyes Uram, Én segítségem és kõváram! Hallgass meg kegyelmesen engem! Ne hallgass el, mert el kell vesznem! Azokhoz hasonló lészek, Kiknek a koporsó helyek!
2. Midõn tehozzád esedezem, És kezeimet felemelem A te szentséges templomodban: Hallgass meg én imádságomban! Ne büntess a hitlenekkel, Ne verj a gonosztevõkkel! 
3. Áldott légyen a nagy Úr Isten, Ki meghallgata kérésemben! Az Úr énnékem erõsségem, Én paizsom és segedelmem; Örvend szívem és énekben Dicsérem õtet szüntelen. 
4. Az Úr én népemnek ereje, A Krisztusnak nagy erõssége. Tartsd meg azért a te népedet, És áldjad meg örökségedet: Legeltessed és vigasztald, És örökké felmagasztald! 
Béza T., 1519–1605

29. Mostan, ti hatalmasak

A hét mennydörgés zsoltára (Jel. 10:3 skk.)
Bourgeois L.,  Genf, 1551
 

1. Mostan, ti hatalmasak, Tekintetes nagy urak, Adjatok az Istennek, Dicsõséget nevének! Mint hatalmas Istenteket; Féljétek, tisztelvén õtet! Szent templomában áldjátok, És térdet, fejet hajtsatok!
2. Az Úr szava megzendül, A vizeken megdördül; Mennydörgõ dicsõsége Elhat a nagy tengerre. Az Úrnak rettentõ szava :/: Nagy hatalmát megmutatja. Az Úrnak dördülõ szaván Nagy volta meglátszik nyilván. 
3. De az õ templomában Õ hívei mindnyájan Hirdetik nagy erejét, Beszélik dicsõségét. Az Úr ült az özönvizen, :/: Mint bíró ítélõszéken; Az Úrnak õ királysága, Örökké megáll országa. 
Béza T., 1519–1605
";

include "show.php";

?>