220. Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét
Kájoni-kódex, XVII. század
1. Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét, Sok hitetlenségét, undok fertelmességét, Töröld el rútságát, minden álnokságát, Könynyebbítsd lelkem terhét.
2. Az én búsult lelkem én nyavalyás testemben Tétova bujdosik, mint madár a szélvészben; Tõled elijedett, Tudván, hogy vétkezett, Akar esni kétségben.
3. Akarna gyakorta hozzád ismét megtérni, De bûnei miatt nem mer elõdbe menni, Tõled oly igen fél. Reád nézni sem mér, Színed igen rettegi.
4. Semmije sincs pedig, mivel elõdbe menjen, Mivel jóvoltodért viszont téged tiszteljen, Nagy alázatosan, Méltó haragodban Tégedet engeszteljen.
5. Bátorítsad, Uram, azért biztató szóddal! Mit használsz szegénynek örök kárhozatjával? Inkább hadd dicsérjen E földön éltében Szép magasztalásokkal.
6. Térj azért, én lelkem, kegyelmes Istenedhez, Szép könyörgésekkel béküljél szent kezéhez, Mert lám, hozzá fogad, Csak reá hagyd magad: Igen irgalmas Úr ez.
7. Higgyünk mindörökké egyedül csak õbenne, Õrizkedjünk bûntõl, ne távozzunk õtõle. Áldott az õ neve Örökké mennyekbe’, Ki már megkegyelmeze.
Balassi Bálint, 1554-1594
221. A 286. dicséret dalJamára: Jer, dicsérjQk az Istennek Fiát
1. Légy irgalmas, Úr Isten, minékünk, Mert ellened álnokúI vétkeztünk, Mégis benned vagyon reménységünk, Bár bününkkel téged ingerlettünk.
2. Vedd el rólunk méltó haragvásod, :& mutassad nagy irgalmasságod, Hogy ismerjük meg ebbõl jóvoltod: Vedd el rólunk ezenKépen átkod.
3. Csak Mn a mi gyarló természetünk, Álnokságban, vétekben születtünk; Veszedelmes a mi földi éltünk, Elkárhozunk, hogyha meg nem térünk.
4. Voltaképen enened vétkeztünk, Látásodra gonoszt cselekedtünk, Igaz vagy te,- nem ken kételkednünk, Gyõzedelmes, ha megitéltetünk.
5. DereWpen tisztitsál meg minket, Mosd el rólunk Fiadért bflnünket, :& elvesztett szép öltözetünket Ránk feladván, fogadd el lelkünket.
6. Siess belénk új sziveket adni, Szentlelkeddel lelkünk megújitni, Tiszta hittel megajándékozni: Add örökké szent szinedet látni.
222. A 233. dicséret dallamára : Ûr Isten, te tarts meg minket.
1. Ó mennyeknek fényessége, és szenteknek dicsõsége, Bfinösökllek reménysége, Egyetlen egy segítsége!
2. Te elõtted vallást teszfink, Hogy mi mindnyájan vétkeztünk, Méltó haragodba estünk, és örök halált érdemlünk.
3. Mert imé már a mi bfinünk Hatalmasan regnál bennünk, Melyért a mi ellenségünk Követeli jussát bennünk.
4. Nincs szívünkben reménységünk, Nincs lelkünkben csendességünk; Magunkban megfogyatkoztunk, Halál miatt nyomorodtunk.
5. Már könyörülj meg mirajtunk, Úr Isten, mert magunk vagyunk; Szént Fiadért esedezünk: Szánj meg és ne hagyj elvesznünk!
6. Vessed reánk szemeidet, Vedd el rólunk bfineinket, Igazíts meg bünböl minket, Vigasztald meg szíveinket.
7. Dicsõítünk, szent Atyánkat, Véled ~tt Megváltónkat, :& a mi VIgasztalónkat: A Dicsõ Szentháromságot.
223. Istenem, én nagy bûnös ember
Neumark György, 1657
1. Istenem, én nagy bûnös ember, Szent színed elé járulok, Vétkem oly mély már, mint a tenger, Mentségért hozzád fordulok. Én Istenem, én Istenem, Irgalmazz, kérlek, énnekem!
2. Szívem szerint ím elkesergem Gonosz és sok bûneimet: :/: Hogy tõled én eltévelyedtem, Elhagytalak, Teremtõmet. Én Istenem, én Istenem, Irgalmazz, kérlek, énnekem!
3. Hallgasd meg én fohászkodásim Atyai nagy szerelmedbõl, :/: Bocsásd meg minden rút bûneim, Mentsd ki szívem ez ínségbõl. Én Istenem, én Istenem, Irgalmazz, kérlek, énnekem!
4. Ne büntess úgy, mint érdemlettem Tõled én undok bûnömmel, :/: Mert akkor nyilván el kell vesznem: Térj hozzám hát jó kedveddel. Én Istenem, én Istenem, Irgalmazz, kérlek, énnekem!
5. Csak egy szót mondj, hogy újjá légyek, mondd ezt énnékem, bûnösnek: :/: ”Megengedtem, menj el békével, Meglásd, többé ne vétkezzél.” Én Istenem, én Istenem, Irgalmazz, kérlek, énnekem!
6. Nincs kétségem, megvigasztaltál, Erõsítéd én szívemet, :/: Könyörgésemben meghallgattál, Érzem már szent kegyelmedet. Én Istenem, én Istenem, Irgalmazz, kérlek, énnekem!
Tietze Kristóf, 1641-1703; F.: Payr Sándor és Schulek Tibor
224. A 286. dicséret dallamára : Jer, dicsérjük az Istennek Fiát.
1. Kegyelmezz meg nékünk, nagy Úr Isten, Ne hagyj minket elvesznünk bününkben, Kik mindenkor bízunk szent nevedben: Bününk szerint ne büntess tömlöcben I
2. A te néped tenger vétkét vedd el, és fedezgesd bûnét kegyelmeddel, Mert szent Fiad megválta vérével, Nem akart 6 elvetni bÜDünkkeJ.
3. Idvezit6 Isten, kérünk téged: Jelenjék meg rajtunk kegyességed, .Távozzék el rólunk itéleted, U:gyen vélünk te szent istenséged.
4. Vajjon egyéb náladnál ki volna, Hogy fogságból kiszabaditana? Hanem csak te, Istennek szent Fia, Ki magadat adád nagy fogságra.
5. Mutasd ki már ir~almasságodat, Kegyes Isten, és nagy jóvoltodat: Add lSmernürik a te szent Fiadat, O kedvéért jelentsd meg magadat I
6. Hallgathassuk a te szent igédet, & hihessUk te igéretedet: Adjad nékünk a jó Mkességet, Szabadítsd Ki a fogságból néped I
7. Közel vagyon hivekhez az Isten, Mert nem múlóképen j6 közénkben, De örökké lakom szívünkben: Nem hágy vesznünk a hitetlenségben.
8. Higyjünk azért a Jézus Krisztusban, Ne maradjunk blifványimádásban: Nem hágy minket a~ Isten fogságban, & nem adja népét nagy rabságban.
225. Nagy hálát adjunk az Atya Istennek
Boroszlói kézirat, XVI. század
1. Nagy hálát adjunk az Atya Istennek, Mennynek és földnek szent teremtõjének, Oltalmazónknak, kegyes éltetõnknek, Gondviselõnknek.
2. Hála tenéked, mennybéli nagy Isten, Hogy szent igédet adtad mi elménkben, És hogy ezáltal véssz ismeretedben, Te kegyelmedben.
3. A romlás után nem hagyál bûnünkben, Sõt te Fiadat ígéréd igédben, Hogy elbocsátod õtet miközénkben, Emberi testben.
4. Felséges Isten, tenéked könyörgünk, Hogy mutassad meg szent Fiadat nékünk, Hogy õtet látván, benne remélhessünk, Idvezülhessünk.
5. Adjad, hogy lássuk a világosságot, Te szent igédet, az egy igazságot, A Krisztus Jézust: örök vigasságot, És boldogságot.
6. És ne ismerjünk többet a Krisztusnál, Ne szerethessünk egyebet Jézusnál; Maradhassunk meg a te szent Fiaddal, Krisztus Urunkkal.
7. Adj igaz hitet a te szent Fiadban, És jó életet minden útainkban; És Szentlelkeddel vigy be hajlékodba, A boldogságba.
8. Dicsõség néked mennyben, Örök Isten, Ki dicsértetel a te szent igédben, Krisztus Jézusban, mi Idvezítõnkben, És Szentlélekben.
Debrecen, 1590
226. Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom
Kuruc dallam
1. Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom, Ily beteg voltomban nincs kitõl gyógyulnom. Nincs ily fekélyembõl ki által tisztulnom, Veszélyes vermembõl és felszabadulnom.
2. Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent igédnek És bennem virraszd fel napját kegyelmednek; Igaz utat mutass nékem, szegényednek, Járhassak kedvére te szent Felségednek.
3. Várlak, Uram, azért reménykedõ szívvel, Miként a vigyázó virradást vár éjjel; Hozd fel szép napodat nékem is jó reggel, Hogy szolgálhassalak serényebb elmével.
4. Dicsértessél. Atya Isten, magasságban, Mi Urunk Krisztussal mind egy méltóságban, És a Szentlélekkel mind egy hatalomban: Háromság egy Isten, áldj meg dolgainkban.
Pécselyi Király Imre, † kb. 1641
227. A mi szívünk csak tehozzád
Frankfurt, 1662
1. A mi szívünk csak tehozzád, Jézus, Isten Báránya, Óhajtozik, híveidnek Drága fényes aranya, Mert halálunk megrontója, Örök életnek adója Vagy egyedül, Krisztusunk, Idvezítõ Jézusunk.
2. Csudálkozván nézi elménk Atyádnak nagy szerelmét, :/: Álmélkodván is szemléli Hozzánk való jó kedvét, Melyet abban megmutatott, Hogy minékünk téged adott; Azért, édes Krisztusunk, Vagy szerelmes Jézusunk.
3. Szegény bûnös embereknek Idvességes reménye, :/: Benned hívõknek öröme, Boldogsága, szépsége: Jövel, jövel hozzánk, kérünk, Mindenkoron légy mivélünk, Mert csak te vagy Krisztusunk És kegyelmes Jézusunk.
4. Reád bízzuk mi magunkat Itt ez árnyék világban, :/: Idvezítõ szerelmedbõl Könyörülj fiaidon. Légy vezérünk, oltalmazónk, Kegyes mesterünk, tanítónk, Édes Atyánk, Krisztusunk, Gondviselõ Jézusunk.
5. Erõsítsd bennünk hitünket, Idvességünk eszközét, :/: Vesd tengerbe bûneinket, Kerüljük pokol tüzét. Így mi halálunk óráján, Életünknek végsõ táján, Lelkünket, ó, Krisztusunk, Vedd kezedbe Jézusunk.
6. Nincsen nékünk itt e földön Maradandó városunk, :/: Hanem repesõ elmével Jövendõt óhajtozunk, Ott sok ezer angyalokkal, Téged áldunk szent Atyáddal: Méltó vagy, ó, Krisztusunk, Erre, édes Jézusunk.
7. Hozzád hajtjuk csak fejünket, Ó, mi édes Megváltónk, :/: Koporsónkba ha beszállunk, Ott is léssz gyámolítónk. Benned édesen aluszunk, Eljöveteledig nyugszunk, És örökké, Krisztusunk, Véled élünk, Jézusunk.
8. Zörgetõknek megnyittatik Kegyelemnek ajtaja; :/: Megígérte az Úr Jézus, Hogy kérésünk megadja. Jövel, Jézus, és ne késsél, Már mellõlünk el ne térjél: Idvezíts, ó, Krisztusunk, Mi kegyelmes Jézusunk!
Ács Ferenc, 1680-1747
228.
1. Jehova, csak néked éneklek, ki volna más tehozzád fogható? Dícséretet csak néked zengek, csak téged áldlak, ó Mindenható! Jõvel, segíts, én édes Jézusom, hogy könyörgésem mennybe feljusson!
2. Ó vonj, Atyám, Fiadhoz engem, Hogy szent Fiad is hozzád elvigyen; :/: S mig jóvoltodat áldv. zengem, Keblem Szentlelked hajléka legyen; Add békességed ízét érzeni és dicséreted vigan zengeni!
3. Ha semmi mást nem kérek tõled, Csak amit Lelked által kérhetek, :/: Te szükségim beteljesited, Mert Jézus hozzád útat készitett, Ki gyötrelmével értem áldozott, És üdvösséget jussomúl hozott.
4. Jó tudnom azt, hogy közbenjáróm Hû Jézusom, ki jobbod felõl ül; :/: Õ általa, ha hitbõl várom, Kérésem nálad bizton teljesül ; Jó nékem, hogy mig tart ez életem, Szent neved vigan, áldva zenghetem!
229. Hû pásztorunk, vezesd a te árva nyájadat
Régi angol dallam
1. Hû pásztorunk, vezesd a te árva nyájadat, E földi útvesztõben te mutass jó utat; Szent nyomdokodba lépve, a menny felé megyünk, Ó, halhatatlan Ige, vezérünk, Mesterünk.
2. Mert boldog az az ember, ki dicsér tégedet, És kóstolgatja mindennap szent beszédedet; Hát legeltessed igéddel bolygó nyájadat, És terelgessed Lelkeddel juhocskáidat.
3. Szentlelkedet töltsd ránk ki mint hajnal harmatát, És adj fejünkre tõled nyert ékes koronát, Hogy áldozatra felgyúlt, megszentelt életünk Oltárodon elégjen, Királyunk, Mesterünk!
Alexandriai Kelemen (†220) éneke után
a Zsolt 23,3 alapján
F.: Csomasz Tóth Kálmán
";
include "show.php";
?>