230. Áll a Krisztus szent keresztje
Angol dallam
1. Áll a Krisztus szent keresztje Elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve Látom üdvösségemet.
2. Bánt a sok gond, ûz a bánat, Tört remény vagy félelem: Õ nem hágy el, biztatást ad: Békesség van énvelem.
3. Boldogságnak napja süt rám; Jóság, fény jár utamon: A keresztfa ragyogásán Fényesebb lesz szép napom.
4. Áldássá lesz ott az átok, Megbékéltet a kereszt; El nem múló boldogságod, Békességed ott keresd!
5. Áll a Krisztus szent keresztje Elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve Látom üdvösségemet.
Bowring János, 1825
F.: Csomasz Tóth Kálmán és Papp Ákos
231. Uram, a te igéd nekem
Bourgeois L., Genf, 1551
1. Uram, a te igéd nekem A sötétben szövétnekem; Mind igazak és ámenek, Amik szádból kijöttenek, Azért amit nem látok szemmel, Béveszem szavadra hitemmel.
2. Bízom hozzád erõs hittel, Hogy te mindent megcselekszel, Amit szent igédben ígérsz: Hogy kegyelmesen hozzám térsz, És megbocsátván bûneimet, Megadod örök életemet.
3. E nagy jót neked köszönöm, Mely nekem arra ösztönöm, Hogy a Jézust, kiért velem Közöltetik a kegyelem, Tartsam lelkem megtartójának, Szeressem, engedvén szavának.
4. Igazgass, Uram, engemet, Hogy megõrizzem hitemet; Ha von magához e világ, Én mint Krisztusba oltott ág, Tõle vegyem tápláltatásom, Míg az élõk közt lesz lakásom.
Lengyel József, 1770-1822
232. APOSTOLI HITVALLÁS A 74. zsoltár da1laméra: Miért vetsz minket Igy el, Úr Isten?
1. Hiszek a mennybéli egy Istenben, Mindenható és kegyelmes Atyában, Mennynek és földnek teremtõ Urában, Ki mindent tart hd gondviseléSben.
2. És az õ egyszülött szent Fiában, Jézus Krisztusban, a mi egy Urunkban, Aki a Szentlélektõl fogantaték S Szüz Máriától ~isztán születék.
3. Szenvede Pilátusnak alatta, FelfeszittetvéJl keresztre, meghala; Eltemettetvén poklokra leszálla, Harmadnap halálból feltámada.
4. Felméne mennybe, üle. jobbjára A /mindenható Atya Úr Istennek: Itéletükre onnan az élõknek és holtllknak eljõ bizonyára.
5. Hiszek a szentelõ Szentlélekben & egy keresztyén Anyaszentegyházat, Egyességét a szenteknek mindenben, & a fiÜnöknek megbocsánatát.
6. Hiszem a testnek feltámadását & idvességgel az örök életet, Mellyet az Isten hiveknek megszerzett: Lelkem e hittel biztatja magát.
233. Úr Isten, te tarts meg minket
Wittenberg, 1543
1. Úr Isten, te tarts meg minket, És szent igédben hitünket; Rontsd meg mi ellenségünket És minden kegyetleneket.
2. Kik a Krisztust háborgatni És szent székibõl levetni Akarják, õtet rontani, Õ híveiben kergetni.
3. Krisztus, ki vagy urak Ura És királyoknak Királya: Jelentsed istenségedet És törd meg ellenségidet.
4. Tartsd meg minden híveidet, Te szegény keresztyénidet, Hogy dicsérhessünk tégedet, Tartsd egyességben népedet.
5. Ó, áldott Szentlélek Isten, Vigasztalj minket e földön, Légy jelen mi szükségünkben, Minden keserûséginkben.
6. Nevelj minket igaz hitben, Krisztusnak ismeretiben; Végy minket szent szerelmedbe És holtunk után örömbe.
Jonas Justus után, Várad, 1566
F.: Huszár Gál (?)
234. Jer, kérjük Isten áldott Szentlelkét
Wittenberg, 1524
1. Jer, kérjük Isten áldott Szentlelkét Legfõképpen az igaz hitért, Hogyha jõ a végóra, mellénk álljon, Hazatérésre készen találjon, Könyörüljön.
2. Jer, Világosság, ragyogj fel nekünk, Hogy csak Krisztus légyen mesterünk, El ne hagyjuk õt, mi hû Megváltónkat, Aki népének örökséget ad. Könyörüljél.
3. Ó, Szeretet, áraszd ránk meleged, Hadd kóstoljuk édességedet; Tiszta szívbõl mindenkit hadd szeressünk, Egyességben és békében éljünk. Könyörüljél.
4. Ínségeinkben fõ Vigasztalónk, Halál ellen megbátorítónk, Össze ne hagyj esni, ha ellenségünk Reánk jõ s romlást készít már nékünk. Könyörüljél.
Luther Márton, 1483-1546
F.: Csomasz Tóth Kálmán
235. Hallgass meg minket, nagy Úr Isten
Kolozsvár, 1744
1. Hallgass meg minket, nagy Úr Isten, E mostani nagy szükségünkben, És tekints meg minket mi életünkben, Hogy ne essünk e földön hitetlenségbe, Ördög kezébe.
2. Mert csak te vagy a világosság, Életünkben te vagy igazság, Mi setét szívünkben nagy világosság, És szomorú lelkünkben te vagy vigasság, Örök boldogság.
3. Távoztass tõlünk hamisságot, Add szívünkbe az igazságot, és a mi lelkünkbe nagy bátorságot, Hogy nyilván elhihessük a boldogságot: Örök országot.
4. Adj Szentlelket a tanítóknak, Egyetemben a hallgatóknak, Hogy mind engedhessünk akaratodnak, Dicséretet mondhassunk te szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak.
5. Hála néked, mennybéli Isten, Ki vigasztalsz minket éltünkben, És el nem hagysz minket nagy szükségünkben, Megerõsítesz inkább az igaz hitben, Ígéretedben.
Várad, 1566
236. Mindenek meghallják és jól megtanulják
Kolozsvár, 1744 (1565)
1. Mindenek meghallják és jól megtanulják, Kik segedelmüket nem Istentõl várják: Nincsen Isten nélkül segítség és idvesség.
2. Ha nem az Úr Isten építi a házat, Ahány építõje, mind hiába fárad. Nincsen Isten nélkül segítség és idvesség.
3. Csak hiába lészen reggel felkeléstek Néktek, kik erõs Istenben nem hisztek: Nincsen Isten nélkül segítség és idvesség.
4. Ekképpen történik mindnyájan tinektek, Munkával, bánattal kenyeret kik esztek: Nincsen Isten nélkül segítség és idvesség.
5. Nagy könnyen az Isten mindent ád azoknak, Kik csak benne bíznak s hozzá fohászkodnak: Nincsen Isten nélkül segítség és idvesség.
6. Mint a sebes nyilak az erõs kezében, Erõsek a hívek Isten kegyelmében: Nincsen Isten nélkül segítség és idvesség.
7. Boldog, aki lelkét hittel erõsíti, Minden ellenségét bizonnyal meggyõzi: Nincsen Isten nélkül segítség és idvesség.
Várad, 1566
A 2. versszakot Vizi István írta
237. Reménységemben hívlak, Uram Isten!
Debrecen, 1774
1. Reménységemben hívlak, Uram Isten! Reggeli órám rólad áll szívemben; Testem is óhajt hozzád e helyben, Hol éltetõ víz nincs e kietlenben.
2. Csudámra vagyon szépsége házadnak, Vajha ott volnék, hol téged szolgálnak! Orvosság én lelkem fájdalmának, Az lenne öröm könnyezõ orcámnak!
3. Élesztõ nékem nagy-drága beszéded, Melyben dicsõségedet kijelented, Embernek szívét azzal emeled, Szent biztatásra mikor kényszeríted.
4. Velem viselem ott is ízit annak, Valahol nékem nyugodalmat adnak, Csak jókat tõlem mindenütt hallnak, Édességedben ajakim mozognak.
5. Sõt mind egész jövendõ életemben Áldlak, dicsérlek tégedet örömben. Élet vagy: azért tiszteletedben Hozzád emelem kezeimet hitben.
6. Azért ajakim csak téged dicsérnek, Szájam és nyelvem rólad énekelnek, Ágyamban is veled beszélgetnek, Éjjel és nappal téged emlegetnek.
7. Mint drágalátos illatú kenettel És kívánatos, ízes eledellel: Úgy vidul lelkem éltetéseddel, Mikor vigasztalsz angyali örömmel.
8. Te vagy, ki nékem váltságot ígérhetsz, Ki engemet szent szárnyad alá rejthetsz, Vélem egyedül minden jót tehetsz, Elõttem, Uram, soha el nem mehetsz.
9. Te ígéretedhez mert támaszkodom, Az én lelkemben csak tebenned bízom; Én árvaságom azzal táplálom, Hogy jobb karodnak árnyékában nyugszom.
Skarica Máté (1544-1591) a 63. zsoltár alapján
238. Teremtõ Istenünk
Brno, 1798
1. Teremtõ Istenünk, Édes Atyánk nékünk! Hatalmas vagy, Irgalmad nagy: Ínségemben, Szükségemben, Kérlek, engem ne hagyj!
2. Szívem benned bízik, :/: Hozzád fohászkodik; Nézz csendesen, Kegyelmesen, Fájdalmimon, Bánatimon Könyörülj kegyesen.
3. Tudom, hogy kegyelmed :/: Enyhít mindeneket, Bús szíveket, Sebeseket, Szegénységben, Betegségben ellankadt fejeket.
4. Jelen van az idõ, :/: Hogy te, jó segítõ, Meghallgatod Siralmimat, Nékem adod Tanácsodat, Mert tudod sorsomat.
5. Megváltó Istenünk, :/: Szabadító Urunk: Vagy paizsom, Fõ orvosom, Reménységem, Idvességem És gyönyörûségem.
6. Azért, ó, Jézusom, :/: Legbölcsebb orvosom, Siess, siess, És lelkemnek Segítõje Légy testemnek, Megepedt szívemnek!
7. Nálad lehetetlen, :/: Tudom, semmi sincsen. Nyújtsd kezedet: Bús szívemet, Erõsítsd bágyadt lelkemet, Mert áldlak tégedet.
8. Szent Lélek Istenünk, :/: Vigasztaló Urunk: Bátoríts meg, Oltalmazz meg, Igaz hitben, Szerelmedben Minden jókkal áldj meg!
9. Keresztemben tûrést, :/: Adj boldog szenvedést, Hogy abban ne Zúgolódjam, És búban ne Tántorodjam, Hozzád folyamodjam.
10. Légy erõs gyámolom, :/: Csak rád támaszkodom. E világi Életemben, Halálom után mennyégben Véled legyek, Ámen.
Új Zengedezõ Mennyei Kar, 1743
F.: Sántha Károly és Schulek Tibor
239. Úr Jézus, hozzád kiáltok
Wittenberg, 1535
1. Úr Jézus, hozzád kiáltok, Ó, halld meg esdeklésem; Tetõled kegyelmet várok, Ne hagyj kétségbe esnem! Az igaz hitet kívánom, Ó, adjad azt énnékem: Néked élnem, Mindennek használnom, Szent Igédet követnem.
2. Ezt is kérem, én Istenem, Megadhatod azt könnyen: :/: Szégyenbe ne engedj esnem, Tarts meg reménységemben. Kiváltképp, ha ki kell múlnom, Hogy csak tebenned bízzam, Ne magamban, Sem én jóságomban; Ezt örökké megbánnám.
3. Adjad, hogy teljes szívembõl Engedjek vétetteknek, :/: Te is ingyen kegyelmedbõl Kegyelmezz vétkeimnek, Igéd légyen eledelem, Mellyel lelkem tápláljam És megóvjam, Ha ínség ellenem Támad, el ne nyomassam.
4. Gyönyörûség vagy félelem Tetõled el ne ûzzön, :/: Állhatatos mindvégiglen Légyek az igaz hitben. Az van kezedben: add ingyen, Nem cselekedetimbõl, De kedvedbõl Ments ki a halálból, Az örök kárhozatból!
5. Nagy harcban, ellenkezésben Te segélj meg, Istenem! :/: Csak a te nagy kegyelmedben Van nyugtom és védelmem. Ha kísértet jõ, védelmezz; Szent kezed megsegítsen, Meg ne ejtsen, Ami kárt szerezhet; Tudom: nem hagysz elvesznem.
Agricola János, 1494-1565
F.: Schulek Tibor
";
include "show.php";
?>