250. A 23. zsoltár dallamára: Az úr énnékem õrizõ pásztorom.
1. Atya Úr lsten, rólad vallást tészek, Dícséretedre szám és szívem készek: Te vagy az erõs, ki tudtál isteni Szóddal semmibõl mindent teremteni; Amit fent salant szemeink szemlélnek, Általad vannak, mozognak és élnek.
2. Világosság lõn parancsolatodra, A menny és a föld elõállt egy szódra; A levegõ eget kiterjesztetted, Azzal az egész földet körülvetted ; Szódra vált külön a föld a vízektõl, ékesíttetvén fáktói és füvektõl.
3. A napot, holdat. és a csillagokat Te függesztetted fel, mint lámpásokat, A madaraknak te adtál szárnyakat, Te küldéd vízben lakni a halakat; A barmok testét élettel élesztéd, Az emberrel bölcs munkád bérekesztéd.
4. Imádlak téged, aki teremtettél, Szeretlek, mivel Atyámmá is lettél; Ha terheltetik szükséggel élet em, Bizodalmamat benned helyheztetem, Mert hatalmas vagy engem megtartani, Még nyavalyám is jómra fordítani.
251. Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség
Debrecen, 1774
1. Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség, Szentháromságban ki vagy egy Istenség. Csak téged illet minden tisztesség, Mert téged ural az egész föld s ég.
2. Imád a nagy ég õ teljességével, Mondván: szent, szent, szent az Úr felségével! Teljes a föld s ég dicsõségével, Seregek Ura erõsségével!
3. Imád a földnek kiterjedt nagysága, Mind e világnak nagy hatalmassága; A sok népeknek minden országa, Roppant táborok sûrû sokasága.
4. Imád téged a napnak fényessége, Az éjszakának titkos setétsége; Imád a holdnak õ teljessége: A csillagoknak szép ékessége.
5. Imád a tenger s a vizek folyása, A sok hegyeknek magas fennállása; Minden szeleknek széjjeloszlása S a madaraknak ékes szólása.
6. Imádlak én is téged, Teremtõmet, Gondviselõmet és Idvezítõmet, Megszentelõmet s erõsítõmet: Én Istenemet, egy Segítõmet.
7. Imádlak téged, Urát kezdetemnek, Urát végemnek s egész életemnek, Fõ szerzõ okát a természetnek, Halálnak Urát és kegyelemnek.
8. Imádlak téged, egyedül Uramat, Nem vetem másban én bizodalmamat; Mikor imádlak, halld meg én szómat, Írd be könyvedbe hódolásomat.
Ráday Pál, 1677-1733
252.
1. Mennyei seregek. boldog, tiszta lelkek. Az Úrra örökké kik az égen néztek: õtet teljes szívbõl ti mind dicsérjétek!
2. Angyalok, az Úrnak követi kik vagytok, Szentek, kik õ székét mind körülálljátok: Örökké az Urat felmagasztaljátok!
3. Fényes nap világa, ez világ fáklyája; Szép hold, éj lámpása, csillagok nagy száma Az Úrnak szent nevét mindörökké áldja.
4. Mert csak õ egyedül minden teremtõje, S mindent bír, valamint magában rendelte; Megmarad mindenek ellen õ szerzése.
5. Azért hát, ti hivek, Úrnak szent serege, Kik leginkább vagytok néki szerelmébe', Örökké szent nevét dícsérjétek mennybe'!
253. Isten kezét mutatja
Genf, 1562
1. Isten kezét mutatja Az égnek boltozatja, Mely felettem kiterjed, Szívem örömre gerjed E remeknek látására. Alkotója lelkemet És minden érzésemet Ragadja csudálására.
2. Ha elmémmel felhágok :/: E számtalan világok Roppant alkotmányába: Ott látom valójába' Nagy voltát a Teremtõnek. Minél feljebb repülök, :/: Annál jobban szédülök Magasságán e tetõnek.
3. Ki gyújtá meg ezeket :/: Az örökös tüzeket? E nagy testeket fontba Ki vetette, hogy pontba Egymásnak megfeleljenek? Ki mérte ki útjukat :/: És örök pályájukat, Hogy errõl el ne térjenek?
4. Te vagy az, Mindenható, :/: Kihez hasonlítható Nincs sem földön, sem égen! Te vagy, ki voltál régen, Kiben nincsen fogyatkozás, Kiben nincsen hajdani, :/: Jövendõ vagy mostani, Kihez nem járul változás.
5. Én hát mély tisztelettel, :/: Mely teljes szeretettel, Elõtted megnémulok, Zsámolyodhoz borulok, És imádom nagy voltodat, Hogy bármily kicsiny vagyok, :/: Szintúgy, mint ezen nagyok, Tapasztalom jóságodat.
Dr. Szentgyörgyi József, 1765-1832
254. Mindenkoron áldom az én Uramat
Debrecen, 1778
1. Mindenkoron áldom az én Uramat, Kitõl várom én minden oltalmamat. Benne vetem minden bizodalmamat; Mindenkoron dicsérem, mint Uramat.
2. Igen vigad és örvendez én lelkem, Az Istennek segedelmét hogy kérem, Nyomorultak meghallják, azt örvendem, Vigadjanak Istenben, arra intem,
3. És mikoron Istenhez kiáltottam, Kegyelmesen tõle meghallgattattam, Õáltala hamar megszabadultam, Háborúságimban is megtartattam.
4. Lám, Istennek angyala mind tábort jár, Az istenfélõ emberek körül jár. Az Istentõl azért ki oltalmat vár, Útaiban mindenütt az nagy jól jár.
5. Segítségül azért Istent hívjátok, Õ jóvoltát kóstoljátok, lássátok! Igen nagy-jó, azt bizonnyal tudjátok: Benne bízó emberek mind boldogok.
6. Valamíglen élsz ez árnyék világban, Szántszándékkal ne élj a gonoszságban, Sõt életed foglaljad minden jóban, Hogy lakozzál Istennek oltalmában.
7. Sok jók közt a békességet szeressed, És éltedben mindenkor azt keressed; E világnak békességét ne nézzed, Az ördöggel ne légyen közösséged.
8. A felséges Isten szemei vannak Igazakon, kik csak õbenne bíznak; Mindazok, kik tõle oltalmat várnak, Kérésükben mindig meghallgattatnak.
9. Igen közel az Úr Isten azoknak, Töredelmes szívvel akik óhajtnak; Alázatos lélekkel akik járnak, Sok ínségbõl bizton megszabadulnak.
Sztárai Mihály (1575)
a Zsolt 34 alapján
255. Mely igen jó az Úr Istent dicsérni
Régi magyar dallam
1. Mely igen jó az Úr Istent dicsérni, Felségednek, én Uram, énekelni, Szent nevedet dicsérvén magasztalni És mindenütt e világon hirdetni.
2. Igen reggel irgalmadat hirdetni, Igazságodról éjjel gondolkodni, Hegedûvel, orgonával zengetni, Minden éneklõ szerszámmal tisztelni.
3. Csudaképpen én vigasztalást vészek, Cselekedetidre hogyha tekintek, Kezeidnek munkájában örvendek, Teremtõmnek, megváltómnak éneklek.
4. Az esztelen ember ezt nem esméri, A hitetlen bolond ember nem érti; Kinek rólad nincs igaz esméreti: Szent Fiadban mert nincs hite õnéki.
5. E világon gonoszok gyökereznek, Kik mindenkor hamisan cselekesznek; Mint a füvek, virágoznak, terjednek, Hogy örökül-örökké elvesszenek.
6. Lám, ezeket, Uram, felséges Isten, Kik támadnak a te szent igéd ellen, Viaskodnak a te híveid ellen: Megbünteted, mert vagy örök Úr Isten.
7. Rólad, Uram, akik megemlékeznek, Mint pálmafák úgy szintén õk zöldellnek; Mint cédrusfák, ugyan meggyökereznek Az igazak, kik igaz hitben élnek.
8. Vallást tesznek Minden emberek elõtt, Hogy az Isten igaz mindenek fölött; Hamisságot soha nem cselekedett, Mint kõszikla, õ ád nagy erõsséget.
Sztárai Mihály (elõször Bártfa, 1593)
a 92. zsoltár alapján
256. Irgalmazz, Úr Isten, immáron énnékem!
Debrecen, 1778
1. Irgalmazz, Úr Isten, immáron énnékem! Irgalmazz, Úr Isten, immáron énnékem, Mert tebenned bízik, Uram, az én lelkem, És tebenned nyugszik, Uram, az én szívem.
2. Szárnyad alá vetem az én reménységim, Míg elmúlnak tõlem az én ellenségim, És míg eltávoznak tõlem én bûneim: Csak tebenned lésznek, Uram, én örömim.
3. Tehozzád kiáltok, hatalmas Úr Isten, Mert nincsen, énvélem ki már jót tehessen, Én ellenségimtõl engem megmenthessen, És én dolgaimban ki jóra vihessen.
4. Velem, én szent Atyám, nagy-sok jókat tettél, Mert énnékem mennybõl õrizõt küldöttél, Én ellenségimtõl engem megmentettél És az én szívemben örömöt szerzettél.
5. Azért téged, Uram, én felmagasztallak, Te dicsõségedben hatalmasnak mondlak, Mind e világ elõtt irgalmasnak vallak; És jóakarómnak én tégedet hívlak.
6. Kész már az én szívem néked énekelni, Kész most jóvoltodért nagy hálákat adni, És mindenek elõtt téged megvallani, A te szent nevedet örökké dicsérni.
7. Kelj fel azért mostan, én nagy dicsõségem, Légy mindenben nékem kedves segítségem, Erõtlenségemben légy én erõsségem És veszedelmemben légy oltalmam nékem.
8. Én felmagasztalom irgalmasságodat, Mindenkoron vallom te igazságodat, Mind ez egész földön hatalmasságodat: Mindenkor hirdetem a te jó voltodat.
István deák éneke, 1566 elõtt, az 57. zsoltár alapján
257. Ne hagyj elesnem, felséges Isten
Kolozsvár, 1744
1. Ne hagyj elesnem, felséges Isten, keserûségemben! Te szent Fiadért légy segítséggel: ne essem kétségben, Mert mindenfelõl, látod, Úr Isten, Vagyok kísértetben.
2. Az írás rólad, Felséges Isten, bizonnyal azt mondja, Hogy valakinek tebenned vagyon szíve nyugodalma, Az olyan ember meg nem szégyenül, mert te vagy oltalma.
3. Gyermekségemtõl fogva, Úr Isten, mind ez ideiglen Téged hívtalak én segítségül minden szükségemben, Mostan is nincsen több bizodalmam sem földön, sem mennyen.
4. Nincsen szívemnek több bizodalma, Úr Isten, náladnál, Valamíg gyötresz, szabad légy velem, csak ne haragudjál, Mint kegyes Atya, fiadat dorgálj, csak hogy meg nem utálj.
5. Csak te egyedül voltál, Istenem, énnékem gyámolom, Nagy fájdalmimban és romlásimban az én vigasztalóm; Ne hagyj elesnem s megszégyenülnöm, kegyes oltalmazóm!
6. Mely nagy örömem és bizodalmam vagyon nékem ebben: Hogy ígéreted, mint drága zálog, itt van én szívemben; Krisztus Jézusért engem meghallgaszt, tudom, kérésemben.
7. Jelentsd meg hozzám, felséges Isten, kegyelmességedet És véghetetlen, kegyes atyai te nagy szerelmedet, Hogy teljesítsd be könyörgésemre szent ígéretedet.
8. Add meg, Úr Isten, te szent nevedért, amit tõled kérek, Szent Fiad által, teljes szívembõl melyért most könyörgök, Mert csak tebenned bízom, Úr Isten, míg e testben élek.
Nagybánkai Mátyás, 1570 elõtt
258. Fohászkodom hozzád, Uram, Istenem!
Kolozsvár, 1744
1. Fohászkodom hozzád, Uram, Istenem! Kérlek, kegyelmesen hallgass meg engem, Mert tebenned soha nem volt kétségem, Azért most is tehozzád esedezem.
2. Látod, Uram, igen megnyomorodtam. Elõtted nagy nyavalyára jutottam, De míg te szent istenségedben bíztam, Soha semmiben el nem hagyattattam.
3. Reménységem míg el nem fogyatkozott, A te ígéreted nálam nyilván volt, Hogy énnékem mind megadod azokat, Melyeket én szívem tõled óhajtott.
4. Azért téged hívlak csak segítségre, És magamat nem is bízom senkire; Én lelkemet vigyed hálaadásra, És szívemet juttasd nagy vigasságra
5. Irgalmasságodat mikor hallhatom, Legott elfelejtem minden bánatom; Abban vagyon nékem nagy vigasságom, Bûneimnek bocsánatját hogy bírom.
6. Jelentsd nékem a te akaratodat, Fordítsd hozzám szent irgalmasságodat; Add meg nékem most, amit tõled várok, Melyért dicséretet örökké mondok.
Debrecen, 1569
259.
259. A 210. dicséret dallamára : Ó áldandó Szentháromság, vagy a 146. zsoltár dallamára : Áldjad én lelkem az Urat.
1. Benned bíztam, Uram Isten, soha ne gyaláztassam ; A te szent igazságodért kérlek, szabadittassam : éjjel-nappal könyörgök, halld meg én kérésemet.
2. Nincs én nékem segítségem: Uram, te légy oltalmam; Bátorságom vagy én nékem és örök bizodalmam: Hajtsd hozzám te füledet, siess, tarts meg engemet.
3. Erõsségem ördög ellen, te vagy nagy reménységem, Szent nevedért ments meg engem, mert nincs nékem érdemem: éjjel-nappal könyörgök, halld meg én kérésemet.
4. De sietnek ellenségim titkon tõrbe ejteni; Uram, te vagy reménységem, nékik ne hagyj elveszni: Hajtsd hozzám te füledet, siess, tarts meg engemet.
5. Ím ajánlom kezeidbe én szomorú lelkemet: Igazmondó örök Isten, oltalmazz meg engemet: éjjelnappal könyörgök, halld meg én kérésemet.
6. Csak hívságot követõknek rontója vagy, Úr Isten; Benned erõsen hívõknek .irgalmas vagy szüntelen: Hajtsd hozzám te füledet, siess, tarts meg engemet.
7. Értem immár hozzám val& kedves akaratodat; Benned bíztam: mutasd immár nagy irgalmasságodat: ~jjel-nappal könyörgök, halld meg én kérésemet.
8. Isten, mily nagy dicsõséget tartasz szeretõidnek, Hol örökké gyönyörködnek és véled örvendeznek: Hajtsd hozzám te füledet, siess, tarts meg engemet.
9. Soha nékik már nem lészen szükségük, szegénységük, Tartod õket titkos házban, hol nincs semmi félelmük: f:jjel-nappal könyörgök, halld meg én kérésemet.
10. Vallást tészek, hálát adván néked, kegyes Istenem: Mindennémü szükségemben jelen voltál én nekem; Hajtsd hozzám te füledet, siess, tarts meg engemet!
";
include "show.php";
?>