280. Ismét egyik esztendeje
Genf, 1562
1. Ismét egyik esztendeje, Istentõl kimért ideje Telék el a mulandóságnak: Az égi testek órája Lefolyván, lett új példája A közös változandóságnak; Elmúlt vége, mint kezdete, Már van csak emlékezete.
2. Boldog, ki csendes lélekkel, És nem könnyezõ szemekkel Tekinthet vissza folyására, Ki, ha magát megkérdezi, :/: Belsõ örömmel érezi, Hogy szolgált ez jobbulására, Hogy ment mind az ismeretben Elõbb, mind a szeretetben.
3. Boldog, kinek nem kell szánni Elvesztett idejét s bánni Megbecsülhetetlen óráit, Kinek hív emlékezeti :/: Elébe nem helyezteti Helyrehozhatatlan hibáit, Ki az idõt megbecsülte, A hivalkodást kerülte.
4. De vajon melyik halandó Volna annyira állandó A jóban, aki meg ne esne? Kinek volna olyan szíve, :/: Hogy a kísértésnek íve Rajta oly nyílást ne keresne, Melyen lopva hozzá férjen És az elevenig érjen?
5. Tökéletességnek Atyja, Az öröm szívemet hatja, Valahányszor azt elgondolom, Mely sok jókat vettem tõled! :/: De elrejtõzném elõled, Ha meg másrészrõl megfontolom: Azokkal mily rosszul éltem, Elvesztegetni nem féltem.
6. Minthogy azért te teheted, Véghez egyedül viheted, Hogy a jót akarjam és tégyem: Engedd, hogy a múlt esztendõt, :/: Mint már vissza nem jövendõt, Magamnak tükörül felvégyem; A jót benne követhessem, A rosszat elkerülhessem.
Dr. Szentgyörgyi József orvos, 1765-1832
281. A 102. zsoltár dallamára: Hallgasd meg Uram, kérésem.
1. Lelkünk, testünk teremtóje :& kegyes gondviselõje, Imádjuk jóságodat és irgalmasságodat, Hogy minden elfolyt idõnkben, Közelebb ez esztendõnkben A te kezed béfedezett, Gonoszoktól védelmezett.
2. Szent igédet hirdettetted, Mi lelkünket legeltetted, Adtál jó békességet, A jóra tehetséget; ételt. italt, ruhát adtál, Egészséget szolgáltattál, Es az esztendõ végére, Juttattál várt estvéjére.
3. Uram, a te kelP.'elmednek :& hü gondviselésednek Ily sok ajándékiért, Drága adományiért Teljes szívünkbõl, lelkünkbõl :& minden tehetségünkból Áldjuk te istenségedet, Nyújtsad erre kegyelmedet.
4. Jézus szent áldozatjáért :& érdemes haláláért Töröld el büneinket If:s mmden vétkeinket, Melyeket eltölt idõnkben, Közelebb ez esztendõnkben Cselekedtünk és gondoltunk, Vétkes nyelvünkkel szólottunk.
5. Urunk, újítsd meg szívünket, Világosítsd értelmünket, Adj a jóra kegyelmet, Vezérlõ segedelmet, Hogy új .életet élhessünk, Végre te hozzád mehessünk, Szent Felségednek elébe, A boldogok seregébe.
282. Nékünk születék menynyei király
Reformáció elõtti dallam, Debrecen, 1774 szerint
1. Nékünk születék menynyei király, Idvezítõnek kit mond az angyal: Új esztendõben mi vigadjunk, Született Jézust mi imádjuk!
2. Régen megírák ezt a próféták, Hogy fiat szül majd egy nemes virág: Új esztendõben mi vigadjunk, Született Jézust mi imádjuk!
3. Szûz Máriától gyermek születék, De Szentlélektõl õ fogantaték: Új esztendõben mi vigadjunk, Született Jézust mi imádjuk!
4. Nagy hatalmas lõn e kisded gyermek, Megtöretének sok ellenségek: Új esztendõben mi vigadjunk, Született Jézust mi imádjuk!
5. Gyõzedelmet võn a kárhozaton, Gyõzedelmet võn örök halálon: Új esztendõben mi vigadjunk, Született Jézust mi imádjuk!
6. Nincsen a bûnnek hatalma rajtunk, Kiknek e gyermek lészen oltalmunk: Új esztendõben mi vigadjunk, Született Jézust mi imádjuk!
7. Adjunk nagy hálát az Úr Istennek És idvezítõ Jézus Krisztusnak: Új esztendõben mi vigadjunk, Született Jézust mi imádjuk!
8. Dicsõíttessék a Szentháromság, Adja minékünk szent ajándékát: Új esztendõben mi vigadjunk, Született Jézust mi imádjuk!
Régi latin énekbõl, Várad, 1566
283. A 278. dicséret dallamára: Dicsõült helyeken.
1. Az Úrnak jóvolta napjainkhoz napokat told, :/: Melyeket bizonyos részekre oszt a nap és hold; Nyomain e két vezetõnek Tél, tavasz, nyár és õsz eljõnek, Engedvén a bölcs Teremtõnek.
2. Jó Atyánk, az elmúlt esztendõ minden szakasza :/: Jóságodtanúja, szivünknek nincs rád panasza; Bizony, az Úr minket kedvellett, Mert lelkiadományi mellett Megadta, ami nékünk kellett.
3. Úr Isten, ki minket sok áldásiddal töltél be, :/: Bz új esztetldõvel jó kedved ne szakaszd félbe I Áldd m~g' kezdetét s végét ennek, Hogy midõn napjai lemennek, Mondhassuk : dicsõség Istennek I
4. Vigyázz híveidre s hab közt hánykódó hajódra, :/: Vigyázz szolgáidra s minden elõljáróinkra, Kiktõl néped úgy legeltessék, Hogy igazság és jó békesség Egymást csókolva ölelgessék.
5. E gyülekezeten, mely e helyre telepedett, :/: Könyörülj, Úr Isten, bõvítsd rajta kegyelmedet, Áldd meg nagyjait, kicsinyjeit, Mind köz, mind tanácsos rendeit; Töröld el a sírók könnyeit I
6. Adj vidám órákat, ha nekünk azt jónak látod, :/: Békességes türést, ha vesszõdet ránk bocsátod; Ha több esztendõt nem számlálunk S ma vagy holnap innen megválunk: Add, hogy légyen boldog halálunk I
284. A 96. zsoltár dallamára : Énekeljetek minden népek.
1. Áldjuk a nagy Isten jóságát, Magasztaljuk irgalmasságát; Szívünkbõl szánk énekeljen, Dicséretével bételjen E mi kegyelmes jó Atyánknakl
2. Mert mcgújítá esztendönket, Meghosszabbította idónket, Virrasztván új szakaszára Es e nappal új napjára Világi rövid életünknek.
3. 0, nagy Isten, hát mik vagyunk mi? Porok, és nincs érdemünk semmi. Nagy bdnösök, méltatlanok, Mert vétkeink számtalanok: Mégis kedvezél életünknek.
4. Mivel fizessünk, Atyánk, néked, Kinek a menny felséges széked? Semmire nincsen szükséged: Elégséged, dicsöséged Magadban vagyon határ nélkül.
5. Nálad legkedvesebb ajándék A szent életre való szándék; A jó szív és tiszta lélek, 0, legfelségesebb Lélek, Nem útáltatik meg tetöled.
6. Teremts új szívet hát mi bennünk, Hogy lehessen elõdbe mennünk, Es nálad kedvet találjunk, Boldog napokat számláljunk E felderült új esztendöben.
7. Lelki s testi áldások Atyja, E;aeidnek gazdag harmatja Szálljon mennybõl híveidre, Tulajdon teremtésidre, Kik töled várnak minden jókat.
8. A Jézusért, közbenjárónkért, Mi egyetlenegy szószólónkért Légy kegyelmes, kérésünket, Halld meg esedezésünket, Kik rádbizzuk minden ügyünket.
285. Örök Isten, kinek esztendõk
Bourgeois L., Strasbourg, 1545
1. Örök Isten, kinek esztendõk Nincsenek létedben, Jelen vannak múltak, jövendõk Egy tekintésedben; Minket pedig, mihelyt születünk, Már a koporsó vár, A bûn miatt lefoly életünk a halál velünk jár. S
2. Ó, mely sokan elaluvának A múlt esztendõbe’! :/: Kik nálunknál jobbak valának, Szálltak temetõbe, Minket pedig, kedvezõ Atyánk, Eddig takargattál, S ez új esztendõt derítvén ránk, Erre eljuttattál.
3. Uram, a te lelked ereje Vélünk ily jót tégyen, :/: Hogy jókedvednek esztendeje Ez az új is légyen; Atyai karoddal forgassad A mi dolgainkat, Dicsõségedre igazgassad Minden szándékinkat.
4. Adj minékünk megújult szívet És új indulatot, :/: Tehozzád mindenekben hívet És szent akaratot. Újítsd meg rajtunk a te képed, Mely áll szent életben, Hogy lehessünk választott néped, Élvén szeretetben.
5. Ez esztendõt testi jókkal is, Uram, koronázzad, :/: A szükséges mulandókkal is Házunk felruházzad; Földünket bõ gyümölcsözéssel Munkálkodásunkra Áldd meg, hogy szükséges terméssel Szolgáljon javunkra.
6. Kegyelmed s áldásod újítsad Te szent egyházadon: :/: Közelebbrõl azt szaporítsad Itt lévõ nyájadon. Gátold hazánkban áradását A sok gonoszságnak, Fordítsd el eshetõ romlását Nemzetnek, országnak.
7. Tekintsd meg a szûkölködõket, Légy az árvák atyja, :/: Vigasztalja a kesergõket Szád édes szózatja, Akik betegágyukban nyögnek, Vidámítsd lelküket; Ínségükben kik könyörögnek, Add meg kérésüket,
8. Végre midõn mind megavúlunk Az esztendeinkkel, :/: Egymás után mi is kimúlunk Emlékezetinkkel: Uram, sorsunkon könyörülvén, Vigy a dicsõségbe, Minden bûnünket eltörölvén, Újíts meg az égbe’!
Keresztesi József, 1748-1812
286. Jer, dicsérjük az Istennek Fiát
Debrecen, 1774
1. Jer, dicsérjük az Istennek Fiát, A szép szûznek áldott szent magzatját, E világnak édes Megváltóját, Bûnösöknek kegyes szószólóját.
2. Jézus Krisztus, kegyelmes Megváltónk, Úr Istentõl adott tanítónk, Szent Atyáddal felséges megtartónk, Szentlélekkel mi megigazítónk!
3. Téged vallunk hatalmas Istennek, Kezdet nélkül való természetnek, Szent Atyáddal egy örök Istennek: Szentlelkétõl lelkeztél Istennek.
4. Felöltözél az emberi testbe, E világra jövél miközinkbe, Igaz hitet adál mi szívünkbe, Új világot gerjesztél lelkünkbe'.
5. Szent véreddel minket te megváltál, Bûneinkbõl szépen kitisztítál, Szentlélekkel megvilágosítál, És Atyádnak kedvébe juttattál.
6. A keresztfán érettünk meghaltál, Harmadnapra ismét feltámadtál, Mennyországban felmagasztaltattál, Tisztességgel megkoronáztattál.
7. Azért vallunk téged királyunknak És örökké való fõpapunknak, Isten elõtt minden gyámolunknak, E világon minden oltalmunknak.
8. Te vagy nékünk mi nagy igazságunk, Jámborságunk és ártatlanságunk, Te vagy nékünk szentségünk, váltságunk, Isten elõtt örök boldogságunk.
9. Te vagy nékünk a mi reménységünk, Ez világon mi nagy tisztességünk, Isten elõtt minden dicsõségünk, Mennyországban örök idvességünk.
10. Ó, Istennek drága kincstartója, Szentléleknek rajtunk nyugtatója, Nyomorodott árvák megtartója, Mi hitünknek megkoronázója.
11. Ó, Istennek kedves áldozatja, Kit jó szemmel megtekint az Atya, És megmarad az õ jó illatja, Mindörökké kedves foganatja.
12. Édes Jézus, Elõdbe járulunk, Széked elõtt arccal leborulunk, Keservesen tehozzád óhajtunk, És nagy sírván mennybe felkiáltunk.
13. Adjad nékünk a te Szentlelkedet, Terjesztessed a te szent igédet; Ismerjünk meg mindnyájan tégedet, Dicsérhessük a te szent nevedet.
14. Tekints reánk most a magas mennybõl, Látogass meg királyi székedbõl, Tégy jól vélünk kegyelmességedbõl, Ments meg minket keserûséginkbõl.
15. Vigasztald meg a mi siralminkat, Teljesítsd bé mi kívánságinkat; Mi is néked hálaadásinkat, Bémutatjuk mi áldozatunkat.
16. Édes Jézus, néked hálát adunk Jóvoltodért és felmagasztalunk, Ajándékot elõdbe mutatunk, Dicséretet te nevedre mondunk.
17. Dicsértessék az Atya Úr Isten, Dicsértessék a Fiú Úr Isten, Dicsértessék a Szentlélek Isten, Szentháromság egy örök Úr Isten!
Batizi András, † 1546 után
287. A 372. dicséret dallam ára : Könyörögjünk az Istennek Szentlelkének.
1. Járuljunk mi az Istennek szent Fiához, A mi idvezitö Urunk Jézus Krisztushoz, Mint kegyes és hatalmas szabaditónkhoz, Testi-lelki nyavalyánkban Csak egy vigasztalónkhoz.
2. Ó irgalmas Megváltó Fiú Úr Isten, Ki országolsz szent Atyáddal földön és mennyen, Tehozzád esedezünk könyörgésünkben: Segitségül légy minékünk Mostani szükséginkbenl
3. Sok szüKségink jóllehet vannak minékünk, De most néked kiváltképpen ezen könyörgünk: Szentlelked erössége légyen mivelünk, Hogy az igaz tudományban ~pületet vehessünk!
4. Mi elménknek homályát távoztassad el, Ajándékozz engede1mes szivvel, lélekkel, Hogy a te szent igédet vegyük jó kedvvel, Tanulhassuk és éltünkben Kövessük nagy örömmel.
5. Öregbitsed, neveljed bennünk a hitet És az igaz szeretetet, adj reménységet; Adj minden jóra való igyekezetet, Tiszta lelki ismeretet és szentséges életet!
6. Szent nevedet engedjed, . nyilván vallhassuk, Az ördögöt s e világot megútálhassuk, & te szent országodba kivánkozhassunk, Felségeddel egyetemben Örökké vigadhassunk!
7. Légyen néked dicséret és nagy tisztesség, Ki Atyával s Szentlélekkel vagy egy Istenség, Felséges hatalmasság, örök fényesség. Téged illet mindörökké Véghetetlen dicsõség!
288. A 316. dícséret dalIamára: Az Istennek szent angyala.
1. E világnak fényessége, & szenteknek idvessége, Krisztus Jézus, egy reménye, Mennynek, földnek teremtõje!
2. Kegyetlen halált meggyõzéd, Ördög hatalmát el vévéd, Pokol torkát bérekesztéd, Bfinünket rólunk el vévéd.
3. Te általad megváltattunk, Te általad szabadultunk, Te általad Igazultunk, Te általad megtartattunk.
4. Alázatosan könyörgünk Buzgó szívbõl esedezünk: Légy minékünk segítségünk Mert jól látod, mely sok 1Jününk.
5. Add Szentlelked ajándékát. Örök életnek jutalmát, Engeszteld Atyád haragját, Láthassuk õ szent irgalmát.
6. Te vagy mennyország kapuja, és idvességnek ajtaja, Bünösöknek szószólója, Es csak egy közbenjárója.
7. Dicsõség légyen Atyának, Tenéked, õ szent Fiának, és a mi Vígasztalónknak, A teljes Szentháromságnak.
289. A 34. zsoltár dallamára : Mindenkoron áldom.
1. Zengj nyelvem ékesen, Az én édes Jézusomnak, Kegyes lelki orvosomnak Szólj szerelmetesen, Mert csak õ érdemel Áldást és minden szerelmet, Ki reám önt bõ kegyelmet S Mszálra felemel.
2. Jézus, én reményem, Bünös lélek bizodalma S hozzád térõknek oltalma Gyönyörü Napfényem I Kegyes vagy azokhoz, Kik szívbõl téged keresnek, És ismerõs híveidnek Béköszönsz házukhoz.
3. Ó Jézus, élõ kút, Szívemnek nagy édessége S elmémnek gyönyörüsége, Mely csupán hozzád fut; Tégedet keresni Legfõbb öröm és vigasság; Nincsen több lelki igazság, Mint téged követni.
4. Jézus, kegyes király, Ki mindennek szivét bírod, S arra szent neved felirod, Kérlek, hozzám is szállj; Mert ha te elfoglalsz, Elszáll a világ szerelme, Tündöklik bennem az elme, Ebben sok jót találsz.
5. Kedves szereteted, Mert szent véredet jókedvbõl, Kiontád, hogy, mint kútfõbõl, Folyjék ismereted. Megnyerted, hogy lássuk, Szent Atyádnak dicsõségét, Es hogy lelkünk idvességét Tovább ne halasszuk.
6. Dicsérd hát minden nép Az Úr Jézust és szeressed, Buzgó szívedbõl keressed, Mert minden dolga szép. Û a kegyelemnek és minden jónak kútfeje, Reménylõ szívnek ereje, S oka az örömnek.
7. Uram, hadd érezzem Hû szerelmednek bõségét, Hogy biztos jelenlételét Kincsül megszerezzem. Bár ne érdemeljem, De jóvoltod bizodalmát Nyújtsd, hogy ezen birodalmát Kérni merészeljem.
8. Csak téged kívánlak Valahol járok, vagy kelek, & végre, hogyna rád lelek, Magamnak foglallak. Jõjj azért s hüvösits Jelenléted illatjával, Szentlélek áldozatjával Lelkemben megfrissits.
9. Tégedet dicsérlek, E világnak megváltóját, Kárhozatnak elrontóját, Mert szivnõi szeretlek. Valahol hát lészesz, Szívemmel utánad járok, Mit tõled vissza nem várok, Mert hozzád felvészesz.
10. Tiéd, Uram, az ég Minden li teljessé~ével, Hol országolsz dicsõséggel, Melyben nin~ semmI vég. Ne hagyj Uram, kérlek, Vedd el szívemet magadhoz, Mert úgy állhatok jobbodhoz S örökké dícsérlek.
11. Dicsérje és áldja Lelkem az Atya Úr Istent, Ki benned idvezít mindent, Ha szódat fogadja. Dicséret, dicsõség Légyen Szentlélek Istennek, Ki hitet adott lelkemnek, Hogy befogja az ég.
";
include "show.php";
?>