290-299. énekek

1. Dicsérlek té~ed, Idvezítõmet, Úr Jézus Krisztus, Istennek egy Fia I Megváltott nyájadnak hü atyja­fia: Csak téged várlak, egy segítõmet.
2. Tenéked minden térdet s fejet hajt, Mert erOs torony nékünk a te neved; Felvette szegény ügyünket jó kedved, A kárhozatban hogy ne lássunk bajt.
3. Te vagy Istennek szelid Báránya, Ki e világnak bûneit elvetted, Szent véred omlását nem kiméletted, Mellyel nem ér fel Ofir aranya.
4. Ú örök Isten, lelkem reménye, Az Atya Istennek fõ bölcsesége, Szentegyházadnak O nagy dicsõsége, Minden híveknek ragyogó fénye I
5. Dícsérlek, mennybõl leszállott Kenyér, Isten s Ember, Jézus, egy KözbenjáróI Bünösök térését kegye­sen váró, KitOl kegyelmet minden lélek nyér.
6. Mely buzgó, Uram, a te szerelmed, Ki mi érettünk magad megáldoztad, A halált, Sátánt, poklot megrontottad, Most is fenntartván hü segedelmed.

291. A 301. dicséret dallamára: Új világosság jelenék.

1. Ú mi kegyelmes Krisztusunk, Ki vagy nékünk igazságunk, . Békességünk és váltságunk: Kelljen, ké­rünk, lDládságunk.
2. Mi szívünket, kegyes Isten, Igaz hitben, remény­ségben Kiváltképen erOsítsed, Hogy bízhassunk csak tebenned.
3. Te isteni jóvoltodat, Ismerhessük hatalmadat, Melyet hozzánk megmutattál, Mikor érettünk áldoztál. 
4. Csak egyedül evilágnak Viseléd terhét bajának, Nyerél nékünk idvességet Es mennyei örökséget.
5. Azért ily nagy szerelmedért, Kérünk, ne vess el bûnünkért, Ne vehessen ellenségünk Dühösséggel semmit tõlünk.
6. Ú mi irgalmas Királyunk, És gyõzedelmes Had­nagyunk, Hozzád hitbõl folyamodunk, Tudjuk, meg nem fogyatkozunk.
7. Kérünk, ily nehéz ügyünkbe' Ne adj ellenség kezébe, Ne vesd bününket elõdbe, Végy be inkább kegyelmedbe.
8. Keresztyéni egyességben, Nevednek szentelésében, Szent igédnek értelmében, Tarts meg minket mindvégiglen.
9. Bírjad lelki országodat, Véreden vett jószágodat, Hogy e siralom völgyében Légyünk csendesek szívünkben.
10. Adj állandó egyességet, Lelki-testi békességet, Hogy megfutván itt a pályát, Vehessük el a koronát.
11. Dícsértessél áldott Isten, Ki minket könyörgésünkben Meghallgatsz nagy kegyelmesen És részeltetsz mindezekben.

292. A 144. zsoltár dallamára: Áldott az Úr, kl kezemet tanítja, vagy félversenként II 8. zsoltár dallamára: Ó felséges Úr, mi kegyes Istenünk.

1. Ó dicsõségnek felkent fejedelme, Úr Jézus Krisztus, hívek segedelme, Kit az Úr Isten rendelt váltságra S felemelt bölcsen nagy méltóságra: Felékesített, mint drága ruhával, A Szentléleknek bõ ajándékával, És reád bízván az idvességet, Adott válladra hármas tisztséget.
2. Te vagy az Úrnak egy FÕPRÓFÉTÁJA, Te vagy titkának világos táblája, Ki megjelentéd nagy indulatját, A váltság felõl szent akaratját: Hogy akik még nagy sötétben volnának, Az igazság napjára talál­nának Es általlátnák, mint napnak fényét Az idvességnek igaz ösvényét, 
3. Te vagy az Úrnak megszentelt FÕPAPJA, Általad költ fel jókedvének napja, Ki szent testednek áldozatjával Váltságot nyertél annak árával. Szent érdemednek most is jelentése Olyan, mint szádnak drága könyörgése, Ez által szived valamit kiván, Az Úr megadja néked azt nyilván.
4. Te vagy az Úrnak felkent nagy KIRÁLYA, Kinek vettettek mindenek alája, Aki népedet tiszta igéddel, Oktatod s vezérled Szentlelkeddel. Minden ügyében felállasz mellette, Ellenségivel harcolsz õ he­lyette, Minden veszélyét karod elhajt ja S az idvesség­ben végig megtartja.
5. E nagy királynak nálam is zálogja, Igaz hit által én is vagyok tagja, Ötet ismerem, mint fõ Uramat És keresztyénnek vallom magamat. Áldott nevérõl bátran vallást tészek, Szent törvényének követõje lészek, Lelkem és testem hálaadással, Nékie vallom hiv aján­lással.
6. Mivel hivattam lelki vitézségre, Mig lelkem eljut a várt dicsõségre, Ellenségimnek dühösségökkel Harcolok bátran igaz lélekkel. A bün s test ellen holtig töre­kedem, Szép koronámat másnak nem engedem, Hogy harcom után diadalommal Együtt örüljek az én Uram­mal.
7. Te pedig, hiveidnek szemefénye, Úr Jézus Krisztus, életem reménye, Vedd fel szolgádat erõs karodra, És vigyázz énrám, gyenge juhodra. Oktass és tanits hathatós igéddel, Biztass, erõsits, a te Szentlelkeddel, Hogy végre pályafutás9m után, Hozzád mehessek az élet útján.

293. Jézus, ó, mi Idvezítõnk

Debrecen, 1774
 

1. Jézus, ó, mi Idvezítõnk, Kiben vagyon hitünk, Ki miértünk születtél, És nagy halált szenvedtél; Irgalmazz minékünk!
2. Rólunk elvetted haragját A te szent Atyádnak; Vérednek hullásával Megengesztelted hozzánk: Irgalmazz minékünk!
3. Az ördögnek tömlöcébõl, Kivettél a bûnbõl; A halál kötelébõl, Megmentettél rabságból: Irgalmazz minékünk!
4. Te bûn nélkül születtetvén A Szûznek méhébõl, Értünk válladra vetted A mi adósságinkat: Irgalmazz minékünk!
5. Bûnön, poklon és halálon Birodalmad vagyon; Az élet és kegyelem Csak te kezedben vagyon: Irgalmazz minékünk!
6. Kérünk téged azért mostan: Tekints reánk mennybõl, Kik hozzád esedezünk És segítséget várunk: Irgalmazz minékünk!
Luther Márton után
Debrecen, 1602

294. Jézus, vigasságom! Esdekelve várom

Crüger J., 1653
 

1. Jézus, vigasságom! Esdekelve várom Áldó szavadat! A te jelenléted Megvidámít, éltet, Bátor szívet ad. Légy velem, Ó, mindenem! Nálad nélkül nem is élek: Te vagy örök élet!
2. Jézus, menedékem! Hû oltalmam nékem Te vagy egyedül! :/: Lelkem a viharból, Bûnbõl, minden bajból Hozzád menekül. Bár a föld Mind romba dõlt, S ha a pokol hada hány tõrt: Jézus maga áll õrt!
3. Jézus, üdvösségem! Te vagy földön-égen Örök örömem! :/: Kik szeretjük Istent, Zengjünk neki itt lent S otthon: odafenn! Lelkem esd, Hogy Te vezesd! S hazahívó szavad várom, Jézus, Vigasságom!
Franck János, 1618-1677
F.: Révészné Váró Margit

295. Jézusom, ki árva lelkem

Frankfurt, 1662
 
1. Jézusom, ki árva lelkem Megváltottad véreddel, Kárhozattól óvtál engem, Bûnös szívem, ó, vedd el! Add, hogy néked megháláljam. Hogy nem hagytál a halálban, megmutattad: Bármit adj, Én oltalmam csak te vagy. S
2. Jézus, benned bízva bízom, Elpusztulnom, ó, ne hagyj! :/: Te, ki bûnön, poklon, síron Egyedüli gyõztes vagy: Gyönge hitben biztass engem, Készíts arra, hogy én lelkem Láthat majd fenn, ó, Uram, Mindörökké boldogan.
Rist János, 1607-1667
F.: Révészné Váró Margit

296. Szép tündöklõ hajnal csillag

Nicolai F., Frankfurt a. M., 1599
 

1. Szép tündöklõ hajnal csillag, Ki kegyelemmel felragyog, Jessének szép veszszeje, Dávid királynak magzatja, Sok királyoknak királya, Lelkemnek võlegénye: Kedves, kegyes, kellemetes, ékes és gyönyörûséges, Gazdagsággal dicsõséges.
2. Ó, gyöngyös, drága korona, Embernek, Istennek fia, Menny áldott, szent gyümölcse! :/: Szívemnek vagy lilioma, Édes evangélioma, Kedvességeknek kincse! Eggyem, lelkem, Szép violám, égi mannám, eledelem: Rólad el nem feledkezem.
3. Öntsd mélyen az én szívembe, Szerelmed tüzét lelkembe, Ó, drága jáspis kövem! :/: Fogadj hozzád s vigasztalj meg, Hogy eleven tagod legyek, Benned legyen örömem. Hozzád kiált Sebhedt szívem, lelki rózsa: légy orvosa; Nélküled nincs vigassága.
4. Mennybõl nagy öröm fénylik rám, Midõn szemeddel énreám Kegyelmesen tekintesz, :/: Ó, Uram Jézus, szent Lelked, Szent igéd, tested és véred Vélem közölvén, éltetsz. Ilyen híven Tarts öledben, táplálj engem mindvégiglen, Mert fogadtad szent igédben.
5. Teremtõ Atyám, Úr Isten, Ki engem örök idõkben Szent Fiadban szerettél: :/: Õ engem magának jegyzett, Szentlélekkel elpecsétlett, Megtisztított vérével. Vigadj és adj Szívem hálát, Istent imádd, hogy mennyégben Idvességet szerzett nékem.
6. Szóljon tehát az orgona, Gyönyörûséges muzsika, Ujjongva énekeljek, :/: Hogy megváltó Jézusomnak, Drága szép kegyes Uramnak Szerelmében örvendjek. Zengjen, pengjen Vigasságos, buzgóságos hál’adó szó, Nagy az Úr, ezekre méltó.
7. Ily kedvvel vigad én szívem, Mert drága kincsem az Isten, Ki kezdet s vég mindenben. :/: Õ engem dicséretire, Mennybe viszen nagy örömre, Min tapsolok szívemben. Ámen, ámen! Jövel, Uram, szép koronám, jöjj sietve: Téged várlak reménykedve!
Nicolai Fülöp hamburgi lelkész, 1556–1608

297. A 81. zsoltár dallamára : Örvendezzetek az er6s Istennek.

1. Ó seregeknek Hatalmas királya, A nagy Isten­nek, Mi teremtõnknek, Gondvisel6nknek Szerelmes szent Fia:
2. Szent indulattal Minden hiv6 lélek Té~ed ma­gasztal, Ó f6 bölcseség, Áldott Istenség! Én lS, amig élek.
3. Uram, mert te vagy Amaz örök Ige, Eredeted nagy, Minden dolgoknak, Amelyek vannak, Vagy kezdete s vége.
4. Az Úr Istennek Te vagy dicsõsége, Dicsõségének Minden vég nélkül Te vagy egyedül Teljes fényessége.
5. Te vagy részese Isteni voltának; Szent jelentése Tégedet mond s vall Minden bizonnyal Tulajdon Fiának.
6. Te általad lett Nékünk is Atyánkká; Kegyelembõl tett Engedelmedért, Szent érdemedért Fogadott fiakká.
7. Te vagy az Ura Választott népednek, & bú pásztora Minden idõben Most s jövendõben Gyenge seregednek,
8. Kiket megváltál Drága szent véreddel, Meg­szabaditál Bûntõl, haláltól, A kárhozattól Elégtételeddel.
9. Azért már élünk Néked, nem magunknak; Hát úgy bánj velünk, Hogy nagy örömmel Szolgáljunk szivvel Néked, mi UrunkDak I

298. Jer, Krisztus népe, nagy vígan

Wittenberg, 1523
 

1. Jer, Krisztus népe, nagy vígan Mind egy örömre keljünk, És egybeforrva, boldogan Csak arról énekeljünk, Hogy könyörülõ Istenünk Mily áldott csodát tett velünk, Mit drágán szerzett nékünk.
2. A Sátán tett rám rabigát És már halálba vesztem, :/: A bûn gyötört éj- s napon át, Mert benne gyökereztem. Mind jobban elsüllyedtem én, Nem volt számomra már remény, Megült a bûnnek átka.
3. Nem használt, sõt káromra lett, Ha bármi jót is tettem, :/: Mert az égi ítéletet Önkénybõl megvetettem. Mégis kínzott a félelem, Hogy csak a halál van velem És a poklokra hullok.
4. Ám az örök szent irgalom Nagy ínségem megszánta, :/: És könyörülvén ily bajon, Megenyhítni kívánta. Mint jó Atya, szívébe vett, Nem játék volt, amit megtett Legfõbb kincsével értem.
5. Így szólott Egyszülöttjéhez: Jött irgalomnak éve, :/: Én diadalmam, menj, siess, Légy népem üdvössége, Bûn átkából segítsd ki hát, Fojtsd meg a rálesõ halált: Az embert térítsd hozzád.
6. S ím, az Atyának engedett A Fiú, hozzám jöve, :/: Egy tiszta szûztõl született Testvéremül a földre. Járt mint nagy titkos hatalom, Felölté önnön alakom, Hogy a Sátánt lebírja.
7. Szólt hozzám: tarts ki már velem, Most célod el kell érned, :/: Immár enyém a küzdelem, Kiállok készen érted. Te az enyém, én tied, S hol én vagyok, ott lesz helyed: Szét nem választ az ellen.
8. És bár kioltja életem, És bár kiontja vérem: :/: Mindezt javadra szenvedem, Hû légy e hitben vélem. A halált éltem megveszi És szentségem jóváteszi A bûnt, hogy üdvözülhess.
9. Én az Atyához felmegyek, Ha végeztem a földön, :/: Hogy aztán Mestered legyek, A Lelket rád kitöltöm, Ki félelmedben bátorít, S hogy engem ismerj, megtanít És igazságban járat.
10. Mit tettem és hirdettem én, Azt kövesd szóban, tettben, :/: Az Úr országát építvén És dicsõségét egyben. Ne hagyd, hogy hívság s emberek Megrontsák lelki kincsedet: Ez légyen örök részed!
Luther Márton, 1483-1546
F.: R. Berde Mária

299. Jézus hív, bár zúg, morajlik

Stainer J. után
 

1.  Jézus hív, bár zúg, morajlik Életünk vad tengere; Halk hívása tisztán hallik: 'Jer, kövess, ó, jöjj ide!'
2. Vedd a példát Andrástól, ki Hallva hívó szózatot, hálóját se vonszolá ki: Érte mindent elhagyott.
3. Jézus hív, hogy Õt imádjad, Megragad, hogy el ne ess, Mert kísért öntelt világod: 'Jöjj, engem jobban szeress!'
4. Ha nehéz az élet terhe, Roskadozva hordom azt: Bús orcám Hozzá emelve, Jézusban lelek vigaszt.
5. Uram, hozzám légy kegyelmes, Tedd Tieddé szívemet, Hadd lehessek engedelmes, Néked élõ gyermeked!
Alexander Cecil Fr., 1823-1895
F.: Papp Ákos

";

include "show.php";

?>