300-309. énekek

Dykes J.B., 1823-1876
 

1. Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem, Míg üvölt a habtusa, S nõ a vész a tengeren, Rejts el, rejts el, itt ne hagyj, Míg eláll a fergeteg; Biztonságos révet adj, S majd fogadd el lelkemet.
2. Nincs nekem más enyhelyem, Szívem Téged hív s keres, Ó, maradj itt, Mesterem, Õrizz, adj erõt, szeress! Véled állom a vihart, Hit s erõ Te vagy, Te Szent, Szárnyad árnyával takard Fejemet, a védtelent.
3. Csak Te kellesz, én Uram, Benned mindent meglelek; Támogasd, ki elzuhan, Gyógyítsd meg, ki vak s beteg. Szent szavadra hallgatok, Tévedés az én bajom, Én hamisság s bûn vagyok, Te igazság s irgalom.
4. Kegyelem vagy, égi jó, Mely minden bûnt eltörül, Hagyd, hogy gyógyító folyó Tisztogasson meg belül. Élet-kút vagy, lüktetés, Vízmerítni drága hely, Ó, buzogj fel bennem és Öröklét felé emelj.
Wesley K., 1705-1788
F.: Áprily Lajos

301. Új világosság jelenék

Kolozsvár, 1744
 

1. Új világosság jelenék, Ó, tévelygés csendesedék; Isten igéje jelenék, Újonnan nékünk adaték.
2. Evangéliom erejét, Krisztust, áldott szent Igéjét, Atya Isten nagy jó kedvét, Megmutatá õ kegyelmét.
3. Kit sok száz esztendeiglen Eltitkolt volt Atya Isten, Mint megmondá jövendölvén Ámos próféta könyvében.
4. Ezt a mi hitetlenségünk És nagy telhetetlenségünk, Érdemlette tévelygésünk, Emberbeli reménységünk.
5. Igaz az  Isten Igéje, Kivel él ember elméje, Kinek megmarad ereje És el nem vész õ reménye.
6. Kérünk, Úr Isten, tégedet, Erõsítsd meg híveidet, Hogy vehessük szent Igédet És vallhassuk te hitedet.
7. Mert csak te vagy bizodalmunk, Ördög ellen nagy gyámolunk, Testünk ellen diadalmunk, E világ ellen oltalmunk.
8. Dicsõség légyen Atyának És egyetlenegy Fiának, Ezeknek Ajándékának; A dicsõ Szentháromságnak.
Batthyány-kódex, XVI. század

302. Középkori himnusz dallam.

1. Ó népeknek Megváltója. Jõvel. szûznek szent Magzatja. Mert mind ez világ csudálja: Istennek szûztõl lesz fia.
2. Atyátóllön kijövése, & ahhoz lesz megtérése; Pokolig lön leszállása, De felmégyen mennyországra.
3. Ki Atyával vagy egyenlõ, Testben légy nagy gyõzedelmü; Te isteni nagy erõdbõl Ments meg erõtlenségünktõl.
4. A te jászlad immár fénylik, Az éj megvilágosodik; Homály, setétség távozzék, A hitnek világa fényljék.
5. Dicsõség légyen Atyának És egyetlen egy Fiának Szentlélekkel egyetemben Most és mind örökké, Ámen.

303. Jöjj, népek Megváltója

Gregorián dallamból, Erfurt, 1524

1. Jöjj, népek Megváltója, Szûznek ékes virága, Mind e világ csudálja, Mint jöttél, Isten Fia.
2. Nem emberi erõtõl, De Szent Lélek Istentõl Ige testbe öltözék, Szûz méhe megvirágzék.
3. Jöve ágyas házából, Tiszta szûz szent méhébõl; Isten, ember õ egyben, Eljött hozzánk már testben.
4. Szent Atyjától földre jött, Szállt poklokra és gyõzött, Atyjához emelteték, Õ székibe ülteték.
5. Atya Isten szent Fia, E világnak istápja: Gyarló néped sok baja Rád szállt, légy bajvívója!
6. Jászolod immár fénylik, Új világa tündöklik, Melytõl éj elenyészik, Hitünk megerõsödik.
7. Dicsõség néked, Urunk, Mi kegyelmes Megváltónk! Dicsõség szent Atyádnak És mi Vigasztalónknak!
Luther Márton,
Ambrosius milánói püspök (340–397)
éneke alapján

304. Kapuk, emelkedjetek! Kiáltó szó hallik

Bourgeois L., Genf, 1551. (130. zsoltár)
 

1. Kapuk, emelkedjetek! Kiáltó szó hallik, Ím, jõ fejedelmetek, Az idõ hajnallik: Harmattal rakott feje, Véle sok áldása, Bétölt teljes ideje, Hogy minden test lássa.
2. Ímhol jõ a Võlegény, Lelkem, menj elébe, Keresd nyugtod, mint szegény, Gazdag kebelébe’. Kedves vendéget várok, Szívem ajtajárul Hulljanak a závárok, Mert már közel járul.
3. Már az ég harmatozzon, A föld igazságot, Mint bõ gyümölcsöt, hozzon: Indíts vigasságot, Ó, kegyes Immánuel, Mert várlak valóba’; Ó, te kisded Sámuel, Jöjj el már Silóba!
4. Az utat egyengessed, Szívemben a mérget S ürömgyökért égessed, Lelkemrõl a kérget, A keménységet vedd ki, Hogy meglágyulhassak, A gazt s gerendát szedd ki Szemembõl, hogy lássak.
5. Az Illésnek lelkével Ruházz fel engem is, Szent szerelmed tüzével Égjen én lelkem is. Áldj meg oly kegyességgel, Hogy higgyek és szóljak, Hûségedre hûséggel Másokat unszoljak.
6. Isten Báránya, jövel, Mutasd szelídséged; Uram, felemelt fõvel Várom idvességed. Igazság napja, támadj, Adj világosságot, Magamnak nincs: reám adj Örök igazságot.
7. Dávid gyökere s ága, Fényes hajnalcsillag, Pogányok kívánsága, megígért áldott mag; Isai törzsökébõl Származott vesszõszál: Nékem Atyád kedvébõl Erõs torony s kõszál!
8. Bennem az Úr temploma Általad készüljön, Vesszen a bûnnek nyoma, Lelked újjászüljön. Méltóztass személyedre E gyarló világon, Dicsõ jelenlétedre Dûljön le a Dágon.
9. Tégy szívedre pecsétül, Bélyegül karodra: Így lelked erejétül Élek csak számodra. Mindvégig velem maradj Mennyei erõvel, Holtom óráján ne hagyj, Jövel, Ámen, jövel!

Szõnyi Benjámin, 1717–1794

305. Álmélkodással csudáljuk

Debrecen, 1781

1. Álmélkodással csudáljuk Véghetetlen szerelmed, Ó, Isten, ha megvizsgáljuk Kijelentett kegyelmed; Ezt száj ki nem mondhatja, Nyelv nem magyarázhatja.
2. Mert az emberi nemzetet Annyira becsülötted, Hogy te egyetlenegyedet Érette elküldötted Emberi ábrázatban, Hogy élne gyalázatban.
3. Ó, Isten bölcsességének Megfoghatatlan titka! Mély tengerét szerelmének Ki értené, mily ritka; Ki ezt eszébe venné, Mélyen szívébe tenné.
4. Mi azért vígan dicsérünk, Ó, jó Atyánk, tégedet, Magasztalunk s arra kérünk, Hogy te szeretetedet Gerjesszed fel szívünkben, Jobban-jobban lelkünkben.
Szilágyi Bálint, †1807

306. Kegyes lelkek, az Urat dicsérjétek

Bourgeois L.,  Strasbourg, 1545
 

1. Kegyes lelkek, az Urat dicsérjétek, Áldott Idvezítõnket tiszteljétek, Ki bételjesíté, amit ígére, Magát megalázván Isten létére, Felvevé testünket, Eltörlé bûnünket Szent ártatlan voltával; Fogadjuk hát, midõn Mostan is hozzánk jön, Dicséret mondásával.
2. Lelkünk sebe már nem gyógyulhatatlan, Mert meggyógyítá azt a halhatatlan; Magára vett minden viszontagságot, Hogy így készítsen lelkünknek váltságot. Felkeresé nyáját, :/: Elvégzé munkáját, Végyen hát dicsõséget! Zengjen annak ének, Ki hozott népének Ily kívánt idvességet!
3. Ne vess meg, Jézusunk, tovább is kérünk, Légy életünkben hatalmas vezérünk; Szent igéd és Lelked segítsen minket, Hogy meggyõzzük lelki ellenséginket. Aki úgy szerettél, :/: Hogy emberré lettél, Isten lévén, érettünk: Add viszont szeretnünk, Szent példád követnünk, Valamíg tart életünk.
Hegymegi Kiss Áron vagy Láczai Szabó József

307. Az 50. zsoltár dallamára: Az erõs Isten uraknak Ura.

1. Dícséretet mond nyelve mindennek Tenéked, kö­nyörülö Istennek, Hogy meglátván nyavalyás sorsunkat, :/: Elvégezted szabadításunkat, E végre Fiad küldéd e világra, Hogy útat nyisson nékünk mennyországra.
2. Megaláztad, hogy felmagasztaljon, õ szomorkodott, hogy vígasztaljon; Szegénységben élt, hogy gazdagítson, :/: Meghalt, hogy mmket megszabadítson Kár­hozatától az örök halálnak: Ily dolgot még angyalok is csudálnak.
3. Áldott légy, Atyánk, hogy könyörültél És hoz­zánk ilyen;megtartót küldtélI Vígy elébb ennek ismere­tében, :/: Adj idvességet Fiad nevében; Igaz hit által köss össze övele, Melynek a szeretet légyen kötele.
4. Tekints Fiadnak szent érdemére, Melyet elõdbe tett drága vére; Érte bocsásd meg sok bûneinket. :/: A kárhozattól szabadíts minket, Általa végre hozzád égbe érjünk, Ott szent Fiaddal s Lelkeddel dicsérjünk!

308. Igaz Isten

 
1. Igaz Isten, ígéretedben Változhatatlan valóság! Amit te a te beszédedben Megmondasz, az  mind valóság. Köny-nyebb megavulni, Vég-képpen elmúlni A természetnek, Mint semmibe menni Az igaz isteni Szent ígéretnek.
2. Megmondottad volt még kezdetben Az elsõ egy pár embernek, :/: Hogy õk a szomorú esetben Mindörökké nem hevernek: Küldesz vigasztalót, :/: Õ magvukból valót, Ki eredeti Elvesztett jussukba És boldogságukba Visszahelyezi.
3. Meglett ez, és a Szûz méhében Fogantatott az, akinek :/: Jézusi felséges nevében Áldás szól a föld népinek. Így az ígértetett :/: És kijelentetett Teljes idõnek Hajnala felderült A sötétségben ült Sok kesergõnek.
4. Lelki örömmel megújulva Imádjuk szent Felségedet, :/: Hogy ismét mireánk fordulva Szemléljük régi kedvedet. Megnyitjuk szívünket, :/: Tárjuk kebelünket, Hogy Jézusunkat Ekképpen fogadjuk, Híven általadjuk Néki magunkat.
5. Tarts meg bennünket az országban, Melyet õ köztünk állított, :/: Adj részt abban a boldogságban, Melyet a földre szállított! Majd éltünk végével :/: Bocsáss el békével, Hogy oda térjünk, Hol az õ hívei Száma közt mennyei Országlást érjünk.
Nagy István, 1770–1831

309. A 301. dicséret dallamára : Ûj világosság jelenék.

1. Mennyei Ige, jelenél, Örök Atyától kijövéi, Testet magadra felvevél, S abban minket idvezítél. 
2. Te vagy Atyánknak Igéje, Kit Ádámnak megígére, És Ábrahámnak hirdete, Dávidnak is megjelente.
3. Világosítsd meg elménket, Szenteld meg a mi szivünket, Hogy ismerhessünk tégedet, Útálhassuk bûneinket.
4. Erõsítsd bennünk hitünket, Nyerhessük idvességünket; Te légy minékünk épület, Ut, igazság, örök élet.
5. Hogy mikor eljössz ítélni, Minden szív titkát kivenni, A jóknak minden jót adni, A gonoszokat büntetni:
6. Akkor tõled büneinkért Ne vess el; lám te azokért Magas keresztfán ontál vért: Sõt idvezíts érdemedért.
7. Dicséret és nagy dicsõség, Adassék néked tisztesség, Ki Atyával egy Istenség, Szentlélekkel vagy egy Felség.

";

include "show.php";

?>