310-319. énekek

Debrecen, 1774
 
1. Küldé az Úr Isten Hûséges szolgáját Szûzhöz Názáretben Gábriel angyalát Hozzánk jókedvében:
2. Menj el Máriának E jót megmondani, A régi Írásnak Titkát jelentsed ki Angyali erõddel.
3. Mondd ezt: ó, szent, kegyes, Üdvözlésem végyed; Ajándékkal teljes, Az Úr van tevéled; Szûnjék hát félelmed.
4. Szent szûz, méhedbe vedd Az Úr Isten Fiát, Melyben megõrizzed A szüzesség jussát, Minden tisztaságát.
5. Hallá s elfogadá E parancsolatot, Hivé és fogada Méhében magzatot, De nagy Csudálatost,
6. Emberi nemzetnek Hû tanácsadóját, Jövendõ életnek Maradandó atyját Örök békességben;
7. Kinek erõssége Minket úgy õrizzen, Hogy a világ vétke Minket meg ne sértsen, Pokolra ne vessen;
8. De a Bûnbocsátó Végye el vétkünket, Légyen igazítónk S adjon örökséget Mennyek országában. 
Abaelard Péter (1079–1142) éneke után
Kassa, 1662

311. Kolozsvár, 1744.

1. Szent Ézsaiás így ir Krisztusnak szent születésérõl. Hogy egy veszszöszál felnevekedik Jesse gyökerérõl.
2. Ennek gyökerén egy virágocska. - ugymond ­ nevekedik, Kin az Istennek, õ szent Atyjának lelke megnyugoszik.
3. Gyõzedelmesnek, nagy hatalmasnak, irgalmasnak vallja, A kegyelemmel és igazsággal õt teljesnek mondja.
4. Ez által lészen az Úr Istennel nékünk békes­sé~ünk, Mert közbenjárónk szent Atyja elõtt õ lészen mmékünk.
5. Drága jószágot és örökséget szerez õ minékünk, Adósságinkat nagy gazdagsággal megfizeti értünk.
6. Igazságával mind e világot megítélni fogja, Mert az Dr Isten az itéletet kezébe bocsátja.
7. Nagy békességet, lelki örömet hoz õ evilágra, Mert birodalmat, nagy királyságot veszen fel vállára.
8. Általa leszen, hogya bárányok a farkassal lak­nak, Semmi bántásuk oroszlánoktól nem leszen juhok­nak.
9. Gyõzedelmének hatalmasságát valakik meg­látják, Krisztus Jézusnak isteni voltát mindazok imád­ják.
10. Nagy bátorsággal szegény bûnösök akkor kö­nyörögnek; Krisztus nevében lelki és testi ajándékot vesznek.
11. Az õ zászlóját felemelteti Anyaszentegyházban, És szent igéjét prédikáltatja e széles világban.
12. Ezt megcselekszi a seregeknek Ura és Istene, Az Úr Istennek reánk áradott buzgó nagy szerelme.
13. Nagy vígasságunk, örvendezésünk legyen e gyermekben; Mert idvességünk vagyon minékünk szent születésében.

312. Várj, ember szíve, készen! Mert jõ a Hõs, az Úr

Erfurt, 1572
 

1. Várj, ember szíve, készen! Mert jõ a Hõs, az Úr, Ki üdvösséged lészen. Szent gyõztes harcosúl, Fényt, éltet hozva jõ, Megtört az õsi átok: Kit vágyakozva vártok, Betér hozzátok Õ.
2. Jól készítsétek útát! A Vendég már közel! :/: Mi néki gyûlölt, útált, Azt mind vessétek el! A völgybõl domb legyen, Hegycsúcs a mélybe szálljon, Hogy útja készen álljon, Ha Krisztus megjelen.
3. Az Úr elé ha tárod A szív alázatát, :/: Õt nemhiába várod: Betér hozzád, megáld. A testi gõg: halál! De bûnödet ha bánod, Szent Lelke bõven árad, S a szív üdvöt talál.
4. Ó, Jézusom, szegényed Kér, vár, epedve hív: :/: Te készítsd el: tenéked Lesz otthonod e szív. Jer hû szívembe hát! Habár szegény e szállás, De mindörökre hálás, Úgy áldja Krisztusát.
Thilo Bálint, 1607–1662
F.: Czeglédy Sándor

313. Dicsérd Istent, keresztyénség

Herman Miklós, Lipcse, 1554
 

1. Dicsérd Istent, keresztyénség, Õ dicsõségében, Kitõl árad rád idvesség, Fia érdemében, Fia érdemében.
2. Leszállván Atyja keblébõl, Kicsiny gyermek korban, Szegénységben, ruha nélkül Fekszik a jászolban, Fekszik a jászolban.
3. Letette minden hatalmát, Erõtelen vala, Felvette szolga formáját Mindeneknek Ura, Mindeneknek Ura.
4. Anyjának ölében nyugszik, Tejével táplálja; Az angyalok ezt örvendik, Mert Dávidnak fia, Mert Dávidnak fia.
5. Ki az utolsó idõben Eljövendõ vala, Hogy építtessék hívekben Az Isten országa, Az Isten országa.
6. Csuda változással testet Õ magára felvõn, Adván nékünk idvességet, Mennyben részessé tõn, Mennyben részessé tõn.
7. Én úr, õ pedig lett szolga, Ó, csuda változás! Jobbat Jézus mit adhatna: Nékünk boldogulás, Nékünk boldogulás.
8. Ma Paradicsom kapuját Ismét megnyitotta, Kérub nem állja ajtaját, Ezért minden áldja, Ezért minden áldja.
Herman Miklós, 1480–1561

314. Jézus, születél idvességünkre

Debrecen, 1774
 

1. Jézus, születél idvességünkre, Amint régenten vala ígérve, Atya Istennek nagy szerelme, Emberi nemhez tetszik ebbe Kegyessége.
2. Elsõ szüleink vétkei miatt És az ördögi csalárdság miatt Hoztunk magunkra örök halált, És kárhozatot, pokol kínját, sok nyavalyát.
3. Nem volt senki sem, ki megmentene, Ámde szent Atyád megkönyörüle, Téged ígére, s idõ telvén Szabadítóul nékünk mennybõl Alákülde.
4. Értünk felvevél a Szûztõl testet, Melyben szenvedél s tettél eleget; Elvévéd a mi bûneinket, Nyervén minékünk örök éltet, Dicsõséget.
5. Siess már hozzánk, megváltó Urunk! Adjad, hogy végig benned bízhassunk, És szent Atyáddal megláthassunk, Mennyben tevéled lakozhassunk, Vigadhassunk.
6. Légyen tisztesség te Felségednek És szent Atyádnak, mi teremtõnknek, És egyetemben Szentléleknek: Dicsõség a Szentháromságnak, Egy Istennek!
Debrecen, 1590

315. Krisztus Urunknak áldott születésén

Debrecen, 1774
 

1. Krisztus Urunknak áldott születésén, Angyali verset mondjunk szent ünnepén, Mely Betlehemnek mezejében régen Zengett ekképpen:
2. A magasságban dicsõség Istennek, Békesség légyen földön embereknek, És jóakarat mindenféle népnek És nemzetségnek!
3. A nemes Betlehemnek városába’ Gyermek született szûztõl e világra, Örömet hozott Ádám árváira, Maradékira.
4. Eljött már, akit a szent atyák vártak, A szent királyok akit óhajtottak, Kirõl jövendõt próféták mondottak, Nyilván szólottak.
5. Ez az Úr Jézus, igaz Messiásunk, Általa vagyon bûnünkbõl váltságunk, A mennyországban örökös lakásunk, Boldogulásunk.
6. Hála legyen mennybéli szent Atyánknak, Hála legyen született Jézusunknak, És Szentléleknek, mi vigasztalónknak, Bölcs oktatónknak!
7. Ó, örök Isten, dicsõ Szentháromság, Szálljon mireánk mennyei vigasság, Távozzék tõlünk minden szomorúság, Légyen vidámság!
Pécselyi Király Imre, †1641 körül

316. Az Istennek szent angyala

Debrecen, 1774
 

1. Az Istennek szent angyala Menynyekbõl hogy alászálla, És a pásztorokhoz juta, Né-kiek ekképpen szóla:
2. Mennybõl jövök most hozzátok, És íme, nagy jó hírt mondok, Nagy örömet majd hirdetek, Melyen örvend ti szívetek.
3. E mai nap egy kis gyermek Szûztõl született tinéktek, A gyermek szép és oly ékes, Vigasságra kellemetes.
4. Már lehozta az életet, Mely Istennél volt készített, Hogy ti is véle éljetek, Boldogságban örvendjetek.
5. Ez lesz néktek a jegy róla: Ímé, fekszik a jászolba’, Ott megtaláljátok õtet, Kitõl menny, föld teremtetett.
6. Ez Úr Krisztus mi Istenünk, Nyavalyáinkból kimentõnk, Õ lészen az Idvezítõ, Minden bûnünkbõl kivévõ.
7. Nyílj meg, szívem, lásd meg jobban, Ki fekszik itt e jászolban? Ez a gyermek bizonyára Az Úr Jézus, Isten fia.
8. Jertek hát, mi is örvendjünk, A pásztorokkal bémenjünk, Lássuk, mit adott az Isten Hozzánk való szerelmében.
9. Mindeneknek teremtõje, Miért vagy ily szegénységbe’? Hogy fekszel az aszú szénán, Szamár s ökrök közt aludván?
10. Nincs-é senki e világon, Ki tégedet béfogadjon? Nincsen-é meleg helyecskéd, Sem gyengén rengõ bölcsõcskéd?
11. Néked bársonyod s tafotád, Aszú széna lágy párnácskád; Noha nagy dicsõ király vagy, Mostan ímé, mily szegény vagy!
12. Ó, én szerelmes Jézusom, Édes megváltó Krisztusom! Jövel, csinálj csendes ágyat, Szívemben magadnak házat!
13. Ó, kedves vendég, nálam szállj, Bûnömtõl ne iszonyodjál, Jöjj be hozzám, te szolgádhoz, Szegény megtérõ juhodhoz!
14. Én lelkemnek rejtekébe, zárkózz emlékezetébe, Hogy el ne felejthesselek, Sõt örökké dicsérjelek!
15. A mennyei magas égben Istennek dicsõség légyen, Ki szent Fiát küldé értünk, Hogy Megváltónk lenne nékünk. 
Luther Márton éneke után

317. Debrecen. 1774

1. Jer, dícsérjük e szent napon a mi Urunkat. Bizony méltó dicséretünkre, Nagy tisztességre. Mert szûletett ez nap nékünk idvességünkre.
2. Vigasságnak és örömnek ez a nagy napja, Min örülnek mind az angyalok, No azért mi is Adjunk hálát e gyermeknek, mint mi Urunknak.
3. Atya Isten O szent liát nem azért küldé, E világot hogy megitélje és elveszítse, De megtartsa, szabaditsa és idvezitse.
4. Bizonyságul e világra azért születék, Hogy azok, kik teljes léleKkel O benne hisznek, Örök életet várjanak, Istent nézhessék.
5. Azért higyjen minden ember Jézus Krisztusban, Mert kik biznak O érdemében, Születésében. Nem kár­hoznak el, sOt véle örlllnek mennyben.
6. Ó te áldott Idvezitõ, Úr Jézus Krisztus, Hálát adunk ez nap tenéked És kérünk téged, Tiéidet magas mennybõl hogy megtekintsed.
7. Adjad nékünk ajándékul te Szentlelkedet, Hogy örökké vallhassunk téged, és dicsérhessünk; Holtunk után mennyországban téged láthassunk.
8. Dicsértessék Szentháromság e mai napon, Atya. FiÚ és a Szentlélek: Egy bizony Isten; Dícséretet néki mondjunk örökké, Ámen.

318. Jer, mindnyájan örüljünk

Debrecen, 1774
 

1. Jer, mindnyájan örüljünk, És szívünkben vigadjunk, Mert született Úr Jézus nekünk.
2. Kit az Atya Úr Isten, Könyörülvén emberen, Elbocsájta teljes idõben.
3. Elhagyá gazdagságát, Véghetetlen országát, Hogy érettünk adja önmagát.
4. Õ életnek adója, Szívek vigasztalója, Lelkünk megvilágosítója.
5. Azért jöve, hogy éljünk, Isten kedvébe essünk, Érdemébõl kegyelmet nyerjünk.
6. Nagy szeretet mindenhez, Hogy Isten emberekhez Jöve, fertelmes bûnösökhöz.
7. Akik benne nem bíznak, Sõt bízni sem akarnak, Örök halállal mind meghalnak.
8. Mi azért e felségben, Emberré lett Istenben: Higgyünk mi egy reménységünkben. 
Várad, 1566

319. A 318. dicséret dallamára : Jer, mindnyájan örüljünk.

1. Kezdetben volt az Ige, A Krisztus õFelsége, Szent Atyjának egyetlenegyje.
2. Leszálla mennyországból, Atyja akaratjából, Istenségnek szent tanácsából.
3. E világra adaték, & minékünk születék, Emberi nem hogy megváltatnék.
4. Mint Ádámban kesergünk: A Krisztusban vígadunk, Mert õ nékünk minden örömünk.
5. Mert Ádámban meghaltunk, De lõn Krisztus mi Urunk, Ki által ismét feltámadunk.
6. Örvendjünk és vígadjunk, Istennek hálát adjunk, Hogy halálból életre jutunk.

";

include "show.php";

?>