320-329. énekek

Debrecen, 1774

1. Ez nap nékünk dicséretes nap, Bizony vigasságnak napja, És idvességnek bizodalma, Mert született ez nap nékünk mi váltságunkra A Krisztus Jézus, Istennek Fia. Áronnak veszszeje megvirágozék, Tiszta szûztõl gyermek születék, Menynyei királyul nékünk adaték, Krisztus Jézusnak nevezteték.
2. Ez Gyermek volt a megígért mag A mi elsõ atyáinknak, Ádám atyánknak, Ábrahámnak, Kiben minden nemzetségek megáldatnának, Örök életre feltámadnának. Áronnak vesszeje megvirágozék, Tiszta szûztõl gyermek születék, Mennyei királyul nékünk adaték, Krisztus Jézusnak nevezteték.
3. Megtöreték e Gyermek miatt Az ördögnek nagy hatalma, A halál, ördög, bûn országa; Megnyittaték mennyországnak erõs kapuja: Istennek kedve mireánk szálla. Áronnak vesszeje megvirágozék, Tiszta szûztõl gyermek születék, Mennyei királyul nékünk adaték, Krisztus Jézusnak nevezteték.
4. Nincsen immár semmi félelmünk A mi nyomorúságinktól, Bûntõl, haláltól, kárhozattól, Sem a Mózes törvényének kemény átkától, Ördögnek rajtunk nagy bosszújától. Áronnak vesszeje megvirágozék, Tiszta szûztõl gyermek születék, Mennyei királyul nékünk adaték, Krisztus Jézusnak nevezteték.
5. Megtöretnek a pogány népek, Kik e Gyermekben nem hisznek; A nagy Istennek nem kellenek, Az ördögnek hatalmába örökké esnek, Akik a bûnnek véget nem vetnek. Áronnak vesszeje megvirágozék, Tiszta szûztõl gyermek születék, Mennyei királyul nékünk adaték, Krisztus Jézusnak nevezteték.
6. Hálát adjunk az Úr Istennek, Atya-Fiú-Szentléleknek, És örüljünk mind e Gyermeknek; Nagy örömet az angyalok nékünk hirdetnek, Dicsérvén Istent, így énekelnek: Áronnak vesszeje megvirágozék, Tiszta szûztõl gyermek születék, Mennyei királyul nékünk adaték, Krisztus Jézusnak nevezteték.
Várad, 1566

321. Hogy eljött az idõknek teljessége

Bourgeois L.,  Lyon, 1547
 

1. Hogy eljött az idõknek teljessége, Bétölt már minden szentek reménysége; Kit régtõl fogva minden szent vára: A Fiú testet öltött magára. Nyilván lett hozzánk Isten jó szándéka: Ím, emberek közt van az õ hajléka; E világ éppen mármár megavult, De Jézus eljöttével megújult.
2. Uraknak Ura értem lett szolgává, Tévén én dolgom a maga dolgává. Ami a testnek nem volt lehetõ, Elvégzi Jézus, mindent tehet õ. Ó, mint szerette Isten e világot! Számára nevelt egy szép szál virágot. Ma fakadt fel az élet kútfeje, És megvirágzott Áron vesszeje.
3. Ezáltal a kegyelmi frigy felépült, Hogy halál árnyékában amely nép ült, Láthasson szép nagy világosságot, A bûnös is nyerhessen váltságot. Eljött, hogy a békességet hirdesse, Hogy az elveszett juhot megkeresse, Hogy az ördögnek dolgát elrontsa, Hogy értem drága vérét kiontsa. 
4. Ó, Isten, hozzám kötéd így magadat, Hogy értem küldéd világra Fiadat, Sok gonoszságom nem tekintetted, Veszendõ sorsom szívedre vetted. Nem gondolál szent gyönyörûségeddel, Csak azzal, hogy jót tégy ellenségeddel; Csuda, hogy annak Istene lettél, Kinek teljességgel nem kellettél.
5. Már megítélted szegény lelkem perét, Rám árasztottad szerelmed tengerét; Végét nem érem én e mélységnek, Angyalok is csak rebegnek ennek: Ó, nagy szeretet, melyhez hasonló nincs! Ha lett volna még Istennél nagyobb kincs, Nem tartózkodott volna iránta; Ez volt a legtöbb; nékem ezt szánta.
6. E kedves vendéget már mint fogadjam? Dávid fiának immár mimet adjam? Ha nincs a vendégházakban helyed, Ímhol van szívem, itt hajtsd le fejed. Hagyd ott a barmot, jászolt és istállót, Hadd nyerjelek meg, mennybõl hozzám szállót! Itt szállj, galambom, karjaim készek, E száraz fán vár egy üres fészek.
7. Kereslek, Uram, engem te is keress; Szeretlek, tudod, ó, hát te is szeress! Tedd egy szívvé szívemet szíveddel, Ejts rabul engem hívó szemeddel. Vonj, hogy atyádhoz általad mehessek, Élj bennem, benned hogy én is élhessek! Ó, Uram, tõled hová mehetnék? Elveszném, tiéd ha nem lehetnék.
Szõnyi Benjámin, 1717–1794

322. A 91. zsoltár daUamára: Aki a felséges Úrnak.

1. E világot, bár ez bünt tett, Az Isten úgy szerette, :/: Hogy kibocsátani kész lett Önnön Fiát érette. Emberek, az Úrnak kedve Nincsen halálotokba', Ó, angyalok, legörbedve Nézzetek e titokba:
2. Ím, az Atya kebelébõl Leszáll ama Szerelmes, :/: Lesz az õ jó tetszésébõl Halálig engedelmes. Földi szállással váltja fel A dicsõségnek helyét, De annyi helyet alig lel, Ahol lehajtsa fejét.
3. Úr Jézus, lelkemtöl kérde'D: Téged mi indíthatott, :/: Hogy értünk, kikben nincs érdem, Vállalj ily szolgálatot? Nem más, hanem az irántunk Benned égõ szeretet, Mely, bár bününkkel megbántunk, Mégis meg nem hülhetett.
4. Isten, ha a te kebeled Kincsét adtad érettünk, :/: Midõn mint pártütõk, veled Még ellenségeskedtünk: Adj meg már Õvele mindent, Ami arra szükséges, Hogy itt légyen életünk szent, S halálunk idvességes.
5. Jézus, felépítetted már A mennyeknek országát, :/: Hol, aki törvényidben jár, Megleli boldogságát. Mi, tenéked térdet hajtó Híveid, esedezünk: Nyíljon meg nékünk az ajtó, Vezess be, fogván kezünk.

323. Dicsõség a magas menynyekben

Bourgeois L.,  Strasbourg, 1545
 

1. Dicsõség a magas menynyekben Istennek és ide alatt, A földi alacsony helyekben Békesség és jóakarat! Így énekelnek az Istennek Az égi karok, buzdítván Az élõket, kik örvendeznek, Ez éneklést megújítván.
2. Dicsõség, dicsõség az égben Istennek, ki úgy szerette E világot, hogy szegénységben Szent Fiát eleresztette, Hogy minket, gyarló halandókat, Kiket szomorú fogságba’ Tart vala a bûn, mint rabokat, Helyheztessen szabadságba.
3. Ó, emberi testbe öltözött Jézusunk, lásd, mint gerjedez A mi szívünk az öröm között, Úgy újul és úgy éledez, Mint mikor a nap feljöttével, Kilövellvén az életet, Elûzi az éjjelt s fényével Felkölti a természetet.
4. Jövel, fogadd el te magadnak E szívet és lakozz ebben; Ez az, amit adhatnak s adnak Híveid legszívesebben Azért a csuda szeretetért, Amelyet hozzánk mutattál, Midõn a mi már vesztére tért Lelkünkért alászállottál.
5. Hozd el mihozzánk te magaddal Az isteni békességet; Bûnös lelkünknek irgalmaddal Nyújts biztatást, reménységet, Hogy bús háborúnk, amely belõl Régóta szaggat már és tép, Ne kezdõdjék elõl, meg elõl, Hanem hallgasson el végképp.
6. Szülj újjá, értünk ma született Jézusunk, a te lelkeddel Ezen a néked szenteltetett Ünnepnapon, s kegyelmeddel Úgy igazgass és bírj bennünket, Hogy nyomdokid követhessük, És e mi földi életünket Mennyeivel cserélhessük.
Nagy István, 1770–1831

324. Örvendjetek, keresztyének

(1539) Bourgeois L., Lyon, 1542
 

1. Örvendjetek, keresztyének, Nyíljatok meg nyelvek és szívek, Az idvesség Is -tenének Mondjatok áldást, minden hívek! Felváltatott nagy örömmel A haláltól való félelem, Mit véghetetlen érdemmel Meggyõz az isteni kegyelem.
2. A Megtartó ma született, Az örök Isten emberré lett, :/: És ma visszaszereztetett Az igazság s elvesztett élet. Kiküldé szerelmes Fiát Istenünk a teljes idõben, Hogy a kezes a bûn díját Fizesse s szenvedje testében.
3. Ó, imádandó titkai Ama békesség tanácsának, :/: Ó, nagyhatalmú dolgai A menny és föld szabad Urának! Aki által teremtetett S lett minden serege az égnek, Az Ige testté született, Személye az egy Istenségnek.
4. Ennek örülnek az egek, A mély titkon elcsudálkoznak, :/: Hirdetik angyalseregek Jézust, s elõtte leborulnak. A Magasságost tisztelik, A földön békességet zengnek, És ünnepnappá szentelik megjelenését az Istennek.
5. Áldom én is szent nevedet, Én királyom, szenteknek szente, :/: És vígan ülöm ünneped, Ó, Jézus, Istennek felkentje! Magasztalom Felségedet És imádlak szent félelemmel, De egyszersmind szerelmedet Megölelem igaz hitemmel.
Pálóczi Horváth Ádám, 1760-1820

325. Szívünk vígsággal ma bétölt

Nicolai F., Frankfurt a. M., 1599
 
1. Szívünk vígsággal ma bétölt, Mert ígéret szerint felkölt Istenfélõk számára Az igazság fényes napja: Újtestámentomnak papja Eljött, kit sok szent vára. Csillag villog, Ra-gyog már rám, melyet Bálám láta régen, Fénylik, mint szép nap az égen.
2. Megszáná az Úr estünket, Felöltözé portestünket, Szent kegyelme mily drága! :/: Gyõzelmei már megszûnnek A kárhozatszerzõ bûnnek, Törvénynek nem sújt átka; Mérge, férge a pokolnak megromolnak ma végképpen, Nem árthatnak semmiképpen.
3. Próféta, kinek nincs mása, Jött hozzánk, hogy népét lássa, Bölcsességre oktassa; :/: A fõpap jött, hogy áldozzon, Tiszta szívet, lelket adjon, Világ bûnét elmossa; Eljött s meglett a szenteknek, felkenteknek fejedelme, Királya, fõsegedelme. 
4. Emberré lön Isten Fia, Emberekért atyánkfia Hogy így ö nékünk lenne. :/: Máriától, tiszta szüztöl, Nem földi, vagy testi tüztöl, Hogy minket szentté tenne. Fényes, kényes Eljövése, születése nem volt néki, Bár a menny királyi széki.
5. Légyek benned, te énbennem, Jézus, enl;(edj hozzád mennem, Ha te is hozzám jöttél; :/: Adjad: légyek a te híved, Essék meg rajtam hü szíved, Ha ke­gyelmedbe vettél, Mert nincs más kincs, Mely hívekkel, bús szívekkel jól tehetne, Boldogságot szerezhetne.
6. Szelídség volt minden dolga, Önként leve értünk szolga, Megalázta önmagát; :/: Földi fényt, hírt nem kergete, Szerény munkás volt élete S vérén szerzé birtokát; De épp ez szép bizonysága, hogy országa lelki, belsõ, Királysága égi, elsõ.
7. Jézus, engedj hozzád mennem, Éljek benned, te énbennem, Ha te hozzánk eljöttél; :/: Adjad, legyek igaz híved, Ó, essék meg rajtam szíved, Ha kegyedbe bevettél; Mert nincs más kincs, mely hívekkel, bús szívekkel jót tehetne, Boldogságot szerezhetne.
Új Zengedezõ Mennyei Kar, 1743

326. Dicsõség mennyben az Istennek! 1855

 
1. Dicsõség mennyben az Istennek! Dicsõség mennyben az Isten -nek! Az angyali seregek Vígan így énekelnek: Dicsõség, dicsõség Istennek!
2. Békesség földön az embernek! :/: Békesség földön az embernek, Kit az igaz szeretet :/: A Jézushoz elvezet, Békesség, Békesség Embernek!
3. Dicsérjük a szent angyalokkal, :/: Imádjuk a hív pásztorokkal Az isteni Gyermeket, :/: Ki minket így szeretett, Dicsérjük, Imádjuk És áldjuk!
4. Ó, Jézus! ne vess meg bennünket, :/: Hallgasd meg buzgó kérésünket! Jászolodnál fogadjuk, :/: Hogy a vétket elhagyjuk, Ó, Jézus, Ne vess meg: Hallgass meg!
5. Dicsõség az örök Atyának :/: És értünk született Fiának, Mindkettõ Szent Lelkének, :/: Áldások kútfejének: Dicsõség, Dicsõség Istennek!
Szent vagy, Uram, 1931. A szöveg a Lk 2,14 alapján

327. Ó, jöjjetek, hívek, ma lelki nagy örömmel XVII. századi himnuszdallam

 

1. Ó, jöjjetek, hívek, ma lelki nagy örömmel, A jászolhoz Betlehembe jöjjetek el!  Megszületett az angyalok királya: Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk az Úr Krisztust!
2. Az életnek szent Ura, dicsõség Királya Itt fekszik a jászol mélyén nagy szegényen. Nagy dicsõséges, szent és örök Isten! Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk az Úr Krisztust.
3. Ti angyali lelkek, ma zengjetek az Úrnak És vigadva örvendjetek, buzgó hívek! A magas mennyben dicsõség Istennek! Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk az Úr Krisztust.
4. Úr Jézus, ki ez napon érettünk születtél, Csak tégedet illet szívünk tisztelete! Isteni Gyermek, testet öltött Ige! Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk az Úr Krisztust!
Az ”Adeste fideles” latin himnuszból. F.: Csomasz Tóth Kálmán és Victor János

328. Jöjjetek Krisztust dicsérni

„Quem pastores” kezdetû, XIV. századi himnusz

1. Jöjjetek Krisztust dicsérni, Bízó szívvel hozzá tér -ni, Énekekkel zengve kérni, Krisztus népe, jöjjetek.
2. Bûn, pokol már búban éljen, Ördögöt hadd ölje szégyen, Üdvösségünk szent ölében Már levetjük mind a bút.
3. Küldte Õt az Úr kegyelme Öröklétre, gyõzelemre, Hogy szívünket felemelje Boldogságos ég felé.
4. Irgalommal szánva minket, Nagy jósága ránk tekintett, S ördögcsalta bús szívünket Mennymagasból látni jött.
5. Áldott óra, boldog óra, Nagy hitünknek meghozója, Ajkunk zengõ hálaszóra Nyílik, édes Jézusunk.
6. Jászol-ölben drága Gyermek, Ég felé vigyen kegyelmed, Hol dicsérve énekelnek Édes hangú angyalok.
Gerhardt Pál, 1607–1676
F.: Áprily Lajos

329. Itt állok jászolod felett

J. S. Bach (1685–1750), Lipcse, 1736
 

1. Itt állok jászolod felett, ó, Jézusom, szerelmem, Eljöttem, elhoztam neked, amit kezedbõl nyertem; Vedd elmém, lelkem és szívem, Hadd adjam néked mindenem, Hogy kedves légyek néked!
2. Nem éltem még e föld színén: te értem megszülettél; :/: Még rólad mit sem tudtam én: tulajdonoddá tettél; Még meg sem formált szent kezed, Már elválasztál engemet, Hogy társam légy e földön.
3. Halálban, éjben vártam én: fölkelt a nap rám véled. :/: Terólad ömlik rám a fény: a béke, boldog élet, A lélek ékességei; Belõlük hitnek mennyei Szép tisztasága árad.
4. Csak nézlek boldog szívvel, és nem gyõzlek nézni téged, :/: Szóm és erõm mind oly kevés, hogy elmondhassa néked: Bár felfoghatna tégedet Az emberszív és ismeret, Hogy megfejthesse titkod!
5. Megváltóm, egy kérésemet nem vetheted meg nékem: :/: Hogy szívem mélyén tégedet hordozhatlak, remélem, És bölcsõd, szállásod leszek; Jövel hát, tölts el engemet Magaddal: nagy örömmel!
Gerhardt Pál, 1607–1676
F.: Csomasz Tóth Kálmán

";

include "show.php";

?>