340-349. énekek

Crüger J., 1640
 

1. Te drága Jézus, mi történt tevéled, Hogy oly keményen sújt a zord ítélet? A szörnyû vétket el mivel követted? Mi volt a tetted?
2. Megostoroznak, tövissel csúfolnak, Arcodba vágnak, gúnyolódva szólnak, Epét ecettel kínálgatni mernek, Keresztre vernek.
3. Mondd, ennyi kínnak mi az eredetje? Jaj, vétkeimmel vertelek keresztre! Amit Te szenvedsz, Jézus, én okoztam, Fejedre hoztam.
4. S mily büntetés, mit a világ Reád mért? A jó nyájõrzõ szenved a juháért; A bûnért, melyet szolgák elkövettek, Az Úr fizet meg.
5. Meghal a jó, ki hûség volt s alázat, Az él, ki Isten bántására lázadt; A vétkes ember sértetlen, s bilincsben Ott áll az Isten.
6. Ó, mérhetetlen szeretet, csodás hit, Amely a kínok zord útjára rávitt! Én vigadozva élek és örömben, Te kín-özönben.
7. Ó, nagy Királyom, minden kor Királya, Hûségedet hogy hirdethesse hála? Nincs emberszív, melyben tanács fakadhat: Néked mit adhat?
8. Ha trónusodnál, Jézusom, Vezérem, Fejem ragyogva fürdik majd a fényben: Énekelek, hol szentül zeng az ének, Dicsérve Téged.
Heermann János, 1585-1647; F.: Áprily Lajos

341. Ó, Krisztusfõ, te zúzott

Hassler H.L., 1601
 

1. Ó, Krisztusfõ, te zúzott, Te véres szenvedõ, Te töviskoszorúzott Kigúnyolt drága fõ, Ki szépség tükre voltál, Ékes, csodás remek, De most megcsúfolódtál: Szent fõ, köszöntelek!
2. Ékességed, te drága, Melytõl máskor remeg :/: Világ hatalmassága, Köpés mocskolta meg. Milyen halványra váltál! Szemed fényét, amely Szebb volt minden sugárnál, Ki rútította el?
3. Mind, ami kín, ütés ért, Magam hoztam Reád; :/: Uram, e szenvedésért Lelkemben ég a vád. Feddõ szót érdemelve itt állok én, szegény, S kérlek, lelked kegyelme Sugározzék felém.
4. Itt állok - ó, ne vess meg - A gyötrelmek helyén; :/: Amíg ki nem hûl tested, El nem mozdulok én. S ha életed kilobban, Alácsuklik fejed, Ölemben és karomban Lesz nyugtató helyed.
5. Ó, légy érette áldott, Jézus, Egyetlenem, :/: Hogy szörnyû kínhalálod Nagy jót akar velem. Add, hogy  hódolva híven Tõled ne térjek el, S ha hûlni kezd a szívem, Benned pihenjek el.
6. Mellõlem el ne távozz, Ha majd én távozom, :/: A kínban, mit halál hoz, Állj mellém, Jézusom. Ha lelkem félve reszket, S rettent a meghalás, Nagy kínod és kereszted Legyen vigasztalás.
7. Légy pajzsom és reményem, Ha kétség látogat, :/: Véssem szívembe mélyen Kereszthalálodat. Rád nézzek, Rád szünetlen, S ha majd szívem megáll, Öleljen át a lelkem - Így halni: jó halál.
Gerhardt Pál, 1607-1676; F.: Áprily Lajos

342. Jézus, világ megváltója

Cantus Catholici, 1561
 

1. Jézus, világ megváltója, Üdvösségem megadója, Megfeszített Isten Fia, Bûnömnek fán függõ díja: Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.
2. Szent kereszteden kereslek, Szomorú szívvel szemléllek, Mert így gyógyulást reménylek: Moss meg szent véredben s élek. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.
3. E keresztrõl, én Reményem, Tekints reám szerelmesen, Épen téríts hozzád engem, Mondván: ”bûnöd elengedtem”. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.
4. Ne gerjedezz vétkem ellen, Sõt véreddel kegyelmesen, Ily mocskos beteget, híven Moss meg, s bûntõl üres lészen. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.
5. Engem ily nagy szerelmedbõl, Végy hozzád szent kegyelmedbõl, Vegyek erõt keresztedbõl, És végbúcsút bûneimtõl. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.
6. Ajánlom magamat néked: Sebeidben szívemet vedd; Ó, nyíljál fel, piros forrás, mert nagy bennem rád a vágyás! Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.
7. Ez keserves halálodért, Melyet felvettél éltemért, Vedd szívemet mindezekért, Megérdemlett jutalmadért. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.
8. Nyílj fel, édes szív rózsája, Jó illatú violája, Hogy lehessen maradása Szívemnek, s benned lakása. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.
9. Engem, bûnöst, kérlek, ne hagyj, Halál rabját kínra ne adj; Sõt, ha eljõ majd halálom: Szent jobbodra engedj állnom. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem. 
A “Salve mundi salutare” régi latin himnusz után, 1651

343. Ó, Krisztus, láttam szenvedésed

Freylinghausen énekeskönyve, 1704
 

1. Ó, Krisztus, láttam szenvedésed, S borzongásom véget nem ért, Jaj, hogy halálkín lett a részed Érettem, árva bûnösért.
2. A természet velünk zokogja Halálodért fájdalmait, Elbújt a nap, gyászukba rogyva Siratnak választottaid.
3. Szent áldozat, tedd, meg ne szûnjünk Kereszten látni tégedet! Szent véred mossa csak le bûnünk, Lelkünk elõtt az tár eget. 
4. Jóságod mély és mély a hála, Amellyel hozzád fordulunk; Bûnünkért mentél kínhalálba, Egyetlen Megváltó Urunk.
Bastie Bertalan, †1841
F.: Áprily Lajos

344. Királyi zászlók lobognak

Énekelhetõ a 134. zsoltár dallamára is
Középkori himnuszdallamból
 

1. Királyi zászlók lobognak, Fénylik titka keresztfának; Az élet ottan halni tért, Holtával nyervén drága bért.
2. Átverve szeggel tagjai, És kinyújtva szent karjai; Idvességünknek ára lett, Bûnünkért õ tett eleget.
3. Dávidnak bétölt írása, Minden népeknek mondása: Isten, kit felfeszítetek, Úr lesz e fán felettetek.
4. Légy áldott, oltár s áldozat, Mellyel Krisztusunk áldozott: Holton az élet elesett, S holtával adott életet.
5. Élõ kútfõ, Szentháromság! Téged áldunk, legfõbb Jóság! Kérünk: a kereszt gyõzelmét, Közöljed vélünk érdemét!
”Vexilla regis prodeunt”
Venantius Fortunatus poitiers-i püspök latin himnuszából

345. Ím, nagy Isten, most elõtted szívem kitárom

Kálmán Farkas, 1838-1906
 

1. Ím, nagy Isten, most elõtted szívem kitárom, Menedékem nincs sehol e földi határon; Ha te nem jössz bánatomra biztató szóval, Italom könny, a kenyerem keserû sóhaj.
2. Ha a világ nem tudná is számos bûnömet, Teelõled elrejtenem semmit sem lehet; Látja Lelked minden bûnöm, melynek átka sújt: Vedd le rólam, ó, Úr Isten, vedd le ezt a súlyt!
3. Jézusomra föltekintek a kereszt alatt, Nincs szívemnek nyugodalma vétkeim miatt; Ó, ne büntesd, Uram, azt, kit megtört a bánat: Szálljon reám irgalmadból béke, bocsánat!
4. Szent Fiadért, ki engemet vérén megváltott, Hallgass meg, ha bûnbánattal hozzád kiáltok! Vigaszoddal térj kegyesen beteg szívemhez, Hozzád térõ gyermekednek, Atyám, kegyelmezz!
Szász Béla, 1840-1898

346. Gyõzhetetlen én kõszálom

Magyar dallam
 

1. Gyõzhetetlen én kõszálom, Védelmezõm és kõvárom, A keresztfán drága áron Oltalmamat tõled várom.
2. Sebeidnek nagy voltáért, Engedj kedves áldozatért, Drága szép piros véredért, Kit kiöntél ez világért.
3. Reád bíztam én ügyemet, Én Jézusom, én lelkemet, Megepedett bús szívemet, Szegény árva bús fejemet.
4. Irgalmazz meg én lelkemnek, Ki vagy ura mennynek, földnek, Könyörgök csak Felségednek, Én megváltó Istenemnek.
5. Mutass, Jézus, kies földet, Lakásomul adj jó helyet, Ez életben csendességet, Jövendõben idvességet.
Kuruc kori ének

347. Jézus, ki a sírban valál

Bourgeois L.,  Genf, 1551
 

1. Jézus, ki a sírban valál, Általad megholt a halál, Az élet pedig feltámadott, Mert szent tested meg nem rothadott. Él a Jézus, a mi fejünk, Keresztyének, énekeljünk, Ülvén húsvét ünnepeket, Új gyõzedelmi éneket.
2. Hol van, koporsó, hatalmad? Elveszett nyert diadalmad. Hová lett, ó, halál, a fúlánk, Melyet fensz már régóta reánk? Már nem rettegünk miatta, Mert Jézus meghódoltatta Ama félelmek királyát, megnyitván sírjának száját.
3. Nincs már szívem félelmére Nézni sírom fenekére, Mert látom Jézus példájából, Mi lehet a holtak porából. Szûnjetek meg, kétségeim, Változzatok, félelmeim, Reménységgé, örömökké, mert nem alszom el örökké.
4. Sõt hiszem, hogy e tört cserép Edény leend még egyszer ép, És tetemim megépíttetnek, Bár veséim megemésztetnek. Gyalázat elvettetésem, De pompás lesz kikelésem, Új eget látván ezekkel Az újra megnyílt szemekkel.
5. Jézus, segíts engem ebben, Hogy éltem folyjék szentebben, És hogy ne menjek ítéletre, Támassz fel engem új életre. A te lelkednek ereje Az új életnek kútfeje; Hogy hadd legyek élõ személy, Lelked által énbennem élj!
Lengyel József, 1770-1822

348. Örvendezzetek, egek

Genf, 1562
 

1. Örvendezzetek, egek, Ti is, földi seregek! Mindnyájan örüljetek, Vígan énekeljetek, Mert Urunk feltámadott, Nékünk életet adott.
2. Jézus él, mi is élünk, A haláltól nem félünk, Mert legyõzte a halált, Örök váltságot talált Isteni erejével, Hathatós érdemével. 
3. Nékünk megigazulást És a bûnbõl gyógyulást, Istennel békességet És boldog reménységet Nyert feltámadásával, örök igazságával.
4. Elõtted arcra esünk, S kérünk, édes kezesünk: Részeltess halálodnak És feltámadásodnak Drága érdemeiben, Édes gyümölcseiben.
5. Cselekedd Szentlelkeddel, Végtelen érdemeddel, Hogy új életet éljünk, Végre porból felkeljünk Örök, nagy boldogságra És halhatatlanságra.
Bátori István, 1749-1833

349. Jézus meghalt bûneinkért

Bourgeois L.,  Genf, 1551
 

1. Jézus meghalt bûneinkért, Harmadnap feltámadott; Mi megigazulásunkért Mindenrõl számot adott. Menynyei szent Atyjának, És õ igazsá -gának A váltságot megfizette A bûnösöknek helyette.
2. Életét maga letette Önként és jó kedvébõl, :/: Azt maga ismét felvette Isteni erejébõl. Ó, csudáknak csudája! Íme, az Isten fia Értem életet áldozott, Élõvé holtból változott.
3. A meghalt Jézus vére szólt Nékünk oly drága dolgot, :/: Mert e vér Isten vére volt, Bûnt, halált ezzel oldott. Vér, melynek nincsen mása, Ó, Betlehem forrása! Ó, Jézus egy áldozatja, Isten gyönyörû illatja!
4. Hogy ez kedves volt Istennek, Azt azzal megmutatta, :/: Hogy szent testét õ Szentjének Sírban soká nem hagyta. És a halál kötelét,  A koporsónak tõrét Harmadnap széjjel oldozta, Fiát fogságból kihozta.
5. Jézus, én megholt életem, Jézus, feltámadásom, :/: Benned bûntõl mentté lettem, Benned igazulásom. Ó, adj hát segítséget, Lelki elevenséget Az elsõ feltámadásra: Az új életben járásra.
6. Istenséged megmutatád Életedben, holtodban; :/: Hatalmasan bizonyítád Sírból kiszállásodban. Ez isteni erõvel Jövel, ó, Jézus, jövel! Adj új életet s meghalást, S majd második feltámadást!
Szõnyi Benjámin, 1717-1794

";

include "show.php";

?>