350-359. énekek

Debrecen, 1774
 

1. Feltámadt a mi életünk, Vígan méltó énekelnünk, Úr Krisztust dicsérnünk, E szent napon is áldanunk, Angyalokkal õt imádnunk, Mint Urunkat, félnünk, Mert õt magasztalják nap, hold s égi seregek, A menynyei szentek.
2. A földben minden gyökerek, Fáknak bimbói terjednek, Mezõk megzöldülnek, :/: Ég madarai zengenek, Fákon vígan énekelnek, Szárnyukon repdesnek; Minden illatozó fûvek gyönyörködtetnek, Dicséretre intnek.
3. Mert feltámadt õ igazán, Angyala jelenté nyilván Koporsónak jobbján; :/: Tanítványival vigadván megjelent Galileában, Pétert vigasztalván: Örvendj te, ki voltál gyakran bûnért sírásban, Alázatosságban.
4. Dicséret a nagy Istennek, Életet ki nyert népének, A bûnös embernek, :/: Õt részeltetvén egeknek, Gyönyörûségében minden Lakóhelyeinek; Lelki javaival népét meglátogatja, megtérését várja.
Pécselyi Király Imre (?) †1641 körül

351.

1. Emlékezzünk ez napon Urunknak haláláról És feltámadásáról, Néki adván hálákat: Irgalmazz nékünk!
2. A Krisztus feltámada Nékünk idvességünkre, És feltámadásával Nékünk hoza életet: Irgalmazz nékünk!
3. Ezen mi mind örüljünk, Az Ur Istent dicsérjük, És adjunk nagy hálákat Édes Idvezitönknek: Irgalmazz nékünk!
4. Krisztus nékünk adaték, Igaz húsvéti bárány, Ki elmosá vérével E világnak bûneit: Irgalmazz nékünk!
5. Krisztus nagy kint szenvede És eltörlé a halált Dicsõ gyõzedelmével Nékünk idvességünkre: Irgalmazz nékünk!
6. Hála légyen tenéked, Mi édes Idvezitõnk, Hogy minket megmentettél Minden ellenséginktõl: Irgalmazz nékünk!
7. Adjad te Szentlelkedet, Hogy ezeket hihessük És vallhassuk örökké Mindeneknek elõtte: Irgalmazz nékünk!
8. Adjad, hogy feltámadjunk Mi is minden bûnünkböl, És járhassunk elõtted Új életben örökké: Irgalmazz nékünk!

352.

1. Krisztus ím feltámada, Nékünk örömet ada, Vére reánk árada, Haszna rajtunk marada: Nyerj irgalmat közbenjáró Jézus Krisztus, szent Atyád elõtt!
2. Krisztus meghalt bününkért, Feltámadott él­Wnkért, Mi vigasztalásunkért, Megigazulásunkért; Nyerj irgalmat. . .
3. Krisztus kínja érdemünk, Szent halála váltsá­gunI< , Vére ártatlanságunk, Felkölte vígasságunk; Nyerj irgalmat. . .
4. Ez az Isten Báránya, Váltságunknak aranya, Halálunknak halála, A kigyónak rontója; Nyerj irgalmat.. .
5. Az õ feltámadása Lõn pokolnak romlása; Az õ örömmondása Lelkünknek vídulása; Nyerj irgalmat...
6. Õ megmente bününktõl, A törvénynek átkától, Istennek haragjától, Az ördögtõl, pokoltól: Nyerj irgalmat. . .
7. Azért mi is bûnünkbõl, Feltámadjunk vétkünkböl, Evilági kínunkból & mi nagy halálunkbóí; Nyerj irgalmat. ..
8. Közbenjáró Krisztusunk, Egyetlenegy váltságunk, Kérünk, légy mi oltalmunk, Hogy végre boldoguljunk; Nyerj irgalmat, Közbenjáró Jézus Krisztus, Szent Atyád elõtt!

353. Krisztus feltámada Igazságunkra

Cantus Catholici, 1651

1. Krisztus feltámada Igazságunkra, Utat szerze mennyországra, Örök boldogságra.
2. Mind e világ terhét Vállára vette, A hatalmas Atya Istent Értünk megkövette.
3. De lám, ezt nem érti A hálátlanság, Emberekre honnan szállott Ennyi nyomorúság.
4. Azért nem fogadják Isten beszédét, Jóra intõ szent Igéjét: Krisztust, idvességét.
5. ”Krisztus feltámada” - sokan kiáltjuk, De a bûnnek undokságát Mi meg nem utáljuk.
6. Tudva, bûnben élünk, Semmit nem félünk, Azért a Krisztus halála Nem használ minékünk.
7. Támadjunk fel testben Azért a bûnbõl, Melyért mi kirekesztettünk A nagy dicsõségbõl.
8. Vegyük nagy jó kedvvel Krisztus jóvoltát, Atya Isten elõtt való kedves áldozatját.
9. Dicsõség mennyégben Az Úr Istennek, Atya, Fiú, Szentléleknek, Mindörökké, Ámen.
Várad, 1566

354.

1. A Krisztust megfeszíték Kegyetlen gonosz népek. Ki miértünk születék. Mennybül nékünk adaték: Kegyelmes Krisztus, Irgalmazz nékünk!
2. Halálának utána Harmadnap feltámada, Hogy miértünk meghala, Örök halált megrontá. Kegyelmes Krisztus, Irgalmazz nékünk!
3. Vagyon nagy bizodalmunk, Mert mi is feltáma­dunk, Krisztussal uralkodunk, Vele együtt vígadunk, Kegyelmes Krisztus, Irgalmazz nékünk!
4. Reménységünk nagy legyen, Hitünk gyümölcsös legyen, Más istenünk ne legyen, Mely a pokolra vigyen: Kegyelmes Krisztus, Irgalmazz nékünk!
5. Szálla alá poklokra, Sokaknak váltságára, Pok­lot hagyá bánatba', Mert nincsen bizodalma, Kegyelmes Krisztus, Irgalmazz nékünk!
6. Igazságot szeressünk, Hamisságot ne tegyünk, Szegényeket segéljünk, Csak a Krisztusban higgyünk: Kegyelmes Krisztus, Irgalmazz nékünk!

355. A 66. zsoltár dalliunára: Örvendj egész föld az Istennek.

1. Mély gyászba borult a természet, Nap, hold, minden csillagokkal; Dél, kelet, észak és enyészet Sírt a sok szent asszonyokkal, Mikor a Megváltó szenvedett, Feszíttetvén keresztfára, Mikor meghalt seltemettetett, Hogy lenne váltságunk ára.
2. De e mély gyászos siralomnak Vége leve nem­sokára, És az érzékeny közbánatnak Harmadnap lõn véghatára ; Elmúlt a gyász, megszünt a jajszó, Az öröm visszaadatott, Hogy hallatott ez angyali szó: Nincs itt az Úr, feltámadott!
3. Ó, hát ezen mi is örüljünk Az istenfélõ hívekkel ; E feltámadt Úrhoz készüljünk Buzgó és kegyes lélekkel; Keljünk fel a bün halálából, Akik még abban heverünk, Sõt gyarlóságunk mély álmából, Uram, költs fel, arra kérünk I
4. Hogy így szent példádat követvén, Éljünk új és szent életet; Minden bününket hátra vetvén, Ugy nyerjük meg jó kedvedet; Végre rövid életünk után Egyességedben lehessünk, Az igazság egyenes útján Szent országodba mehessünk!

356. Felvirradt áldott szép napunk

Herman M., 1560
 

1. Felvirradt áldott szép napunk, Ma teljes szívvel vigadunk, Ma gyõz a Krisztus, és ha int, Rab lesz sok ellensé -ge mind. Halléluja!
2. Az õsi kígyót, bûnt, halált, Kínt, poklot, szenvedés jaját Legyõzte Jézus, Mesterünk, Ki most feltámadott nekünk. Halléluja!
3. Az élet gyõz, a mord halál A prédát visszaadta már, Nagy úrságának vége lett, Krisztus hozott új életet. Halléluja!
4. A nap s a föld s minden, mi él, Ma bút örömmel felcserél, Mert a világnak zsarnoka Nem kelhet többé fel soha. Halléluja!
5. Mi is éljünk vigadva hát, Daloljunk szép halléluját, Hadd zengje Krisztust énekünk, Ki sírból feltámadt nekünk! Halléluja!
Herman M., 1560
F.: Áprily Lajos

357. Jézus, én bizodalmam

Berlin, 1653
 

1. Jézus, én bizodalmam És Megváltóm életemben, Benned van nyugodalmam. Nem kell semmitõl rettegnem, Halál nagy éjszaká-ja,  Bár ret-tentsen fú-lánk-ja. 
2. Jézus, én Megváltóm, él, Én is látom az életet: :/: Lészek Idvezítõmnél, Immár semmi sem rettenthet: Õ a Fõ, és nem hagyja, Hogy elvesszék egy tagja.
3. Reménység kötelével Véle már összeköttettem, :/: Erõs hitem kezével Már õbelé helyheztettem; El nem szakaszt tõle már Sem élet, sem a halál.
4. Földi porból vett porom Végre ismét porba tér meg, :/: De föltámaszt egykoron Megváltóm, hogy véle éljek Végtelen dicsõségben: Nála lészek mennyégben.
5. Ami fáj itt és sóhajt, Az ott lészen dicsõséges; :/: Földbõl szépen ott kihajt, Mi itt ínségekkel teljes. Erõtelenségemet, Ott letészem bûnömet.
6. Bátorságban légyetek: Jézus hordoz, mint övéit, :/: Hát ne keseregjetek: Krisztus újonnan megépít. Angyalának szavára Felkeltek nemsokára.
7. Emeld fel hát lelkedet, hagyj el minden földi vágyat; :/: Bízd rá arra szívedet, Kibõl idvességed árad. Jézusnál tartsd kincsedet, Légyen Jézusé szíved!
Ismeretlen, 1653. F.: Schulek Tibor

358. A Krisztus mennybe felméne

Debrecen, 1778
 

1. A Krisztus mennybe felméne, Hogy nékünk helyet szerzene, Atyjával megbékéltetne, Életre bévinne.
2. Ó, mi kegyelmes Mesterünk, Emlékezzél meg mirólunk, Ki meghaltál volt érettünk, Légy jelen mivelünk!
3. Te látod mennybõl éltünket És nagy keserûséginket; Vigasztald meg mi lelkünket, Hogy higgyünk tégedet.
4. Mert megfogadtad minekünk, Hogy léssz örökké mivelünk; Adjad Szentlelked minekünk, Hogy benned hihessünk.
5. És oltalmazz meg mindentõl, Szent Atyádnak haragjától, Ördögtõl és kárhozattól, Minden dühösségtõl.
6. Tekints nagy gyarlóságinkra, E világ csalárdságára; Vigy bé a nagy boldogságba, Te szent országodba.
7. Egyetemben keresztyének, Az Úr Krisztust dicsérjétek, Õnéki hálát adjatok, Felmagasztaljátok.
8. Dicséret légyen Atyának És õ Fiának, Krisztusnak, És a mi Vigasztalónknak, A Szentháromságnak.
Várad, 1566

359. Úr Jézus, aki felséggel

(1539) Bourgeois L., Lyon, 1542
 

1. Úr Jézus, aki felséggel, És dicsõséggel mentél égbe És ottan vettél hatalmat, Nagy birodalmat, teljességbe: Lelkünk áldja istenséged És híven téged magasztalunk, Bárha nem látunk szemünkkel, De hitünkkel megtapasztalunk.
2. Te is e dicsõségedbõl, Szent székedbõl fordítsd le szemed, :/: Erõtlen teremtésidre, Híveidre öntsd ki érdemed. Mennyben létednek hasznában, Javaiban részesekké tégy; Szent Atyád elõtt érettünk, Kik vétettünk, esedezõnk légy.
3. Mivel te utat nyitottál És tanítottál mennybe menni, :/: Adjad, hogy téged kövessünk És siessünk nyomodba’ lenni. Segítsd igyekezetünket, Vond szívünket te magad után, Hogy a te akaratodnak S nyomdokodnak járhassunk útján.
4. Míg bujdosunk e pusztában S mint hazánkba, az égbe érünk, :/: Légy kezesünk, védj bennünket, És hitünket neveljed, kérünk, Hogy a veszedelmek között Megütközött köztünk ne légyen, Hitünknek elevenségét, Reménységét ne érje szégyen.
5. Majd ha megfutjuk pályánkat, Várt pálmánkat a kezünkbe add, :/: Lelkünket, ó, szerelmesünk, Hû kezesünk, magadhoz fogadd! Testünket is emeld végre Dicsõségre isteni karral, Hol tégedet szemlélhessünk, Dicsérhessünk az égi karral.
Keresztesi József, 1748-1812


";

include "show.php";

?>