360-369. énekek

1. Szent egek, minden boldogok hajléki, A nagy király jön, nyíljatok meg néki! Nagy oszlopi a levegõ égnek, Engedjetek Útat e felségnek I Aki kezdetben titeket teremtett, Aki azt mondá: légyen ég és föld, s lett; Aki Igéje a nagy Istennek, Aki által lettenek mindenek.
2. Õ a békesség örök tanácsában, Mint aki legfõhb a váltság titkában, Emberré lett a teljes idõben, A bûn terhét szenvedte testében. Meghalt, áldozván. halálos kínjával, De fel is támadt mága hatalmával; Ím, gyõzedelmes bajnok módjára Felmegy és ül szent Atyja jobbjára.
3. Mennybe menése az ember Fiának Záloga lelkünk mennyei jussának. Melyet szerzett, mint kezes, vérével És közöl minden igaz hívével. Õ emberré, mi atyánkfiává lett, Atyjának minket örökösivé tett; Maga elõttünk mennybe felmene, Nékünk is helyet hogy készítene.
4. Ó, kegyes Jézus, idvességünk ára, Vállalt kezes, ki szent Atyád jobbjára Magasztaltattál, te, ki örök, nagy. Atyáddal egy és örök Isten vagy: Arra szereztél útat érdemeddel, Isten Atyánktól nyert örökségeddel, Hogy dicsõséged lakóhelyébe Mégy könyörülõ fõpap képébe'.
5. Áldunk s imádunk mindörökké téged és dicsõítjük örök istenséged; Jó vagy, Uram, te, igen irgalmas, Pap és király vagy, kegyes, hatalmas. A te érdemed a mi nyereséünk, mennybe menésed élõ reménységünk, Hogy minket is, mint örökségedben, Részeltetsz megnyert dicsõségedben.
6. Adjad, Úr Jézus, hogy még evilágban Sátorozván is, ama mennyországban Részt vehessünk, s mint tulajdonunkkal, Szenttül éljünk mennyei jussunkkal, És hogy e földet jó cselekedettel, Hálaadással, buzgó tisztelettel, Mint lakos társai a szenteknek, Pitvarivá tégyük az egeknek.

361. A 3. zsoltár dallamára : Ó, mely sokan vannak.

1. Vedd el jutalmadat Krisztus, ki magadat Megüresítéd valal Harcodnak vége lett, Minden egek felett Az Úr felmagasztala. E példán minden szent Jutalmat vár ott fent, Bár itt nem él boldogul, Mert, hogy felemeled, Mennybe meneteled Adtad erre zálogul.
2. Jobbján szent Atyádnak Tégedet imádnak A mennyország polgári; Látják dicsõséged, Mely körülvesz téged, E föld minden határi. Mi is leborulunk, Kérvén: tégy ott rólunk Szent Atyád elõtt vallást! Félelminket vedd el, Esedezéseddel Nyerj nekünk vígasztalást!
3. Hiszünk, Uram, benned, Bár el kelle menned S nem látunk testi szemmel. O, viselj a mennybõl Gondot híveidrõl, Hû pásztor, kegyelmeddel. Légy ott, hol nevedbe' Gyülekezik egybe Két, avagy három hived; Ha hozzád óhajtunk, Essék meg mirajtunk Te könyörülõ szíved.
4. Midön végezetre Eljössz l!életre Az égnek felhõiben, ülvén méltósággal Szemben a világgal Dicsõséged székiben: Szólj nekünk ily módon, Kik állunk jobbodon, Mint nyájadnak juhai: Kész hajlékim rátok Várnak, ó, birjátok, Jó Atyám áldottai!

362.

1. Ébredjél fel világ bûneidbõl, Vedd eszedbe magad a nagy bûnbõl, Melyet néked utolsó idõkrõl, Magyarázott Jézus Krisztus õ Ítéletérõl.
2. Minden írások immár bétöltek, A próféták valamit hirdettek, A szent atyák amit reménylettek, Urunk Jézus Krisztus által véghez vitettenek.
3. Nem késik már az õ e)jövése, Közel vagyon e világnak vége, Minden dolgoknak már eljövése; Krisz­tus Jézus e világra eljõ ítélnie.
4. E világnak istentelensége, Az uraknak nagy kegyetlensége, A községnek engedetlensége Jele bizony, hogy közel már Krisztus eljövése.
5. Minden rendek vagynak bátorságban, Gyö­nyörködnek csak az álnokságban ; Szeretet nincs az atyafiakban, és kevesen vannak immár, kik hisznek Krisztusban.
6. Esznek, isznak, nagy bátran lakoznak, Menny­országról de nem gondolkoznak; Elmúlandó dol~okban forgódnak; Azt sem tudják, mely órában azoktol meg­válnak.
7. Siketségre vesznek minden intést, Megvetnek már minden jó rendelést; A tanítók nem látnak épülést, Szentifásból mikor tesznek idvességes intést.
8. Adjunk hálát az Atya Istennek, Dícséretet mondjunk Szent Fiának, Véle egyetemben Szentlélek­nek: Mindörökkön és örökké a Szentháromságnak.

363.

1. Jön a harag napja lánggal, Végez majd a rossz világgal, Mondja Dávid a szent Pállal, 
2. Hogy remeg majd holt, meg élõ, hogyha jön a bûnítélõ, Minden tettet számon kérõ,
3. Rémes hangja trombitáknak, Minden hanton holtig áthat, S felriasztva trónhoz állnak
4. Természet és halál retten, hogyha kél a holt ijedten, Számot adni feleletben.
5. Írot könyvet elõadnak, minden titkok benne vannak: bûn könyve a bírság napnak
6. Már ha Bíró ül a székben, Nem maradhat bûn sötétben, Nincs kivétel büntetésben

7. Mit mondok majd, árva lélek, Pártfogónak, jaj, kit kérek, hogyha ott a ók is félnek?
8. Nagy Felség, ki úgy remegtet, S jónak ingyen ad kegyelmet: Irgalomnak kútja, ments meg!
9. Drága Jézus ne feledd el, Értem jöttél kegyelmeddel; El ne ejts a rossz sereggel!
10. Értem fáradt drága tested, Értem hordtál kínt s keresztet, Kárba munkád mégse veszhet!
11. Hû bírája bosszulásnak, Add, hogy bûnbocsátást lássak, Míg nem jõ a számadásnap.
12. Elbukott nõt feloldottál, latornak is jó szót adtál, engem is már megbíztattál.

13. Nyögve hordom annyi bûnöm, szégyenkezni meg nem szûnöm: lelked rajtam könyörüljön!
14. Mind méltatlan, amit kérek, Mégse hagyd, hogy rosszat érjek, Örök tûzben el ne égjek!
15. Majd ha minden bûnös ott áll, Baktól juhnak elválasszál, jobbkezedhez kérlek osszál!
16. S majd ha szód lesz veszte soknak, S ítélt rosszak égni fognak: végy rendjébe boldogoknak.
17. Esdekellek térden állván, porrá morzsolt szívvel árván, végnapomon jól vigyázz rám!
18. Az a könnynek lesz a napja, melyen bírószó fogadja majd a sírból felkelõket, Istenem, ne vesd el õket! Kegyes Jézus el ne hagyj, örök nyugodalmat adj! Ámen.

364. Ments meg, Uram, engem az örök haláltól...

1. Ments meg, Uram, engem az örök haláltól, Ama rettenetes napon minden bajtól! Midõn az ég és föld meg fognak indulni S eljössz a világot lángokban ítélni.
2. Reszket minden tagom, borzadok és félek, Én, e földön küzdõ szegény bûnös lélek; Ama napon engem ítéletre vonnak, Midõn az ég és föld egyben megindulnak.
3. Haragnak napja az, kínok, ínség napja, Nagy nap, mely a bûnöst gyötri, szorongatja, Midõn te, ki mindig éltél és fogsz élni, Eljössz a világot lángokban ítélni.
4. Örök nyugodalmat adj, ó, Uram, nékünk, Örök világosság fényeskedjék nékünk, Hogy trónusod körül mi udvart állhassunk, S téged, boldogítót, örökké áldhassunk.
5. Ments meg, Uram, engem az örök haláltól, Ama rettenetes napon minden bajtól, Midõn az ég és föld meg fognak indulni S eljössz a világot lángokban ítélni.
A „Libera me Domine” után, 1885

365. Jézus Krisztus mi királyunk... (A 415. dicséret dallamára : Jer, temessük el a testet.)

1. Jézus Krisztus, mi királyunk, Teremtõnk és igazságunk, Megváltónk és vidámságunk, Ki testben lakozál nálunk:
2. Honnan érdemlettük tõled, Hogy büneinket elvégyed, A szörnyü halált is szenvedd, E világot ked­vedbe vedd?
3. Pokolra értünk leszállál, Fogságból kiszabaditál, A halálból feltámadtál, Mennyben nékünk helyt fog­laltál.
4. Kérünk azért, édes Urunk, Légy szószólónk és gyámolunk, :& mikor innen kimúlunk, Adja~ szent szinedet látnunk.
5. Dicsõség légyen tenéked l Aty~dnak együtt tevéled! Áldassék a te Szentlelked, Kit nálunk hagyál helyetted!

366. Az én idõm, mint a szép nyár

Énekelhetõ a 38. zsoltár dallamára is.
Holéczy Sámuel, Psalmodia, 1818
 

1. Az én idõm, mint a szép nyár, Menten lejár, Nem meszsze tõlem a vég. Ám a lélek el nem enyész, Sõt bére lész Jó vagy jaj: pokol vagy ég.
2. Nem szükség hát veszteg ülnöm, Kell készülnöm: Égjen jól a szövétnek, Mert majd amaz öt szüzekkel, Mint ezekkel, Vélem is számot vetnek.
3. Ó, Uram, hová kell lennem, Ha kell mennem Veled, bírámmal szemben! Már ezt is alig állhatom, Ha forgatom Ezt elõre eszemben.
4. A kürtzengés máris hallik, Már hajnallik, Útban már az angyalok. Életem csak egy tenyérnyi, S számon kéri Jézusom, ha meghalok.
5. Taníts meg, Uram, hogy holtom S rövid voltom Soha el ne felejtsem, És a jövendõ életet, Ítéletet Szívembõl ki ne ejtsem.
6. Lelkem, mondj le hát e testrõl, Jóra restrõl; Egy úton ezzel futnál? Kérlek, vedd ezt jól szívedre: E vér vedre Majd eltörik egy kútnál.
7. Segíts ezt megfeszítenem, Ó, Istenem! Magam nem bírok véle, Mert ha ma megöldöklöttem, Ura lettem: Holnap felkél új mérge.
8. Uram, ha arra kell mennem, Hogy kell lennem Tanúnak a hit mellett: Láttass nyílt eget lelkemmel, Így testemmel Ám ne légyen kímélet.
9. Mindebbõl észbe vehetem: Harc életem, Sok ellenségim vernek, Lelkem sok ütközet vérzi, Ki nem érzi Vágtát ennyi fegyvernek?
10. Idõm kevés, de sok a baj, Három a jaj, Ki ne kívánná végét? Boldog, aki pályát futott, Célra jutott S megtartotta hûségét.
11. Kezem én is feléd nyújtom, Szabadítóm, Jézusom, hozzád tartok! Bízzál, lelkem, nem süllyedsz itt, Kormány a hit, Várnak már a révpartok.
Szõnyi Benjámin, 1762

367. Emeljük Jézushoz szemünk

Bernouilli F.
 
1. Emeljük Jézushoz szemünk, Jön már királyi gyõztesünk, Mennybõl leszáll s együtt leszünk. Lelkünk vigyázni meg ne szünjön, Felséges várástól feszüljön, Az álmot ûzd el, készen állj, Krisztusnép, jön, jön a Király!
2. Azt mondta Jézus: Idelenn Új próba és új küzdelem A hívõk sorsa szüntelen. Azért ne csüggedjünk, ne féljünk, :/: Az út rövid, végére érünk. Az álmot ûzd el, készen állj, Krisztus-nép, jön, jön a Király!
3. Éneklünk és a perc szalad, A nap, mely nesztelen halad, Az öröklét felé mutat. De míg hangunk majd zengve szárnyal :/: Hozsánnás angyal-kar szavával, Az álmot ûzd el, készen állj, Krisztus-nép, jön, jön a Király!
4. Ó, kérünk, Jézus, jó Urunk, Te szabd meg életünk, utunk: Hány éjszakánk lesz s hány napunk. Bölcs szívedbõl töltsd meg szívünket. :/: Te ismered jól kis hitünket: Küldj, küldj szent sóvárgást nekünk, Hogy majd ha jössz, készen legyünk.
Jordan Sámson
F.: Áprily Lajos

368. Jövel, Szentlélek Isten

Középkori latin dallamból, Debrecen, 1774
 

1. Jövel, Szentlélek Isten, Tarts meg minket Igédben, Ne légyünk setétségben: Maradjunk igaz hitben.
2. Szenteld meg mi szívünket, Világosítsd elménket, Hogy érthessük Igédet, Mi édes Mesterünket.
3. Adj isteni félelmet És bizonyos értelmet; Igéddel taníts minket, Gerjeszd fel mi szívünket.
4. Vigasztald meg elménket; Mindenben segíts minket; Öregbítsed hitünket, Távoztassad bûnünket.
5. Hogy téged az Atyával És az õ szent Fiával Dicsérhessünk mindnyájan A fényes mennyországban.
Szegedi Kis István, 1505-1572

369. Jövel, Szentlélek Úr Isten

Debrecen, 1774
 

1. Jövel, Szentlélek Úr Isten, Lelkünknek vigassága, Szívünknek bátorsága, Adjad minden híveidnek Te szent ajándékodat; Jövel, vigasztaló Szentlélek Isten!
2. Jövel megnyomorultaknak Nemes vigasztalója, Árváknak édes Atyja! Töltsd bé siralmas szívünket Mennyei nagy örömmel. Jövel, mi lelkünknek Édes vendége!
3. Távoztasd el mi lelkünknek Hitetlen sötétségét; Világosíts meg minket, Hogy az Istennek igéjét Hallhassuk és érthessük! Jövel és taníts meg Az igaz hitre.
4. Jövel, gerjeszd fel szívünkben Szent szerelmednek tüzét, Rontsd el a gyûlölséget, Hogy mi egyesek lehessünk Isteni szerelmedben: Jövel, mi lelkünknek Nagy vigassága!
5. Te vagy bizony örök Isten, Ki Atyától s Fiútól Mindörökké származol. Te vagy mi urunk Krisztusnak Áldott, szent ígérete: Te vagy mi lelkünknek Megszentelõje.
6. Te vagy, ki a prófétáknak Általa régen szóltál, Krisztust nekünk ígéréd; Te a szent apostoloknak Szívüket bátorítád; Te vagy erõssége Minden szenteknek.
7. Te vagy a nagy Úr Istennek Mennyei ajándéka, Igazságnak mestere. Taníts minket a Krisztusnak Igaz ismeretire! Te vagy mi lelkünknek Bölcs tanítója.
8. Világosítsd meg elménket, Hogy hihessük a Krisztust Egy idvességnek lenni, És az áldott Atya Istent Kegyes atyánknak lenni; Téged ismerhessünk Vigasztalónknak.
9. Adjad szent ajándékodat, Bátorítsad lelkünket, Hogy vallhassuk a Krisztust! Adjad, hogy mi meggyõzhessük Az ördög csalárdságát! Te vagy mi biztatónk, Minden oltalmunk.
10. Biztasd félelmes szívünket, Hogy kétségbe ne essünk Halálunknak idején, De nagy bátorsággal, vígan E világból kimúljunk! Jövel, vigasztaló Szentlélek Isten!
Batizi András, †1546 után

";

include "show.php";

?>