390-399. énekek

Erõs vár a mi Istenünk!
Bourgeois L.,  Genf, 1551
 

1. Az Isten a mi reménységünk, Midõn reánk tör ellenségünk, Minden háborúságinkban Megtart erõs hatalmában. Azért a mi szívünk nem félne, Ha az egész föld megrendülne, És a hegyek a tengernek Közepibe bedûlnének.
2. Ha a tenger szörnyen zúgna is, Minden víz felzavarodnék is, És ha a sebes szélvésszel A hegyek hányatnak széjjel: A szép folyóvíz mindazáltal :/: Az õ szép tiszta folyásával Az Istennek szent városát, Megvigasztalná hajlékát: 
3. Mert közepén lakik az Isten, Azértan romlása nem lészen; Semmi ínségbe nem ejti, Az Isten jókor megmenti. A pogány népek dúlnak-fúlnak, :/: Nagy sok országok feltámadnak, De az õ haragos szava Mind e földet elolvasztja. 
4. De az Isten minden idõben Mivelünk vagyon ínségünkben; Jákób Istene oltalmunk, A Zebaóth erõs várunk! Jertek, lássátok e nagy Úrnak, :/: Csuda dolgait hatalmának, Ki mind e föld kerekségét, Elpusztítja ékességét! 
5. E földön széjjel nagy hadakat, Õ megcsendesít háborúkat, Ívet, kopjákat megrontat, Társzekereket felgyújtat, Így szólván: mindnyájan halljátok, :/: Hogy erõs Istenetek vagyok, És hogy birodalmam vagyon Minden népen e világon! 
Marot K., 1496–1544

391.

1. Vedd el, Úr Isten, rólunk haragodat, És a te kemény, véres ostorodat; Nagy bûneinkért mireánk ne ontsad Bosszúállásodat.
2. Ha bûnünk szerint kezdünk mi fizetni, ftéletedet nem állhatja senki, Mint e világnak elsõ veszedelmi Nékünk megjelenti.
3. Mire mireánk gerjedez haragod, Ó, mi szent Atyánk, rajtunk nagy csapásod? Kik nem különbek vagyunk, mint árnyékok, Rothadandó porok. 
4. Megfertöztettünk atyáink vétkével és gyarló lelkünk-testünk sok sebével; Mi romlásunkat, nagy veszedelmünket Nézd kegyelmes szemmel.
5. Adjad minékünk a te Szentlelkedet: Ismerhessük meg mi Közbenjárónkat, Mert megismertük mi gonoszságinkat: Vedd el haragodat.
6. Ne hagyd elveszni ilyen nagy munkáját, Ne hagyd hiába az õ szent halálát, A mi Urunknak keserves nagy kínját, Az ö áldozatját.
7. Végye el rólunk a mi bÜDeinket, & mosogassa vérével vétkünket Û, ki Atyjával és a Szentlélekkel Bizony örök Isten. 

392. Az egyháznak a Jézus a fundámentoma

Wesley S.S., 1810-1876
 

1. Az egyháznak a Jézus a fundámentoma, A szent Igére épült fel lelki temploma. Leszállt a mennybõl hívni és eljegyezni õt, Megváltva drága vérén a váltságban hivõt.
2. Kihívott minden népbõl egy lelki népet itt, Kit egy Úr, egy keresztség és egy hit egyesít. Csak egy nevet magasztal, csak egy cél vonja õt, És egy terített asztal ád néki új erõt.
3. A világ fejedelme feltámad ellene, Vagy hamis tudománytól gyaláztatik neve, S míg egykor felderül majd az Úrnak hajnala, Csak virrasztói kérdik: „Meddig az éjszaka?”
4. Sok bajban, küzdelemben meghajszolt, megvetett, De szent megújulásért És békéért eped, Míg látomása egykor dicsõn teljesül S a gyõzelmes egyház Urával egyesül.
5. A három-egy Istennel már itt a földön egy S az üdvözült sereggel egy nép és egy sereg. Ó, mily áldott reménység: ha itt idõnk lejár, Te boldog szenteiddel fenn Nálad béke vár!
Stone J. Samuel, 1839-1900
F.: Vargha Gyuláné

393. Ne csüggedj el...

1. Ne csüggedj el, kicsiny sereg, Ha rád zúdul vad ellened, Hogy végképp öszszetörjön; Bár elpusztításodra tör, Gond, kételkedés mit gyötör? Nem lesz ez így örökkön! Bízzál: ügyed az Istené, Népét õ el nem ejtené: Õ áll majd boszszút érted; Õ állít Gedeont melléd, Általa harcodban megvéd, Szent igéjét és téged.
2. Él az Úr, áll ígérete: Ördög s világ minden csele Megszégyenül mirajtunk! :/: Vélünk az Úr, mi õvele, Végtelen az õ ereje: Gyõzelmet kell aratnunk. Krisztusunk, segélj, el ne hagyj, :/: Pártfogónk végig te maradj: Oltalmazz neved által, Hogy mint hû nyájad, teneked Zenghessünk dicséreteket Víg, boldog hál'adással!
Altenburg Mihály, 1584-1640
F.: Csomasz Tóth Kálmán

394. Térj magadhoz, drága Sion

Luttenberger Tihanyi Ágost, 1890
 

1. Térj magadhoz, drága Sion, Van még néked Istened, Ki atyádként felkaroljon, Szívét oszsza meg veled! Azt bünteti, kit szeret, Másképp õ nem is tehet: Sion, ezt hát jól gondold meg, Szabj határt bús gyötrelmednek. 1.
2. Hullámok ha rémítenek Mérhetetlen víz felett, :/: S a habok közt szíved remeg, Hogy sírod is ott leled; Ha aludni látod õt, Ki reményed és erõd: Sion, soha ne feledd el: Õ megvívhat tengerekkel!
3. Bár hegy, halmok rengenének, Miket égi kéz emelt, :/: S indulása a nagy égnek Végromlásra adna jelt: Ezt látva is el ne hidd, Hogy ez a perc elveszít; Sion, addig meg nem dõlhetsz, Míg oltalmad Istentõl lesz!
4. Bár könnyûid omlanának Gyöngyökül a tengerbe, :/: És elhalván hangja szádnak, Csak pihegnél, mint gerle, Bár vér volna bíborod S kõ megszánná nyomorod: Sion, ne félj a gonosztól, Baj nem ér, míg Benne bízol!
5. Bár hordozzad zsarnok láncát, Érjen kínos rabhalál, :/: Ha hitedet el nem játszád, Utad égbe nyitva áll. Örvendj mindig és vigadj, Emlékezz, ki népe vagy! Sion, nincs több Isten egynél, Benne hát ne kételkedjél!
6. Ó, ne csüggedj, ím, az estnek Már leszállnak árnyai, :/: Kihez ajkid oly hõn esdnek, Halld: Atyádnak hangja hí. Õ gyalázat, kín helyett Néked jobbján ad helyet; Sion, a menny lesz te részed, Föld gyötrelmét hát ne nézzed!
7. Végsõ áldást mondj hazádra, Mely távolról int feléd, :/: Égi honnak a határa Van már hozzád közelébb. Édes érzés mért fog el, Melytõl olvad szív, kebel? Sion, minden másképp lesz ott, El fog tûnni nagy sírásod.
8. Angyalok, ti fényes lelkek, Zengjetek víg éneket, :/: Mert már biztos révbe tért meg, Kit bús szélvész hányt-vetett! Már meggyõzte a halált, Istenéhez égbe szállt: Sion, onnnan számkivetni Nem fog téged soha senki!
Pauli Joachim (1636-1708) vigasztaló éneke után
F.: Jeszenszky Károly, 1890

395. Isten szívén megpihenve

Basel, 1745 (Herrnhag, 1735)
 

1. Isten szívén megpihenve Forrjon szívünk egybe hát, Hitünk karja úgy ölelje Édes Megváltónkat át! Õ fejünk, mi néki tagja, Õ a fény, mi színei; Mi cselédek, õ a gazda, Õ miénk, övéi mi.
2. Szeretetben összeforrva, Egy közös test tagjai, :/: Tudjuk egymásért harcolva, Ha kell, vérünk ontani. Úgy szerette földi nyáját S halt meg értünk jó Urunk; Fájna néki, látva minket, Hogy szeretni nem tudunk.
3. Nevelj minket egyességre, Mint Atyáddal egy te vagy, :/: Míg eggyé lesz benned végre Minden szív az ég alatt; Míg Szentlelked tiszta fénye Lesz csak fényünk és napunk, S a világ meglátja végre, Hogy tanítványid vagyunk.
Zinzendorf M.L. 1700-1760; F.: Thaly Lóránt

396. Ébredj, bizonyságtévõ Lélek!

Halle, 1704 (1690)
 

1. Ébredj, bizonyságtévõ Lélek! A várfalakra õrök álljanak, Kik bátran szólnak harcra készek, Ha éj borul le, vagy ha kél a nap. Hívásuk zengjen meszsze szerteszét, Az Úrhoz gyûjtve népek seregét! s
2. Ó, bárha lángod fellobogna S ébredne föl sok nemzet fényinél :/: Ó, bár sok szolga, sarlót fogva, Aratna, mígnem leborul az éj! Urunk, e roppant, ért vetésre nézz: A munka sok, a munkás oly kevés!
3. Küldd útra hírnökid csapatját, És adj erõt onnan felül nekik, :/: Hogy veszni a pogányt se hagyják, És szerteûzzék Sátán seregit. Országod jöjjön el minél elébb, Hirdetve szent neved dicséretét!
Bogatzky Károly H., 1690-1774
F.: Vargha Gyuláné

397. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed

Walch J., 1876
 

1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bûnben veszni el. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!
2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bûnöket; Nincs kitõl hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!
3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!
4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük gyõzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!
5. Õ visszajön, Sion, elõbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív elõtt. Egy lélekért se érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Õt. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!
Thomson A. Mária, 1870
F.: Csomasz Tóth Kálmán

398. Úr lesz a Jézus mindenütt

Hatton J., 1793
 

1. Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a meszsze tengerig, Hol a hold nem fogy s nem telik.
2. Õneki mondjunk hõ imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen szent neve, Minden napon dicsérete.
3. Országok, népek és nyelvek, Õ dicsõségét zengjétek, Gyermekek hangja hirdesse: Áldott a Jézus szent neve!
4. Õ királysága bõ áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott megnyugszanak, Ínségesek megáldatnak.
5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének zengjen fenn, S mind e föld mondja rá: Ámen.
Watts Izsák, 1713
F.: Csomasz Tóth Kálmán

399.

1. Imhol vagyok, édes Uram, Istenem, Kész vagyok mindenben néked engednem, Szent nevedért szörnyû halált szenvednem. Csak az igaz hitben ne hagyj tõled elesnem!
2. Oda megyek, ahova parancsolod, :/: Akár tûzre, akár vízre akarod, Vagy fegyverre, tömlöcre te kivánod: Legyen, Uram Isten, valamint te akarod I
3. A halálra imhol viszem fejemet, :/: Nem szánom én kibocsátni lelkemet, A Krisztusért kiontatni véremet: Ezzel megmutatnom az én igaz hitemet.
4. Én elhagyom már e földi házamat, :j: Nem szánom az én édes magzatimat, Se nem szánom jámbor házas társamat, f:n atyámfiait, sok j6mbor bar6tomat.
5. Semmi nékem itt e földön lakásom; :/: Ha senkiMI nem volna is b6ntásom: Mennyorsz6gra vagyon nagy kfváns6gom, Mert ott vagyon. nékem maradandó v6ro­som.
6. Egy keveset most ha én itt tfirendek, :/: A Krisz­tusért ha valamit szenvedek: Nagy bõséges jutalmat tõle vészek, Örök dicsõségben véle mert együtt lészek.
7. Erõsb leszek mind eszéles világn61, :/: Gyorsabb leszek vadakn61, madaraknál, Fényesb leszek én a fényes szép napn61, Dr6galátosb lészek minden szép smranynál.
8. Halálból mert megyek örök életre, :/: Kárhozat­ból az örök idvességre, Gyalázatból az örök dicsõségre, & kesernségb61 angyali nagy örömre.
9. Nézz reám én Istenem, szent szemeddel, :/: Hogy türhessek mindent nagy békességgel, & lehessek azoK­hoz szeretettel, Akik Mborgatnak, megölnek fegyve­rükkel.
10. Én elmegyek Atyámhoz, Istenemhez, /: f:n lel­kemnek megváltó Mesteréhez; Mennyországban valóörökségemhez, & a vígasztaló Szentlélek Úr Istenhez.
11. Istennek ez oly nemes ajándéka: :/: Hogy a bn­nösöket 6 nem útálja, De nagy szeretettel hozzá fo­gadja, Az õ szent országát Krisztusért nékik adja.
12. Fordltsd hozzám, szent Atyám~ szemeid~t, :/: Bocsássad el mennybõl te Szentlelkedet, És tartsad meg mindvégig te hived et, Hogy a világ elött vallhas­salak tégedet.
13. Én kivallom a te igazsáv,odat, :/: Mindeneknek szent irgalmasságodat; AdjadIíeKem a te szent malasz­todat, Es bátorltsad meg ilyen szegény szolgádat I
14. Semmit nem gondolok az én klnommal, :/: Semminémû testem-szakadásával, Nem gondolok nagy szörnyû halálommal, Mert majd együtt lészek meg­váltó Krisztusommal.
15. Jöjj el immár, ó én édes orvosoml :/: Jöjj el, megváltó szép Jézus Krisztusom I Jöjj el, megnyug­tatóm, édes Megváltóm: Testemet-lelkemet te kezedbe ajánlom I

";

include "show.php";

?>