410. Csak vándorút az életem
Genf, 1562
1. Csak vándorút az életem, Míg majd hazámba érkezem, Szent Jeruzsálem városába, Mit fönn az Isten készített, Szövetségvérre épített, Hol ajkam majd csak õt imádja; Csak vándorút az életem, Míg majd hazám elérhetem.
2. Árván megyek az élten át, Nem ismer itt a vak világ; Ott várnak rám a hû testvérek; Ott vár az égi szent sereg; :/: Ujjongva szolgálok neked, És örökké csak érted égek; Ó, Megváltóm, jövel, siess, Szívem csak tégedet keres.
Lampe Fr. A., 1683-1720
F.: Vargha Gyuláné
411. A 256. dicséret dallamára : Irgalmazz Úr Isten.
1. Nem sokáig tart már földi bujdosásom, Atyám hajlékában lesz örök lakásom; A megfáradottnak jó lesz ott pihenni, Küzdelmei után nyugalomra lelni.
2. Repülj hát én lelkem, repülj bontott szárnnyal: Vár az örökélet a nagy boldogsággal; Nincsen elegyítve az szomorúsággal, Zeng az örömének angyalok karával.
3. Szerelmes Jézusom, egeknek Királya I Majd ha fit éltemnek utolsó órája, Nyugtassad békében a sírban testemet, Irgalmadból add meg várt üdvösségemet I
412.
1. Porok vagyunk, porrá lészünk. E világtól búcsút vészünk. Mint az árnyék, elenyészünk.
2. Itt nincsen semmi állandó, Minden változó, múlandó, Rövid életü, s halandó.
3. Emberek, tapasztalj átok : Egyaránt tartozik rátok A paradicsomi átok.
4. Annyi nyugvó helyet adnak Neked is, mint portársadnak, Ha szemeid elszunnyadnak.
5. A holtak csendes kertjében Melletted alszik békében, Kit gyülöltél életében.
6. Lelkem, ne bizz emberekben, A földi fejedelmekben: Nincsen segítség ezekben.
7. El kell múlni a porresznek; Ha kimegy lelkünk, enyésznek: Szándékink mind semmik lésznek.
8. fgy hát múlandó mindenem, Amivel,birok, csak te nem, Mert örökké élsz, Istenem.
9. Te vagy lelkem bizodalma, Szivem örök nyugodalma, Hitemnek boldog jutalma.
10. Ha ostromol a test és vér, Szegény lelkem csak hozzád tér, Uram, kegyelmet tõled kér.
11. Ha reám kereszt tétetett, Ha megúnom az életet: Viaasztalsz, örök szeretet.
12. Ifa sajtolgat a szegénység: Hozzád vezet a reményséll, Édes Atya, nagy Istenség.
13. Ha rettent nalálfélelem: &Ies Jézus, te légy velem; Megtartó kezed ölelem.
14. Erõsitsd gyenge hitemet, Halálos küzdéseimet, Segitsd, idvezitsd lelkemet.
15. Nyugodt lesz igy porba szállnom, Végsõ szómmal ezt kiáltom: Jõvel, Ur Jézus, Megváltóm!
413. A 42. zsoltár dallamára: Mint a szép híves patakra.
1. Menj el a te nyugalmadba, Boldog lélek, követünk; :/: Hogy a kivánt nyugalomba' Részt vehessünk, sietünk. Készíts, Uram, e jóra, hogy midõn amaz óra eljõ, örömmel mehessünk Hozzád, Jobbodra ülhessünk.
414. A 220. dicséret dallamára : Bocsásd meg, Úr Isten.
1. Megszabadultam már én a testi haláltól, És megmenekedtem minden nyavalyáimtól, Büntõl, a haláltól, e csalárd világtól, Az örök kárhozattól.
2. Lelkemet ajánlom a hatalmas Istennek, És testemet hagyom õ anyjának, a földnek; Ez világot pedig az én - feleimnek, Es a benne élõknekl
3. A testi halálból megyek örök életre, És megmondhatatlan örömre, dicsõségre, Kit kezdettõl fogva a Krisztus megszerzett Az õ benne bízóknak.
4. Nincsen már hatalma én rajtam az ördögnek, E csalárd világnak, sem a kegyetlen bûnnek, Mert Krisztus elrontá ezeknek hatalmát Az õ szent halálával.
5. Az Atya Istennek vagyok én szerelmében, Az õ szent Fiának kedvében, kegyelmében: Részessé tett engem minden örökében, Az örök dicsõségben.
6. Dicsõség tenéked, örök Atya Úr Isten, És tisztesség néked, megváltó Fiú Isten: Teljes Szentháromság egy bizony Istenség Az örök dicsõségben!
415. Jer, temessük el a testet
Debreceni halottas könyvbõl
1. Jer, temessük el a testet, Melyrõl kétségünk nem lehet, Hogy az ítéletnek napján Fel fog támadni igazán.
2. Porból való eredete, Azért porrá kell lennie, De majd feltámad a sírból, Mihelyt az Úrnak szava szól.
3. Az õ lelke örökké él A más világon Istennél, Ki szent Fiának általa Õt a bûntõl megváltotta.
4. Lelke csendességben nyugszik, Teste a földben aluszik, Honnan ítélet napjára Feltámad nagy vigasságra.
5. Itt volt õ nagy félelemben, De ott lészen csendességben, Örökkévaló örömben És hatalmas fényességben.
6. Jer, hagyjuk itt õt aludni, Krisztus Jézusban nyugodni, És mi szüntelen vigyázzunk, Mert nékünk is meg kell halnunk.
7. Erre Krisztus adjon erõt, Ki vérével minket kivett A veszedelmes pokolból És kínból, örök halálból.
8. Õ mitõlünk dicsértessék, Örökké magasztaltassék Egyetemben az Atyával És Szentlélek Úr Istennel.
Reformáció elõtti latin énekbõl, Várad, 1566
F.: Huszár Gál (?)
416. Krisztus, én életemnek Te vagy reménysége
XIX. század eleji kéziratból
1. Krisztus, én életemnek Te vagy reménysége, Szegény bûnös lelkemnek Örök üdvössége. Lészek hát én csendességben, Bár a halál fúlánkjával rettentsen.
2. Bátran éltem letészem, Mert jutalmát vészem, :/: Elkészítve már nékem Királyi szent székem. Lészek hát én csendességben, Bár a halál fúlánkjával rettentsen.
3. Megyek hát én örömmel Sion királyához; :/: Ó, Jézusom, vezess el Égi szent Atyádhoz! Örvendj, szívem, repess, lelkem! Mert léssz mennyben angyali dicsõségben!
Egy 1820 körüli kéziratból
417. A 42. zsoltár dallamára: Mint a szép híves patakra.
1. Gyarló testünk porrá lészen, Mivel porból vétetett. :/: A halál vár kit-kit készen. Mert halálra született. A bennünk levõ bilnért Ezzel fizetjük a bért: Minden nap. sõt minden óra Emlékeztet koporsóra.
2. Sírva jöttünk e világra. Sirás közt költözünk el. :/: De ha jutunk boldogságra. Semmit se vesztettünk el. Bár panasz tölti szánkat. Mig megfut juk pályánkat. Bár e földön csak bujdosunk: Lesz mennyben örök városunk.
3. Hadd menjen hát kiköltözött Lelkünk jobb hazájába. :/: Testünk a halottak között Hadd ny~odjék sirjába': Nem alszik el örökre, Még boldogabb idõkre Tartatik a sir fenekén, Biztatásl innen veszek én.
4. Eljön egykor amaz óra, Melyben a gyász sirhalmok :/: Megnyílnak trombitaszóra S elvész minden hatalmok. Akkor majd lelkünk. testünk Elveszi. mit kerestünk; Szemünk téged is meglát ott. Kit most innen elbocsátott.
418. A 28. zsoltár dallamára: Hozzád kiáltok, kegyes Uram.
1. Uram, majd egyszer feltámadnak, Kik a sírhalmokban szunnyadmik, Áldott kezed tágas tért nyitott, Hol a sírdomb húzott kárpitot, Jõ majd a boldog kikelet, Elüzi a hosszú telet.
2. Boldog, aki nyugszik sirjában A Megváltó szent oltalmában ; Bár rágja testét féregsereg, A rög közt is élte szendereg; S jõ majd a boldog kikelet: A Góel áll sírja felett.
3. Áldott légy hát, holtak országa, Az Istennek nagy majorsága ; Megfogjuk azt élõ hitünkkel, HO!IT a halálban nem veszünk el: Jõ majd a boldog kikelet, Ha kinyugosszuk a telet.
4. Jézus, ki isteni erõvel Megvlvtál a gyász temetõvel, S feltámadtaknak vagy zsengéje, Kössön hozzád szád szent igéje; Téged követvén, úgy éljünk, Hogy sirunktói mi se féljünk.
419.
1. Már elmégyek az örömbe, Paradicsomnak kertébe. Lészek Istennek kedvébe:
2. Immáron bételjesedék, Mit éltemben sokszor hallék: Hogy még halálnak fizetnék.
3. Keresztyén hitnek jutalmát, Már elvészem diadalmát: Az életnek koronáját.
4. Lelkem Ábrahám keblében, Testem is nyugszik a földben, De vagyok oly reménységben:
5. Onnét hogy még feltámadok, Krisztus Jézussal vigadok; Azért lelkemnek igy szólok:
6. Siess a boldog városba, Aholott bé vagyok irva: A mennyeknek országába.
7. Drága szép lakó városunk, Hol Istennel együtt lakunk; Knsztus is örökös társunk.
8. E városnak boldogságát, Tündöklését, gazdagságát, Szent Irás mondja mivoltát.
9. Abban, úgymond, nem szükséges Napfény, s hold nem kellemetes: lsten benne fényességes.
10. Keserûség, sem irigység, Nincs ott sántaság, betegség, Nincsen ott nyomorult vénség.
11. De mindnyájan feltámadván, Uszünk erõs állapotban Krisztus itéleti után.
12. Ott nincs továbbá kevélység, Nem uralkodik az éhség: Szeretet lesz az elégség.
13. Uszünk híveI{ egy seregben, Mind egyenlõ dicsõségben, Szent Pál mondja levelében.
14. Gerjedez együtt szerelmünk, Istenünkhöz tiszteletünk; Arról el nem feledkezünk.
15. Az angyalok, pátriárkák, Apostolok és próféták: Megismernek atyánk s anyánk.
16. De még nagyobbnak mondatik, Hogy Isten velünk lakozik, Kinek dicsõség adassék!
";
include "show.php";
?>