420-429. énekek

1. Életemnek végsõ napját, Minthogy már elértem óráját. Testem leteszi bûnének zsoldját. Bátran megvívja halálbaját.
2. Lelkem érzi, hogy testemtõl, Meg kell válnia ez élettõl, Tudja: búcsút vészen földiektõl, Mert igy van rendelve Istentõl.
3. Azért dolgát õ is bilza Istenre, ki magához hivja; Elhitte, ho(O' Krisztus õt nem hagyja, E harcban segedelmét nyújtja.
4. Támadjon fel bár a Sátán, De nincs hatalom botja vállán; Nem örülhet soha lelkem kárán: Megváltott vagyok Krisztus árán.
5. Isten ellen hogy bünt tettem, Ezért akkor perel­jen velem. Tudom: fortélya nem árt ellenem, Mert részes velem a kegyelem.
6. Igyekezzék érdememtõl, Eltiltani Idvezítõmtöl, Ki-fogni a hívek számok közül: Isten már nem ád ki kezébõl.
7. Ennyi ellenségim között Krisztus, ki magának gyûrüzött Nem há~y, mert jó reménységet szer zött, Kit nálam mindeddig megõrzött.
8. Édes Jézus, segedelmem I Kérlek, már légy jelen mellettem, Pályafutásom ha elvégeztem, Letett jutalmát add meg nekem I
9. Angyali tábor ne késsék, Kik lelkem hozzád felkísérjék, Abrahámnak kebelébe vigyék, Hol Lázárral együtt nyúgodjék.
10. Feltámadás felõl hitem, Vagyon állhatatos értelmem, Jó bizodalom, reménység engem Táplál, mert kész életre mentem.
11. Ha porrá változik testem, De hiszem, hogy én Idvezítõm Ezen testben szemeimmel nézem, Mikor eljõ, mint én ftélõm.
12. Nem lesz nekem félelmemre, Ha mondatik. hogy ítéletre, Keljetek fel, holtak, számvetésre, Mert eljött Bíró fizetésre.
13. Bátran a trombita szóra, Angyaloktól fúval­lására Feltámad testem, mert vígasságra, Mennybe vitetik boldogságra.
14. Áldott Jézus, vé&sÕ szómat, Halljad, elégeid meg harcomat, Terjeszd kl lelkemnek szent markodat, Részeltesd velem országodat!
15. Hol színrõl-színre Atyánkkal, Ezt kiáltsam boldog juhokkal: Dícsértessél, Atyám, szent Fiaddal, Szent, szent, szent légy ajándékoddall

421. Tudom, az én Megváltóm él

Stebbins C.G. után
 

1. Tudom, az én Megváltóm él, Hajléka készen vár reám, Már int felém, és gyermekének Koronát ád a harc után. Bár a világ gúnyol, nevet, Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.
2. Jézus nevében bízom én, Õ törli el sok bûnömet, Jézus ajkáról hallom én: Ó, jöjj haza, vár Mestered. Bár a világ gúnyol, nevet, :/: Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.
3. Elõttem, ó, az oly csodás, Hogy értem szállt a földre le, Hogy érettem is szenvedett, Én bûnömért is véreze. Bár a világ gúnyol, nevet, :/: Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.
4. Tudom, hamar jõ Mesterem, Az óra fut, a nap közel, Elõtte állok csakhamar, Édes Jézus, jövel, jövel! Bár a világ gúnyol, nevet, :/: Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.
Sankey Ira D., 1870-1908 a Jób 19,25 alapján
F.: Nyáry Pál

422. Hadd menjek, Istenem, Mindig feléd

Mason Lowell, 1856

1. Hadd menjek, Istenem, Mindig feléd, Fájdalmak útjain Mindig feléd. Ó, sok keresztje van, De ez az én utam, Mert hozzád visz, Uram, Mindig feléd.
2. Ha este száll reám S csöndes helyen Álomra hajtanám Fáradt fejem: Nem lesz hol nyughatom, Kõ lesz a vánkosom, De álomszárnyakon Szállok feléd.
3. Szívemtõl trónodig - Mily szent csoda - Mennyei grádicsok Fényes sora, A szent angyalsereg Mind nékem integet; Ó, Uram, hadd megyek Én is feléd!
4. Álomlátás után Hajnal ha kél, Kínos kõvánkosom Megáldom én. Templommá szentelem, Hogy fájdalmas szívem, Uram, hozzád vigyem, Mindig feléd!
5. Csillagvilágokat Elhagyva már, Elfáradt lelkem is Hazatalál. Hozzád ha eljutok, Lábadhoz roskadok: Ottan megnyugodhatok Örökre én!
Adams F. Sára, 1841
az 1Móz 28,10-22 alapján.
F.: Benkõ István

423. A 485. dicséret dallamll.ra: Jézus Krisztus, szép fényes hajnal.

1. Akik bíznak az Úr Istenben, El nem vesznek életükben: Megtartatnak kegyelemben.
2. Az Istennek szent beszédében, Kik maradnak szerzésében, Hitük által idvességben:
3. Ezek lésznek nagy erõsségben, Mint egy kõszál, keménységben: Megtartatnak kegyelemben.
4. Sokszor esneK kisértésekben, De 6k el nem vesznek ebben: Megmaradnak igaz hitben.
5. Akik pedig hitetlenségben élnek és nagy kevélységben: Mind elvesznek azok ebben,
6. De a hivek nagy békességben, Lésznek örök dicsõségben: Hitük által idvességben.

424. A 32. zsoltár dallamára: Ó, mely boldog az oly ember éltébe',

1. Ó, mely boldog az oly ember éltében, Akit az Isten bévett kegyelmélben, Sok vétkeirõl elfeledkezett, Bûnös fejének megkegyelmezett, Boldog az s lehet teljes bizodalma, Kinek a Krisztus paizsa s oltalma, Mert nem árt annak a bûn s a halál, Ámbár a törvény ellene fennáll.
2. A törvény súlyát hogy kezdém vizsgálni, Erlím mivoltát azon megpróbálni, Azonnal lelkem, jaj, el­rémüle, Testem és vérem bennem elhüle. Mert tudom nyilván, mely nagy gyarlóságom, Ó, mely számtalan bûnöm s adósságom; Ha törvénr, szerint bán az Úr velem, Soha nem fordul napra éjjelem.
3. De hogy szívemet emelém végtére Az én Uramnak elégtételére, érdemét hittel hozzám kapcsoltam, Legottan lelkemben megújultam. Mert igazsága reám kiterjedett, Melyért a nagy Úr nékem megengedett, A törvény átkát rólam elvévé, Nagy kegyelmének tõn részesévé.
4. Hát benned vagyon minden bizodalmam, Ó, áldott Jézus, paizsom s oltalmam, Tudom, vétkeim sokak és nagyok, Magamban féreg, por, hamu vagyok. De te kedves vagy, Uram, az Istennél, ~rdemed drá­gább elõtte mindennél, Ha igazságod pártomat fogja, Soha nem lészek a halál foglya.
5. Azért hitemmel tehozzád elmégyek, Nem hogy érette bért kívánjak s végyek, Mert tudom: Istennek ajándéka, Hát szívemnek ez teljes szándéka, Hogy érdemedet eUogadjam ezzel, Mint drága jóra kinyújta­tott kézzel, & megmutassa együgyûségem, Hogy ben­ned légyen én reménységem.
6. De mivel gyarló szolgád e hûségben, Te, ki lakozol odafent az égben, Küldd el lelkedet, hogy vezéreljen, Tanítson: hozzád mennem mint kelljen. Ó, ne hagyj Uram, ne hagyj el engemet, Oltalmazd hiven én gyarló fejemet, Hogy holtom után hozzád mehessek, Az igazak közt bõ részt vehessek.

425. Ó, Ábrahám Ura, Hadd áldjuk szent neved

Jiddis dallam, 1770.
 

1. Ó, Ábrahám Ura, Hadd áldjuk szent neved, Mert mindenható vagy és örök szeretet. Nagy Isten a neved, Ezt vallja föld és ég, Csak téged illet tisztelet és dicsõség.
2. Ó, Ábrahám Ura, Ím, hallom szent szavad; Csak azt az üdvöt keresem, mit kezed ad. A múló földi jót És vágyát elhagyom, S õt választom, ki õrizõm és pásztorom.
3. Ó, Ábrahám Ura, Szent kegyelmed nekem Az én örömöm, utamon ez vezessen. Te barátod lettem, Én Istenem te vagy: Tarts meg a Jézus véréért és üdvöt adj!
4. Megesküvél, Uram, És igédben bízom, Hogy égbe viszed gyermeked sasszárnyakon. Meglátom Jézusom És áldom hatalmát, Szent kegyelmének éneklek halleluját.
Olivers Tamás, 1725-1799
F.: id. Victor János

426. Már keresztem vállra vettem

Walesi népénekdallam
 

1. Már keresztem vállra vettem S érted mindent elhagyok. Mindenem vagy, árva lettem, Honjavesztett szív vagyok. Vágyat, célt a múltnak adtam, Nincs már bennem vak remény, Mégis gazdag úr maradtam: Isten és a menny enyém.
2. Ember bánthat és zavarhat: Szíved áldott menedék; :/: Sorsom próbál és sanyargat: Édes csenddel vár az ég. Nincsen búm, mely könnyet adjon, Míg szerelmed van velem, Nincs öröm, mely elragadjon, Hogyha nem benned lelem.
3. Lelkem, teljes üdv a részed, Hagyd a bút s a gondot el; :/: Légy vidám, ha meg-megérzed: Tenni kell még s tûrni kell. Gondold el: ki Lelke éltet, Milyen Atya mosolya; Megváltód meghalt teérted: Mit bánkódnál, menny-fia?
4. Kegyelembõl dicsõségbe Szállj, hited majd szárnyat ad, :/: S az örök menny fénykörébe Bévezet majd szent Urad. Véget ér itt küldetésed, Elszáll vándoréleted, Üdvösséggé lesz reményed, Égi látássá hited.
Lyte H. Fr., 1793-1847
F.: Áprily Lajos

427. A 38. zsoltár dallamm: Haragodnak nagy voltában.

1. Lelkem hozzád kíván menni, Veled lenni, Ó, életem kövára, Mert nálad talál oltalmat, Nyugodal­mat, Te lehetsz várt javára.
2. Nem bízhatom érdememhez, Mert fejemhez Kõttetett a gyarlóság; Ha vizsgálom testem s vérem, Megesmérem: Nincs bennem semmi jóság.
3. Az Úrnak parancsolatját, Akaratját, Ó hányszor hágtam által! Hányszor volt munkám éretlen És rendetlen Erötlenségem által!
4. Ha lelkem gerjed a jóra, Majd sátora, A halandó romlott test Készségét balra forditja, Megtompítja, Hogy légyen a jóban rest.
5. Ezért gyakran azt mívelem, Ha nincs velem Az Úrnak segedelme, Mirõl tudom, hogy helytelen, Törvénytelen S lelkemnek veszedelme.
6. Ily bûnös gyarló voltommal, Oltalommal ügyemben nem lehetek, Tettetö igazságomért Jutalmat s bért Hasztalan követelek.
7. Mert ki saját erejének, érdemének Nagyságát veti, hányja, Szükség: légyen feddhetetlen Okvetetlen, Mint a törvény kivánja.
8. Tudom, hogy a kegyességnek és hûségnek Vagyon drága jutalma; De azt adja kegyelembõl, Nem érdembõl Az Istennek irgalma.
9. Én azért ez oltalomhoz, Mint kõfalhoz Egyedül támaszkodom; Jézusomnak kegyelméhez, Érdeméhez Jó hittel ragaszkodom.
10. Te pedig, ki által élek, Ó Szentlélek, Úgy igazgasd dolgomat, Hogy e jót nálam tarthassam S megmutassam Hálaadó voltomat.
Loaontd Istudn. 1109-1780.

428. A 335. dicséret dallamára: Ó, ártatlanság Báránya.

1. Látod, Úr Isten, szivünket, Tudod erõtlenségünket, Nem rejtjük el büneinket: Várjuk kegyelmességedet.
2. Mindnyájan arcra borulunk, Szent Atyánk, hozzád kiáltunk: Felejtsed el büneinket, Tengerbe elbévesd õket.
3. Világositsad elménket, Gerjeszd fel a mi szívünket, Hogy dicsérhessünk tégedet, És áldhassuk szent nevedet.
4. Hajlékoddá mi szivünket Szenteljed, kérünk tégedet; Sziveinkben lakodalmat Szerezz, és nagy nyugodalmat.
5. Így cselekedjél mivélünk Szent Fiadért, ki minékünk Nálad bizonyos reményünk, Hozzád egyenes vezérünk.

429. A 23. zsoltár dallamára : Az Úr énnékem õrizõ pásztorom.

1. Az Úr énnékem hûséges vezérem, Föpásztoromnak csak õtet ösmérem; Drága jóvoltát elrejtem szívemben, Szent nevét áldom egész életemben, Mert kegyelmébõl én érdemem felett Sok lelki jókkal engemet körülvett.
2. Szent beszédének gyönyörûségével, Áldott lelkének titkos erejével Sötét álomból híven felébresztett, Az én szívemben oly hitet gerjesztett, Mely bánatában lelkem vidámítja, Jó reménységgel naponként újít ja.
3. Sõt, hogy még inkább érezzem kegyelmét, Vár­jam bizonnyal igért segedelmét: Jósággal teljes, édes indulat ja Sákramentomit vélem kóstoltatja, Igy édesíti szívemet magához, Hogy erös hittel fussak oltalmához.
4. Csak az szívemnek hozzád óhajtása, Ó, idvességnek fakadó forrása: Ha kegyelmedbõl már Atyámmá lettél, Végezd el a jót, amit elkezdettél; Reménységem­nek add meg kívánt végét: Az én lelkemnek örök idvességét.

";

include "show.php";

?>