50-59. énekek

Az igazi hálaáldozat
Bourgeois L.,  Lyon, 1547
 

1. Az erõs Isten, uraknak Ura, Szól és e földet mind elõ hívja, Támadatról és napenyészetrõl, Nagy szépséggel a Sion hegyérõl Eljõ az Isten õ fényességében, Semmit el nem hallgat ítéletében. 
2. Emésztõ tûz mégyen õelõtte, Nagy forgó szélvész lészen körüle; Szólítja az eget és a földet, Hogy megítélje minden õ népét, Mondván: gyûjtsétek ide a híveket, Kik áldozattal vették kötésemet!
3. Az egek hirdetik igazságát Az Istennek, mert ítél igazat. Én népem, hallgasd meg, szólok neked, Mert bizonyságot teszek ellened, Én tenéked erõs Istened vagyok, Áldozatiddal keveset gondolok. 
4. Szükségben tõlem segítséget kérj, Én megsegítlek, hogy engem dicsérj! A gonosznak mond Isten: de mire Vészed törvényem a te nyelvedre? Kötésem szájjal vallod, de gyûlölöd Intésemet, és igémet megveted. 
5. És mikoron a lopót te látod, Együtt futsz véle, dolgát javallod; A paráznákkal örömest mulatsz, Rossz társaságnak gyakran helyet adsz; Szájaddal szólasz nagy sok gonoszságot, Nyelveddel szerzesz sok háborúságot. 
6. Leülsz és atyádfiát megszólod, Az anyád fiát is rágalmazod; Ezt míveled, de én csak hallgatok. Azt véled, én is csak olyan vagyok, Mint szintén te, de téged elõveszlek, És szemlátomást bûnödrõl megfeddlek. 
7. Ezt mostan eszetekbe vegyétek, Kik az Istenrõl elfelejtkeztek, Hogy mentség nélkül el ne rántsalak! Az becsül engem, aki hálát ad; Mond Isten: az ily ember jár jó úton, És segedelmem néki jelen vagyon!
Marot K., 1496–1544

51. Úr Isten, kérlek, kegyelmezz nékem

Dávid bûnbánati imádsága (Negyedik bûnbánati zsoltár)
Bourgeois L.,  Genf, 1551
 

1. Úr Isten, kérlek, kegyelmezz nékem, És kegyelmedbõl könyörülj énrajtam, Bûne-imbõl tõled megtisztíttassam, Nagy irgalmaddal végy körül engem! Törüld el az én nagy bûneimet, Mosogass jól meg fertelmességimbõl, Amikkel fertéztetem éltemet: Tisztítsad el nagy kegyelmességedbõl!
2. Mert ismerem jól gyarló voltomat, És bûnöm mindenkor forog elõttem, Melyet csak teellened cselekedtem, Mely miatt tészek én nagy siralmat. Vétkeztem a te szemeid elõtt, Melyért engemet méltán megbüntethetsz, Rám vethedd kemény ítéletedet, Mindazonáltal igazán ítélhetsz.
3. Mert íme, látom, nyilván jól értem, Hogy én a gyarlóságban fogantattam, Vétekben az én anyámtól származtam, Szüleim bûnös vérébõl lettem. De te az igazságot szereted, És igen kedveled a tiszta szívet, És a te titkos bölcsességedet Nagy kegyelmesen nékem megjelented. 
4. Hints meg, Uram, engemet izsóppal, És én azontúl tisztán megújulok; Moss meg engem, és szépen megtisztulok, És fejérb lészek a tiszta hónál. Hogy örvendezhessen az én szívem, Add, hogy megértsem te nagy irgalmadat, És megvidul minden én tetemem, A te haragod melyet összerontott. 
5. Színedet rejtsd el vétkeim elõl, Fertelmes bûneimet ne tekintsed, Haragos orcád énrólam elvégyed, Tisztíts meg engem minden bûnömbõl! És teremts tiszta szívet énbennem, Dolgomat mindig jóra vezéreljed, Az erõs lelket újítsd meg bennem, Hogy kedves légyen életem elõtted!
6. Ne vess el engem szent színed elõl, És ne vedd el szent Lelkedet éntõlem, Sõt szerezz teljes örömet énbennem, Tégy bizonyossá engedelmedrõl! Indíts szívemben nagy vigasságot, És engem vidám lélekkel erõsíts, Értsem örömmel nagy irgalmadat, Kegyelmességgel engemet bátoríts!
7. És példa lészek errõl mindennek, A bûnösöket utadra tanítom, Bûnükbõl hozzád térésre indítom, Hogy csak tebenned reménykedjenek. Ó, én Istenem, én idvességem, Szabadíts meg e vérrel buzgó bûntõl, Hadd énekeljen örökké nyelvem Te igazságos szent ítéletedrõl!
8. Nyisd meg azért az én ajakimat, Hogy az én szájam dicsérhessen téged! Ha az áldozat kedves volna néked, Nem kíméleném áldozatomat, De nem kell néked égõ áldozat: Az alázatos lelket te szereted, Az tenálad a kedves áldozat; A töredelmes szívet meg nem veted. 
Marot K., 1496–1544

52. Mit dicsekedel gonoszságban

Jaj a gonosz nyelvnek!
Genf, 1562
 

1. Mit dicsekedel gonoszságban, Te hatalmaskodó? Mit fuvalkodol fel magadban, Nagyravágyakozó? Mert az Istennek jóvolta A jókat megtartja.
2. Én téged örökké dicsérlek, Mert megtartál engem, És a te nevedben remélek, Míg leszen életem, Mert jó a te híveiddel Lakoznom örömmel. 
Béza T., 1519–1605

53. A bolond így szól az õ szívében

A balgák megbûnhödnek
Bourgeois L.,  Genf, 1542
 

1. A bolond így szól az õ szívében: 'Nincs Isten', azért nagy gonoszságban él; Utálatos bûnt teszen, semmit nem fél. Ez egész földön  aki jót tegyen, Senki nincsen.
2. Az Úr az égbõl alátekinte E földön az emberek fiaira, Hogy meglássa, ha kinek esze volna, Ha valaki az Istent keresné És tisztelné. 
3. De azt jól látja dicsõségében, Hogy a jó útról eltértek mindenek, Mindnyájan fertelmes bûnben hevernek; Aki az Istent tisztelné híven, Csak egy sincsen. 
4. A Sionról vajon ki jövend el, Ki a szent Izráelt megszabadítja? Ha Isten fogságból népét kihozza, Örvend a Jákób és az Izráel Teljes szívvel. 
Marot K., 1496–1544

54. Tarts meg, Uram, én Istenem

A hit diadalma
Genf, 1562
 

1. Tarts meg, Uram, én Istenem, És szent nevedért védelmezz meg, Ártatlan ügyemet tekintsd meg, Hatalmaddal támadj mellém! Kérem te szent Felségedet, Hallgass meg én könyörgésembe' És kegyesen vedd füleidbe Az én szájamnak beszédét!
2. Mert ellenségim kevélyen Reám támadnak és kergetnek, És engem halálra keresnek, Eszükbe sem jut az Isten. De az Isten megtart engem, Kegyelmességét megmutatja, És segedelmét hozzám nyújtja, Jóra vezérli életem. 
3. Ez nékem szánt nagy nyavalyát Én ellenségimre téríti, És ezt nékiek megfizeti, Megmutatván igazságát. Akkoron neked víg szívvel Hálaadásokat áldozom, És szent nevedet magasztalom, Mert teljes vagy kegyességgel. 
Béza T., 1519–1605

55. Hallgasd meg az én könyörgésem

Könyörgés hamis atyafiak ellen
Genf, 1562
 

1. Hallgasd meg az én könyörgésem, Úr Isten, ne fordulj el tõlem, Imádságom vedd füleidbe, Mert nagy kínokat szenvedek, Szívemben igen kesergek, Elõtted panaszlok reszketve!
2. Kesereg szívem nagy ínségben, Élek halálos félelemben, Teljességgel elszomorodtam; Rettegek, félek, gyötrõdöm, Reszketvén szörnyen veszõdöm, Úgy, hogy immár sokszor kívántam: 
3. Szárnyaim, ó, ha lehetnének, Mint a galamb, ha repülhetnék: Én elrepülnék messze földre, Elmennék e népek közül. Pusztát keresnék, ezektül Ahol nyugodalmam lehetne. 
4. Mind este, reggel õt óhajtom, Délkorban is õtet kiáltom, És meghallgatja könyörgésem, Megtart engem békességben Minden ellenségim ellen, Kik seregbe gyûltek ellenem. 
Béza T., 1519–1605

56. Kegyelmezz meg nekem, én Istenem

Könyörgés üldöztetésben
Genf, 1562
 

1. Kegyelmezz meg nekem, én Istenem, Mert az ember igen kerget engem, Nagy hatalommal támad elle -nem, Hogy engem elejthessen. Sok ellenségim háborgatnak szörnyen, Elszánták, hogy bényeljenek hirtelen, Úr Isten, én ilyen nagy félelmemben Benned reménységem!
2. Én az Úr Istenben dicsekedem, Szent Igéjében nem kételkedem. Mit tehetne az ember énnekem, Aki kerget engemet? Visszafordítják az én beszédemet, És naponkint abban hányják eszüket, Hogy nékem szerezzenek veszedelmet, Csak gonoszt gondolnak. 
3. Énellenem õk összejárulnak, Hogy megkapjanak, azon forgódnak, És életemtõl megfoszthassanak: Ez minden õ szándékuk. A gonoszságban nagy õ bizodalmuk, Azt vélik, hogy jól leszen minden dolguk, De haragod ha esik, Uram, rajtuk: Õket mind levered. 
4. Minden futásimat megemlíted, Könnyhullatásim tömlõdbe szeded: A te könyveidbe fel is jegyzed Minden én ínségemet. Könyörgésemet midõn hozzád nyújtom, Ellenségimet ottan futni látom, Mert velem vagy, és te vagy megtartásom, Kegyelmes Istenem! 
5. Úr Isten, Fölségedet dicsérem, És szent igédet nagynak becsülöm; Áldom az Urat, míg lesz életem, Bízván õ beszédében. Reménységemet vetem az Istenben, Irgalmasságára nézek szüntelen, Azért félelmem senkitõl nem leszen: Ki árthatna nékem? 
6. Szent fogadásom tartja azt nékem, Hogy jóvoltodért neved dicsérjem, Mert kegyelmesen megmentéd lelkem A halál kötelébõl. És lábaimat megtartád eséstõl, Hogy én élhessek tenéked kedvesül; Az élõk fényes világában szentül Járjak teelõtted. 
Béza T., 1519–1605

57. Irgalmazz, Uram, irgalmazz nekem

Bizodalom veszedelemben
Genf, 1562
 

1. Irgalmazz, Uram, irgalmazz nekem, Mert tebenned bízik az én lelkem! Több segedelmem sehol nincsen nékem! Szárnyadnak árnyékában védelmem, Míg veszedelmem eltávozik tõlem.
2. Én a felséges Istenben bízom, Ki jóra vezérli minden dolgom; Segedelmet küld alá ínségemben. Az ellen lészen nékem oltalmam, Aki engem kerget, hogy benyelhessen. 
3. Én nyelvem és lantom már serkenj föl, Véletek ím a hajnalt keltem föl! Jó reggel én is ágyamból fölkelek, És éneklek nagy dicsõségedrõl. Téged, Uram, minden népnek hirdetlek!
4. Mert nagy jóvoltod, örök irgalmad És igazságod az égig fölhat! Nagy dicsõséged láttasd meg az égen, És jelentsd meg nagy hatalmasságod Az embereknek mind az egész földön!
Béza T., 1519–1605

58. Ti tanácsban ülõ személyek

Igaztalan ítélkezés ellen
Genf, 1562
 

1. Ti tanácsban ülõ személyek, Kik zúgolódtok ellenem: Mondjátok csak meg énnekem, Ha igaz e, amit beszéltek, És ha igazat ítéltek, Ádámtól származott népek?
2. Sõt ha ember jól megtekinti: Álnoksággal jár szívetek, Mér hamis fonttal kezetek; Nincs dolgotoknak tökéleti. A gonoszok eltévedtek, Mihelyt anyjuktól születtek. 
3. Végre is azt mondhatja minden, Hogy jó az igaznak dolga, Sok és nagy az õ jutalma. Azt vegye mindenki eszében, Hogy Isten mindent megítél, Aki gonoszul vagy jól él. 
Béza T., 1519–1605

59. Szabadíts meg engem, Úr Isten

Könyörgés szorongattatásban
Genf, 1562
 

1. Szabadíts meg engem, Úr Isten, És tarts meg ellenségim ellen! Mentsd meg azoktól életem, Kik feltámadtak ellenem! Oltalmazz meg a hamis néptül, Ki én veszedelmemnek örül És szomjúzik ártatlan vért! Ments meg attól szent nevedért!
2. Én ellenségimnek ereje, Kezedben minden tehetsége. Benned bízom, én Istenem, Mert te vagy én segedelmem. Az Isten jóvoltát jelenti, Nyavalyámnak elejét veszi, És megláttatja énvélem, Hogy elvész én ellenségem. 
3. Mert te vagy, Uram, én oltalmam, Reménységem és bizodalmam: Azért, ó, én erõsségem, Mindenütt neved dicsérem, Hogy nekem az én szükségemben, Segedelmem vagy ínségemben; Te vagy én erõs kõváram, Kegyességed nagy énhozzám. 
Béza T., 1519–1605

";

include "show.php";

?>