60-69. énekek

Imádság nehéz idõkben
Bourgeois L.,  Genf, 1562
 

1. Minket, Úr Isten, elhagyál, És reánk megharagudtál, Tõled széjjel eloszlatánk, Térj kegyesen ismét hozzánk! Mind e földet megindítád, Nagy hatalmaddal megrontád, Építsd meg az õ nagy romlását, Mert romlás miatt alig állhat.
2. Népedet keményen tartád, És igen megsanyargatád; Minket mintegy csípõs borral, Itatál keserû búval, De akik tégedet félnek, :/: A zászlót adád nékiek, Hogy fölemelnék igazságban, Bízván a te szent oltalmadban. 
3. Légy minékünk segítségül, Õrizz meg ellenséginktül, Mert az emberi segítség Hiábavaló epedség. Az Isten által minekünk :/: Lészen erõs gyõzedelmünk, És megszabadít õ bennünket, Megtapodja ellenségünket. 
Béza T., 1519–1605

61. Kiáltásom halld meg, Isten!

Kiáltás Istenhez az idegenben
Genf, 1562
 

1. Kiáltásom halld meg, Isten! Vedd füledbe Az én könyörgésemet, Mert én szívem nagy ínségbõl, Meszsze földrõl Kiáltja Felségedet!
2. Végy fel engemet kõszálra, Magasságra, Hol bátorságom legyen, Mert te vagy én erõs tornyom, Vigasságom Én ellenségim ellen!

3. Te hajlékodban lakásom Én kívánom És óhajtom szüntelen; Szárnyaidnak árnyékába Kívánkozva Vagyok jó reménységben. 
4. Meghallgatsz fogadásomban Engem, Uram, Nyújtván kegyességedet. Örökségüket megadod, És megáldod, Akik félik nevedet. 
5. És aztán vígan éneklek Szent nevednek Mostan és mindörökké, És amely fogadást tettem, Megfizetem Naponként õnékie. 
Béza T., 1519–1605

62.Az én lelkem szép csendesen

Csendes bizodalom Istenben
Bourgeois L., Lyon, 1547
 

1. Az én lelkem szép csendesen Nyugszik csak az Úr Istenben, Mert csak õ az én idvességem. Õ nékem erõs kõváram, Megtartóm és én oltalmam, Minden gonosztól megment engem. 
2. Azért, szívem, reménységed Csak az Úr Istenben vessed, Élj csak az õ segedelmével! Õ nekem magas kõszálam, Oltalmam és erõs bástyám, Hogy soha ne tántorodjam el. 
3. Az Isten én idvességem, Erõsségem, dicsõségem; Bízzatok azért csak õbenne! Elõtte ti szíveteket, töltsétek ki lelketeket, Õ legyen lelkünk hiedelme!
4. Ne bízzatok erõszakban, Hamis ragadozástokban, Mulandó dolgon ne kapjatok! Ha sokasul ti kincsetek, Ahhoz ne bízzék szívetek, Mert nem állandó gazdagságtok. 
5. Az Isten egy szót szólt egyszer, Melyet én hallottam kétszer: Hogy nagy ereje vagyon néki. A kegyesség, Uram, tied, És te nyilván megfizeted, Akinek dolga mint érdemli. 
Béza T., 1519–1605

63. Isten, te vagy én Istenem

Vágyódás Isten és a szent hajlék után
Bourgeois L.,  Genf, 1551
 

1. Isten, te vagy én Istenem, Jó reggel kereslek tégedet, Hozzád óhajtván, elepedett Szomjúság miatt én lelkem. Én testem hozzád áhítozik, Szomjúságban elhalt szintén E puszta és száraz földön, Hol semmi víz nem találtatik. 
2. Mert látni igen kívánja A te nagy erõs dicsõséged, És isteni tiszteletedet A te dicsõ templomodba’. Mert nekem kedvesb életemnél A te nagy kegyelmességed, Melyért én ajakim téged Dicsérjenek szép énekléssel. 
3. Magasztallak én tégedet Életemnek minden rendiben, Én kezeimet fölemelvén Áldom te dicsõ nevedet. Örül, mintha drága étkekkel Jóllakott volna én szívem; Szent Fölségedet dicsérem, Éneklek rólad nagy örömmel. 
4. Rólad el nem felejtkezem, Még ágyamban is emlegetlek, És midõn reggel én fölkelek, Csak terólad emlékezem. Mert te énvelem sokszor jól tõl, És megszabadítál engem, Azért most is én életem Szárnyaid árnyékában örül. 
Béza T., 1519–1605

64. Hallgasd meg, Uram, könyörgésem

A gonoszok meglakolnak
Bourgeois L.,  Genf, 1542
 

1. Hallgasd meg, Uram, könyörgésem, Tarts meg ellenségem ellen, Aki reám dühödt szörnyen; Félelmétõl õrizz meg engem, Mentsd meg életem!
2. Rejts engem el a gonoszoktól, Akik reám fenekednek, Csak gonoszra igyekeznek; Tarts meg õ hamis tanácsuktól, Háborgásuktól!
3. Akik nyelvüket élesítik, Mint öldöklõ fegyvereket; Mint a nyilat, beszédüket Az ártatlan emberre lövik, És azt megsértik. 
4. Õket az önnön gonosz nyelvek Ejti a veszedelembe, És kik ezt veszik eszükbe, E dolgon igen megijednek És elrémülnek. 
5. És nagy félelemmel mindenek Hirdetik az Isten dolgát, Beszélik annak nagy voltát, Melyet innen eszükbe vesznek És megértenek. 
6. De szíve igaz embereknek Örvend az erõs Istenben És az õ nagy kegyelmében. Az igaz hívek örvendeznek És dicsekednek. 
Béza T., 1519–1605

65. A Sionnak hegyén, Úr Isten

Hálaadás lelki-testi jókért (Aratási ének)
Bourgeois L.,  Strasbourg, 1545
 

1. A Sionnak hegyén, Úr Isten, Tied a dicséret, Fogadást tesznek néked itten, Tisztelvén tégedet, Mert kérésüket a híveknek Meghallod kegyesen, Azért tehozzád az emberek Jönnek minde-nünnen.
2. Rajtam a bûn elhatalmazék, Terhelvén engemet, :/: De nagy volta kegyességednek Eltörli vétkünket. Boldog, akit te elválasztál, Fogadván házadba, Hogy elõtted nagy buzgósággal Járjon tornácodba. 
3. Javaival a te házadnak Megelégíttetünk, :/: Szép dolgain te templomodnak Gyönyörködik szívünk. A te csuda igazságodból Megfelelsz minekünk, Hallgass meg, Isten, velünk tégy jól, Ó, mi segedelmünk! 
4. Tengeri habok nagy zúgását Te megcsendesíted, :/: A pogány nép zúgolódását Ottan elenyészted. Nagy félelmükben elbágyadnak Mindenek e földön, Nagy voltán a te csudáidnak, Miknek számuk nincsen. 
5. Megkoronázod az esztendõt Nagy sok javaiddal, :/: Lábaid nyoma kövérséget Csepegtet nagy zsírral. Lakóhelyei a pusztáknak Folynak kövérséggel, Hegyek és halmok vigadoznak Nagy bõ termésekkel. 
6. A szép sík mezõk ékeskednek Sok baromcsordákkal; :/: Villognak a szép szántóföldek Sûrû gabonákkal. A hegyoldalak, mezõföldek Szép búzanövéssel, Örvendeznek és énekelnek Nagy gyönyörûséggel. 
Béza T., 1519–1605

66. Örvendj, egész föld, az Istennek

Hálaének Isten csodálatos szabadításáért
Bourgeois L.,  Strasbourg, 1545
 

1. Örvendj, egész föld, az Istennek, És énekelj szép zengéssel! Nagy dicsõségét szent nevének Mindenek dicsérjék széjjel. Mondjátok ezt az Úr Istennek: Csudálatosak dolgaid, Erõsséged nagy, hozzád esnek Hízelkedvén ellenségid.
2. A te isteni felségedet E földön mindenek áldják, És dicsõséges szent nevedet Énekléssel magasztalják. Jertek, és ezt jól meglássátok, Minden jól ide figyelmezz: Istennek mily csudálatosak Dolgai az emberekhez. 
3. Áldjátok a mi Istenünket, E földön minden emberek, Dicsérjétek az õ szent nevét Nagy zengéssel, minden népek. Mert életünket õ megadá Az õ nagy kegyességébõl, Lábainkat meggyámolítá, Oltalmazván eleséstõl. 
4. Mi fejünkre népet ültetél, Mint a barmok, terhelteténk; Nagy árvizeket ránk eresztél, Sebes tûzön általmenénk. De te kihoztál, Uram, minket, Megenyhítél, megnyúgotál, Templomodban azért tégedet Dicsérlek szép áldozattal. 
5. Jertek, halljátok, hadd beszéljem Tinéktek, istenfélõknek, Amiket Isten tett énvélem, Mily kegyesen tett lelkemnek! Hogy szájammal hozzá kiálték, Ottan meghallgata engem, Azért beszédével nyelvemnek Mindenkor õtet dicsérem. 
Béza T., 1519–1605

67. Úr Isten, áldj meg jóvoltodból

Isten a népek Ura
Bourgeois L.,  Strasbourg, 1545
 

1. Úr Isten, áldj meg jóvoltodból És kegyesen fordulj hozzánk, Oltalmazz meg minden gonosztól, Szent színedet fordítsd reánk, Hogy e földön minden Megismerje szépen A te utadat, És a pogány népek Téged tiszteljenek, Megtartójukat.
2. És akkoron dicsérnek téged, Dicsérnek téged a népek, :/: Nagy tisztességet tesznek néked. A pogányok is örülnek, Midõn mindeneket :/: És a pogány népet Szent igazsággal Bírod és ítéled És jóra vezérled Nagy hatalmaddal. 
3. Dicsérjen téged minden nemzet, Úr Isten, téged dicsérjen! :/: A föld teremjen bõ gyümölcsöt, Áldjon meg minket az Isten! Adja szent malasztját, :/: Nyújtsa áldomását, És õ felségét Félje és rettegje E föld kereksége, Mint õ Istenét. 
Béza T., 1519–1605

68. Hogyha felindul az Isten

Diadalének (A hugenották harci zsoltára)
Greiter M., Strasbourg, 1525 (1539) után
 

1. Hogyha felindul az Isten, Elkergettetnek szertelen Minden õ ellenségi. És elfutamodnak széjjel Õ haragos színe elõl Minden õ gyûlölõi. Úgy elûzetnek hirtelen, Mint a füst semmivé leszen, Elvész minden õ dolgok; Mint viasz olvad a tûztõl, Úgy az õ kemény színétõl El-vesznek a gonoszok.
2. De az igazak mindnyájan Örvendeznek nagy hívságban A kegyes Isten elõtt; :/: És víg szívvel énekelnek, Hogy õ kevély ellenségek Megszégyenült, elveszett. Nagy örömmel az Istennek, :/: Énekeljetek nevének, Dicsérjétek, áldjátok; Ki puszta földeken megyen, Kinek neve erõs Isten: Õtet magasztaljátok! 
3. Énekeljetek Istennek, Ki lakója az egeknek, Kiket teremtett régen. :/: Holott nagy hatalmával ül, Honnan szava úgy megdördül, Hogy zeng és harsog minden. Dicsérjétek nagy hatalmát, :/: Ki felséges méltóságát Izráelen láttatja! Kinek nagy erejét ott fönn, Az égen és a felhõkön Senki sem tagadhatja. 
Béza T., 1519–1605

69. Úr Isten, segíts és tarts meg engem

Kiáltás a mélységbõl
Bourgeois L.,  Genf, 1551
 

1. Úr Isten, segíts és tarts meg engem, Mert a vizek szinte lelkemig érnek, Közepén vagyok a sáros mélységnek, Amelyben csaknem elsülylyed fejem! Az árvizek öszszeütnek rajtam, A kiáltás miatt torkom elrekedt, Én szemeimben megfogyatkoztam, Mi-dõn várom a te segedelmedet. 
2. Én hajam szálánál többen vagynak, Akik engemet ok nélkül gyûlölnek; Én ellenségim szertelen erõsek, És engem eltörleni akarnak. Noha semmit nem vettem senkitõl, De mégis énnékem kell megfizetnem; Nincs, Uram, elrejtve színed elõl Én bolondságom és minden  én vétkem. 
3. Úr Isten, nagy a te kegyességed, Hallgasd meg azért, amit tõled kérek: Irgalmas szemeid reám nézzenek, Hadd láthassam nagy kegyelmességed! Ne rejtsd el, Uram, kegyes orcádat Szegény szolgádtól, mert szorongattattam; Ne késsél, halld meg kiáltásomat, Add meg kérésem, vigasztalj meg, Uram!
Béza T., 1519–1605

";

include "show.php";

?>