80-89. énekek

Isten, állíts helyre minket!
Genf, 1562
 

1. Hallgasd meg, Izráel pásztora És Józsefnek vezérlõ Ura, Kit õrizsz, mint egy juhnyájat, Fordítsd hozzánk szent orcádat! Aki ülsz a Kérubimon, Jelenjél meg világoson!
2. Úr Isten, térj hozzánk ismétlen, Õrizz meg minden gonosz ellen! Nyújtsad világosságodat, :/: Fordítsad ránk irgalmadat, Térítsd hozzánk szent orcádat, És semmi nekünk nem árthat!
3. Ó, Úr Isten, vajon míg tartod Mirajtunk a te nagy haragod? Míg veted meg kérésünket? :/: Könnyhullatást kenyér helyett Adál nékünk, és itattál Minket nagy könnyhullatással. 
4. Uram, ismétlen térj mihozzánk, Mennyekbõl szemed fordítsd reánk, És látogasd meg a szõlõt, :/: Melyet jobb kezed ültetett, Nézd meg a csemetét végre, Kit szerzél dicsõségedre!
5. Tûzzel megint megégettetik, Teljességgel elpusztíttatik Haragodnak nagy tüzében. :/: Nyújtsd kezedet, ó, Úr Isten, Az emberre, kit kezeddel Magadnak erõsítettél. 
6. És mi el nem térünk tetõled, Csak életünket erõsítsed, És dicsérjük szent nevedet, :/: Úr Isten, vigasztalj minket! Világosítsd színed rajtunk, És mi nyilván megtartatunk. 
Béza T., 1519–1605

81. Örvendezzetek Az erõs Istennek

Ünnepi ének
Genf, 1562
 

1. Örvendezzetek Az erõs Istennek! Énekeljetek Dicséreteket, Szép énekeket Jákób Istenének!
2. Szép dicséretet Néki mondjon minden! Lantokban õtet És citerákban :/: Dicsérjük vígan Néki zengedezvén!
3. Most ez új hóban (évben) Néki örvendezzünk Trombitaszóban! Rendelt idõnkben, :/: Víg ünnepünkben Illik énekelnünk!
4. Hallgasd meg, népem, És közlöm tevéled Vádló beszédem! Halld meg, Izráel, :/: Amit szám beszél, És azt jól megértsed: 
5. Néked ne legyen Idegen istened, De egyedül én! Csak engem tisztelj, :/: Senki mást ne félj. Nevemet becsüljed!
6. Én vagyok neked Istened egyedül; Ínségben téged Én megtartálak :/: És kihozálak Egyiptom földébül. 
7. Tátsd föl csak szádat, És megtöltöm bõven; Menten meglátod, Hogy nagy bõséggel :/: Lesz az eledel Csudálatosképpen.
8. De az én népem Engem nem hallgata, Noha intettem Sûrû intéssel, :/: De az Izráel Füleit bedugta. 
9. Min megbúsulék, És õket elhagyám, Hogy bár menjenek Önnön kedvükre, :/: És ösvényükre Szabadon bocsátám. 
10. Ha népem szívvel Szót fogadott volna, És ha Izráel Én útaimban :/: És tanácsomban Járni akart volna, 
11. Én is legottan Az õ ellenségét Nagy hatalmamban Megvertem volna, :/: Vetettem volna Rájok én kezemet. 
12. Õ ellenségét Néki adtam volna, Jó szerencséjét Én õnékie :/: Nagy sok idõkre Terjesztettem volna. 
13. Búzát nékie Szépet adtam volna Eledelére. És nagy bõséggel :/: A kõsziklából Mézet adtam volna. 
Béza T., 1519–1605

82. Az Isten áll õ seregében

Isten az igaz Bíró
Bourgeois L.,  Genf, 1551
 

1. Az Isten áll õ seregében, A bírák gyülekezetében, És köztük igazat ítél. És nékiek ígyen felel: Míglen ítéltek ti ekképpen A törvény igazsága ellen, Hogy személyét a hamisnak Nézitek, kedvezvén annak?
2. Ítéljetek szegényt igazán, És könyörüljetek az árván! Ügyét a szegény embernek Erõszaktól megmentsétek! A nyomorultat a hamistól, :/: Kiszabadítsátok markából, Hogy a szegény erõt vegyen A hatalmaskodó ellen!
3. De intésemet nem fogadják, Sõt értetlenül megutálják. Nagy setétségben mennek el, Min a föld csaknem süllyed el. Ímé, én mondom, hogy ti vagytok, :/: Kik isteneknek hívattattok, És a magasságos Úrnak Ti mondattok fiainak. 
4. De mindnyájan meg kell halnotok, Mint egyebek, ti is kimúltok, Végre ti mind oda lesztek, Úgy mint egyéb fejedelmek. Támadj fel azért, ó, Úr Isten, :/: És ítélj meg mindent e földön, Mert neked hatalmad vagyon Minden népen e világon!
Béza T., 1519–1605

83. Uram, ne hallgass ily igen

Körös-körül veszedelem
Genf, 1562
 

1. Uram, ne hallgass ily igen, Ne maradj e veszteglésben, Ne nyugodjál, ó, erõs Isten! Mert dühösködõ ellenségid És minden gonosz gyûlölõid Felemelték fejüket fennen.
2. Kiváltképpen néped ellen Csalárd árultatásképpen Sok álnok tanácsokat lelnek, És akikre te gondot tartasz, És rejtekhelyedben oltalmazsz, Azok ellen összeesküsznek. 
3. Mondván: jertek, ím ezeket, Veszessük el e nemzetet, Töröljük õket el e földrõl; Fogyasszuk el e népet szintén, Hogy emlékezet se lehessen Az Izráel népe nevérõl!
4. Kergesd el forgó szeleddel, Nagy rettegéssel ijeszd el, Szélvésszel háborítsd meg õket! Õ orcájukat szégyenítsd meg, Hadd ismerjenek tégedet meg, És keressék te szent nevedet. 
5. Taszítsd õket nagy szégyenbe, És ejtsd be nagy félelembe! És megismerjék minden népek, Hogy te az élõ egy Isten vagy, Akinek hatalma igen nagy, Akit felségesnek neveznek. 
Béza T., 1519–1605

84. Ó, seregeknek Istene

Sóvárgás a szent hajlék után
Genf, 1562
 

1. Ó, seregeknek Istene, Mely kedves gyönyörûsége A te szerelmes hajlékidnak! Az én lelkem fohászkodik, Tornácodba kívánkozik. Ó, Istene a magasságnak! Áhítozik testem, lelkem Tehozzád, élõ Istenem!
2. A verébnek is van fészke, És honjában költ a fecske. Én királyom, Zebaoth Isten: Hol vannak a te oltárid :/: És te szentséges hajlékid, Hol dicsértetel felségesen? Bizony boldog az oly ember, Ki téged házadban dicsér. 
3. Ó, boldog az ember nyilván, Aki a te útaidban Kíván járni szívvel-lélekkel! Menvén a siralom völgyén, :/: Ahol merõ száraz minden, Ott is õ nagy hiedelemmel Kutakat ás és csatornát, Melybe esõvizet bocsát. 
4. Mennek erõrõl erõre, Segítségrõl segítségre, Míg hozzád jutnak a Sionra. Ó, erõs Zebaoth Isten, :/: Hajtsd hozzám füled kegyesen, És figyelmezzél az én szómra! Jákób Istene, nagy Isten, Hallgass meg én szükségemben!
5. Mi paizsunk, ó, Úr Isten, Fölkentedre nézz kegyesen, Mert jobb egy nap a te házadban, Hogynem ezer nap egyebütt! :/: Az Isten tornáca elõtt Kapunálló lennék inkábblan, Hogynem mint sok idõt éljek Házukban a hitleneknek. 
6. Mert minékünk fényes napunk Az Isten, és mi paizsunk, Nagy dicsõséggel szeret minket. Azokkal kegyelmet tészen, :/: Kik járnak a jó ösvényen: Sok javaival áldja õket, Boldog az ember éltében, Ki bízik az Úr Istenben. 
Béza T., 1519–1605

85. Nagy kegyesen tõl, Uram, földeddel

Vigasztalás szenvedésben
Genf, 1562
 

1. Nagy kegyesen tõl, Uram, földeddel, Jákób nemzetivel a fogságban, Kiket rabságból haza engedtél, Megengedél nékik irgalmasan. Megbocsátál, bûnüket elfedéd, Ellenük haragodat enyhítéd. Uram, kegyesen végy hozzád minket, Vedd el rólunk nagy haragod tüzét!
2. Nemde mind örökké haragszol-é? Mind éltig nyújtod-é haragodat? Népedet már meg nem enyhíted-é? Hogy benned lelhesen vigasságot, És noha nagyok a mi bûneink, Mégis kegyelmed mutasd minékünk, És noha tettünk sok gonoszságot, De tõled kérünk irgalmasságot. 
3. Én meghallgatom, mit szól az Isten Az õ népének és õ szentinek: Békességet beszél kegyelmesen, Hogy bolondságból ne vétkezzenek. Kik õtet félik, minden meghiggye, Közel azokhoz õ segedelme; Hogy dicsõsége lakjék földünkben, Minden ínséget rólunk elveszen.
4. Jóság hûséggel összebékélik, Békesség, igazság egymást szépen Csókolják, e földön nevekedik A hit, látszik igazság az égen. Mindennemû jót ád az Úr Isten, És sok jó gyümölcs terem e földön. Az igazság megyen õelõtte, És õ járása tart mindörökké. 
Béza T., 1519–1605

86. Hajtsd hozzám, Uram, füledet

Szorongatott ember imádsága
Bourgeois L., Strasbourg, 1545
 

1. Hajtsd hozzám, Uram, füledet, És hallgasd meg kérésemet, Mert igen szegény vagyok, Az én szükségim nagyok. Tartsd meg testemet, lelkemet, Tekintsd kegyes életemet, Szolgádhoz térjen kedved, Ki bízik csak tebenned!
2. Hozzád mindennap óhajtok, Nagy szükségemben kiáltok; Te nagy irgalmad szerint Kegyelmezz meg óránkint! Szolgád lelkét vigasztald meg, Uram, kiáltásom halld meg, Mert szívemet e végre Emeltem fel az égre!
3. Uram, jókedvû s édes vagy, A te irgalmasságod nagy, Minden emberhez pedig, Ki hozzád esedezik. Hallgasd meg azért kérésem, És nézd meg esedezésem: Tekintvén kegyelmedre, Figyelmezz beszédemre!
4. Nagy szükségemben óhajtok, Tehozzád szívbõl kiáltok, És te engem meghallgatsz, Nyavalyámban el nem hagysz. Ugyan nincs sehol több Isten, Ki hozzád hasonló légyen, Nincsen több erõs Isten, Ki ily dolgot tehessen. 
5. E világon minden népek, Kiket teremtél, eljõnek, És imádnak tégedet, Dicsõítik nevedet. Mert te nagy és hatalmas vagy, Csudatételed sok és nagy; Te vagy egyedül Isten, Sehol Isten több nincsen. 
6. Vezess, Uram, útaidban, Hogy járjak igazságodban, És csak arra hajtsd szívem, Hogy szent nevedet féljem. Néked, Uram, hálát adok, És teljes szívbõl vigadok, Mindörökké nevednek Dicséretet éneklek. 
Marot K., 1496–1544

87. Az Úr Isten az õ lakó hajlékát

A szent város dicsérete
Genf, 1562
 

1. Az Úr Isten az õ lakó hajlékát Az õ szentséges hegyén helyezi, És a Siont õ inkább szereti, Hogynem Jákóbnak akármely sátorát.
2. Azért ott énekelnek szép éneket, Mond az Isten, és itt örvendeznek, Mert én dicsõségére e helynek Támasztok nagy-szép élõ kútfejeket. 
Béza T., 1519–1605

88. Úr Isten, én idvességem

Könyörgés halálos veszedelemben
Genf, 1562
 

1. Úr Isten, én idvességem, Éjjelnappal kiáltok hozzád! Könyörgésemet meghallgassad, És tekintsd meg nagy ínségem! Kegyesen hajtsd hozzám füledet, Értsd meg én esedezésemet!
2. Az én lelkem nyavalyákkal Teljességgel eláradt, eltölt: Mint aki már a sírba készült, És a pokolra alászáll, Vagyok ahhoz szinte hasonló, Akinek már kész a koporsó. 
3. Megfosztattam életemtõl, Mint akiket agyonvertenek, Kik a halottak közt hevernek, Kikrõl már nem emlékezel. Kik eltemettetvén feküsznek, És te kezedbõl kiestenek. 
4. A koporsóba tõl engem, Bévetél a setét mélységben, Holott haragod nyom keményen; Elborítád szegény fejem Nagy árvizednek habjaival, Mik rám rohannak nagy zúgással. 
5. Engem te megutáltatál, És tõlem én ismerõimet Elvitted, elhagytak engemet, És a tömlöcbe taszítál, Holott kemény fogságban vagyok, Melybõl ki nem szabadulhatok. 
6. Uram, miért vetsz el engem, Miért rejted el szemeidet? Szegény vagyok, erõm elveszett, Jaj, mely igen gyötrettetem! Ez én régi nagy ínségemben Elõtted vagyok rettegésben. 
7. Nagy haragod reám borult. Nagy rettegés engem körülvett, És teljességgel elmerített, Mint az árvíz, reám tódult. Sanyargat engem minden dolog, Valamely énkörültem forog. 
Béza T., 1519–1605

89. Az Úrnak irgalmát örökké éneklem

Isten ígéretei beteljesednek (A Messiás-királyról)
Genf, 1562
 

1. Az Úrnak irgalmát örökké éneklem, És hûséges voltát mindenkor hirdetem, Mert mondom, hogy megáll mindörökké irgalma, Me-lyet úgy megépít, hogy megálljon mindenha, És hogy mind az égig erõsíted, megtartod Te szent igazságod és a te fogadásod.(10)
2. Az egek hirdetik sok csuda dolgodat, :/: A szent gyülekezet te igazságodat, Mert vajon kicsoda volna ott fenn az égben, Ki nagy hatalommal hozzád hasonló légyen? Az erõs angyalok seregében vagyon-e, Ki e dicsõ Úrhoz hasonlatos lehetne? 
3. Igen rettenetes e fölséges Isten, :/: Õtet féli minden a szent gyûlésekben, Ó, seregek Ura, minden enged tenéked, Te nagy erõs Isten, vajon ki érne véled? Tenálad lakozik a te nagy igazságod, Soha el nem múlik a te igaz mondásod!
4. Boldog a nép, amely tenéked örvendez, :/: Minden dolgát, Uram, ez viszi jó véghez. Fényes orcád elõtt ezek járnak merészen, És a te nevedben örvendeznek szüntelen, Mert nagy dicsõségre õket felmagasztalod, És jótéteményed rajtuk megszaporítod.
5. Te vagy ékessége az õ erejüknek, :/: Minden hatalmukat te adtad nékiek. A te kegyelmedbõl orcánkat fölemeljük, Tetõled, Úr Isten, mi paizsunkat vettük, És a mi királyunk a te fegyvered nélkül, Ó, Izráel Ura, nem lehet segítségül!
6. Gondold szolgáidnak nagy gyalázatjukat, :/: És hogy sok népeknek iszonyú szidalmát Keblemben hordozom, kik tégedet bosszantnak, Gyalázván homlokát fölkenett királyodnak. Dicsõség tenéked és áldassál, Úr Isten, Melyre minden néptõl mondassék: Ámen, ámen! 
Béza T., 1519–1605

";

include "show.php";

?>