90-99. énekek

Isten az örökkévaló hajlék
Bourgeois L.,  Genf, 1551
 

1. Tebenned bíztunk eleitõl fogva, Uram, téged tartottunk hajlékunknak! Mikor még semmi hegyek nem voltanak, Hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva, Te voltál és te vagy, erõs Isten, És te megmaradsz minden idõben.
2. Az embereket te meg hagyod halni, És ezt mondod az emberi nemzetnek: Légyetek porrá, kik porból lettetek! Mert ezer esztendõ elõtted annyi, Mint a tegnapnak õ elmúlása És egy éjnek rövid vigyázása. 
3. Kimúlni hagyod õket oly hirtelen, Mint az álom, mely elmúlik azontól, Mihelyt az ember felserken álmából, És mint a zöld füvecske a mezõben, Amely nagy hamarsággal elhervad, Reggel virágzik, estve megszárad. 
4. Midõn, Uram, haragodban versz minket, Ottan meghalunk és földre leesünk, A te kemény haragodtól rettegünk, Ha megtekinted mi nagy bûneinket, Titkos vétkünket ha elõhozod És színed eleibe állítod. 
5. Haragod  miatt napja életünknek Menten elmúlik nagy hirtelenséggel, Mint a mondott szót elragadja a szél. A mi napink, miket nekünk engedtek, Mintegy hetven esztendei idõ, Hogyha több, tehát nyolcvan esztendõ. 
6. És ha kedves volt is valamennyire, De többnyire volt munka és fájdalom; Elkél éltünknek minden ékessége, Elmúlik, mint az árnyék és az álom. De ki érti a te haragodat? Csak az, aki féli hatalmadat. 
7. Taníts meg minket azért kegyelmesen, Hogy rövid voltát életünknek értsük, És eszességgel magunkat viseljük! Ó, Úr Isten, fordulj hozzánk ismétlen! Míg hagyod, hogy éltünk nyomorogjon? Könyörülj már a te szolgáidon!
8. Tölts bé minket reggel nagy irgalmaddal, Hogy jókedvvel vigyük véghez éltünket, Ne terheltessünk nyomorúságokkal! Vigasztalj minket és adj könnyebbséget, És haragodat fordítsd el rólunk, Mellyel régóta ostoroztatunk!
9. Szolgáidon láttassad dolgaidat, Dicsõségedet ezeknek fiain! Add értenünk felséges hatalmadat, Mi kegyes Urunk, ó, irgalmas Isten! Minden dolgunkat bírjad, forgassad, Kezeink munkáit igazgassad!
Béza T., 1519–1605

91. Aki a felséges Úrnak

Isten szárnyainak árnyékában
(1539) Bourgeois L.,  Genf, 1542
 

1. Aki a felséges Úrnak Lakozik oltalmában, És e nagy hatalmasságnak Nyúgoszik árnyékában, Az ilyen nyilván mondhatja: Isten az én kõvárom, Õ életemnek oltalma, És csak õbenne bízom.
2. A vadásznak õ tõritõl Téged megment féltedben; :/: A pusztító betegségtõl Megoltalmaz kegyesen; Téged õ kedves szárnyával Takargat és béfedez, És az õ igazságával Mint paizzsal védelmez. 
3. Azért egyedül Istenben Vetem hiedelmemet, :/: Aki ül a magas mennyben, Abban vesd reménységed, És semmi kár téged nem ér, Sem nem esel veszélyben, És minden gonosz hátra tér, Házad felé sem mégyen. 
4. Mert az õ szent angyalinak Megparancsolta nyilván, :/: Hogy téged oltalmazzanak Minden te utaidban. Tégedet ezek nagy szépen Õ kezükben hordoznak, Hogy lábad meg ne üsd kõben, Oly híven igazgatnak. 
5. Sárkányon és oroszlánon Minden kár nélkül járhatsz, :/: Oroszlánkölykön és kígyón Lábaiddal tapodhatsz. Mond Isten: õtet megtartom, Mert engem szívbõl szeret; Én õtet megoltalmazom, Mert ismeri nevemet. 
6. Mihelyt hív könyörgésében, Õtet menten segítem; :/: Véle leszek ínségében, Melybõl hamar kivészem; És nagy dicsõségre õtet Emelem, magasztalom, És az én segedelmemet Õneki megmutatom. 
Marot K., 1496–1544

92. Ékes dolog dicsérni, Uram, Felségedet

Az igazságos Isten dicsérete
Genf, 1562
 

1. Ékes dolog dicsérni, Uram, Felségedet, És a te nevedet Énekkel magasztalni. Hogy ember áldja reggel Te nagy jó voltodat, És igazságodat Dicsérje minden éjjel.
2. Lantban és hegedûben És szép cimbalmokban, Hangos citerákban, Dicsértessél zengésben! Dolgaidon örvendek Hatalmadat látván; Kezednek csudáján Örömömben éneklek. 
3. Sok és nagy csudálatos Te cselekedeted, Mélység bölcsességed, Beszéded drágalátos, E dolgot az esztelen Egy szálnyit sem érti, És meg sem tekinti, Hogy ez miképpen légyen. 
4. Hogy a gonoszok nõnek, Mint a fû a mezõn; Virágoznak szépen A sok istentelenek, Hogy örökké essenek A veszedelemben. Te vagy örök Isten Fölötte mindeneknek. 
5. Virágoznak a hívek, Mint a szép pálmafák, És mint a cédrusfák, Mik Libánonon nõnek. És az Úr hajlékában Ezek plántáltatnak, Szépen virágoznak Az Isten tornácában. 
6. Ámbátor megõszülnek, De mindazonáltal Nagy szaporasággal Szép gyümölcsöt teremnek, Hogy igazságát híven Mindenütt hirdessék Az én Istenemnek, Kiben hamisság nincsen. 
Béza T., 1519–1605

93. Nagy hatalmával regnál az Isten

Isten a világ dicsõséges királya
Genf, 1562
 

1. Nagy hatalmával regnál az Isten, Öltözvén felséges erejében, E föld kerekségét úgy helyezte, Hogy mozdulása nem lesz nékie.
2. Királyi széked kezdettõl megvolt, Istenséged örökké országolt. A folyóvizek erõsen zúgnak, A magas habok igen harsognak. 
3. És bár a tenger zúgjon erõsen, És a habok hánykódjanak fennen, De õk mind semmik az Isten ellen, Mert õ hatalmasb a magas mennyben. 
4. Uram, megmarad a te mondásod, Merõ hûség a te tudományod, Házadnak szentség õ ékessége, Melynek örökké nem leszen vége. 
Béza T., 1519–1605

94. Ó, erõs boszszúálló Isten

Az igazság diadala
Genf, 1562
 

1. Ó, erõs boszszúálló Isten, Ki bûnünkért büntetsz erõsen: Jelentsd meg már hatalmadat! Mind e világnak bírája, Támadj fel, add meg valóba' A kevélyeknek jutalmát!
2. Míglen marad ez büntetetlen, Míg fuvalkodnak föl kevélyen A gonosz istentelenek? Míg élnek ily vigassággal, És az õ gonoszságukkal Vajon meddig dicsekednek? 
3. Uram, a te népedet rontják, És örökséged sanyargatják Minden irgalmasság nélkül. Özvegyet, árvát megölnek, Szegényt, jövevényt elvesztnek; Ezt mondják szentségtelenül: 
4. Az Isten e dolgot nem látja, A Jákób Istene nem tudja, Amiket mi szerzünk mostan. Én csudálkozom rajtatok, Hogy ily oktalanok vagytok! Fontoljátok meg valóban: 
5. Aki a fület teremtette, És a látó szemet szerzette, Hogy ne látna, sem hallana? A pogányok büntetõje Titeket hogy ne büntetne: Ki mást tanít, hogy ne tudna? 
6. Az Isten minden szívnek titkát, Jól tudja minden gondolatját: Semmirekellõk, jól látja. Boldog, akit te pirongatsz, És törvényedre tanítasz, És kinek vagy oktatója. 
7. Mert nem hagyja Isten õ népét, El nem taszítja örökségét, Sõt vagyon rájok nagy gondja. És midõn ideje eljõ, Mindent igazán ítél õ, És a híveket megtartja. 
8. Ki ment meg a gonosztól engem? És ki támad fel énmellettem E gonosztévõ nép ellen? Ha Isten nem õrzött volna, Már régen meghaltam volna, És most feküdném a sírban. 
9. Midõn mondom: ím, el kell esnem, Legottan megsegítesz engem Te nagy irgalmasságoddal. Mikor nagy bánatban volnék, És szívemben kesergenék, Megvigasztalál azonnal. 
10. Ítéletedhez hogy férhetne Az istentelenek törvénye, Kik jót hamisra fordítnak? Nagy sereggel összegyûlnek, Hogy az igazat megöljék És ártatlan vért ontsanak. 
11. De én csak az Istenben bízom, Õ énnékem erõs kõvárom, És ezeket megbünteti, Az õ számtalan bûnükért És gonosztéteményükért Az Isten õket elveszti. 
Béza T., 1519–1605

95. Jertek, örvendjünk mindnyájan

Hívogatás Isten imádására
Bourgeois L.,  Lyon, 1547
 

1. Jertek, örvendjünk mindnyájan Az Úrban, mi kõsziklánkban! Vigadozzunk szép énekekkel, Menjünk színe eleiben, És magasztaljuk kegyesen Örvendetes dicséretekkel!
2. Mert hatalmas az Úr Isten, És nagy király mindeneken, Õ a fejedelmeknek ura. Ez egész földnek mélységét És a hegyeknek tetejét Hatalmas kezébe foglalja. 
3. Övé a tenger, amelyet Erõs kezével teremtett, A szárazt is õ szerzé szépen. Az Úrnak, jer, imádkozzunk, Néki térdet, fejet hajtsunk, Aki minket teremtett bölcsen! 
4. Mert õ Istenünk és Urunk, Mi pedig juhai vagyunk; Õ legeltet minket mint nyáját. Lágyítsátok szíveteket: Hogy ha hívand ma titeket, Vajha meghallanátok szavát!
Béza T., 1519–1605

96. Énekeljetek, minden népek

Isten a pogányoknak is Ura
Genf, 1562
 

1. Énekeljetek, minden népek, Új éneket az Úr Istennek! E földön õnéki minden Di-cséretet énekeljen, Jóvoltát hirdesse mindennek.
2. A pogányok közt dicsõségét, Hirdessétek jótéteményét! Mert nagy és erõs az Isten, Hát inkább tisztelje minden, Hogynem mint egyéb isteneket!
3. Nagy dicsõségét látja minden Õ tiszteletes szent helyében. Jertek tehát, minden népek, Adjunk hálát az Istennek, Mert nagy az õ dicsõségében!
4. Az Úrnak dicsõség adassék, És az õ neve dicsértessék! Adjunk õnéki hálákot, Minden kedves ajándékot Tornácaiban szent helyének!
5. Jer, menjünk az Úr eleiben És imádjuk szentséges díszben! Templomában szentségének Tõle mindenek féljenek Ez egész föld kerekségében. 
6. Örvendjen az ég hangossággal, A föld örüljön vigassággal, A tenger zúgjon, a mezõ Zengedezzen és a erdõ Az Úr elõtt nagy hál’adással!
7. Eljõ az Isten törvényt tenni És mind e földet megítélni! És igazsággal e földet, Tisztasággal a népeket Ítéli: a jókat megmenti.
Béza T., 1519–1605

97. Az Úr Isten regnál, Õ az erõs király

Isten eljön ítéletre
Genf, 1562
 

1. Az Úr Isten regnál, Õ az erõs király, Kin mind e föld örvendjen, Minden sziget örüljön! Felhõ áll elõtte, És homály körüle, Õ törvényszékinek, És ítéletinek Áll erõs tör vénye.
2. Tûz megyen elõtte, Mellyel ellensége Szörnyen megégettetik És hamuvá tétetik. Hírük sem lesz soha, :/: Az õ villámlása Fénylik világoson Ez egész világon, A föld fél, ha látja. 
3. Az Isten színének Elõtte a hegyek, Mint viasz, elolvadnak, Mert Ura e világnak. Hirdetik az egek :/: Mindenféle népnek Az õ igazságát És dicsõ nagy voltát Az õ hatalmának.
4. Hát pironkodjanak, Kik bálványt imádnak És tisztelnek képeket, Mikre vetik szívüket! Ti minden istenek, :/: Õtet tiszteljétek, Állván széke elõtt, Kit a Sion hallott, És örült e hírnek. 
5. Ti, Istent szeretõk, Gonoszt gyûlöljetek, Hogy részetek ne légyen Hamis cselekedetben. Mert az õ szolgáit, :/: Megmenti híveit A gonosz kezébõl; Õ nagy erejébõl Megtartja népeit. 
6. Szentihez világát, Nyújtja nagy irgalmát; Kik egyenes szívûek, Tõle örömet nyernek. Szent hívek, ez Úrban :/: Örvendjetek vígan, És az õ szentségét, Dicsõséges nevét Áldjátok mindnyájan!
Béza T., 1519–1605

98. Énekeljetek új éneket

Népek szabadítója az Úr
Bourgeois L.,  Strasbourg, 1545
 

1. Énekeljetek új éneket Az Úr Istennek örömmel, Mert nagy csudákat cselekedett Karjának nagy erejével. Mivelünk az õ üdvösségét Kétség nélkül megérteté, Szent igazságát, kegyességét Minden népnek kijelenté.
2. Meggondolá irgalmasságát, És kegyességét tekinté, És az õ nagy hûséges voltát Az Izráelhez téríté. A nekünk küldött üdvösséget Ez egész földkerekségen Nyilván meglátta minden nemzet. Örvendjen néki hát minden!
3. Örvendjetek és vigadjatok, Mondjatok szép zsoltárokat! Cimbalmokkal hangicsáljatok, Zendítsetek citerákat! A trombitákat fújjátok meg, E király elõtt zengjetek! Csendüljetek, zúduljatok meg Tengeren-földön mindenek!
4. Az Úr elõtt a folyóvizek Örvendezzenek mindnyájan, A magas hegyek az Istennek Tapsoljanak víg voltukban! Mert íme, eljõ törvényt tenni, Megítél e földön mindent, Mind e világot jól rendeli, A tiszta igazság szerint!
Béza T., 1519–1605

99. Az Úr országol És regnál nagy jól

A háromszor szent Isten dicsérete
Genf, 1562
 

1. Az Úr országol És regnál nagy jól, A nép megrémül, Hogy õ ott fenn ül A Kérubimon, Ki elõtt nagyon Félnek és rettegnek E földön mindenek.
2. Nagy az Úr Isten Õ erejében. A Sion hegyen Minden népeken Vagyon hatalma, Minden õt áldja, Mert nagy az õ neve És dicsõ szentsége. 
3. Fönn a felhõben Oszlop képében Õket vezérlé A puszta helybe’, Kik õ törvényét És szent igéjét Híven megõrizték, Frigyét kedvellették. 
4. Meghallád, Isten, Õ kérésükben, Hozzájuk térél, És megengedél Kegyességedbõl. De hogy bûnükbõl Õk ki nem térnének: Megbüntettetének. 
5. Áldjátok õtet Mint Istenünket, Térdet hajtsatok És imádjátok! A Sion hegyén, Õ lakóhelyén, Dicsértetik itten, Mert szent az Úr Isten!
Béza T., 1519–1605
";

include "show.php";

?>